A magyar katolikusokat megosztja a menekültválság

Minden európai templom, kolostor, vallási közösség fogadjon be egy menekült családot, és a püspökök is lépjenek fel ennek érdekében — kérte Ferenc pápa vasárnap a Szent Péter téren. A pápa korábban is radikálisan kiállt a menekültek érdekében, szavai a magyar katolikus egyházban azonban mintha idegenül hatnának.

A menekültek tömege, a világ nyomorának kikerülhetetlen ideérkezése, a politikai és az emberiességi szempontok ütközése súlyos erkölcsi kihívás elé állítja egész Magyarországot, és a helyzetre láthatólag az egyházak sincsenek felkészülve. Miközben az önkéntes segítők között sok az aktívan vallásos keresztény, és helyi szinten (lásd Pannonhalmán) vannak fontos tettek és gesztusok, a történelmi egyházak politikára figyelő óvatoskodása miatt a hívök közül is többen szégyenkeznek.

A nagy keresztény egyházak Magyarországon feltűnően passzívak a menekültválság kirobbanása óta. A segítő tevékenységük sokáig annyira nem volt hivalkodó, hogy mintha nem is létezett volna (az utóbbi napokban érezhető ebben pozitív változás), prominenseik megszólalásai pedig legalábbis ellentmondásosak. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia csütörtökön felkérte a Katolikus Karitászt, hogy „keresse a segítségnyújtás leghatékonyabb módjait” — kicsit későn a hetek-hónapok óta tartó és egyre súlyosabb krízisben.

Ugyanez a zárónyilatkozat két dolgot emelt még ki: a menekültek közül csak a közel-keleti keresztények sorsa iránt fejezte ki a püspökök aggodalmát, másrészt azt a fideszes kommunikációs panelt ismételte meg, hogy „az államok joga és kötelessége megvédeni polgáraikat”. A menekültek döntő többségét kitevő nem-keresztényekről nem esett szó.

Ugyanezen a napon Rómából Ferenc pápa is megfogalmazott egy üzenetet, de az mintha egy másik bolygóról szólt volna. „A migráció gyakran gyanakvást és ellenségeskedést kelt, még egyházi közösségekben is, anélkül, hogy ismernék a migránsok életét, vagy üldöztetésük és nélkülözéseik történeteit. Ilyen esetekben a gyanakvás és az előítélet a rászoruló idegennek járó tisztelet és szolidaritás bibliai parancsába ütközik” — mondta.

Ferenc pápa két enciklikában is szólt a menekültekről, és mindig radikális szolidaritásra szólított fel. Az ő szegényekkel, elnyomottakkal kapcsolatos tanítása azonban a magyar egyházi körökben nagyon radikálisan hat, és bár a pápa eszméit a konzervatív katolicizmus máshol sem kedveli, menekültügyben az egyébként konzervatív olasz püspöki kar is az érdemi szolidaritás mellett állt ki. Ausztriában néhány napja Christoph Schönborn bécsi bíboros beszélt arról, hogy „itt az ideje, hogy felébredjünk a tehetetlenségből”, és megígérte, hogy ezer menekültnek csinálnak szálláshelyet a bécsi érsekség ingatlanjaiban.

Éppen erre kérdezett rá egy újságíró (illetve arra, hogy a magyarországi egyház miért nem csinál valami hasonlót) Erdő Péter csütörtöki sajtótájékoztatóján, mire a bíboros azt felelte, hogy szerinte a magyar törvények nem teszik lehetővé a nagyobb segítségnyújtást.

Azt a gyereket kérem mi nem vagyunk jogosultak bevinni egy lakásba, és azt mondani, hogy legyenek itt, mert akkor embercsempészek vagyunk

— válaszolta a felvetésre, hogy tömegével fekszenek menekült családok kisgyerekekkel az aluljárókban.

Ilyen jogszabályi tiltás azonban nem létezik valójában, az pedig végképp érthetetlen, hogy miért is lenne valaki embercsempész, ha szállást biztosít valakinek (ahogy azt önkéntesek meg is teszik). Bár a mondat talán csak egy súlyos kommunikációs hiba volt (a sajtótájékoztatón előtte arról esett szó, hogy az egyház készül arra helyzetre, amikor lesz rá jogi lehetőség, hogy ne csak állami befogadó állomásokat lehessen üzemeltetni), azóta sem érkezett helyreigazítás az egyház részéről.

(Frissítés: Időközben a bíboros éppen az Indexnek adott interjújában nyilatkozott a kérdésről: azt mondta, kiragadták mondandójából ezt a mondatot, az egyház készült ingatlanokkal a menekültek fogadására, és emberei is kivették a részüket a Keletinél a segélyezési munkából, csak diszkréten.)

Erdő Péter szavait Máté-Tóth András vallástudós inkább csak óvatosnak tartja. A szegedi professzor szerint akár úgy is lehet értelmezni az elhangzottakat, hogy az a tovább kriminalizáló törvényhozással szemben mutat távolságot, és arra utal, hogy a törvény szemben áll az elemi emberi szolidaritással. „Az egyháztól nem lehet elvárni, hogy megoldja az egész menekültproblémát, a magyar katolikus egyháznak pedig nincs is olyan szaktudása és tapasztalata, mint például az osztrák karitásznak” — emelte ki az Indexnek.

Máté-Tóth úgy gondolja, hogy a katolikus egyház „nem szolgálja ki bólintójánosként a politika elvárásait”, de ő is azt tartaná kívánatosnak, ha az egyház távolabb kerülne a politikai szempontoktól. „Az egyház társadalomtana, ameddig csak lehet, együttműködő, de az elsődleges a lelkiismeret” — emelte ki. A lelkiismereti engedetlenség pedig a keresztény tanításban nagyon fontos tétel: „az üdvözül, aki hallgat a lelkiismeretére, és nem az, aki a törvényre”.

Itt megint Ferenc Pápát lehet idézni, aki azt kérte, hogy mindenki „kérjen megbocsátást Istentől azon emberek és intézmények számára, akik bezárják az ajtót a jobb életet, a családot és védelmet keresők előtt”. És miközben Ferenc pápa Lampedusán kereste fel a menekülteket, az nem rémlik, hogy Erdő Péter, vagy akár egy segédpüspök, kinézett volna mondjuk a Keleti pályaudvarra.

Egyáltalán nem értek egyet azzal a szenvtelen jogászkodással, amit Erdő Péter bíboros képvisel

— válaszolta Kamarás István vallásszociológus az Index kérdésére. „Olyan súlyos helyzet van, amikor nem lehet paragrafusokat bogozni. Ha ezt a jog embercsempészetnek nyilvánítja, akkor a keresztény embernek az embercsempészvádat is el kell fogadnia, és embereket kell menteni. Irgalmatlan törvényeket betartani —éppen a pápa által meghirdetett irgalmasság évében — bűn.” Ezzel a logikával az is bűnrészes lenne, aki befogadja a Heródes elől Egyiptomba menekülő Szent Családot — hangsúlyozta Kamarás István.

Valójában a magyar katolikusok ugyanúgy megosztottak a menekültkérdésben, mint a társadalom egésze. Miközben vannak olyan papok, akik a szószékről is a menekültek megsegítésére buzdítanak, akad plébános, aki olyanokat posztol, hogy „attól, hogy idejöttetek, még nem vagyunk felelősek értetek”, és hogy „mi nem fogunk segíteni, és ebben nem is érzünk felelősséget, mert értelmetlen lenne!” Ez a folyamatosan a menekültek és a muszlimok ellen hergelő, összeesküvés-elméleteket terjesztő Pajor András álláspontja, aki egyúttal a jobboldali Keresztény Kulturális Akadémia elnöke.

Sok hívő attól tart, hogy az ilyen megnyilvánulások alapján azt fogják hinni, hogy minden katolikus hasonlóképpen gondolkodik, pedig magánemberként sok katolikus van jelen segítőként is, és többen hangot is adnak különvéleményüknek.

Szégyellem magam püspökeink nevében!

— írta most egyikük.

Mások, mint Erdő Péter mondja, csendben dolgoznak. A Katolikus Karitász mellett a máltaiak is jelen vannak a segítők között, de hetek óta aktív a pályaudvarokon az a Szent Egyed Közösség is, mely komolyan kritizálta a kerítésépítést is — hívja fel a figyelmet Máté-Tóth András.

A történelmi keresztény egyházak közül a legkisebb evangélikusok látszanak a legaktívabbnak (a reformátusok közleménye pedig itt olvasható), de most mintha a katolikus egyházon belül is megmozdulna valami. Lehet, hogy közvetve Erdő Péter félresikerült mondata még elő is mozdította az erőteljesebb egyházi segítségnyújtást.

A Pannonhalmi Főapátság, azon túl, hogy befogadja a náluk menedéket keresőket, osztrák katolikus szervezetekkel együttműködve kapcsolódhat be rendszeresebb módon is a mai embermentésbe. A jezsuiták pedig pénteken jelentették be, hogy a menekültkrízisre válaszul HOSPES néven saját programot indítanak. Mint írják: 

„Keresztényként semmilyen körülmény nem mentesít minket kötelességünk alól, hogy valóban menekülő, szenvedő testvéreinket az irgalmas szamaritánus példája nyomán segítsük! Ezen értékek értelmében szeretnénk meggyengült társadalmunkat formálni, főleg a keresztény értelmiséget érzékennyé tenni világunk valóságára és benne a felelősségünkre.”