VIP-migránsok a röszkei 2-es hangárban

Ahogy múlik az idő a szeptemberi röszkei menekültválság óta, egyre többen szólalnak meg. Több, a nagy menekülttáborban, az úgynevezett 2-es hangárban dolgozó emberrel is kapcsolatba léptünk, így látták ők a legsúlyosabb tíz napot:

A 2-es hangárban két váltás volt, egy nappal, egy éjszaka. Mindenki napi 13 órát dolgozott, hiszen váltáskor átfedések voltak. Na, később ez azért módosult néha, írja egyik olvasónk. 

Egy alkalmat leszámítva buszokkal hordták éjjel-nappal az embereket a 2-es hangárba be és ki. Kettős kerítés volt: a külső kerítés 4-5 méter magas volt, a tetején az ismert dróttal. Ezen belül három szektor volt több alszektorral. Jellemzően 6-6 sátor állt bennük, sátranként 10-10 ággyal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a katonai sátrakon belül kétoldalt álltak az ágyak, köztük egy szűk folyosóval. A belső szektorok kerítése körülbelül 2,5-3 méter magas volt, külön kapuval. A kapukat lánccal és lakattal zárták.

A két kapu között voltak a konténerek. A vöröskeresztes, az étkezőkonténer, majd egy iroda, az orvosi és végül még egy iroda konténer. Először sehol sem volt egyéb világítás, csak a kültéri. Hét közben a bejárat mellé még felállítottak sátrakat, oda kötöttek be világítást, de a többi nagy közös sátorba nem. A menekültsátrakba sem és a rendőrök ellátó sátrába sem, pedig onnan adták az ételt, a vizet, a tápszert. Ott voltak a védőfelszerelések, eszközök is, de még nappal is alig lehetett látni bent.

VIP-menekültek a fertőző sátorban

Az első napokban éjjel nem volt orvos, mert akkor csak orvostanhallgatók jártak ki önkéntesként, akik este 10 körül hazamentek. A hét második felében jött egy rendőrfelcser, onnantól végig volt rendes ellátás.

Voltak fertőző betegek is, azok külön sátorba lettek téve pár napra. 

Amikor őket elvitték, egyszer csak egy csoport migránst külön helyeztek, mint VIP embereket, mert lett valami politikus patrónusuk. És hova rakták őket?! A korábban fertőző betegek sátrába! Vicc volt az egész szitu: VIP-migráns!

– írta egy másik olvasónk.

Mindent az állománynak kellett kitalálni, megoldani, megtanulni, mert ez egy új szituáció, új tábor és egyre növekvő terhelés volt, emlékezett vissza. Az étkeztetés úgy történt, hogy volt kétféle szendvics. Az egyik egy zsemle és egy kicsi Orsi csirke májkrém. 

A másik az a szeletelt formakenyérből két szelet között valami bizonytalan eredetű és állagú felvágott, minimális sajt és margarin vagy vaj. Na, ez igazán undorító volt. Ezekért a szendvicsekért állítólag 350 forintot fizetett a cég, és még el is mentek érte!

– emlékezett vissza olvasónk.

Ezekből a szendvicsekből adtak ki egy-egy csomagot egy főre, plusz egy félliteres vizet. Megkérdeztük olvasónkat, hogy alakulhatott ki az a helyzet, ami a Youtube-ra felkerült, elhíresült videón látszik. Mint írta, a videó nem Röszkén, hanem valószínűleg Kiskunhalason készült. Még csak hasonló sem történt náluk, ahol fegyelem volt, és jól működött a rendszer. Az étel- és vízosztás vagy a rácsokon keresztül ment, azt követően, hogy kétsoros vonalba állították a menekülteket, vagy már bebocsájtáskor odaadták nekik az enni- és innivalót.

A tábor berendezése, az ágyak és matracok nagy tempóban pusztultak, koszolódtak. Folyamatosan gond volt a pokrócokkal, mert míg az egyiknél négy darab volt, a másiknak nem jutott. Nem nagyon voltak egymással sem emberségesek. Pedig éjjel nappal hihetetlen mennyiségű pluszpokrócot kaptak. 

A BKV-s „Fakarusz” volt a legborzalmasabb

Az első napokban turistabuszok vitték az embereket (napi 1500-1800 főt), és a Frontextől (az Európai Unió határőrizeti szerveinek koordinációjáért felelős intézményétől) volt két autó négy holland szakemberrel. Később volt olyan nap, amikor 5000 embert szállítottak. Ekkor már BKV-buszok is jártak tömegével. Mindennapi probléma lett, hogy elfogytak a szállítók-kísérők. A nappalos állományból éjjel, az éjszakásból nappal mentek pluszban szállítani. Volt, aki 48 órát volt szolgálatban, a 36-37 óra fel sem tűnt.

A menekülteket szállító buszok menetlevél szerinti elszámolással jártak Röszkéről, bár tachográf korongot nem írtak. A korong nélküli menetlevéllel az a gond, hogy nehéz ellenőrizni a valós kilométert. Volt olyan vállalkozó aki gyorsan hozott még két buszt, hogy több busza tudjon futni. A BKV buszai közül mindennap  bedöglött egy-egy. 

Az volt a legrosszabb, ha BKV-s csuklós Fakaruszal kellett messzebbre menni. 65 km/h az autópályán. Zúgás unalom, kényelmetlen ülések..., borzalom! Mindez 5-6 órán át csak oda

– írta egy visszaemlékező olvasónk.

Előfordult, hogy a menekült férfiak elnézték az ülésben ülve, hogy a nők két gyerekkel a két kezükben állnak a buszon. Ezért kellett bevezetni azt a rendet, hogy először a nők és a gyerekek szálltak fel, csak utána a férfiak.

Sokan jöttek be a szír hullám hátán

A Röszkén dolgozók szörnyű emberi sorsokkal, történetekkel találkoztak: egy orvos azután indult el a családjával, hogy legnagyobb gyerekét lelőtte az Iszlám Állam. Egy rendőrőrs vezetőjének az összes emberét kivégezték, csak ő tudott elmenekülni. Ő már a családért sem tudott visszamenni. A szírek között voltak értelmes családok, emberek. A fekete afrikaiak nagyon tiszták, pedánsak voltak, körülbelül tíz országból jöttek.

De voltak a helyzetnek haszonélvezői is.

Saját kárunkon tanultuk meg, hogy a szírektől lehetőleg szét kell választani a pakisztáni és bangladesi nációt. Az afgánok között sok tizenéves kis tolvaj volt. Egymás ételét is ellopták, pedig volt bőven 

– közölte egy másik olvasónk.

A  táborban szerzett tapasztalatok szerint a pakisztániak, bangladesiek inkább fiatal suhancok voltak, tipikus gazdasági bevándorlók. Sok panasz jött egyedülálló szír nőktől, hogy már útközben zaklatták őket.

Olvasónk szerint az afgán fiatalokkal is igen sok probléma lesz még az EU-ban. Az irakiak között alig volt tanult a táborban. Iránból kevesen jöttek. 

Gyűlölöm Orbánt és a rendszerét, mert demokrata vagyok. De tényleg meg kell állítani a menekülteket Európa szélén. Nem segíthettem egy járni alig tudó lánynak, mert idegen vagyok! Számtalan ilyen volt

– írta olvasónk.

A Napfény Hotel árnyékos oldala

A táborban szolgáló rendőrök közül többen jártak úgy, hogy egy távoli megyében hajnalban felültek a buszra, elvitték őket Szegedre, majd kivezényelték a táborba. Másnap hajnali egy-kettő óra körül váltották le őket. Azt sem tudták hol a szállásuk. 

A szállások közül a legrosszabb a Dorozsmai úton lévő Napfény Hotel volt. A szocializmusból itt maradt ótvar. Se függöny se szekrény. Bezsúfoltak 4 ágyat egy szobába úgy, hogy nem fértek el. Mindenki bőröndből öltözött

– írta olvasónk, aki rendőrként töltött el több mint egy hetet a röszkei táborban.

A reggeli két croissant jellegű friss, jó minőségű pékáru volt, 15 deka felvágott alufóliában, esetleg egy fél paprika. Az ebédet 11.30-kor csomagolták, kiszállították, és lerakták egy asztalra. Szavatosság 15.30-ig (csontleves, valamilyen pörkölt és vajkrémes piskóta tekercs). Ezt ott hagyták az asztalon. Volt aki 17 óra körül ébredt, neki már ehetetlen étel jutott. 17 óra körül már hozták is a vacsorát, amit vihetett magával a rendőr a szolgálatba.

Aki éjszakás volt, 6 órán át tárolhatta hűtő nélkül az ételt, hogy valamikor éjjel megegye, ha volt rá ideje. Az Index cikkét követően már nem a rendőrszakközépből hozták a kaját, így jobb is lett. 

De ez még jó volt, mert volt kaja, hozzáfértünk a  vízhez a táborban , bezzeg a gyűjtőponton semmi nem volt. Volt, aki kiszáradt odakint, úgy vitték be, és adott neki a felcser infúziót, mert már eszméletét veszítette

– jellemezte a helyzetet olvasónk.

Az Index menekülttérképe itt elérhető.