Jogosan ostorozza Orbánt a Nyugat?

Miközben az ellenzék lényegében nyomtalanul eltűnt az elmúlt hetekben, Orbán Viktor nem maradt ellenfelek nélkül: a magyar kormányfőt a menekültügyben tanúsított magatartása miatt folyamatosan ekézi a nyugati sajtó éppúgy, mint vezető nyugat-európai politikusok.

Csak néhány bírálat a sok közül:

• A brit Guardian egy rothadó rezsim szörnyű vezetőjének nevezte a magyar kormányfőt,
• a német sajtó sem kíméli Orbánt, szerintük a kormányfő belpolitikai érdeke a menekültkáosz,
• az osztrák kancellár szerint Orbán hazudott neki,
• a volt amerikai nagykövet xenofóbnak tartja Orbánt,
• de nincs jobb véleménye a francia külügyminiszternek sem, 
• a svájci kormánykoalíció második legerősebb pártja, a Svájci Szociáldemokrata Párt elnöke kitiltaná a magyar kormányfőt Svájcból,
• sőt, Orbánt még a Nemzetközi Migrációs Szervezet főigazgatója is bírálta.

A sok kritika hallatán teljesen jogos a kérdés: vajon Magyarország tényleg csak egy áldozat vagy bűnbak a menekültkérdésben? Vagy ellenkezőleg: igenis megérdemli azokat a pofonokat, amiket most Európa nyugati felétől kap?

Az vitathatatlan, hogy a migrációs krízist nem Orbán Viktor és nem is a magyar kormány idézte elő, így a kormányfőt legfeljebb amiatt lehet bírálni, hogy a válságra adott válaszai milyenek. Nézzük csak!

1. A kormány hónapok óta idegengyűlölő retorikát használ, a menekültekkel riogatja a közvéleményt. Kezdődött minden azzal, hogy a kormány hónapokkal ezelőtt, kifejezetten belpolitikai szempontok alapján olyan kampányba kezdett, amelyet maga is „bevándolásellenes” jelzővel indított. Ebben összemosták az általa „megélhetési bevándorlóknak”nevezett migránsokat a menekültekkel. Orbán Viktor bevándorlótábornak nevezi a menekülttáborokat. A xenofóbiát gerjesztő plakátkampány azt kommunikálta a magyar választók felé, hogy a bevándorlóktól és a menekültektől félni kell, mert elveszik a magyar emberek munkáját. Ez még a Fidesz-hívő békemenetes Bencsik András szerint sem igaz. A kormány a plakátkampánnyal legfeljebb csak az idegenellenességet erősítette és legitimálta. Ezen túl az volt a célja, hogy felvegye a versenyt az egyre erősödő Jobbikkal.
2. Bár tudott a várható krízisről, nem tett megelőző lépéseket. A migrációs válságra lényegében két válasza volt: a belpolitikai célokat szolgáló plakátkampány, valamint a kerítés. Csak éppen arra nem készült fel, hogy az országba belépő migránsokat kezelje. Nem bővültek a már így is túlzsúfolt menekülttáborok, nem gyorsult fel a regisztrációs eljárás, nem neveztek ki felelőst a válság kezelésére. A prevenció hiánya a Keleti pályaudvarnál tapasztalható káoszban nyilvánult meg a leglátványosabban: a migránsokat és a helyi lakosokat nem tájékoztatták megfelelően, a hatóságok sodródtak az eseményekkel, és csak akkor állt fel múlt hét pénteken a nemzetbiztonsági kabinet, amikor a menekültek, megunva a totojázást, gyalog indultak az osztrák határ felé.
   

   Fotó: Ajpek Orsi / Index
3. A kerítéssel erőddé változtatja Európát. Orbán az uniós szabályokra való hivatkozással indokolta, hogy 175 kilométeres kerítést építtet a magyar–szerb határra. Azt állította, csak így lehet elkerülni, hogy végül ne szakadjon az ország nyakába 200 ezer menekült, akiket majd a dublini megállapodás alapján fognak visszaküldeni Nyugat-Európából. Később módosított, és azt hangoztatta, hogy az unió bénultsága miatt Magyarországnak kell megvédenie Európa határait. A drótkerítésről azonban nyugaton sokaknak jutott eszébe az a paradoxon, hogy Magyarország csak két és fél évtizede szabadult meg attól a határzártól, ami elválasztotta Európától, és most mégis újat épít. A rossz szimbolika mellett a hasznosságát is kétségbe vonják. A kerítés lehet, hogy csökkenti a Magyarországon át érkezők számát, és belpolitikailag jól jöhet Orbánnak, de összességében nem változtat az összeurópai krízisen, sőt a feltorlódó tömegekkel akár a balkáni helyzetet is destabilizálhatja, ami rontaná a térség biztonsági helyzetét.
   

   Fotó: Csaba Segesvari / AFP
4. Aláássa az európai szolidaritást. Az unió eddig egy javaslattal állt elő a menekültprobléma megoldására, ez pedig a kvótarendszer. A tagállamok belügyminiszterei állapodtak meg abban a nyár elején, hogy a tagállamok önkéntes alapon fogadjanak be menekülteket és menedékkérőket. Az egyetlen ország, amely azonnal nemet mondott, Magyarország volt. Orbán Viktor azóta minden lehetséges fórumon azt hangoztatja, hogy az ötlet őrültség, az unió csődöt mondott, mert nem tud megoldást találni. Angela Merkel német kancellár viszont nyíltan megüzente, a közös javaslat elfogadása az egyetlen lehetőség a tagállamok számára. Orbán Viktor Brüsszelben meg is kapta Martin Schulz EP-elnöktől, hogy nem az európai vezetők nem tudják kezelni a menekültkérdést, hanem a magyar miniszterelnök. Érvelése szerint valójában azok a nemzeti kormányok okozzák a kudarcot, amelyek nem akarnak részt venni az európai szolidaritásban. Orbán négy hónapnyi elzárkózás után hétfőn már úgy nyilatkozott, hogy nem zárja ki a kvóták elfogadását.
   

   Fotó: Michaela Rehle / Reuters
5. Humanitárius szégyenfoltot idézett elő a Keletinél. A világ nagy tévétársaságai napokig közvetítettek a pályaudvarról, így milliók döbbenthettek meg azon, hogy milyen körülmények között éltek napokig, hetekig az ideérkező menekültek. A Keletinél ugyan kialakítottak egy tranzitzónát, de a különféle szolgáltatók és hatóságok munkáját hosszú ideig nem szervezték meg, így a civilek segítsége nélkül sem az élelmezés, sem a higiénés ellátás nem lett volna tartható. A helyzet alakulása gyakorlatilag követte Orbán álláspontját, aki egyszer sem a humanitárius segítségnyújtás fontosságát emelte ki, hanem azt sugallta, hogy ha magas szintű szolgáltatást nyújtunk, akkor csak bátorítjuk a menekülteket, hogy még többen jöjjenek.
   

   Fotó: Matt Cardy / Europress / Getty
6. Diplomatikus diplomácia helyett erősemberkedés. Orbán Viktornak az elmúlt hetekben rekordmennyiségű európai vezetővel sikerült összerúgnia a port. Még a Fideszben is meglepetést keltett, hogy a múlt héten egyik napról a másikra publikus konfrontációt vállalt az osztrák és a német vezetéssel is, holott a két országtól jelentős mértékben függ a magyar gazdaság. A Nyugatot azért idegesíti az erő és az elzárkózás politikáját hirdető magyar miniszterelnök, mert nekik, Orbánnal ellentétben belpolitikailag nem jön jól ez a hangnem. Mindenütt van szélsőjobbos irányzat, amely hasonló stílusú fellépéssel próbál népszerűséget kovácsolni a krízisből, és a menekültellenes hangulatból. Orbán nekik még példakép is lehet.
7. Manipulatív eszközök használata a muzulmánok ellen. Szinte egyetlen menekült sem azért lépi át mostanában a magyar határt, hogy itt telepedjen le, és egyelőre az a veszély sem fenyeget, hogy az uniós – még el sem fogadott – menekültkvóta-rendszer miatt néhány ezer ember mégis csak idekerül. A miniszterelnök viszont már többször kijelentette, hogy a magyaroknak joguk van megválasztani, akarnak-e együtt élni muzulmánokkal. Orbán válasza természetesen nem, hiszen a Fideszben már európai kalifátust is emlegettek.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!