Rosszul kezdett a bíróságon az ügyészség röszkei terroristája

Megszigorították a beléptetést a Szegedi Törvényszékre hétfő reggel, még a terembe is két civil ruhás őrt állítottak, úgy várták, hogy a bv-sek meghozzák a vörös pufidzsekijében Ahmed H.-t, a 40 éves szírt, aki terrorcselekmény vádjával ül hét hónapja Magyarországon, előzetesben.  

Ahmed H. 2015. szeptember 16-án a családjával érkezett meg a magyar-szerb határhoz, együtt voltak ott, amikor kialakult a menekültválság eddigi legélesebb, könnygázas-kődobálós helyzete nálunk, összecsaptak a migránsok a rendőrökkel. Ahmed H. több családtagja is fogságban van azóta Magyarországon. Idősödő anyja az egyetlen női vádlott a márciusban kezdődött tömegzavargás-vádas büntetőperben, azonban Ahmed az egyetlen, akit a többiekkel ellentétben nemcsak tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett tiltott határzár-átlépéssel vádolnak, hanem egy sokkal súlyosabb dologgal is: állami szerv kényszerítése céljából, személy elleni erőszakkal megvalósított terrorcselekménnyel.

Ezért a bűcselekményért a Btk. szerint önmagában tíztől húsz évig tartó, de akár életfogytiglani szabadságvesztés is járhat. Ahmed H. ügye kiemelt jelentőségű bűnügynek minősül.

A szír követségtől visszapattant az értesítő

A bírósági tárgyalásán újra nagyon kijött, ami a szeptemberben kezdődött, kerítésmászós futószalagügyeknél: üresek és öncélúak tudnak lenni a büntetőeljárások kötelező, megszokott formai kellékei, ha egy távolról, teljesen más körülmények közül, háborús országból jövő emberre alkalmazzuk őket. Megpróbálni kiértesíteni a tárgyalásról a szíriai nagykövetség képviselőjét, és aztán megállapítani, hogy az értesítés „nem kereste” jelzéssel jött vissza: pont olyan céltalannak hangzik, mint az őszi ügyekben megkísérelni tisztázni, egy lebombázott város pontosan melyik utcájában és házában volt egyszer egy bejelentett lakcím.

(Borítókép: Segesvári Csaba / délmagyar.hu)

Szanka Ferenc ügyész hamar ledarálta a vádiratot, a gerince a röszkei balhé videókon is megörökített eseménysora volt: szeptember 16-án a határ szerb oldalán feltorlódott tömeg eleinte nyugodt volt, de ahogy telt az idő, a várakozás „békés jellege megváltozott”, a migránsok elkezdték a kerítést rángatni és különféle tárgyakat, köveket, palackokat, botokat dobálni a rendőrök felé, a kaput kidöntve a tömeg egy része benyomult Magyarország területére, a rendőrség pedig könnygázt és vízágyút vetett be.  

Nyílt rendbontó tevékenység

Amikor a feszültség éleződött, Ahmed H.-nak megafon volt a kezében, abba beszélt mind a rendőrök, mind a tömeg felé. Az ügyészség szerint ilyenek hangzottak el, hogy „Open the door”, „We must go”, a rendőröktől pedig újra és újra a határ megnyitását követelte. Először közölte velük: két óra haladékot kapnak, hogy engedjék át őket, különben mindenképpen menni fognak. Az idő egyre fogyott, végül már csak 5 percet adott a határ megnyitására. Miközben ő beszélt, a mellette állók kezében kések, botok voltak, áll a vádiratban. Az ügyészség szerint nem csak beszélt: a követelésnek nyomatékot adva – máig ismeretlenül marad társaival együtt – "nyílt rendbontó tevékenységbe kezdett": maga is rázta a kordont, megdobálta a rendőrsorfalat, és az elsők között lépett illegálisan Magyarország területére, amikor áttört a tömeg.

A vádiratban az is szerepel, hogy itt két kisgyereket a rendőrsorfal elé helyezett le. Hogy ezt miért tette, vagy mi történt a gyerekekkel, arra az ügyészség nem tért ki.

Ciprusi útlevéllel legálisan mozoghatott 

Ahmed H. helyzete annyiban is különleges volt a röszkei tömegben, hogy ő a maga részéről legálisan bármikor bejöhetett volna Magyarországra. A felesége ciprusi, 2005 óta Cipruson élt, és bár az állampolgársága még nem volt meg, a papírjai rendben voltak, az Európai Unión belül tetszés szerint szabadon mozoghatott. Röszkére úgy került mégis, hogy a Szíriából csak később útnak indult családtagjainak próbált segíteni eljutni Németországba. Pénzével, nyelvismeretével csatlakozott hozzájuk a balkáni útvonalon.  

Ahmed H. az ügyvédje javaslatára úgy döntött, tesz vallomást. Több órán át tartó kínlódás lett belőle. Az még viszonylag könnyen, gyorsan kiderült, hogy nős, két kislánya van, 9 osztályt végzett, szakképzettsége nincs, építési vállalkozása volt havi nettó 1000-1500 eurós jövedelemmel (a cég nevét akkurátusan lebetűztették vele), összes tulajdona kimerült egy autóban, egy 3000 euró értékűre becsült Nissanban, és – ahogy mondta „életében nem került még ilyen helyzetbe”, vagyis nem volt büntetve.  Panaszkodott, hogy rosszul van lelkileg, sajnálja, ami történt, és nagyon hiányzik a családja.

Ártatlan vagyok, úgy érzem

- mondta, és kijelentette: nem követett el semmiféle terrorcselekményt, csak a szüleit szerette volna biztonságban tudni, amikor a háborútól menekülniük kellett. Keresztények között nőtt fel, úgy tanulták, hogy ha az ember szülei nehéz helyzetben vannak, segíteni kell őket, tette hozzá.

A kínlódás akkor kezdődött, amikor a bíró, Nagy Andrea a vádban szereplő konkrét tettekre, helyzetekre próbált rákérdezni. Egyszerűen nem működött a kommunikáció, a bíró nem, alig vagy csak nagy nehezen kapott értékelhető válaszokat, amitől egyre ingerültebben kérdezett, Ahmed H. látszólag nem értette mit várnak tőle, kettejük között pedig ott volt a tolmács, a magyartudásának a hiányosságai, a feltorlódó töltelékszavak, a vég nélkül kanyargó, sehova sem tartó mondatok mintha tetézték volna a bajt, egy idő után nagyon nehéz volt eldönteni, hogy a vádlott beszél-e mellé, vagy ilyen tolmácsolásban bármit is mond, mellébeszélésnek hangzik.

Ahmed H. mindenesetre azt vallotta, hogy

• a tömegből kerestek angolul tudót, hogy beszéljen a rendőrökkel, erre vállalkozott,
• és erőszak nélkül akartak továbbjutni Magyarországra,
• nem vett részt a kapu kinyitásában,
• nem értette, mire szólítják fel hangosbemondón a rendőrök.

Ha csak elrepült, miért hajolt le háromszor?

A legkínosabb pillanatok azok voltak, amikor a kődobálásra tért rá a bíró. Ahmed H. arról próbálta meggyőzni őt, hogy véletlen került a kezébe a kő, és amikor lefújták gázspray-vel, összeesett, az meg véletlenül kicsúszott a kezéből. 

Véletlenül fölfelé dobta? Lentről felfelé? Amikor összeesett a gázspray-től?

- jöttek sorozatban a bíró felől leplezetlen éllel a kérdések. A kérdésekből (ha csak "elrepült a kezéből" a kő, akkor miért hajolt le háromszor) az derült ki, hogy videófelvétel is van a kődobálásról.

A helyzeten tovább rontott, amikor előszedték egy korábbi vallomását, amiben meg az volt, hogy konfliktusba keveredett egy pakisztáni férfival, és igazából őfelé dobta a követ. "Hogy nézett ki az a pakisztáni? És mesélje már el, milyen konfliktus volt, ami miatt bosszút akart állni!" - reagált a bíró.

De azzal az állítással sem tudott meggyőzőbb lenni a vádlott, hogy csak takarított, szemetet szedett itt, amikor átkerült a magyar oldalra. Ahogy telt az idő, egyre több lett az ingerült hangsúly, a "mondja már meg nekem", a "nem ezt kérdeztem".

Másfél órája tartott már a tárgyalás, amikor a tolmács közvetítő kérésére a bíró megkérte a bv-őröket, lazítsák már meg legyenek szíves a bilincset a vádlott csuklóján.

India, Szaúd-Arábia, fotók a telefonon

Sokáig nem volt világos, miért terroristázzák Ahmed H.-t: azért, amit Röszkén tett, és ami a Btk.-nk szerint terrorcselekménynek minősülhet, vagy olyasmi miatt is, amit a közgondolkodásban jelent a terrorizmus. Miután a röszkei balhé után nem sokkal elfogták a TEK-esek Ahmed H.-t,  a rendőrség közölte róla, hogy a Szövetség a hit terjesztésére ( Tabligh Dzsamaatot)  elnevezésű iszlám fundamentalista mozgalom tagja. Terrorszervezetek ezt a mozgalmat fedőszervezetként is felhasználják radikálisok célországokba juttatásához, írták.

"Semmiféle radikális vallási csoporttal nem állok kapcsolatban" - mondta Ahmed H. a tárgyaláson. A vádiratban a mozgalom már egyáltalán nem jött elő, ugyanakkor a kihallgatás alatt az ügyész feszegette, hogy a Cipruson töltött évek alatt elhagyta-e az országot huzamosabb időre. Nem találomra kérdezgetett. Miután Ahmed H. határozott nemmel válaszolt, már elég rosszul vette ki magát, amikor az ügyész konkrét rákérdezése után mégis kiderült: járt Indiában kétszer (elmondása szerint tanulmányozni a vallását), és volt a mekkai zarándoklaton, a hadzson is, ami minden muszlim számára életében egyszer szent kötelesség. 

Az ügyész olyan fotókkal is készült, amelyek valószínűleg a szó hétköznapi értelmében vett terrorizmus képzethez köthetők, bár ezeket a fotókat a hallgatóság nem látta, és tartalmukat szavakban sem írták le. Ahmed H.-nak ki kellett mennie a bírói pulpitushoz megnézni őket, a képek az ügyész szerint a vádlottól lefoglalt Samsung telefonon voltak. A vádlott ezt tagadta, azt mondta, semmi köze hozzájuk, nem az ő telefonjáról származnak, nem tudja, honnan vannak, de ő is szeretné tudni, hogy kik ezek az emberek.

A büntetőpernek van olyan része, amiből a nyilvánosság ki van zárva. A per hétfő délután zártan folytatódott egy, csak 1-es számúként emlegetett tanú meghallgatásával. A következő tárgyalási nap szerdán lesz, ugyanakkor, amikor a párhuzamosan futó tömegzavargásos ügyben a rendőrtanúk érkeznek majd.