Eltemették Pozsgay Imrét

A március 25-én elhunyt volt államminisztert pénteken temették el a budapesti Farkasréti temetőben. Pozsgay búcsúztatására több százan mentek el, írja az MTI.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a nemzet alázatos szolgájának nevezte a korábbi politikust és egyetemi tanárt. A miniszter szerint Pozsgayban megvolt a képesség arra, hogy „tágasabb horizonton vizsgálja tetteit, a napi politikai küzdelmeken felülemelkedve döntsön.” A miniszter úgy véli ennek a mércének az alapját az a kérdés adta, hogy „mi lesz a magyar nemzettel?”, ami közös meggyőződés bennük.

Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja és az Országgyűlés alelnöke búcsúbeszédében azt mondta, szerinte Pozsgay Imrének minden magyar köszönettel tartozik, mivel komoly szerepe volt abban, hogy a rendszerváltáskor békés átmenet vezetett a demokratikus átalakuláshoz.

„Pozsgay Imrében volt politikai és közéleti bátorság” – mondta el gyászbeszédében Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Pozsgay személyes jó barátja, aki szerint a volt államminiszter képes volt felülbírálni fiatalkori meggyőződését. Ezt bizonyítja, hogy 1956-ról is kimondta azt, amit az előző rendszer nem engedett. „Értelmiségi, reformer politikus volt, a humanista demokrácia következetes híve” – tette hozzá.

Pozsgay temetését a Nemzeti Örökség Intézete szervezte, a család kérésére csak a ravatalozás volt sajtónyilvános. Pozsgay Imre március 25-én, életének nyolcvanharmadik évében hunyt el.

Pozsgay 1950-ben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába, ami 1956-tól már MSZMP volt. 1976 és 1980 között kulturális, majd művelődési miniszter volt. Később a Hazafias Népfront titkára, 1988 és 1990 között államminiszter volt. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB), 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja volt. A rendszerváltás után pár hónapig az MSZP parlamenti frakciójának vezetője volt. Még abban az évben kilépett az MSZP-ből, majd új pártot alapított, a Nemzeti Demokrata Szövetséget, amely nem került a parlamentbe. Az előző rendszerben betöltött szerepe miatt sokan bírálták, míg mások szerint személye elengedhetetlen volt a békés rendszerváltáshoz.