Magyarország leggonoszabb intézménye, ahol rákosokon spórolnak?

A pénzhiányos magyar egészségbiztosítás nem tud, nem hajlandó finanszírozni számos új, a nemzetközi piacon már bevált, innovatív gyógyszert. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem finanszírozza például azokat a készítményeket, amelyek drágák ugyan, de – különösképpen az előrehaladott állapotú emlőrákos – rákbetegek számára is képesek viszonylag elviselhető mindennapokat biztosítani, és eddig soha nem látott módon növelni várható élettartamukat.

Miközben Magyarországon ismerik és az orvosok használnák is ezeket a nemzetközi piacon már jól bevált gyógyszereket, az OEP évek óta nem bővíti a támogatott szerek listáját.

Méltányosság helyett halálos időhúzás

Ezekhez a készítményekhez kizárólag külön eljárásban lehet hozzájutni, a betegnek az OEP-hez kell folyamodnia egyedi támogatásért. Ezt akkor teheti meg, ha a kezelése során a hagyományos, társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerek már nagy valószínűséggel nem eléggé hatásosak, és olyan stádiumba került a beteg, hogy állapota javulását vagy legalább szinten tartását csak új típusú, speciális készítményekkel lehet elérni.

Ez az intézmény az egyedi méltányossági hozzájárulás.

Az OEP honlapja azt állítja, hogy az egyéni méltányossági támogatást a beteg emberek életminőségének javítása érdekében hozták létre – az orvosok jó részének és rengeteg érintett családnak azonban mások a tapasztalatai.

Az átláthatatlanság ott kezdődik, hogy 2016-ban még a szakorvosok sem tudják pontosan, mekkora keretből osztja az egyedi támogatásokat az OEP. A szervezet tavaly – saját bevallása szerint – körülbelül 6,5 milliárd forintot fordított 11 rákgyógyszer egyedi támogatására.

Az érintettek körében csak pletykák terjednek, pontosan ugyanis nem tudják, milyen arányban utasítják vissza például a rákgyógyszerek támogatására benyújtott kérelmeket. A visszautasító határozatokban egyébként az OEP is megpróbálja eltolni magáról a felelősséget, ezért beleírják:

Az OEP a központi költségvetésben meghatározott keretek között gyakorolhatja a méltányosságot.

Tény, hogy az egészségbiztosítási pénztár vezetése időről időre jelzi a sajtóban, hogy a felhasználható összeg messze nem elég a beérkező igények kielégítéséhez. A megnyugtató megoldást a gyógyszerek társadalombiztosítási finanszírozása jelentené, vagyis kormányzati szinten kellene elgondolkodni, hogyan biztosítsanak több pénzt a súlyos betegek számára.

Az érintettek mégsem elsősorban a szűkös állami keretek miatt panaszkodnak.

Pénz sincs, miért legyen jóindulat?

Az Indexnek több olyan orvos és hozzátartozó is beszélt, akik már megkísérelték elnyerni a méltányossági támogatást, és személyes tapasztalatot szerezhettek arról, milyen az, ha különféle indokokkal visszautasítják őket. A nyilatkozókat az eljárás lebonyolítási módja, a humánum teljes hiánya háborította fel igazán:

A legelkeserítőbb a 30 napos elbírálási határidő, amit az utolsó napig ki is használ az OEP bürokráciája. Az egészet úgy bonyolítják, mintha egy közbeszerzési eljárás beadványait bírálnák, pedig egy ember életének utolsó lehetősége függ a döntéstől.

K. I. a 62 éves áttétes mellrákkal küzdő édesanyja számára adott be támogatási kérelmet. Az asszony betegségét több mint egy évtizede regisztrálták, sikeresen megműtötték, és azóta sikerült folyamatos kezelés mellett nagyjából zavartalan életminőséget biztosítani neki. Egészen tavalyig, amikor áttéteket fedeztek fel nála, ezért költséghatékonyságra hivatkozva megvonták tőle az addigi ellátást.

Orvosa ekkor azt tanácsolta, hogy kérjenek méltányosságot egy engedélyezett, de nem támogatott új gyógyszerre: „Az OEP épületében meg sem találtam, hol kell leadni a papírokat. Összevissza küldözgettek, végül egy nő megsajnált, és megmondta, hova kell mennem.

Az irodára nem az volt kiírva, hogy itt kell leadni a méltányossági kérelmeket, hanem az, hogy nincs ügyfélfogadás.

Egy budapesti orvos szerint az OEP, bár megvan az információs háttere, direkt kéri a betegektől, hogy papíralapon adják be a kérelmet és a csatolt dokumentációt. Sok és bonyolult nyomtatványt kell kitölteni, ezért a betegek jelentős hányada bele sem vág a próbálkozásba. Aki viszont mégis leadja a papírcsomagot, azért járhat pórul, mert az egészségbiztosítási pénztár nem hajlandó tételesen átvenni a saját maga által kért dokumentációt.

Így ha valami kimarad, 30 nap után hiánypótlást kérnek tőle. Akkor pedig újrakezdődik a hivatalos elbírálási időszak:

Tologatják a papírokat, megy az időhúzás, közben a rák növekszik

– mondta az orvos, hangsúlyozva, hogy a rákbetegek esetében az időfaktor mennyire fontos. Minél később kezdődik a kezelés, annál kisebb az eredményesség esélye.

Be sem tartják a határidőt

Az érintettek mindannyian 30 napos elbírálási határidőről beszélnek, pedig az OEP honlapja szerint a beérkezéstől számított 21 nap leteltéig kell megadni a hivatalos választ. Az Indexnek nyilatkozó orvosok azt állítják, arra még sosem volt példa, hogy három hét alatt befejeződjön egy-egy kérvény elbírálása, de a 30 napos határidőből is rendszeresen kicsúszik a hivatal.

Az egyik orvos állítása szerint az utóbbi időszakban annyira bevett gyakorlat lett a késés, hogy az OEP önként 10 ezer forintos késedelmi díjat is fizet, ha túllépi a maga szabta határidőt. Az orvos szerint azonban elképesztő a gondolat, hogy ennyivel elintézettnek gondolják a végső soron halált okozó csúszásokat. Az ilyen bürokratikus visszaélésekért egyébként az Egyesült Államokban millió dolláros pereket akaszthatnának a hatóság nyakába a kezelésből az egészségbiztosítás hibája miatt kieső betegek.