Zavarba hozzák a menekülteket a fürdőruhás nők

Szilveszter éjszaka a kölni dóm előtti téren ezer fős tömeg gyűlt össze, zömében észak-afrikai és közel-keleti arab fiatalok, akik petárdákat robbantgattak, majd egy 50-80 fős csoportjuk nőket vett körbe, hozzájuk dörgölőztek, fogdosták őket. Egyeseket megcsókoltak, letépték a ruhájukat vagy kiraboltak.

A molesztálások miatt később több mint ötszázan tettek feljelentést, a kölni rendőrfőnök belebukott abba, hogy a rendőri fellépés elmaradt, Angela Merkel német kancellár népszerűsége pedig zuhanni kezdett. Németországban tavaly több mint egymillió menedékkérőt vettek nyilvántartásba, a híradások szerint a Kölnben randalírozó külföldiek nagyrészt közülük kerültek ki. Történtek hasonló esetek Ausztriában, Svájcban és Svédországban is.

A szilveszteri támadások ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy az Európai Unióba tavaly eddig sosem látott tömegben érkeztek menekültek. A zavargások után egyre hangosabb lett azoknak a hangja, akik szerint a támadások erősen összefüggnek az elkövetők származásával, mert az európai és a muszlim országok között jelentős kulturális különbség van, például a női egyenjogúság terén.

A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület két szakértőjével jártunk utána annak, hol a legélesebbek a különbségek, ennek milyen következményei vannak, majd két, a közelmúltban érkezett menekülttel beszélgettünk arról, hogy ők minek tudják be a kölni eseményeket, és mi taglózta le őket leginkább, amikor Európába érkeztek.

Mit szól egy arab férfi, ha fürdőruhás nőt lát, és vajon hogyan öltözködik egy afgán nő Budapest utcáin, ha a hazájában azért is megdobálták kövekkel, ha nem volt csadorban?

Az arab nők nem táncolnak férfiak előtt

“Sokan mondták, hogy ha már beszélsz magyarul, akkor jól fogod magad érezni Magyarországon. Csak később jöttem rá, hogy ez nem csak a nyelvről szól, hanem a kultúráról is, amit meg kell ismerned” – mesélte az Abcúgnak Samira Sinai. Az iráni-magyar származású nő 38 éven keresztül élt Iránban, mielőtt Magyarországra költözött volna. Most a Menedék Egyesület interkulturális mediátora. Hogy ez mit jelent, arról azt mondta, “hidat építek, segítek leküzdeni a nyelvi és a kulturális problémákat”.

A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az egyesület képzéseket és különféle programokat tart a Magyarországon valamiféle státuszt kapó vagy státuszra váró menekülteknek. A cél az, hogy közelebb hozzák a menekültekhez a befogadó államot, jelen esetben Magyarországot. Samira például színházi csoportot, illetve egy női klubot vezet.

Az utóbbi indulása egy teljesen jellemző problémából adódott: az arab nők nem érezték magukat jól a szilveszteri buliban, mert nem akartak idegen férfiak előtt táncolni. Emiatt először egy külön női diszkót akartak rendezni, de végül egy rendszeres klub lett belőle. Amikor összeülnek, kártyákat húznak, amelyekre magyarul vannak felírva a témák, amelyeket közösen beszélnek át – például hogyan reagálsz, ha ajándékot kapsz -, és a beszélgetés közben ismerik meg a magyar szokásokat.

A klub tagja az Afganisztánból származó Maryam is. Ő 2014-ben érkezett Magyarországra egyetlen hátizsákkal. Hazájában jogászként dolgozott, de többször is megfenyegették, őt is és a családját is, ezért döntött úgy, hogy útnak indul egyedül. Megjárta Norvégiát és Svédországot is, végül azonban Magyarországon kapott menedékjogot.

A két ország között nagyon nagy különbség van – mesélt szülő- és az új hazájáról. “Mindennek más a kultúrája: hogyan öltözködsz, hogyan beszélgetsz, hogyan eszel” – magyarázta. Afganisztánban volt, hogy megszólták, sőt megdobálták amiatt, hogy csak egy fejkendő volt rajta, Magyarországon viszont már azt vesz fel, amit akar.

“A nyitottság nem új nekem, én Afganisztánban is nyitottnak számítottam” – mondta. Hozzátette azonban, hogy az országon belül is rengeteg féle emberrel találkozni, és a zártabb közösségekből érkező nőknek furcsa lehet látni, ha Európában egy nő ennyire szabadon öltözködik itt. “És akkor mit szóljanak a férfiak?” – mondta. Ők szabályosan sokkot kapnak.

Megdöbbent, amikor dohányzó nőt látott

Így járt Hosseini is, az iráni-afganisztáni családapa, amikor először ment el Magyarországon uszodába, és döbbenten látta, hogy “mindenki meztelen”. Ő ugyanis meztelennek látja azokat a nőket is, akiken fürdőruha van, a hazájában ugyanis még soha nem fürdött együtt fürdőruhás nőkkel. “Egy afgánt, egy iránit, egy arabot ez a viselkedés szexuálisan felizgat. Egy magyarnak vagy egy európainak lehet, hogy ez semmit sem jelent, de nálunk ez egy felhívás” – magyarázta.

Az uszoda azonban csak a jéghegy csúcsa, Hosseininek feltűnt, hogy a magyarok cipővel mennek a lakásba, férj és feleség gyakran a gyerekek előtt csókolja meg egymást, az utcán pedig az emberek egy részének “össze van ragadva az ajka”. És akkor a híd alatt alvó és az ételért sorban álló hajléktalanokról ne is beszéljünk, az arab férfi ilyet sose látott még a saját országában.

“Azon kevesebben lepődnek már meg a menekültek közül, hogy Európában a nők nem viselnek csadort” – mondta Bisztrai Márton, aki Samira kollégája a Menedék Egyesületnél. Azok, akik idejönnek, általában áthaladnak Isztambulon, ahol már találkoznak szekularizált viseletű emberekkel, és ott a világháló, meg a nyugati filmek is. Bisztrai szerint az ideérkező menekültek sokkal inkább meglepődnek azokon a dolgokon, amelyek Magyarországon evidenciának számítanak.

“Beszélgettünk olyan afgán fiúval, aki meg volt döbbenve, amikor életében először látott dohányzó nőt. Nem azt mondta, hogy ez rossz lenne, hanem tényleg nem látott még ilyet” – mesélte Bisztrai Márton. Ilyenkor van feladata az interkulturális mediátornak, aki elmagyarázza, hogyan működnek a dolgok Magyarországon. “Nézd, ez az ügyintéző azért viselkedik veled így, mert lejárt a munkaideje. Magyarországon 4-ig tart a munkaidő, nem fognak ott maradni miattad, de ez nem jelenti azt, hogy ellenségesek veled, csak azt, hogy vissza kell menned másnap” – mondott egy tipikus esetet Bisztrai.

A férfiak miért járnak be a nők szobájába?

A különbségek a legkülönbözőbb területen jönnek elő, akár a szóhasználatban is. A menekültválság idején a Keleti pályaudvarnál például sok segítő olyan szavakat használt, mint a “barátom” vagy “testvérem”. “Egy arab szempontjából ha valakinek azt mondom, hogy a testvérem vagy, az egy nagyon komoly dolog, komoly felelősségvállalással jár” – magyarázta Bisztrai. “Nem ugyanaz, mint adni egy Cerbonát.”

A férfi-nő kapcsolatokban is jellemzőek a félreértések. Bisztrai egy szociális munkással példálózott, aki elkövette azt a hibát, hogy barátilag megérintett egy arab fiatalembert, sőt, úgy ült le vele beszélgetni a szobában, hogy más nem volt ott. “Amit ő barátságnak vagy szociális munkának gondolt, az a fiúnak már úgy jött le, mint egy párkapcsolat” – mondta Bisztrai.

Ilyen fordított esetben is előfordult, Maryamot például elborzasztotta, amikor a menekülttábor magyar személyzete nem tett az ellen, hogy férfiak járkáljanak be a szobáikba, mondván, hogy nem bántottak senkit se. A nő viszont félt tőlük, náluk ez nem szokás.

Hosszeinit egy sokkal hétköznapibb dolog foglalkoztatja: furcsa számára, hogy Magyarországon a nők dolgoznak, és fogalma sincsen, hogy a feleségének ezzel mit kéne kezdenie. “Arab országokban a férfiak dolgoznak, a nők otthon vannak” – mondta. A felesége bába, és a férfi kifejezetten örülne, ha ezt a szakmát folytatni tudná, de azt például nem szeretné, hogy takarítson. “Amíg én bírok és tudok dolgozni, addig nem szeretném, hogy ő dolgozzon” – mondta.

Magukat kell megváltoztatniuk

“A kulturális különbségek léteznek. Aki azt mondja, hogy hú de jó, jöttek a menekültek, minden megoldódott, és nincsenek konfliktusok, az nem normális. Rengeteg van” – mondta Bisztrai. Az, hogy be tudjanak illeszkedni, és meg tudják termelni a saját családjuk fenntartását, közös érdek. A beszélgetések során Maryam és Hosseini többször is kifejezte, hogy nekik is ez a szándékuk.

“Én nem tudok megváltoztatni egy országot, magamat kell megváltoztatnom. Másképp nem megy” – mondta Hosseini. Az ő célja, hogy olyan legyen Magyarországon, mint egy magyar: legyen háza, családja, munkája és fizethesse az adót. Eljár az uszodába, hogy megszokja a fürdőruhás nők látványát, és a feleségét is magával viszi, igaz, ő olyan fürdőruhában megy, ami jobban takarja testét. “Mi 37 évig egy különös kultúrában éltünk, idő kell hozzá, hogy ezt megváltoztassuk és az itteni kultúrát beszívjuk” – mondta, majd büszkén elújságolta, hogy a gyerekei hét hónap alatt megtanultak magyarul.

“Az embereknek meg kell ismerni az itteni törvényeket, ez nagyon fontos” – mondta Maryam. Neki senki sem magyarázta el, amikor belépett az országba, hogy mi a szokás Magyarországon, mit lehet és mit nem. Pedig szerinte ez lenne a legfontosabb, őt sem büntették volna meg a villamoson, ha a menekülttáborban elmagyarázták volna neki hogy nem elég megvenni a jegyet, azt érvényesíteni is kell.

Az iráni nő szerint ennek a durvább példája a kölni molesztálás. “Ezek a férfiak eljöttek a zárt országokból azokba, amelyek nyitottak, Azt látják, hogy szabadság van. Azt látják, hogy mindent szabad, és bármit megcsinálhatnak, erre pedig nincsenek felkészülve” – magyarázta. Hirtelen lehetőségük lesz nőket fogdosni a téren, és egyszerűen megcsinálják. Ezt pedig Maryam szerint úgy lehet megelőzni, ha világosan megmondják nekik már az elején, hogy ezt nem lehet.

Kurzusokon magyaráznak nekik a nemiséget

“Ez egy hülyeség, amit csináltak” – mondta el tömören a véleményét Hosseini a kölni eseményekről. “Bármilyen vallás szerint vagy bármilyen nézőpontból nézed, az rossz volt” – folytatta. Ő maga sem engedné a 14 éves lányát el egy olyan helyre, ahol ilyen megtörténhet. Sőt, Afganisztánból is akkor jöttek el, amikor egyik este a hegyvidéken átjöttek a szomszédok megkérni a 11 éves lánya kezét, és azt mondták, legyen egy ötvenéves férfi felesége. “Nagyon megijedtem” – mondta Hosseini, és meg sem álltak Iránig, ahol viszont iskolába nem tudták járatni a gyerekeket, mert túl idősnek számítottak már, így Európa felé vették az irányt.

Hosseini úgy véli, hogy a kölnihez hasonló bűncselekményeket a legtöbb menekült egyszerűen nem is merne elkövetni. “Félnek, hogy elveszik a papírjaikat, visszadeportálják őket, és a pénz, amit idáig elköltöttek, semmibe vész” – mondta.

Vannak minimum szabályok, amelyek ismeretét kötelezővé lehet tenni – mondta Bisztrai Márton. Ilyen lehet a szexuális felvilágosítás vagy a nők szerepe Európában, az ezekről szóló kurzusokat szerinte akár kötelezővé is lehetne tenni a menekülteknek. Január elején a New York Times közölt cikket egy Norvégiában indított kurzusról, amelyen a nőkkel való viselkedés szabályait, és általában, a nyitottabb társadalom viselkedési normáit magyarázzák a menekülteknek.

“A cél az, hogy a résztvevők legalább tudják a különbséget helyes és helytelen között” – mondta a New York Times-nak a kurzus egyik vezetője. Az Észak-Afrikából származó muszlim Abdu Osman Kelifa is részt vett a kurzuson. Ő azt mondta, még mindig nehéz elfogadnia, hogy egy nő feljelentheti a férjét szexuális zaklatásért, de megtanulta, milyen jelzésekre kell figyelnie, ha nőket lát. “A férfiaknak vannak gyengeségeik, ha valaki rájuk mosolyog, akkor hajlamosak elveszíteni az irányítást” – mondta. Norvégiában teljeses más szerepük van a nőknek, mint a hazájában, Eritreában. “Bármilyen állást betölthetnek a miniszterelnöktől a kamionsofőrig, és joguk van a bárban vagy az utcán pihenni anélkül, hogy bárki zavarná őket” – mondta.

A norvég kurzusokat kis csoportokban tartják. A témák között szerepelnek a norvég törvények, illetve a nők és gyerekek elleni erőszak is. A New York Times riportere egy olyan kurzust látogatott meg, ahol arról volt szó, hogy míg némely kultúrában az erőszak tiszteletreméltónak számít, Norvégiában szégyenteljes, sőt, illegális.

Nem bűnözőként kezelik őket

A Menedék Egyesület éppen azon van, hogy a norvég tapasztalatok alapján a saját programjaiba is beleszője ezt a fajta felvilágosítást. “A hozzáállásuk fontos: nem potenciális bűnelkövetőként fordulnak az emberekhez, hanem úgy, hogy egy fontos témáról beszélgessünk” – magyarázta Bisztrai. Már a kurzusok alapfelállása sem az, hogy a résztvevők vagy áldozatok, vagy elkövetők, hanem az események tanúi, és ugyanúgy dolgoznak férfiakkal, mint nőkkel.

“Szerintem ennek nem az a lényege, hogy olyan dolgokat kell csinálunk, ami megelőzi, hogy nemi erőszak történjen, hiszen ez egy alap dolog, nem is lehet kérdés, hogy nem történhet nemi erőszak. Sokkal több embert érint az, hogy például hogyan beszél egy férfi egy nővel, mi a nő helyezte a társadalomban, a családban, és mi a férfi helyzete” – magyarázta Bisztrai.

“Például hogyan őrizheti meg a szüzességét egy 16 éves menekült lány, aki bekerül egy német gimnáziumba, ahol a szüzesség elvesztése téma, de nem úgy, hogy hogyan őrizzük meg, hanem hogyan veszítsük el” – tette hozzá. Ilyen mindennapi helyzetekből sokkal több fordul elő, mint a kölnihez hasonló atrocitásokból, csak azt nem vezetik semmiféle statisztikában, hogy ennek a 16 éves lánynak végül sikerült-e beilleszkednie az osztályába, és az osztálynak sikerült-e elfogadnia őt.