Fülöp, Evelin
12 °C
27 °C

Lehet, hogy csak egy cipőjük van, de az stoplis

2016.01.12. 10:32
Lugosi Zoltán futballedző egyszer csak beleunt a kényelmes fővárosi focistákba, ezért elment Salgótarján külvárosába, hogy az ottélő szegény gyerekekből szervezzen csapatot. Sokaknak tornacipőre sem telik, mégis százan fociznak az egyesületében, sokszor a teljes család. Az apák azt a lehetőséget látják a fociban, amit ők a saját gyerekkorukban nem kaptak meg, a fiatalok pedig a Budapestre és ezzel a jobb élethez vezető utat. Az Abcúg riportja.

- Nézd apa, itt csak mi vagyunk cigányok.


- Nézd fiam, itt csak mi vagyunk szegények.

Oláh Antal és a fia fociválogatón járt Budapesten, ott zajlott le köztük ez a beszélgetés. A 12 éves Sebastiannak ritkán van lehetősége arra, hogy olyan helyekre jusson el, mint a Népligetben tartott válogató, ahol holland edzők mérték fel, mit tudnak a magyar fiatalok. Sebastian ugyanis Salgótarján alvégén lakik a családjával, a zagyvapálfalvai lakótelepen, amely a város egyik legszegényebb része.

A többemeletes, gangos házak romosak, a lakások egy része elhagyatottan áll, az ablakokat pedig az önkormányzat már rég befalazta, nehogy újabb lakók költözzenek be. A helyi focicsapat a 90-es években szűnt meg, azóta az ottlakók egy kapu nélküli grundon rúgták a bőrt. Egészen 2011-ig, amikor felbukkant a környéken Lugosi Zoltán futballedző, hogy focicsapatot szervezzen a helyi roma gyerekekből.

Azóta a külvárosi lakótelepen nehéz olyan fiatalt találni, aki ne focizna vagy korábban ne focizott volna a csapatban. Az újonnan alapított sportegyesületnek már száz tagja van, és Sebastian is feljuthatott a budapesti válogatóra. De mit keres a pesti edző a lepusztult salgótarjáni lakótelepen, és miért rajonganak a szegény gyerekek és a szüleik a fociért?

Ezek becsúsztak a labdára, majdnem a kapufára is

“Hiányzott valami extra a budapesti játékosokból. Azt a tűzt, ami bennem volt, nem tudtam egy az egyben átültetni beléjük. Kényelmesek voltak. Pedig ahhoz, hogy edzőként az ember sikeres legyen, ahhoz csapat is kell” – mesélte az Abcúgnak Lugosi Zoltán edző, miért döntött úgy négy évvel ezelőtt, hogy vidéken fog felkutatni magának egy focicsapatot. De kik azok, akik elég tüzesen játszák a futballt? Lugosi arra jutott, hogy a roma gyerekek, akik télen-nyáron fociznak.

Utánaérdeklődött, és megtudta, hogy a salgótarjáni külvárosban van egy közösség, amelynek a tagjai, ha tehetik, mindig kint vannak a pályán. “Lementem. Augusztus volt, ők pedig szerveztek nekem egy bemutatót” – mondta Lugosi, hozzátéve, hogy kicsit hülyén érezte magát, amiért a kedvéért kivonult 150 ember focizni, de már abból tudta, hogy jó helyen jár, hogy ennyi embert megmozgatott egy edző jelenléte. “Ezekben a gyerekekben volt kakaó. 40 fok, a salakban üvegszilánkok, kavicsok, de ezek becsúsztak a labdára, majdnem a kapufára is” – emlékezett vissza Lugosi.

A bemutató után aztán megrohamozták a szülők, hogy tetszett-e a gyerekük teljesítménye és felviszi-e őket magával Budapestre focizni. “Megmondtam, hogy csak az kivitelezhető, ha én jövök el ide edzést tartani” – mondta.

A szülők jártak el vasazni, hogy meglegyen a pénz

A helyi foci megszervezése azonban egyáltalán nem ment könnyen. “Anyagilag baromi nehéz volt megoldani” – mondta Lugosi. Saját sportegyesületük hónapokig nem volt, egy rozoga busszal jártak el meccsekre, és egy csepeli egyesületnél voltak leigazolva a játékosok. “A szülők jártak el vasazni, hogy meglegyen a pénz”. Ez azonban csak egy ideig ment, a pénz sem volt elég az állandó utazáshoz, és a helyi futballéletbe is szerettek volna jobban betagozódni. Ezért 2012-ben bejegyezték a Zagyvapálfalvai Ifjak Sportegyesületet (ZISE), amelyben ma már száz helyi fiatal sportol kilenc korcsoportban, női és férfi bontásban is.

Oláh Antal és a fia már a kezdetektől eljártak az először még csak heti egyszer, de ma már heti háromszor megtartott edzésekre. “Ha nem lenne foci, akkor mihez kezdenének a gyerekek?” – kérdezte Antal, majd rögtön válaszolt is rá: elkallódnának, rosszalkodnának, verekednének. “A sport azonban megfogja őket” – tette hozzá.

Lugosi szerint a kezdetekkor még voltak necces szituációk. “Sok olyan meccs volt, ahol azért szurkoltam, hogy meg ne verjék a bírót” – mondta. “Fiúk, ha balhé van, akkor én másnaptól nem tartok edzést” – fenyegette őket, de sosem történt baj, sőt, rengeteget változtak az évek során. Ma már a legbalhésabb srác megy oda először kezet fogni a meccs elején és a végén, még az ellenfelet is felsegíti.

“Jobb a magatartásuk, időbeosztás lett az életükben” – mondta Lugosi. Pedig az elején még egy busszal korábban kellett Salgótarjánra utaznia, hogy kiszedje őket az ágyból, mert simán elaludtak, lekésték az edzéseket “aztán később egész nap verték a fejüket a falba, mert focizni azt szeretnek”.

Stoplis cipőben járnak iskolába

“Úgy kell nekik feladatot adni, hogy ne vegyék észre, hogy az feladat. Legyen játékos, legyen verseny” – magyarázta Lugosi az edzési módszerét. Egy olyan roma gyerek figyelmét kell lekötni, aki otthon 5-6 testvérrel nőtt fel. Ezt szerinte száraz magyarázással nem lehet. Rajta kívül ugyanakkor nincs más szakképzett edző az egyesületben, csak két helyi apuka segít be neki. Az egyikük épp Oláh Antal. “25 éve focizom, van tapasztalatom, ezt próbálom átadni a gyerekeknek” – mondta. Az U13-at és a női csapatot edzi, az órákon pedig mindig arra hívja fel a figyelmüket, hogy éljenek a lehetőséggel, amit kaptak.

Antal ugyanis gyerekkorában szintén focizott, csakúgy mint most a fia. 15 évesen ugyanúgy elutazott Budapestre egy válogatóra, ahogy most Sebastian is. Száz fiatalból tízet választották ki, köztük őt is. “De pénz kellett volna hozzá, a szüleimnek fizetnie kellett volna, hogy odaköltözzek. Nem volt, így jöttem haza” – mondta, majd hozzátette, “régen a szegények fociztak és a gazdagok nézték, ma már a gazdagok fociznak és a szegények nézik”. Nem szeretné, hogy ez a fiával is előforduljon, és abban bízik, hogy Lugosi és a sportegyesület tud nekik segíteni. Lugosi szerint ma már kapnak a működéshez elegendő TAO-támogatást, de így sem tudnak minden problémát orvosolni. Ilyen például a tornacipőhiány. “Megmondom őszintén, néha cipőhiányban vagyunk” – mondta Antal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Antal és a felesége közösen hord egy tornacipőt, Sebastiannal pedig már megtörtént, hogy edzés közben szakadt szét a lában a cipő, és csak zokniban tudta folytatni a focit.

Az egyesület kap ugyan adománycipőket, de a méretet és a minőséget sem tudják megválogatni, így gyakran előfordul, hogy csak egy hétig tartanak ki. Sokaknak ráadásul csak egy cipőjük van, abban járnak iskolába is, edzésre is, ezt pedig a portás szóvá szokta tenni, mondván, hogy a teremben nem lehet utcai cipőben focizni. “Azt kérdezi, hol a váltócipőd? Nincs olyan, örül, hogy egy cipője van. Lehet, hogy stoplis, és az utcán is abba jár, de nincs neki más” – mondta Lugosi.

Messi sem volt gazdag, csak tehetséges

Nyáron tudnak játszani a közeli műfüves pályán, télen azonban beszorulnak az iskolai tornaterembe. Ott tartottak edzést december első hétfőjén is. A tréning a 14-15 éves fiúknak volt kiírva, de a kezdés után nem sokkal felbukkant pár lány is, a végén pedig már háromszor annyian játszottak, mint ahányan kezdtek. Lugosi szerint ennyi emberrel ilyen kicsi helyen nehéz technikai edzést tartani, ilyenkor mérkőzéseket szoktak játszani.

“Ha itt vannak a kicsik is meg a lányok is, akkor három részre kell osztanom a pályát. Olyankor össze vissza röpködnek a labdák” – mondta. A hétfő esti edzésen ott volt Antal és Sebastian is, sőt, egy idő után Antal idősebb lánya is megjelent. Náluk már az egész család focizik. Sebastian azért, mert külföldre szeretne menni karriert építeni, Bogi pedig a feszültséget vezeti le vele. Az utóbbi hónapokban már az édesanyjuk, Zsanett is eljár edzeni, mondván, hogy ha már amúgy is az egész család ott van, és otthon is csak a foci megy a tévében, akkor ő sem akar kimaradni belőle. “Gondoltam megpróbálom én is, jól ment” – mondta nevetve.

Az edzésen részt vevő fiatalok közül nem csak Sebastian vágyik karrierre. József négy éves kora óta focizik és egy budapesti csapatban szeretne igazolt játékos lenni. “Ha már ennyi ideje csinálom, érjek el valamit” – mondta. Van is rá sansza, a megyei bajnokságban ő az egyik legjobb góllövő.

Más viszont nem ennyire bizakodó. “A hobbinál több lesz ez, de tudom, hogy nem leszek profi futballista. Szeretem, benne lesz az életemben” – mondta Máté. A tizenéves fiú szerint ahhoz, hogy valaki profi focista legyen, észre kell őt venni, az pedig Nógrádban nem fog menni. Ahhoz Budapestre kellene menni. “Nem csak az anyagiak miatt nem megy, hát mit keressek én egyedül Pesten?” – mondta. Inkább tanulni kell, tette hozzá, azzal lehet kezdeni valamit.

Hogy ki lehet-e törni a focival a hátrányos helyzetből? Ez az akarattól függ, és a teljesítménytől – válaszolta Kovács Krisztián, aki Antal mellett a ZISE másik segédedzője. Hozzátette, hogy Lionel Messi sem volt gazdag a pályája kezdetén, csak tehetséges, “és a mai napig ő a király”.

Június a Balatonon

Díjnyertes családbarát hotel, 06.17.-ig 25 900 Ft/ fő/2 éjtől

Tunéziai nyaralásra vágyik?

Sousse, Monastir, Djerba, Mahdia hihetetlen árakon! Foglaljon azonnal!