Előd
7 °C
16 °C
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Bíróság: Ártatlan az újpesti szadomazofilmes

DSC 1522
2015.12.16. 21:41 Módosítva: 2015-12-17 00:11:20
Megszületett az ítélet Magyarország első olyan bűnügyében, ahol a szadomazóról büntetőjogi szempontból kellett állást foglalni. Hol a határ, ha az ember beleegyezését adja abba, hogy valaki bántsa? Honnan kezdve szól bele az állam a testi integritásba, és kezdi el megvédeni? Miben különbözik egy megkorbácsoltatásra szerződött nő egy bokszolótól? Súlyos testi sértés kísérlete volt a vád: az újpesti bíróság első fokon most felmentette a férfit, aki hat éve egy szadomazo forgatás után jelentett fel két nő.
  • Bilincsek, 
  • 2 fa fenekelő, 
  • 6 lovaglópálca, 
  • ostor, 
  • nyeles eszköz, 
  • 1 darab barna csuha, 
  • 74 iratcsipesz

- ezek a majdnem hat éve lefoglalt bűnjelek visszakerülnek eredeti gazdájukhoz, a súlyos testi sértés vádja alól pedig felmentik Z. Gábort. Ez lett szerdán a IV-XV. Kerületi Bíróság ítélete Magyarország első olyan büntetőügyében, amelyben a szadomazóról kellett büntetőjogi véleményt alkotni.

Az apró kockás ingében átlagos vállalkozónak kinéző, ősz hajú Z. ügye 2010 januárjában indult, és rögtön országos hírré is vált, mert a rendőrség a Teve utcában külön sajtótájékoztatót tartott arról, hogyan ütöttek rajta egy hétgyerekes családanya segítségkérése után egy szadomazo pornófilmforgatáson Újpesten, egy patinás egykori vendéglátóipari létesítményben kialakított stúdióban.

Kezdetben több gyanúsított is volt és más bűncselekményről, személyi szabadság megsértéséről is szó volt, de mire eljött a vádemelés, az ügy lesoványodott. 2012 októberében, mikor a büntetőper elkezdődött, már csak Z.-t állították súlyos testi sértés vádjával az újpesti bíróság elé. 

A vád alapja az volt, hogy a hétgyerekes asszony és egy másik nő azt állította, a forgatáson becsapták és megkínozták őket: azt mondták nekik, hogy csak imitált lesz a bántalmazás, és ha bemondják az előre megbeszélt menekülő jelszót, az is abbamarad, de nem így történt, a közel kétméteres, csuklyás Z., akit nagyúrnak kellett szólítani, tovább ütötte őket, összesen 36 percen keresztül. Z. a kezdetektől tagadta, hogy bűnös lenne, szerinte a jól megfizetett nők igenis tudták a forgatáson, mire vállalkoznak, és a beleegyezésüket sosem vonták vissza.

Mégsem voltak olyan súlyosan a sebek

Mire az elsőfokú bírósági eljárás utolsó napja eljött, a vád tovább olvadt. A súlyos testi sértést kénytelen volt súlyos testi sértés kísérletére módosítani az ügyészség, mert időközben az újabb orvosszakértői vélemények tisztázták: nem 8 napon túl, hanem 8 napon belül gyógyuló sérülések keletkeztek. Ez a 8 nap a választóvonal a súlyos és a könnyű testi sértés között. Az ügyészség viszont nem az utóbbira váltott, hanem meghagyta a súlyos testi sértést, de már csak kísérletről beszélt. Emögött az volt a logika, hogy az ütésekből legalább 10-15 direkt a mellbimbóra vagy a szeméremajakra irányult, és ezek a testtájak különösen ki vannak téve a súlyos sérülésnek, tehát az ügyészség szerint Z. tudatában benne volt, hogy akár ilyet is okozhat.

A bíróság viszont végül arra jutott: Z. egyáltalán semmilyen bűncselekményt nem követett el. Az ügy kibogozásához két dolgot kellett tisztázni.

Az egyik egy elvont, elméleti kérdés:

történik-e bűncselekmény, ha a sértett beleegyezik abba, amit tesznek vele?

Az ügyész hozta fel: a Btk. szövegében nincs benne, hogy a sértett beleegyezése büntethetőséget kizáró ok lenne, de a bírói gyakorlat szerint lehet az, csak ehhez két feltételnek teljesülnie kell:

  • a beleegyezésnek tévedéstől, kényszertől és fenyegetéstől mentesnek, önkéntesnek, komolynak és egyértelműnek kell lennie,
  • és társadalmilag elismert, hasznos célt szolgáló tevékenységről kell szó legyen (ebben vitája volt Z. ügyvédjével, aki szerint csak annyi az elvárás, hogy társadalmi érdeket ne sértsen)

A bíró, Boros Tibor álláspontja szerint az állam egyszerre védi és tiszteletben is tartja az egyén testi integritását. Hogy hol van az éles határ, az a magyar jogrendben a magánvád intézményével el is dőlt: 8 napon belüli sérülésnél a sértett kezében van a döntés, hogy akarja-e az elkövető megbüntetését, azon túl már nem. Így aztán a szadomazo forgatás ügyében ha 8 napon túliak lettek volna a sérülések, beleegyezéstől függetlenül felelős lett volna Z. büntetőjogilag.

Profi ütlegelő volt

Akkor is az lett volna, ha nem történik ugyan súlyos sérülés, de Z. tudatában benne lett volna ennek a lehetősége: ez lett volna a súlyos testi sértés kísérlete. A bíró szerint viszont az eszközök, az ostor, a pálca ugyan tényleg alkalmasak voltak 8 napon túl gyógyuló sebek alkalmazására, de ez nem perdöntő, mert mindez igaz egy egyszerű töltőtollra is, ha beleszúrják valaki szemébe.

Z. viszont, aki nagyon otthon van a szadomazóban, pontosan tudja, mivel, hogy és hova kell ütni, hogy ne legyen komoly baj a vége. Ráadásul, ahogy a védelem érvelt, semmilyen érdeke sem fűződött ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzon. A film ezzel (például ha vérző sebek keletkeznének) állítása szerint eladhatatlanná válna, amire ő - mint a BDSM-filmek készítésével és forgalmazásával foglalkozó cég ügyvezetője - ráfizetne.

Így, hogy a sérülések nem voltak súlyosak, és könnyű testi sértésről lehetne beszélni, kulcsfontosságúvá válik a következő tisztázandó kérdés:

beleegyeztek-e a nők a bántalmazásba, illetve visszavonták-e menet közben a beleegyezésüket?

Z.-t akkor lehetett volna könnyű sértésért elítélni, ha nem lett volna beleegyezés.

Hát a menekülőszó?

A bíróság szerint a beleegyezés egyértelműen megvolt, és szó sem volt tévedésről, igenis tudták a sértettek, mire vállalkoznak. Ők jelentkeztek az internetes hirdetésre, a forgatás előtti emailváltásból kiderül, hogy a valódi sérülések lehetőségéről is időben hallottak. „Lilulós vagyok, de majd meglátjuk” - idézett egyikük leveléből Z. ügyvédje. A forgatást több órás előkészület előzte meg, láthatták az eszközöket, a bíróság szerint az is elvárható lett volna, hogy elolvassák a szerződést, amit aláírattak velük. Egyiküket egyébként haza akarták küldeni a forgatásról, mert túlkoros volt, az anyagi problémái miatt ő könyörgött, hogy maradhasson.

A beleegyezést a bíróság szerint később sem vonták vissza, pedig lett volna rá lehetőségük. A legfontosabb a menekülőszó kérdése. A nők a rendőröknek azt mondták hogy előzetesen megállapodtak egy mondatban, amit ha kimondanak a forgatás közben, akkor leáll a bántalmazás. Pontosan nem tudták felidézni a szavakat, de valami olyasmi volt szerintük a megbeszélt menekülőjelzés, hogy „Nagyuram, kérlek, bocsáss meg”. Azt állították: hiába üvöltözték ezt, nem történt semmi. 

A vád itt végül a videós bizonyítékon bukott el. A felvételek az egész jelenetről megvoltak: a bíróság is megnézhette azt, és a videón nem volt nyoma bármi hasonló elhangzásának. Később az egyik sértett arra a kérdésre, honnan kellett volna tudnia a vádlottnak, hogy véget akar vetni a bántalmazásnak, azt válaszolta: "a nézésemből”. A bíró szerint a beleegyezés visszavonásának egyértelműnek kellett volna lennie.

Megtapsolták őket

A védelem szerint egyébként könnyű dolguk lett volna a nőknek, egyszerűen kiszaladhattak volna a színpadról. Mutattak is olyan videót a bíróságnak, amelyen egy másik szőke nő ütlegelés közben felpattan, mindenkit elküld a francba, és otthagyja a kamerák körét. Z. ügyvédje szerint a rendőrséghez forduló két nő is minden további nélkül megtehette volna ezt.

Az ügyész hiába próbált azzal érvelni, hogy a ruháikat, a telefonjaikat, kulcsaikat előre le kellett adniuk, ezeket egy szekrénybe zárták, a kulcs nem náluk volt, és bár objektíven lehet, hogy lett volna lehetőségük kimenni a kamera látószögéből, de ők mást éreztek: sodródtak és féltek, miközben meztelenül, sérülésekkel álltak hat-nyolc férfi előtt, a holmijuk elzárva, kint biztonsági őrök. Erről nem sikerült meggyőznie a bíróságot.

Z. olvasatában, ahogy ezt az utolsó szó jogán elmondta, egyszerűen a következő történt: megállapodtak előre 60 ezer forintos fizetségben, de a végén a nők 120 ezret kértek arra hivatkozva, hogy jobban fájt, mint előtte hitték. Ő 100 ezret adott nekik, mert fenyegetőztek, hogy a rendőrséghez mennek, és bár ártatlannak tudta magát, el akarta kerülni a kellemetlenségeket. Végül szerinte az egyik nő barátján múlott, hogy mégis feljelentették, Z. azt gondolja: a nő bajba került otthon, és a barátjának akart megfelelni a feljelentéssel. A vádlott - bizonyítandó, hogy milyen jó volt a hangulat a forgatáson - megjegyezte: az egész stáb megtapsolta a két nőt a jelenetük végén.

Olyan, mint a boksz?

Az újpesti szadomazoperben többször előkerült a sporthasonlat. A vádlott a szadomazót a bokszmeccsekhez hasonlította, ahol mindenki tudja, hogy mondjuk egy orr betörése benne van a pakliban, de senkit nem büntetnek meg érte. Az ügyész nem értett egyet ezzel, szerinte a társadalmi megítélés szempontjából óriási a különbség: a sport elismert, benne van a felkészülés, a kitartás, a küzdőszellem, míg "a kegyetlenséget dicsőítő" szadomazo társadalmi értéket nem képvisel.  

A bíró a sporthoz hasonlítást maga is elvetette, de más logikával: szerinte nem az erkölcsi tartalom, hanem a szabályrendszer megléte vagy hiánya a lényeg. A védelem egyébként az ügyben végig igyekezett kizárni a morális megfontolásokat: Z. ügyvédje többször is elmondta: ez itt egy büntetőeljárás, a morális vonatkozásokkal nincs dolguk.

A tárgyaláson többször elhangzott: ilyen ügy még nem volt Magyarországon, a magyar büntetőjogi gyakorlatban hasonló esetről sem tudnak. A tárgyalás végén a bíró maga biztatta az ügyészt, hogy fellebbezzen az ítélet ellen, mert a magyarországi joggyakorlatnak is az az érdeke, hogy ez az ügy végigjárja a teljes utat. Az ügyész, aki eredetileg felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott, fellebbezett is, így hát az újpesti szadomazoügy megy tovább másodfokra.