Megnéztük az új trolikat, és NEM foglalkoztunk a kínos koccanással

Bemutatta a városvezetés és a BKK csütörtökön azokat a vadonatúj Solaris-Skoda trolibuszokat, amelyek közül az egyiket nemrég éppen a BKV vezérkar szeme láttára törtek össze egy zártkörű bemutatón.

Tény, hogy ez a baleset tette híressé az új trolikat, amiknek a beszerzésére még 2014 végén írt alá szerződést a városvezetés a külföldi gyártóval. Méltánytalan lenne azonban, ha e jeles eseményen az állítólag vígjátékba illő koccanásra emlékeztetnénk az olvasókat, ezért már az elején megfogadtam, hogy ezt a témát kerülöm, mert a mai esemény nem a balesetről szól. 

Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy miközben a délelőtt tízkor kezdődő sajtóbemutatóra igyekeztem, nem fordult meg a fejemben a kínos koccanás gondolata. Persze, hogy megfordult, nem is egyszer! De méltánytalan lenne csak azt a gondolatot kiemelnem, hiszen egy csomó minden másra is gondoltam közben.

A sajtórendezvényen sok érdeklődő újságíró és operatőr megjelent, pedig olyan sok izgalmas dolog nem történt. Mindössze annyi, hogy testközelből lehetett megtekinteni azokat a trolibuszokat, amik közül az egyiket nemrég összetörték.

„Vajon akkor is ennyien lennének most itt, ha nincs az a baleset és a Blikk nem ír róla?” – kérdeztem magamban. Megkérdeztem erről egy jelen lévő kollégát is, aki szerint tényleg összefüggés lehet a baleset és aközött, hogy viszonylag nagy a médiaérdeklődés a trolik iránt. „Azért ez elég szomorú” – mondtam a kollégának, egyúttal jeleztem, hogy engem ez az egész baleset hidegen hagy. „Megtörtént, na bumm. Volt egy nagy csatt, de azóta megy tovább az élet. És legalább senki nem sérült meg” – tettem hozzá. Egyetértettünk.

Miközben az asztalokra kitett pogácsákat majszoltam, ösztönösen a sajtóbemutatón megjelent öltönyös embereket figyeltem, és azon morfondíroztam, vajon melyikük lehetett jelen a balesetnél. Persze legbelül az is érdekelt, hogy vajon azoknak, akik akkor jelen voltak, mennyire él élénken az emlékezetükben a koccanás.

Vajon emlékeznek a részletekre? Hallották-e a koccanást?

De eszem ágában sem volt mindezt megkérdezni tőlük, mert ünneprontás lett volna, ráadásul méltánytalan is velük szemben, hiszen ők erről végképp nem tehetnek. 

Már majdnem elfelejtettem a balesetet, amikor a sajtóbemutatón elsőként felszólaló Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes emlékeztetett rá:

Nem tudok annál érdekesebb történetet, mint amit az egyik bulvárlap lehozott...

– kezdte a beszédét, és persze nem volt nehéz kitalálni, mire gondolt. Igen, a balesetre, arra. De bármennyire is akartam, nem tudtam nem egyetérteni vele, mert valljuk be, tényleg sokkal érdekesebb sztori az, amikor egy trolival a BKV-vezérkar szeme láttára koccannak, mint bármelyik balesetmentes sajtóbemutató.  

Ekkor már tényleg elszégyeltem magam és tudatosan megpróbáltam távol tartani az elmémtől a BKV-s malőrt, ez többé-kevésbé sikerült is. Ebben sokat segített egy Móricz Zsigmond-idézet, amit a főpolgármester mondott és valahogy úgy szólt, hogy mindig újat kell kezdeni, és be kell fejezni azt, amit elkezdtünk. Persze Szeneczey ezt arra értette, hogy Budapest mindig valami új fejlesztést kezd, és be is fejezi azt, mint például ezt a trolibeszerzést.

Kiderült az is, hogy most 36 új trolit vásároltak és amint lesz forrás, akkor vesznek majd még. Ez több mint 5,4 milliárd forintba kerül. Egyébként egy új csuklós trolira 104 ember fér fel, ami azért nem semmi, ha jobban belegondolunk. De inkább ne gondoljanak bele jobban, mert úgy járnak, ahogy én, amikor megint eszembe jutott: vajon egy csuklós vagy egy normál busszal koccantak ott, akkor? Nem mintha jelentősége lenne.

Szeneczey beszédében azt mondta, hogy van egy kulcsszó az új trolibuszok kapcsán, ez pedig az élhetőség. Aztán további kulcsszavakat is mondott, úgymint: utasbiztonság, utaskényelem. 

Vele ellentétben a sajtóbemutató másik felszólalója, Dabóczi Kálmán BKK-vezér nem hozta szóba a balesetet. Ő arról beszélt, hogy ezek nem is annyira trolik, inkább lázadó kamaszok, akik feszegetik a közlekedés határait. Arról is beszélt, hogy ezek nem trolibuszok, hanem önjáró buszok. Nyilván ezt az szerencsétlen sofőr is így gondolja, aki koccant az egyikkel, pedig a BKK-vezér csak azt értette az önjáróság alatt, hogy ezek a járművek akkor is tudnak haladni, ha leakasztják az áramszedőiket. 

Aztán szóba került Sztálin, Dabóczi szerint nem járja, hogy a diktátor 70 éves szülinapja miatt kezdődik a trolik számozása a 70-es számmal, és ha tehetné, akkor ő ezen változtatna. Majd visszakanyarodott az új trolikhoz és arról beszélt, hogy megvan már a típusengedély, a gyártó minden apróbb hibát kijavít, a 74-es vonalon pedig elkezdődik a próbajárás. Kétezer kilométeres lesz a tesztfutás, ebből ötszáz kilométert hiba nélkül kell menni. Azon pedig senki ne lepődjön meg, hogy egy ideig lengyel rendszámmal futnak majd a trolik. Ez nem valami rendszámmutyi miatt van, ez így szokás a tesztek alatt. (A Solaris lengyel gyártó.)

A ferraripiros trolikkal egyébként Zuglóban és a Belvárosban fogunk találkozni, remélhetőleg minél hamarabb. És nagyon remélem (azt hiszem, ezt a BKV-vezérkar nevében is írhatom), hogy sokkal inkább a fenntartható fejlődés, az utasbiztonság, az utaskényelem és az élhetőség fog az emberek eszébe jutnia a szép új járművekről.

És nem az a fránya baleset, ami akkor történt, amikor az egyik ilyen új trolit egy zártkörű rendezvényen bemutatták Budapest első emberének, Tarlós Istvánnak.