Ha áttérnének az e-mailre, nem sérülnének a gyerekek jogai

Hónapokig vagy akár évekig is bizonytalanságban élnek azok a gyerekek, akiket ideiglenes hatállyal emelnek ki a családjukból. Gyerekeket akkor vihetnek el ideiglenesen a családjuktól, ha felügyelet nélkül maradnak, vagy ha súlyos testi, érzelmi fenyegetésnek vannak kitéve. A törvény szerint harminc napon belül kellene dönteni arról, hogy az ideiglenes kiemelésből végleges nevelésbe vétel lesz-e, a hivatalok sokszor mégis hónapokig tologatják a papírokat, mire megszületik a határozat.

“Gyakorlatilag soha nem tartják be a harminc napot, csak az változik, hogy két hónappal, vagy fél évvel csúsznak” – mondta Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyerekvédelmi ügyekkel foglalkozó munkatársa. Fél évről beszélni a statisztikák alapján sem túlzás: a KSH adatai szerint 2014-ben 2110 gyereket helyeztek el ideiglenesen gyerekotthonban vagy nevelőszülőnél, de csak 266 esetben született határozat 30 napon belül. Az ügyek 67 százalékát (1424 gyerek) 2-12 hónap alatt sikerült lezárni, ráadásul ez sem volt mindig elég.

Majdnem 100 gyereknek 1-3 évet kellett várnia, és voltak, akik ennél is többet töltöttek ideiglenes státuszban

Az ideiglenes elhelyezésről a gyámhivatal dönt a gyerekjóléti szolgálat és más szakemberek véleménye alapján, akik rendszeres kapcsolatban vannak a családdal (védőnő, háziorvos, óvodapedagógus, tanár, stb.). A következő egy hónapban kellene elvégezni a további vizsgálatokat, hogy eldőljön, valóban indokolt volt-e az intézkedés.

“Tegyük fel, hogy a gyerekjólétis dolgozó azt gyanítja, hogy bántalmazzák a gyereket, ezért javasolja az ideiglenes elhelyezést. A következő egy hónapban a gyámhivatal javaslatot kér a megyei gyerekvédelmi központtól, ahol elvégeznek egy sor pszichológiai, orvosi és más vizsgálatot” – mondta Boros, aki főleg Borsod megyei eseteket ismer közelről. “A mi ügyfeleinknél nem merült fel bántalmazás gyanúja, ezért ezt nem kellett vizsgálniuk. De így is problémás, hogy a megyei központban csak bemásolják a gyerekjóléti szolgálat környezettanulmányát, ami még az elhelyezés előtt született, aztán ezt megküldik a gyámhivatalnak, ahol megerősítik a kiemelést” – folytatta. Vagyis a bizottság, amelynek kontrollálnia kellene az ideiglenes döntést, valójában semmit sem tesz.

De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért húzódnak a döntések hosszú hónapokig. Szerinte egyszerűen “túl sok a gyerekkiemelés, ami leterheltséget okoz, a gyámhivatalok pedig előszeretettel tolják át a felelősséget a megyei központokra, mondván, hogy még nem kapták meg a javaslatukat”.

Egy gyerekvédelmi szakember szerint, aki korábban az egyik budapesti gyerekjóléti szolgálatnál, most pedig egy gyerekotthonban dolgozik, ha mindenki tökéletesen végezné a munkáját, akkor sem lenne elég a harminc nap. “A megyei központnak és a gyámhivatalnak is tartania kell egy-egy értekezletet, amire meg kell hívni a szülőket is. Ráadásul ilyenkor legalább nyolc napnak kell eltelnie a meghívó kiküldésétől számítva, hogy mindenki ott tudjon lenni. Ha két megbeszéléssel számolunk, máris eltelt 16 nap. A szakembereknek nem egyszerű kérdésekben kell döntésre jutniuk” – mondta.

Előfordul az is, hogy a hivatalok hetekig arról leveleznek, ki az illetékes. “Gyakran máshol van a gyerek bejelentett lakcíme, mint ahol a kiemelés zajlik. Amíg egyezkednek, addig a gyerek helyzete teljesen bizonytalan”. Ettől függetlenül ő sem gondolja, hogy a törvényt kellene megváltoztatni, inkább rá kellene ébredni, hogy a 21. században élünk:

Ha a hivatalok posta helyett e-mailben leveleznének, akkor másodpercek alatt dűlőre lehetne jutni bizonyos kérdésekben, és rögtön tartható lenne a 30 nap. Persze elegendő szakember is kellene mindenhol.

A hivatalok általában egymásra mutogatnak a késés miatt. A szakember szerint minden szervezet és hatóság felelőssége benne van egy-egy ügyben, amire persze mindenkinek megvan a magyarázata. “A gyámhivatalokban és a megyei központokban is leterheltségre és szervezési nehézségekre panaszkodnak. Kevesen vannak, sok a munka, nem tudják összehívni az értekezleteket. Közben pedig a gyerek beleragad egy bizonytalan helyzetbe” – mondta.

Az egyik megyei gyerekvédelmi szakellátásban dolgozó vezető is elismerte az Abcúgnak, hogy 2-3 hónapot szoktak csúszni a határidőkkel “Időbe telik, mire felmérjük a gyerek szükségleteit, elvégezzük a vizsgálatokat, megfelelő gondozási helyet keresünk neki, és közben információkat kell gyűjtenünk a kiemelés előzményeiről is, ami nem mindig egyszerű” – mondta. “A csúszásban ugyanúgy közrejátszik a bürokrácia és a kollégák leterheltsége, mint egy elromlott fax is”.

A felkérés is másfél hónapig tart

“Ez sérti a gyerekek jogait” – mondta egy neve elhallgatásárt kérő gyermekjogi képviselő, aki állami gondozott gyerekek jogi képviseletét látja el. “Az egész a bürokrácia útvesztőiről és a kényelmes hivatalokról szól, akiknek megalapozott döntést kell hozniuk, ez viszont csak akkor lehetséges, ha mindenki megfelelően végzi a munkáját”. Ez általában nincs így, szerinte egyrészt a szakmai hiányosságok, másrészt a leterheltség miatt.

A határidők csúszásáról 2014 júliusában ombudsmani jelentés is született. Ebben megállapították, hogy országos problémáról van szó, mivel egyetlen megyét sem találtak, ahol betartották volna a törvényt. Akkor Bács-Kiskun és Borsod megyében volt a legrosszabb a helyzet, és a statisztikai adatok is hasonlítottak a mostaniakra. A hét vizsgált megyében és Budapesten 1168 gyerek volt érintett, akiknek csak 18 százaléka volt legfeljebb 30 napja ideiglenes elhelyezett. 21 százalékuk 31-60 napja, 56 százalékuk 61 nap és 1 év közötti időtartamban, 3 százalékuk 1- 2 éve, 2 százalékuk pedig ennél is több ideje volt ebben a státuszban.

Az ombudsman megkereste az érintett hivatalokat, akik a következőkkel indokolták a csúszásokat:

• először a gyámhivatalnak kell felkérne a megyei központot a vizsgálatok elvégzésére, de példul Fejér megyében már a felkéréssel is másfél hónapot szoktak csúszni,
• sokszor nehéz pszichiátert, orvost, pszichológust találni, akik elvégeznék a vizsgálatokat,
• fejletlen az informatikai rendszer,
• a gyerekek és a szülők nem mindig jelennek meg a vizsgálaton,
• sokszor nincs hol elhelyezni a gyereket, például azért, mert speciális szükségletű, vagy mert a testvéreivel együtt kellene neki helyet találni,
• a gyerekek gyakran szökésben vannak.

Tóth Anita a TASZ terepmunkásaként folyamatosan kapcsolatban van hasonló helyzetű családokkal: a Borsod megyei Kesznyétenről már korábban is írtunk, ahol rekord számban emelik ki a gyerekeket. Bár a gyerekek sorsa az ideiglenes elhelyezés alatt tényleg a levegőben lóg, Tóth szerint ebből a családok nem sokat érzékelnek. “A mi ügyfeleink nem pontosan értik a fogalmakat, nem tudják, hogy mi a különbség az ideiglenes hatályú elhelyezés és a nevelésbe vétel között. Egyszerűen sokkolja őket a tény, hogy már nincsenek otthon, és hiába kapnak mindenféle papírt, nehezen értelmezik őket. De nemcsak azért, mert alacsony képzettségűek. Ezeket a határozatokat mindenki nehezen fogja fel” – mondta.

Az ideiglenes elhelyezést gyakran nevelésbe vétel követi, ami 6-12 hónapra, vagy ennél hosszabb időre szól. Tóth szerint a felülvizsgálatokkal is állandóan csúsznak. “Előfordult, hogy három hónappal a soron következő nevelésbe vételi felülvizsgálat előtt rendkívüli felülvizsgálatot kértünk, mert úgy láttuk, a család jelentős változáson esett át. Ezután két hónapig nem történt semmi, majd azt a választ kaptuk, hogy a következő hónapban úgyis lesz egy tárgyalás, most már ne tartsunk kettőt. De a következő hónapban sem történt semmi, és újabb két hónappal később tartották meg a felülvizsgálatot, így nemcsak a soron következő felülvizsgálat csúszott, hanem a család elesett egy rendkívüli felülvizsgálattól is.”

Tiszteletlen a szüleivel, emeljük ki

Az ideiglenes elhelyezést elvileg olyan esetekre találták ki, amikor a gyerek súlyos veszélynek van kitéve, ezért azonnali intézkedésre van szükség. A már idézett gyerekjogi képviselő szerint viszont ez csak egy gumiszabály, aminek településenként változik az értelmezése. “Van, ahol már az elhanyagolt öltözetet vagy a tisztálkodás elmaradását is súlyos körülménynek ítélik, másol meg nem” – mondta. Találkozott már olyan indoklással is, hogy a gyereknek “csak a hülyeségeken jár az esze”, vagy “szüleivel tiszteletlen”.

Szerinte még mindig túl gyakran alkalmazzák ezt az intézkedést, igaz, ez változóban van, mióta a kormány egyszerűsítette a nevelésbe vételi eljárást. Az ombudsmani jelentés születésekor az Emberi Erőforrások Minisztériuma is ettől várta a helyzet javulását, igaz, a cikk elején idézett KSH-adatok ezt egyelőre nem támasztják alá.

A legtöbb ideiglenesen elhelyezett gyereket gyerekotthonba küldik, ahol hónapokat kénytelenek eltölteni, amíg végleges döntés születik. “Mire úgy, ahogy beilleszkednek a környezetükbe, máris újabb változás áll be az életükben. Persze jó hír, ha hazamehet, de a gyereknek állandóságra lenne szüksége, nem pedig arra, hogy rendszeresen kiszakítsák a környezetéből. Ezért veszélyesek a megalapozatlan döntések” – folytatta. Közben a szülők is kiszolgáltatottak, akik a gyerekjogi képviselő szerint sokszor hiába próbálnak változtatni az otthoni körülményeiken, hiszen ez csak akkor lenne lehetséges, ha lenne elég családgondozó, aki foglalkozik velük. “A legproblémásabb területeken van a legkevesebb családgondozó, így csak a legsúlyosabb esetek megoldására van idő. Arra esély sincs, hogy korábban orvosolják a problémákat, pláne, hogy megelőzzék őket”.