A New York Times újságírója kitart a menekült nőt megverő magyar börtönőr sztorija mellett

2016.01.07. 11:38 Módosítva: 2016.01.07. 12:38

A Vs.hu megkereste azt az amerikai újságírót, aki a New York Times hétvégi számában azt írta, hogy a menekült nők Németországban a balkáni és közép-kelet-európai országok hatóságainak kegyetlenkedéseiről számoltak be neki. A cikkben szerepelt az az állítás is, hogy Magyarországon egy börtönőr eszméletlenre vert egy szír nőt, miután az visszautasította szexuális közeledését. Katrin Bennhold több Közel-Keletről Európába érkezett menekült nőt kérdezett meg a tapasztalatairól, többségük az ellenük elkövetett szexuális visszaélésekről számolt be, de előfordultak rablások és megfélemlítések is.

Az újságíró a Vs.hu megkeresésére azt írta, hogy a magyarországi esetről az áldozat lánytestvére számolt be, aki szemtanúja volt a történteknek. Az újságíró további részleteket nem tudott mondani, így azt sem, hogy a nőt pontosan hol és mikor verték meg, csak annyit, hogy az eset az egyik fogva tartó központban történt.

A magyarországi eset szemtanúja sem magát, sem a testvérét nem kívánta azonosítani, mivel attól félnek, hogy ha az ehhez hasonló történetek kiderülnek, akkor a családjuk és közösségük könnyűvérűnek bélyegzi őket, így komoly retorziókra is számíthatnak. Az újságíró hozzátette: természetesen ezeket az állításokat nem tudja leellenőrizni.

A Vs.hu-nak írt levélben Katrin Bennhold megdöbbentőnek nevezte, hogy a menekült nők legtöbbször a magyar, a szerb és macedón hatóságokra panaszkodtak. Kegyetlennek írták le őket, mert megverték, kirabolták őket. Interjúalanyai beszámoltak arról is, hogy az út során a hatósághoz tartozók megerőszakoltak egy 16 éves lányt, azt azonban nem tudja, hogy ez melyik országban történt.

Több interjúalany – köztük a magyarországi ügy szemtanúja – arról is beszélt, hogy az említett országokban az őrök, rendőrök a napszaktól függetlenül besétáltak azokba a helyiségekbe, ahol a nőket szállásolták el. „Nem voltak tekintettel a magánszférára, olyan környezetet teremtettek, ahol a nőkben félelemérzet alakult ki”.

A New York Times cikkében a „hungarian prison guard”, vagyis „magyar börtönőr” kifejezés szerepel – ugyanakkor nem árt hozzátenni, hogy a menekültek sok esetben nem tudták, hogy  pontosan milyen hatóság foglalkozik velük, így egy egyenruhát viselő személy lehetett polgárőr, mezőőr, rendőr, katona vagy börtönőr is.

Ugyanakkor a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága a Magyar Időknek határozottan cáfolta a New York Times állításait. Szerintük az eset azért sem fordulhatott elő, mert a magyar bv.-intézetekben kizárólag felnőtt férfiak voltak és vannak idegenrendészeti őrizetben, a bevándorlási hullámban érkező nőkkel a hazai börtönőrök nem kerültek és kerülhetnek kapcsolatba. Éppen ezért a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt kérte a New York Timestól, hogy érintettként megszólalhasson a lapban. A Magyar Idők csütörtöki száma szerint a New York-i magyar konzulátus már megkezdte a cáfolat nyilvánosságra hozásához szükséges eljárást az ügyben.

Magyar önkénteseknek is panaszkodtak a hatóságokra

December elején a CEU-n volt egy konferencia a nők a menekültválságban tematikával, ahol magyar önkéntesek már beszámoltak nagyon hasonló dolgokról, mint ami a New York Times cikkében szerepel. Mint László Luca, a Segítsünk együtt a menekülteknek önkéntes csoport vezetője elmondta, az úton a nők és a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak a zaklatásoknak és az erőszakos bűncselekményeknek. „Több történetet hallottunk, hogy a rendőrök és a hatóságok megerőszakoltak nőket. A bántalmazottak ilyenkor nem fordulnak a hatóságokhoz, mert félnek és bizalmatlanok.”

László úgy látja, komoly nehézséget jelent az ilyen ügyek felderítésében, hogy az érkező nők eleve nem tudták, hogy Európában milyen jogok illetik meg őket. Ezekről az esetekről elmondta, hogy bizonyítani egyiket sem tudják, mert az áldozatok a családjukkal együtt tovább álltak a helyszínekről, mire akár elindulhatott volna egy vizsgálat. Ugyanerről számolt be Montserrat Feixas Vihe, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közép-európai regionális képviseletének vezetője. „Próbáltunk mindenkit tájékoztatni a lehetőségeiről és a jogairól, de sokszor már egy másik országban jutott tudomásunkra egy-egy eset” – mondta el Vihe.

Tudósítónk Máltán hallott hasonló történeteket, az Afrikából Európába érkező nőket azonban az embercsempészek használják ki szexuálisan. Elhurcolják őket, miután kifizették a tarifát, és megerőszakolják. Ellenkezni sem ők, sem a velük együtt menekülő férfiak nem mernek, "mit tudunk tenni? Fegyverünk nincs, de még ha le is győznénk: az utat nem ismerjük, ott vesznénk a sivatagban” - mondta kollégánknak egy szomáliai fiú. Az Amnesty International májusi jelentése tényként említi a menekült nők rendszeres megerőszakolását Líbiában, de a Reuters és az Independent tudósítója is hasonló sorsokkal szembesült.