Judit
-2 °C
8 °C

Ha így marad, a diákok fele a felvételiről sem álmodhat

2016.03.03. 17:13
Nehezebb lesz egyetemre jutnia annak, aki idén kezdi el a kilencedik osztályt. Ők az első korosztály, akik a 2020-ban érvénybe lépő szabályozás alapján csak B2-es szintű - középfokúnak megfelelő - nyelvtudás birtokában felvételizhetnek felsőoktatási intézménybe.

Ha minden a jelenlegi szinten marad, akkor a középiskolákból kikerülők 45 százalékának esélye sem lesz a felvételire – jelenleg ugyanis ennyien teszik le az érettségit idegennyelvtudás nélkül.

Sem a szülőkben, sem a tanárokban nem tudatosult, hogy ez nem csupán egy terv, hanem 2020-tól érvényes szabályozás

- mondja Rozgonyi Zoltán. A Nyelvtudásért Egyesület vezetője szerint aggasztó, hogy ilyen nagy a megfelelő nyelvtudás nélkül érettségizők aránya.

Az egyesület ezért nagyszabású, 250 fős konferenciát szervez szombatra, nyelvtanárok, könyvkiadók, nyelvvizsgaközpontok és az oktatási hivatal szakembereinek részvételével, hogy feltérképezzék, mi az oka annak, hogy az iskolák 40 százaléka a közelében sincs annak, hogy diákjai elérjék a B2-höz szükséges szintet. Nem régiónként, hanem intézményenként nagyon eltérő a színvonal: van, ahol reális célkitűzés a B2, van, ahol a tanmenet alapján viszont legfeljebb csak gyenge alapfokúig juthatnak el a diákok.

Mi az a B2?

Az egyetemi felvételi előfeltételének teljesítéséhez az emelt szintű nyelvi érettségi és a külföldön megszerzett érettségi, nemzetközi nyelvvizsga is jó, de középfokú szintet a legtöbben a Rigó utcai nyelvvizsga megszerzésével igazolják.

A tananyag elvileg rendben volna

A nyelvtankönyvek kiválasztásában nagyobb mozgásterük van a tanároknak, mint más tantárgyak esetében. Rozgonyi szerint találni megfelelő nyelvtankönyvet, és ha a csoportok rendesen követik a tanmenetet, akkor elérhető 12. osztályra a B2. Még a csoportok méretével sincs baj, az iskolák osztott csoportokban tartják a nyelvórákat, a csoportok mérete átlagosan 14 fő, ami még épp kezelhető mennyiség.

Mégis ritka, hogy valaki kizárólag az iskolai nyelvoktatásra építve megszerezze a középfokút. A legtöbben ehhez külső segítséget, költséges nyelvórákat vesznek igénybe, és ha ez így marad, akkor egy újabb anyagi, szociális szűrő kerülhet a diákok és a felsőoktatás közé, kiszorítva a szegényebb családok gyermekeit.

De ha van megfelelő tankönyv, kezelhető méretű csoport, akkor mi a baj?

"Hogy egy tanulócsoportnak milyen könyvből tanítanak, azt a csoport múltja határozza meg, a tanár ahhoz alkalmazkodik, hogy meddig jutottak el. Nem veheti elő a felső-középhaladó tankönyvet, ami kéne a B2-höz, ha előtte egy alapfokút adó tankönyv közepéig jutottak" - mondta Rozgonyi.

Ám valójában kevés adat áll rendelkezésre a tanárokról, az órák tartalmáról, és akár arról is, hogy az órák hány százalékát tartja helyettesítő tanár. „A válaszok nagyon eltérőek, amikor az iskolai nyelvoktatás alacsony hatékonyságáról érdeklődünk. Biztos, hogy nem egy problémához köthető, a szombati konferencia épp arra lesz jó, hogy szakmailag megalapozottan feltérképezzük, mik is az összetevői, enélkül ugyanis a megoldást sem lehet kidolgozni. Erre van egy-másfél évünk" - mondta Rozgonyi. A tanárok nyelvtudási és nyelvoktatási szintjéről nincs kimutatás, így csak szakmai pletykákra, általános érzésekre alapozva van olyan közkeletű benyomás, hogy ez a tudás sokszor nem megfelelő, sőt, hogy a felsőoktatásból újonnan kikerülő közép- és általános iskolai nyelvtanárok szintje gyengébb a korábbiaknál.

Ebben szerepe lehet annak is, hogy a képzettebbek nagyobb eséllyel kötnek ki a jobb fizetéssel, nagyobb szabadsággal járó felnőttképzésben, piaci alapon működő nyelviskolákban. Igaz, a fizetések nem annyira eltérők, hogy ez magyarázatot adhatna - már amennyiben egyáltalán valóban van mérhető tudásbeli különbség a nyelviskolai és közoktatásban lévő nyelvtanárok tudása között. (Ráadásul az iskolai tanárok adminisztratív terhei a tanításon túl egészen mások, nehéz is összevetni a felnőttképzésben résztvevőkkel, de más a diákok összetétele és motivációja is.)

Ilyen felmérés azonban nincs. A Nyelvtudásért Egyesületnek azonban elkészített egy nem reprezentatív, de kétezer diákot, ezer tanárt felölelő online felmérést, amely épp azt vizsgálja, hogyan értékelik a nyelvoktatási-nyelvtanulási lehetőségeket az érintettek. Ezt szombati konferencián ismertetni fogják és kiinduló pontja lehet egy átfogóbb kutatásnak és az Oktatási Hivatalnál rendelkezésre álló adatok rendszerezésének.

Rozgonyi szerint fontos lépés volt, hogy két éve elkezdték a 6-8. osztályosok nyelvtudásának kötelező felmérését. Ezeken a legalacsonyabb, A1-A2 es szintet várják el. "Eddig ez inkább próbaüzem volt, fejlesztették a teszteket. Önmagukban az első mérések nem relevánsak, de mostanra talán be kellett érniük a méréseknek, adhatnak értékes információt, ha az iskolák is jól állnak hozzá". A számszerűsíthető visszajelzés rendszerének kiépítése nagyon fontos, de Rozgonyi szerint az sem mellékes, hogy mire akarják ezt felhasználni. "Tévút lenne, ha az intézmények megregulázására akarnák bevetni. Nem volna jó, ha ettől tennék függővé, hogy egy adott intézmény adott oktatási programot folytathat-e. Jogos, hogy legyen teljestményi elvárás, de egy országos, képet adni szándékozó méréstől az legyen független" - figyelmeztetett a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.

A szervezet szerint állami részről is elismerik a nyelvoktatás fejlesztésének fontosságát, de nem látni a törekvést arra, hogy felmérjék, kinek fog gondot okozni az érvényben lévő jogszabály. "De a konferenciára a reakció pozitív volt, örömteli, hogy az Oktatási Hivatal képviselői is ott lesznek."

Nem elszaladni kell, megoldani

Egyetértés van tehát abban, hogy ez fontos kérdés, foglalkozni kell vele. Rozgonyi szerint nem lenne jó, ha 2020 közeledtével az oktatáspolitika oda lyukadna ki, hogy jobb lenne visszaállítani a régi szabályozást és elállna a B2-es szint megkövetelésétől az egyetemi felvételi előtt. "Azt kell végiggondolni, hogy mit változtassunk az oktatás feltételein és tartalmán, hogy ez a követelmény teljesíthető legyen."

A középfokú ugyanis nem magas elvárás. Ez még mindig az a szint, amikor a tanuló kézzel-lábbal, a kommunikációban a partnerére is hagyatkozva fejezi ki magát, de azért képessé teszi a diákot arra, hogy számára fontos dolgokat közöljön, írásban is. Azért is fontos lenne ezt a gyakorlatban is megvalósítani a közoktatásban, mert látszik, hogy a felsőoktatás erre nem képes, de nem is kéne, hogy feladata legyen a nyelvoktatás ezen a kezdő szinten.

Hogy ezt az egyébként sem jogos elvárást nem teljesíti a felsőoktatás, azt mutatja az is, hogy évről évre tízezres nagyságrendben jönnek ki azok a hallgatók, akik nyelvvizsga hiányában nem tudják átvenni a diplomájukat. Számukra találták ki a tűzoltásra is kevéssé alkalmas diplomamentő programot. Jó középiskolai nyelvoktatással mindez megelőzhető lenne.