Bertalan
11 °C
27 °C

A nők egyszerre áldozatai és erős emberei a menekültválságnak

2015.12.04. 09:43 Módosítva: 2015-12-04 15:26:25
A menedékkérő nők először a befogadóállomásokon találkoznak az európai kultúrával. A sajátjukétól eltérő környezetben a férfiakkal egyenjogú félként kezelik őket, és a nehéz körülmények között nagyon fontos szerepük van. A Közép-Európai Egyetem csütörtöki panelbeszélgetésén társadalomtudományi kutatók, önkéntes segítők, Marie Antoinette Sedin, a Palesztin Állam magyarországi nagykövete és Montserrat Feixas Vihe, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közép-európai regionális képviseletének vezetője tartott előadást arról, hogy milyen helyzetet teremtett a menekültválság a migráns nőknek.

Az Európába érkező menekültek túlnyomó többsége felnőtt férfi. A migránsoknak mindössze 23 százaléka nő és 15 százalékuk 14 éven aluli gyerek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint. Ez nem azt jelenti, hogy az indulási országok konfliktusai a nőket kevésbé érintenék: Szíriában és Irakban, az Iszlám Állam által megszállt területeken a szexuális zaklatás, a szexrabszolgaság és a kényszerházasságok egyáltalán nem ritkák. Majdnem minden nő szenved miattuk, helyzetük nem magyarázható az iszlám törvénykezés férfiközpontúságával. Ha így lenne, már több évtizede elvándoroltak volna minden nő a Közel-Keletről.

Azzal sem oldódik minden egy csapásra, ha már menekültként Európába érkeznek. Az úton a nők és a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak a zaklatásoknak és az erőszakos bűncselekményeknek. „Több történetet hallottunk, hogy a rendőrök és a hatóságok megerőszakoltak nőket. A bántalmazottak ilyenkor nem fordulnak a hatóságokhoz, mert félnek és bizalmatlanok” – mondta el László Luca, a Segítsünk együtt a menekülteknek önkéntes csoport vezetője.

László, aki a menekültválság alatt nemcsak Magyarországon, de a macedón–görög határon lévő Idomeniben is segítette a migránsokat, úgy látja, komoly nehézséget jelent az ilyen ügyek felderítésében, hogy az érkező nők eleve nem tudták, hogy Európában milyen jogok illetik meg őket. Ezekről az esetekről elmondta, hogy bizonyítani egyiket sem tudják, mert az áldozatok a családjukkal együtt tovább álltak a helyszínekről, mire akár elindulhatott volna egy vizsgálat.

Ugyanerről számolt be Montserrat Feixas Vihe, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közép-európai regionális képviseletének vezetője. „Próbáltunk mindenkit tájékoztatni a lehetőségeiről és a jogairól, de sokszor már egy másik országban jutott tudomásunkra egy-egy eset” – mondta el Vihe. A nemzetközi szervezet képviselője hozzátette: a nők egyszerre áldozatai és segítői a családoknak. Az anyák tartják egyben a családot, enyhítik a gyerekek szenvedéseit.

„Az ENSZ segítőiként sokszor sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint egy civilszervezet. Ahhoz, hogy mi dolgozhassunk, szükségünk van az adott kormány felhatalmazására” – közölte Vihe. Ezt a legtöbb kormánytól nem kapják meg, így Magyarországon nem lehetett sátruk sem a határokon, sem a Keleti Pályaudvaron. Csak korlátozottan adhattak segítséget az embereknek.

Férfiak egyik sor, nők és gyerekek másik sor

Az előadók mindannyian hangsúlyozták: férfiak és a nők között nincs, de az igényeik között van különbség. Például teljesen más higiéniás szükségleteik vannak, vagy olyan tereket kell számukra biztosítani, ahol szoptathatnak. „A menekültek a táborokban találkoznak először az európai kultúrával” – mondta el Balogh Lídia, társadalomtudományi kutató, esélyegyenlőségi szakértő. Balogh szerint szokatlan volt a Közel-Keletről érkező nők számára az is, hogy a férfiakat és a nőket külön sorokba rendezték a táboroknál, egyenlőjogú félként kezelték őket. Ez azért volt fontos, mert ha a férfiakkal egyszerre várakoznak az ételosztásnál, akkor a „fizikai erő érvényesült volna” és egy krízis helyzetben akár éhen maradhattak volna.

„Sokat kritizáltak minket amiatt, hogy sminkeket is osztottunk a menedékkérő nőknek, mivel ez nem létszükséglet” – mondta László, aki szerint ez azért volt mégis fontos, mert a mostoha körülmények között javítani tudtak a nők közérzetén. Ugyanilyen hatása volt annak is, hogy külön tisztálkodó helyiségeket biztosítottak nekik.

Sokan az egész életüket menekülttáborban töltik

A csupán ötmilliós Libanonba 1,2 millió menekült él, sokan közülük táborokban. „Én is egy ugyanilyen, libanoni menekülttáborban éltem gyerekkoromban” – mondta el Marie Antoinette Sedin, magyarországi palesztin nagykövete. Sedin szerint a gyerekek és a nők számára kifejezetten nehéz ilyen körülmények között élni.

„Este sokszor elmegy az áram, emiatt az iskolából hazajövet azonnal meg kell csinálni a házi feladatot. A lányoknak ennél is több feladatuk van, mert nekik az anyuk mellett kell segíteni a család és a háztartás ügyeiben” – tette hozzá. Ő abban látta a kiutat, hogy tanulhatott, a hatóságok lehetővé tették számára, hogy képezze magát, és mostanra nagykövet lehetett belőle. De még ez sem feltétlenül jelent megoldást: nagyon kevés táborban élő nő kapja meg azt a lehetőséget, hogy dolgozzon. Még akkor is, ha jól képzett, akár diplomás.

Sedin szerint a nők helyzete sokszor teljesen reménytelen: iskolába kell vinniük a gyermekeiket, főzniük, takarítaniuk kell. Néha vizet kell hordaniuk az otthonukba, ehhez pedig óriási távolságokat kell megtenniük a teherrel. „Be kell osztani a vizet a takarításra, a főzésre, a tisztálkodásra, egy rész pedig nyilván ivóvíz” – mondta a nagykövet, aki szerint az ilyen tapasztalatok miatt különösen fontos szerep jut a nőkben a menekültcsaládokban.