Annának nem engedik, hogy Balázs legyen

Balázs hároméves volt, amikor elkezdte mondogatni, hogy ő fiú. Ezt otthon és az óvodában is hangoztatta, és zavarta, hogy a környezete lánynak kezeli. „Már bölcsődében jelezték a szüleimnek a dadusok, hogy valami gond van velem, mert letargikus voltam, és mindennap hánytam. Emiatt egy kétnapos kórházi kivizsgálásra is sor került, ahol megállapították, hogy semmilyen fiziológiai oka nincsen a rosszulléteimnek. Később pszichológushoz küldtek, aki tüneti szinten segített, de a mindennapok helyzete nem javult” – meséli.

A fiú édesanyja azt mondja, Balázsnak minden környezet- és intézményváltás trauma volt, állandóan hányt, a gyerekek és a pedagógusok egy része nem reagált jól arra, hogy Anna fiúnak érzi magát. A társaitól egész kicsi korától azt kérte, hogy Balázsnak szólítsák, és a ruházata is mindig a fiúkénak felelt meg, a szülei soha nem öltöztették lányként, mindketten elfogadják transzneműségét. Balázs 14 éves korától tesztoszteron hormonkészítményeket is szed, a feketepiacról szerzi azokat, legálisan csak 18 éves kor felett juthat hozzájuk. Az esti iskola mellett dolgozik, hogy a gyógyszereket ki tudja fizetni, amik miatt a hangja is férfias, és borostája is a korabeli fiúkénak megfelelően nő.

„Viszont mivel elvileg Anna vagyok, ez mindig büntetéssel és megaláztatással jár, az iskola egy rémálom. A gimnáziumban a folyosón szekáltak, jöttek a beszólogatások a fiúktól, hogy senki ne álljon velem szóba, mert mindenkinek levágom a pöcsét, és felvarrom magamnak. Meg ilyenek. A gimnáziumban nem használhattam a fiúvécét, viszont egy idő után a lány osztálytársak már a lányvécét sem engedték használni. Az öltözködéssel, az öltözővel ugyanez volt a helyzet. Mindezért a szüleimmel együtt úgy döntöttem, hogy az iskolát esti tagozaton folytatom.”

A hivatalos weboldalakon nincs információ

Balázs idén úgy érezte, nem tud tovább várni, és elindította a hivatalos nemváltoztatási eljárást. Abban viszont egy transznemű embernek sincs könnyű dolga, hogy hivatalos forrásokból megismerje a név- és nemváltoztatás procedúráját. Az eljárásért felelős két szervezet, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumának weboldalain például semmilyen információ nem szerepel a folyamatról. A BÁH ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt mondta, hogy ez „az esetek elenyésző száma és egyedisége”  miatt nem kerül fel általános információ a honlapjukra. Ha valaki kérelmet nyújt be, és hiányosak a papírjai, akkor őt a „hivatal tájékoztatja az eljáráshoz szükséges dokumentumok benyújtásáról és az ügy esetleges továbbításáról” – mondták. 

A transznemű emberek jogaiért küzdő Transvanilla Egyesület munkatársai rendkívül problematikusnak tartják, hogy a kérelem benyújtásának tartalmi feltételeiről, valamint a nem elismeréséhez kapcsolódó eljárásról nyilvánosan hozzáférhető információ nem áll rendelkezésre az érintettek számára. „Szájhagyomány útján terjed az érintettek közösségben, hogy a minisztérium aktuálisan milyen feltételeket szab a kérelem benyújtásához” – fogalmaz Hidasi Barnabás, az egyesület vezetője. Az ügymenet átlagosan egy-két hónapot vehet igénybe, ami dokumentumok pótlása esetén megnövekedhet. Balázs esetében a kérelem benyújtása és az elutasítás között négy hónap telt el. 

Balázs azt mondja, ha tudta volna, hogy pár hónappal a 18. születésnapja előtt beadott kérelemmel esélytelennek számít, akkor nem adja be, de abban a pillanatban úgy érezte, muszáj lépnie. „Azért nem vártam tovább, mert boldogtalan vagyok. Kellemetlen, ha bármilyen hivatalos dolgot intézek, amikor dolgozom, vagy ha az iskolában kimondom, mi a nevem, kiakadnak teljesen” – fogalmazott.

A Transvanilla Egyesület álláspontja szerint a kiskorú transznemű érintetteknél a keresztnév és a jogi nem megváltoztatását akár már 14 éves kortól megfelelőnek tartanák. 16 éves kor felett pedig bizonyos egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést is támogatnának. Ezeket azonban – ahogy Balázs példájából is látszik – a hazai, pusztán egészségügyi szempontból vizsgálódó gyakorlat nem engedélyezi. A BÁH sajtóosztálya azt mondta, Balázzsal együtt összesen két kiskorú próbálkozott kérelemmel, de mindkettejükét elutasították.

Magyarországon 18 év felett lehetőség van nemváltoztatásra, ám az erre vonatkozó eljárásra nincsen külön jogi szabályozás. Az eljárás rendjét az Igazságügyi Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) között kialakult gyakorlat határozza meg. Ez a gyakorlat jelenleg egészségügyi szakmai kérdésként kezeli a témát, és orvosi szakvéleményekhez (pszichiáteri, klinikai szakpszichológusi és nőgyógyászati vagy urológiai véleményekhez) köti az engedélyt (részletek itt). A jelenlegi gyakorlat alapján, ha az orvosi feltételeket a 18 év feletti kérelmező teljesíti, akkor a szakmai engedélyt valószínűleg meg is kapja. 2014-ben és 2015-ben 58 név- és nemváltoztatási kérelem érkezett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, ebből négyet utasítottak el. A BÁH sajtóreferense azt mondta, az elutasított négy kérelmező közül kettő kiskorú volt. Az Emmi Egészségügyért Felelős Államtitkárságán ezt azzal egészítették ki, hogy gyakorlatilag csak akkor nem támogatják a felnőttkorúak kérelmeit, ha a szükséges szakvélemények hiányosak (lásd keretes írásunkat lent).

Átláthatatlan rendszer

Az utóbbi egy évben az Európa Tanács és az Európai Parlament is ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamoknak a fenti eljárásokat illetően, ezeknek azonban a hazai gyakorlat több ponton nem felel meg. Hiányzik a rendszerből a gyorsaság, hozzáférhetőség, átláthatóság követelménye, és ezzel magában hordozhatja az önkényes eljárás kockázatát, hívja fel a figyelmet a Transvanilla Egyesület.

Balázs az elutasító levélre négy hónapot várt, és fellebbezési lehetőséget sem kapott, ezért az ombudsmanhoz fordult. „Szavakban nem írható le csalódottságom és reményvesztettségem, mivel nagyon vártam és bizakodtam a kérelmem pozitív elbírálásában. Hiszen becsatoltam az összes egészségügyi szakmai dokumentációt, a két pszichiátriai szakvéleményt, amely egyrészt megállapította a transzszexualizmus diagnózisát, valamint javasolta a nem és névváltoztatásomat. Bizakodtam abban is, hogy 17 éves koromat figyelembe veszik és azt, hogy nem az állam dönt a nemi identitásomról, hanem saját magam. Sérelmezem, hogy formális határozat nem született az ügyemben, minden esetben csak arra kérnek, hogy vegyem tudomásul a tájékoztatásukat, hangsúlyozva, hogy a tájékoztatásuk jogi erővel nem bír. Szeretném megfellebbezni ezt az elutasítást, de sem a tájékoztató levélben nem közölték velem, sem a hivatalok (BÁH, Emmi) hivatalos honlapjain nem találom, hogy milyen jogaim vannak. A bizalmamat teljesen elveszítettem a hatóságokban” – írta a néhány hete az állampolgári jogok biztosának. Választ még nem kapott.

Az eljárás valóban nem teljesen átlátható. A BÁH-nál rákérdeztünk például, hogy egy elutasított transznemű kérelmező náluk miként élhet jogorvoslattal, és azt írták, „a Hivatal kizárólag koordinációs feladatokat lát el ezekben az ügyekben, melynek keretében hatósági döntés nem születik, így jogorvoslatra sincs lehetőség”. Az Emmi szakértői véleményére alapozott döntés ellen a kormányhivatalnál lehet jogorvoslattal élni, tették hozzá. Az Emminél viszont azt mondták, hogy igazából ők nem is hoznak döntéseket, csak ajánlást fogalmaznak meg. „Az Egészségpolitikai Főosztály nem utasít el egyetlen kérelmet sem, csupán arról tájékoztatja a Bevándorlási – és Állampolgársági Hivatal (BÁH) Állampolgársági Igazgatóságot, hogy a nemi átalakító műtéthez szükséges szakvélemények alapján megállapítható, vagy nem állapítható meg a kérelem indokoltsága" – fogalmaz a sajtóreferens.

Hamarosan felnőttkorú lesz Balázs, és akkor újra beadja kérvényét, amire a hazai gyakorlatnak megfelelően nagyon valószínű, hogy pozitív választ kap. „Amint lehet, először a névváltoztatással kezdem, utána a hormonterápiát folytatom, és az első lesz a mellkasműtét, hogy már nyáron mehessek a Balatonba. Utána később a belső, felesleges szerveket eltávolítani, és majd a péniszműtét. Lehet, hogy következő karácsonyra már sikerül.”