Emma
5 °C
8 °C

Lehet cigány, csak fehérbőrű legyen

IMG 2968
2015.08.06. 14:25
Az örökbefogadásra váró gyerekek jövője nagymértékben függ attól, hogy milyen a származásuk. Papíron ugyan nem szerepelhetnek származásra vonatkozó adatok, de sokat számít az örökbefogadásnál, hogy a gyermek cigány-e.

Ágnes örökbefogadó szülő. Kisfiát már tíz éve, kislányát öt éve vitték haza férjével. Ami különlegessé teszi őket, hogy az anya nem roma, a gyerekek viszont cigány származásúak.

Az örökbe fogadó szülők többsége ugyanis nem vállal roma gyerekeket Magyarországon, állapította meg több kutatás is. Köztük egy friss tanulmány, amelyet Neményi Mária és Takács Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont szociológusai készítettek. A 2015 májusában publikált dolgozat a hazai örökbefogadás rendszerében vizsgálta a diszkrimináció jelenségét.

A két kutató azoknak az örökbefogadásra várakozó szülőknek az adatait dolgozta fel anonim módon, akik a 2011-es év folyamán jelentkeztek és alkalmassági határozatot is szereztek az örökbefogadáshoz a fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (ahogy a szakmában hívják: TEGYESZ-nél). A tanulmányban vizsgált kérelmezők 66 százaléka kizárta, hogy roma gyereket fogadjon örökbe.

Ez nem egy reprezentatív kutatás volt, de több más korábbi vizsgálat is bizonyította, hogy a roma gyerekek hátrányt szenvednek az örökbefogadáskor. Az Európai Roma Jogok Központ 2007-es kutatása azt állapította meg, hogy a szülők több különféle okból nem vállalják a roma gyerekeket. Ilyen a szimpla romaellenesség, a roma gyermek nevelésére való felkészültség hiánya, az örökbefogadó környezete felől érkező nyomás, vagy a félelem a roma gyermek nevelésére való alkalmatlanságtól.

Nem kell a cigány

Az örökbefogadás Magyarországon kétféleképpen valósulhat meg: egyrészről titkosan, más részről nyíltan. A nyílt örökbefogadásokat civil szervezetek közvetítik, ahol a vérszerinti és az örökbefogadó szülő ismeri egymást. A titkos örökbefogadás az állami Gyermekvédelmi Szakszolgálatokon  keresztül zajlik (ezeket hívják Tegyesznek), a lényege pedig az, hogy sem a vérszerinti szülő nem tudja, hová kerül a gyermeke, sem az örökbefogadó szülők nem tudják, hogy ki szülte a gyermeket.

Az állam által bonyolított titkos örökbefogadások során így elvileg a származásnak is titokban kellene maradnia. Mivel a magyar törvények is tiltják az etnikai adatokra vonatkozó adatok gyűjtését, így az örökbefogadottá nyilvánított gyermek esetében is tilos lenne bármilyen adatot vezetni a származásáról. Kivéve, ha erről a vérszerinti szülő írásban nyilatkozatot tesz, ami azonban nagyon ritkán fordul elő.

Neményi Mária szerint azonban van egy „kiskapu” a rendszerben. Az örökbefogadásra jelentkező szülők ugyanis a jelentkezési lapon felírhatják a gyermekre vonatkozó elvárásaikat egy úgynevezett „egyéb kívánság” résznél. A leendő szülő meghatározhatja, hogy milyen gyermeket szeretne, így a feltételek között megjelenhet a gyermek etnikai származására vonatkozó kérdés is.

Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja szerint amikor az örökbefogadást közvetítő szakemberek a gyermeknek családot keresnek, akkor valójában a szülők által az „egyéb kívánság” résznél beírt kívánságok alapján ajánlják ki a gyermekeket. Szerinte a származás kérdése itt válik izgalmassá, ugyanis a szakemberek a külső jegyek, például a bőrszín, illetve a név alapján (például Kalányos) „elkönyvelik” a gyermeket romaként, és maguk döntenek ezen jegyek alapján, hogy a roma gyerek örökbefogadását kizáró örökbefogadó jelölteknek kit ajánlanak, és kit nem.

Kisebbségi helyzet

Ágnes számára egyértelmű volt, hogy cigány gyermeket fogad örökbe, hiszen több mint húsz éve él együtt férjével, aki cigány. Neki így a származáskérdés kezdetben nem is jelentett problémát. Miután végleg kiderült, hogy természetes után nem lehet gyermeke, férjével közösen döntöttek amellett, hogy cigány gyereket fogadnak örökbe.

Közben azonban maga az örökbefogadás is kisebbségi helyzetet jelent, egy másságot. Kántor Nedda, a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat pszichológusa azt mondta, a legtöbb szülőt nem zavarná a cigány származás, sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy a környezetük, hogy reagálna. Szerinte a legnagyobb problémát az jelentené, ha például a játszótéren csúnyán nézne a többi szülő az örökbefogadóra és gyermekére az eltérő bőrszín miatt. Azt mondja, ezt egyik szülő sem szeretné átélni. Hozzátette, vannak nyitottabb szülők is, akik azt mondják, hogy lehet cigány a gyermek, csak fehérbőrű legyen.

Hosszú folyamat volt Ágnes számára is nem cigányként szembesülni például azzal, amikor furcsán néztek rá a buszon, mert kisfiának jóval sötétebb bőre van, mint neki. 11 és fél éves a fia, alig 1 évesen fogadta örökbe. Sokat küzdöttek azzal, hogy elfogadják ezt a fajta másságot. Ágnes azt mondja, az elején nagyon rossz volt, amikor az emberek nézték, és éreztették vele, hogy ő és gyermeke „más”. Ma már próbálja mindkét gyermekével elfogadtatni, hogy vállalják származásukat. Ágnes szerint az óvodai évek nem voltak olyan rosszak, de iskolában már többször előfordult, hogy azért balhézott össze egy másik gyermek a kisfiával, mert sötétebb a bőre.

Neményiék kutatásából kiderül, hogy vannak azért olyanok is, akik kifejezetten roma gyerekeket akarnak örökbe fogadni. A kutatás során megvizsgáltak 19 százaléka szeretett volna roma gyermeket örökbefogadni. Az alig húsz százalékba jellemzően középosztálybeli családok tartoznak, illetve Neményi elmondása szerint inkább a liberálisabb emberek, illetve azok, akiket valamilyen módon már diszkrimináltak életük során.

„Egy kétéves asztmás, roma származású gyereket egyébként a kutya nem akar örökbe fogadni Magyarországon. Az a katasztrófa, hogy tény, úgy volt, hogy az országban mi vagyunk kábé így az utolsók, akik [örökbefogadhattuk], ha nem mi, akkor megy külföldre a gyerek” – nyilatkozta egy meleg férfi a kutatóknak. A gyermekvédelmi törvény örökbefogadásra vonatkozó része a házasságban élő párokat részesíti előnyben, de nem zárja ki az örökbefogadásra egyedülállóként jelentkező nőket és férfiakat sem. Így az örökbefogadás folyamatában keletkezhet egyszülős, vagy – ha a törvényt némileg megkerülve is – meleg, illetve leszbikus párok és örökbe fogadott gyermekeik által alkotott család.

Magyar, román és roma

2002 előtt a gyámhivatalok hivatalosan is gyűjtöttek adatokat a gyermekek etnikai hovatartozásáról, egészségi állapotáról, neméről és életkoráról. Kaltenbach Jenő akkori ombudsman elmondása szerint az örökbefogadó szülő „magyar”, „román” és „roma” származású gyermekek közül választhatott a jelentkezési űrlapon. Hivatalosan az akkori adatvédelmi szabályok szerint nem lehetett volna származási adatokat feltüntetni, ezért az már akkor is illegális volt. Kaltenbach Jenő ombudsman és Péterfalvy Attila akkori adatvédelmi biztos felléptek a gyakorlat ellen.

Az ügy kapcsán ellentmondásos vita alakult ki arról, hogy minek van elsőbbsége, annak-e, hogy a roma gyerekek diszkriminációtól mentesen kerüljenek örökbefogadásra, vagy annak, hogy a közösségnek, amelyhez származásuk alapján tartoznak, megfelelő kulturális nevelésben részesüljenek, azaz ne serdülő, felnőtt korukban szembesüljenek a származásuk tényével. Kaltenbachnak és Péterfalvynak sikerült elérni, hogy a jelentkezési lapról lekerüljenek az etnikai hovatartozásra vonatkozó részek.

Így ma már hivatalosan nem is szerepel a jelentkezési lapon a származásra vonatkozó rész. Böröcz Virág, a fővárosi Tegyesz Örökbefogadási Szolgálat osztályvezetője kérdésünkre megerősítette, semmilyen adatot nem gyűjtenek a gyermekek etnikai hovatartozásáról, a szülő azonban kikötheti, milyen származású gyermeket fogadna örökbe. Ezt le is írhatja a jelentkezési űrlapon lévő „egyéb kívánság” rovatba. Arról, hogy a gyermeket valóban örökefogadják-e a szülők, ők maguk fognak dönteni róla, miután már látták a gyermeket.

Mi lenne a jó megoldás?

Az Európai Roma Jogok Központjának 2007-es kutatása szerint épp az jelenthetne megoldást a roma gyerekek diszkriminációja ellen, ha az etnikai származásra vonatkozó adatokat nyilvántartanák, így az örökbefogadási eljárás során a gyermekvédelmi szakemberek a roma származású gyermekek számára roma származású örökbefogadó szülőket találhatnának. A kutatók szerint az örökbefogadó szülők származásától függetlenül is a gyermek érdekét szolgálná, ha az örökbefogadó szülők tisztában lennének a gyermek etnikai származásával, hogy a gyermeket hozzásegíthessék identitástudatának kialakításához és a származásával kapcsolatos ismeretek megszerzéséhez.

Több szakember sem tartja azonban ezt jó ötletnek. „Ha vezetnének listát a gyermek cigány származásáról, az nem vinne előre se hátra. Nem életszerű és nem szükségszerű a listavezetés” – véli Kántor Nedda pszichológus, aki emlékeztetett arra, hogy az örökbefogadás folyamatának a végén úgyis a szülő dönti el, hogy a kiajánlott gyermeket elfogadja-e vagy sem. Szerinte társadalmi szinten lehet kezelni a dolgokat, és nem lehet kötelezővé tenni azt, hogy valaki cigány gyermeket fogadjon örökbe. Hozzátette, hogy a cigánykérdés egy társadalmi probléma, amelynek az örökbefogadás is része, és az örökbefogadó szülők semmiben nem különböznek az átlag magyartól.

„Az egész rendszer diszkriminatív” – fogalmazott Neményiéknek egy gyámügyes, aki egy egyszerű példával írta le a helyzetet: „Attól kezdve, hogy örökbe fogadhatónak nyilvánították a félroma rossz Lacikát és a gyönyörű szép szőke Zsuzsikát, és akkor odahívják [a szülőt], hogy választhatnak közülük, hát akkor miről beszélünk?”

És más országban hogy néz ki a kisebbségi gyerekek örökbefogadása?

Sokkal korlátozottabbak a lehetőségek örökbefogadásra a nyugat-európai részeken, mert helyi szinten nincs, vagy elvétve van jogilag örökbe adható gyerek – mondta Dénes Zsuzsanna, a Mózeskosár Egyesület vezetője. Ezért az örökbefogadni akaró szülők különböző országok nációinak gyerekeit fogadják örökbe.

A svédeknél például évente mindössze 10-20 bejegyzett örökbefogadás történik, az örökbefogadni akaró szülők számára külföldről visznek be gyerekeket – írja a Radio Sweden cikke. Habár ezek a gyerekek eltérnek az átlag svéd emberektől, a cikk szerint a svédeknél ez természetes. Ők azt mondják: az örökbefogadás így nem válik „láthatatlanná”. Angliában régóta vita tárgya a helyzet. Az angliai állás szerint, egy gyereknek jobb a saját etnikumában találni örökbefogadó szülőket – ismereti Dénes – ezért a fekete, vagy kevert etnikumú gyerekeket a saját kulturális környezetükben igyekeznek elhelyezni.

Marie-Hélène Fous három örökbefogadott testvérével nőtt fel Belgiumban. Az örökbefogadott gyermekek közül kettő vietnámi egy pedig félig fekete. Fabrice, a félig fekete gyerek három hónapos korában érkezett hozzájuk, akinek az édesanyja nem vállalta a nevelését. Fabricét kezdetben csak nevelték, de egy idő után, látták, hogy a kicsi édesanyja nem törődik vele, ezért örökbefogadták. Marie-Hélène szerint az ő testvérei is érezték a másságot, de azt mondja, hogy az édesapja sokat tanult a vietnamiakról és a feketék kultúrájáról, így sokat tudott segíteni a gyermekeknek. Az ő családja úgy véli, az örökbefogadást nem kell titokként kezelni: ez sem a gyermeknek, sem a szülőnek nem jó.

Az írás a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttműködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.