Pandora, Gabriella
7 °C
14 °C

Értelmi fogyatékos, és miért ne szeretné a szexet?

2015.11.23. 13:47
Amikor Kati a szerelméről, Dénesről beszél, egészen megváltozik a tekintete. Alapból is jó kedélyű típus, de ha Dénes szóba kerül, akkor olyan, mintha az egész teste nevetne. A kapcsolatuk már közel öt éve tart, el is jegyezték egymást, és Kati nagyon szeretné, ha pár év múlva együtt is lakhatnának. Kitartanak egymás mellett, pedig a környezetük nem örül párosuknak. Kati és Dénes ugyanis értelmi fogyatékos.

Egy olyan csoportfoglalkozás után találkoztunk Katival, amin értelmi fogyatékossággal élő nők beszélgetnek kétheti rendszerességgel olyan hétköznapi témákról, mint a párkapcsolat, a szexualitás, vagy a családtervezés. Ez a hétköznapiság az esetükben másféle, mint a nem értelmi fogyatékosoknál, ugyanis körükben sok esetben erős külső kontroll alatt, mások által előre meghatározott módon és időben, valamint családjuk vagy gondozóik elutasító magatartása mellett kell megélniük a szerelmet.

Az értelmi fogyatékossággal élő nőket a társadalom gyakran nem tekinti szexualitással rendelkező embereknek, mondja Balogh Fruzsina, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) nemzetközi kommunikációs referense. A szervezet - a szexuális neveléssel foglalkozó Ars Erotica alapítvánnyal együttműködve - ezért indította fél évvel ezelőtt Mi, nők címmel egy programot, aminek az a célja, hogy az érintett nőket megerősítése saját szexualitásukban és nőiségükben. A csoportüléseken nemiségről, női jogokról, diszkriminációról, szexuális kérdésekről beszélgetnek, kéthetente csak nők, egymás közt, a közbeeső hetekben pedig a nők helyzetére fogékony fogyatékkal élő férfiakkal együtt.

Ahogy a Kati történetét bemutató fenti videóban is, a beszélgetést hallgatva is teljesen szokványos vágyak, élethelyzetek, boldog kapcsolatok és hányattatott szerelmek történetei bontakoznak ki. Szilvia például arról a törésről mesél, amikor megtudta, hogy a barátja lefeküdt valaki mással, és hogy a mai napig rettenetesen érzi magát emiatt, Zsuzsi pedig arról, hogy mennyire szeretne már menyasszony lenni. Az értelmi fogyatékossággal élők esetében a hétköznapinak tűnő vágyakra, látszólagosan szokványos történetekre árnyékot vet az a helyzet, hogy a magyar társadalomban az értelmi fogyatékossággal élőket családjuk vagy gondozóik gyakran aszexuális gyerekszerepben tartják.

Nemrég egy ombudsmani jelentésből derült ki például, hogy egy debreceni intézményben az értelmi fogyatékossággal élő lakóknak fenntartanak ugyan egy intim szobát, de azt nem használhatják csak úgy, amikor rájuk tör a szerelem. A kulcsot a kezelőből kell elkérniük, és csak azoknak engedélyezik a használatot, akik legalább három hónapja járnak.

„Ez egy nagyon kiszolgáltatott csoport, akik számtalan – szexualitással összefüggő – jogsérelemmel kénytelenek szembenézni” – mondja Kovács Melina, az ÉFOÉSZ ügyvezetője. Szerinte az értelmi fogyatékossággal élő nőknek rendszeresen csorbul a szabad párválasztáshoz, a szexuális élethez, a fogamzásgátláshoz, a gyermekvállaláshoz, a házassághoz, a megfelelő információhoz való joga.

Az ÉFOÉSZ tapasztalata szerint a nagy bentlakásos intézményekben az is előfordul, hogy a nők tudtukon kívül, tájékoztatás vagy beleegyezésük nélkül kapnak fogamzásgátló készítményt, vagy sterilizálják őket. A projekt ezekre a súlyos jogsértésekre is fel szeretné hívni a figyelmet, aminek a szervezők szerint egyik első lépcsője lehet, ha a résztvevő nők megmutathatják: felnőtt nők, felnőtt vágyakkal, igényekkel és jogokkal, akik képesek döntéseket hozni, ha megfelelő segítséget kapnak.

kati6.png

A csoportfoglalkozáson több nő említi, hogy a szülei nem vagy csak nagyon ritkán és ellenőrzött helyzetben engedik, hogy barátjukkal találkozzanak, vagy kettesben maradjanak a szobában. Azok az értelmi fogyatékossággal élő nők, akik gondnokság alatt vannak, gondnokuk beleegyezése nélkül nem is házasodhatnak például, a gyerekvállalás körükben nagyon ritka.

Ennek egyik oka egészen biztosan az, hogy a kitagolás rendszere (lásd keretes írásunkat) gyerekcipőben jár Magyarországon, illetve, hogy a bentlakásos intézményekben csak mutatóban vannak olyan szobák, amelyben az értelmi fogyatékossággal élő párok élhetnek együtt.

Bár Magyarországon nincs olyan átfogó program, ami az értelmi fogyatékos szülőket segíti, megfelelő segítség mellett sokan abszolút képesek a gyereknevelésre. Tavaly télen írtunk például a németországi Friesackban működő programról, ahol egy fogyatékossággal élő szülőknek fenntartott házban öt család él. Akkor egy középsúlyos értelmi sérült anyuka, Silke és kisfia León egy napját kísértük végig.

Elvileg minden ki van találva

Kitagolásnak nevezik azt az folyamatot, ami az utóbbi évtizedekben egész Európában és a nyugati világban zajlik, amikor az elzárt, településszéli, bentlakásos tömegintézményekből önálló lakásokba vagy kisebb, maximum huszonöt fős – de egyre inkább legfeljebb öt-hat fős – lakásokba, lakóotthonokba költöztetik a fogyatékosokat. A kitagolás elvének lényege a lakók lehetőségeihez mérten a lehető legönállóbb élet, egyéni döntések támogatása.

A tömegintézetek lakóinak többsége valóban rászorul valamifajta segítségre, de a szakma egyöntetű véleménye szerint a támogatás, a minden érintett számára hatékonyabb, önálló élet kialakítása jobban kielégíthető egyéni vagy kiscsoportos szinten, a nagy tömegintézmények helyett. Az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia is ezt az elvet támogatja, az Európai Bizottság is a tömegintézetek totális kiürítését, megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, vagy akár egyéni lakhatásának kialakítását írja elő, természetesen az érintettek helyzetének és állapotának megfelelő segítséggel támogatva.

Ebben a cikkben egy ilyen lakásban él, három értelmi fogyatékos férfi napjait mutattuk be.

15%

Náray Tamás Zarah

4999 Ft
4250 Ft
15%

Pan-dji Vádirat

3499 Ft
2975 Ft