Történelmi pillanatot éltünk: átadták a Budapest–Esztergom-vasútvonalat

DSC 4287
2015.08.19. 16:33 Módosítva: 2015.08.19. 16:41
  • Hová megy ez a vonat ezzel a sok öltönyössel?
  • Solymárra.
  • Ja, már azt hittem Felcsútra.

A párbeszéd megtörtént: olyan szörnyű világban élünk, ami a legártatlanabb, Nyugati pályaudvaron átsétáló formából is Hócipő-kabaré-szereplőt csinál egy pillanat alatt. De ne kezdjük ilyen messziről:

Tudta-e ön, hogy Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára világosítóként dolgozott a Madách Kamarában?

Ez teljesen véletlenül derült ki: az államtitkár olyan természetességgel kapott elő egy fehér lapot és tartotta az RTL Klub operatőrének kamerája elé a fehéregyensúly beállításához, mintha mindig is ezt csinálta volna. Mikor mondták, hogy ezzel már megvannak, akkor említette életének eme rövid szakaszát.

Már ezért az információért megérte elmenni a BudapestEsztergom-vasútvonal mai átadására Solymárra. Az átadóra MÁV-os vezetők, szakemberek, sajtósok, minisztériumi munkatársak különvonattal mentek, ami a Nyugati pályaudvarról indult. Az államtitkár kocsival ment: nyilván, neki drága az ideje: BADUMTSSSSSCCCHHH

Viccet félretéve: augusztus 20-án a Budapest Nyugati pu. és Esztergom közötti teljes vonalon újraindul a vasúti közlekedés. A három évig, 44 milliárdból épülő 53 kilométeres vonalon a gyorsjáratok (nem áll meg mindenhol) 17, a sima járatok 5 percet faragnak a menetidőből. Ezt ebben a cikkünkben veséztük ki. Az ezt firtató kérdést Fónagy mesterien zárta rövidre:

Akik a vonaton ülnek, azoknak minden perc számít.

A vasútvonal mentén végig folyik még az építkezés, tereprendezés, felüljáró-építés. Gondolom, ezért mentünk több helyen kifejezetten lassan, bár ez változhat holnaptól, amikor már hivatalosan is elindulnak a vonatok (rendes menetrend szerint szeptember 1-jétől). Az egész projekt csúszott egyébként körülbelül másfél évet, amire az átadó előtt Fónagy János maga adta meg a magyarázatot:

  • A vasútvonal menti telektulajdonosok megorrontották a telekkisajátításokat, ezért egy egész ügyvédi csapat állt össze, hogy pereljenek, árat srófoljanak fel, stb. Ennek köszönhetően előfordult, hogy hatvan helyett hatszáz napig húzódott egy-egy ügy. Ezt kezelendő végül a kormány keresztülvitt egy törvénymódosítást, ami lehetővé tette, hogy a kisajátítási döntés után azonnal elkezdhessenek dolgozni a területen, nem kellett kivárni a bírósági döntéseket.
  • Részben olyan területen haladt az építkezés, ahol régészeti feltárások lassították a folyamatot
  • A nagy 2013-as árvíz miatt is kiesett egy-két hónap.

A fejlesztési államtitkár, aki nem szereti a versenyt

Soha nem lehet elégszer elmondani, hogy valószínűleg nagyon sok állami beruházás, pályázati elbírálás vagy eleve a pályázat hiányának tényére adhat magyarázatot vezető politikusok hozzáállása a piaci versenyhez. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára például legutóbb a 444.hu-nak mondta el kegyetlenül őszinte véleményét a dologról. Fónagy szerint a magyar gazdaságban sem jött be a „csinált verseny”, az „öncélú verseny”.

Fónagy elmondta, a csúszásnak természetesen ő sem örül, ettől függetlenül két ilyen átadásra nagyon büszke: az egyik a miskolci elkerülő volt, a másik ez a vasútvonal. 15 éve ugyanezt a vonalat (pontosabban az új motorvonatokat és a megemelt peronokat) egyébként egyszer már átadta.

A munkaterület 2012-es ünnepélyes átadása még sokkal nagyvonalúbb volt: terített étkezőkocsi ment végig a vonalon, amiben Karácsony János zenélt az LGT-ből. Ahogy kollégám írta akkor: míg egy hölgy a Windowst beüzemelte, Karácsony eljátszotta A síneken című számot, a projekt egyik nyertes cégének igazgatója pedig elmondta, hogy a felújítás után nem fog így kilötyögni a kávénk. És tényleg: nem lötyögött ki semmi, igaz, étkezőkocsi sem volt.

A mai projektzáró, vasútvonal-átadó sem volt rossz: klasszikus szalagátvágós, állófogadós, beszédmondós. A beruházás minden fontos szereplője mondott pár kedves mondatot mind a kormány, mind a kivitelezők részéről. A csúszásért Fónagyon kívül mindenki elnézést kért a vonal mentén szívó lakóktól, a beruházás elkészülte azonban reményeik szerint mindenkit kárpótol a kényelmetlenségekért.

Az államtitkár beszédéből azért kiemelnék néhány nagyívű gondolatot:

A vasútra költött minden fillér meghálálja magát.

vagy

A mozdony többet tett az emberért, mint minden filozófus, költő és próféta előtte. (idézet egy angol történésztől)

vagy

Úgy vélem, hogy a vasúti közlekedés történelmi léptékű, globális jelentőségét nem lehet eléggé felbecsülni

vagy

Sokszor mondtuk, sokszor mondtam, önök is sokszor hallották, hogy a vasút nem egy vállalati kérdés. A vasút össztársadalmi ügy.

de leginkább:

Történelmi pillanatot élünk.

.