Egy éve szívatják a kivégzés elől menekülő Alit

A 24 éves, iraki származású Ali a Vámosszabadiban lévő menekülttábor lakója (nevét kérésére megváltoztattuk). Minden nap felszáll a 11 órás győri buszra, beutazik a városba, hogy aztán egész nap a pláza környékén császkáljon. Egyedül megy, mert észrevette, hogy a helyiek így kevésbé nézik ki, mintha más menekültekkel lenne együtt. A városba pedig azért jár, mert nem szeret a menekülttáborban lenni. “Minden mocskos, sokan is vannak, néha még a konyhában is alszanak” – mondta.

Ali már lassan egy éve lakik Vámosszabadiban, pedig soha nem akart hosszabban Magyarországon tartózkodni. Az ő célja, hogy Norvégiában élhessen a nagynénjével, ehhez azonban Magyarországnak kell elismernie menekültként. A magyar Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ki is mondta, hogy hazájában életveszélyben lenne, de a menekültstátusz megadása helyett azt javasolták neki, menjen inkább Kurdisztánba. Csakhogy Ali nem kurd. Ezidáig kétszer kért jogorvoslatot a döntés ellen, a bíróság is neki adott igazat, mégsem kapott se menekült, se oltalmazotti státuszt, és hiába van már elege a menekülttáborból, fél évig még biztosan nem mehet sehová.

Hogyan veszett el Ali a magyar bürokrácia útvesztőjében?

A bátyját elrabolta, őt besorozta volna az Iszlám Állam

Ali viszontagságai akkor kezdődtek, amikor a rendőrként dolgozó apja 2012-ben meghalt egy robbantásban, majd nem sokkal később az anyja is. Ekkor döntöttek úgy a bátyjával, hogy az iraki Kirkukból átköltöznek az északabbra fekvő Moszul városába. Két éven keresztül taxizásból éltek, a bátyja nappal, Ali pedig éjszaka vezette az autót.

2014-ben azonban minden megváltozott, ekkor foglalta el a várost az Iszlám Állam. Ezek után gyakran lehetett látni az utcákon, ahogy nyilvánosan végeznek ki embereket, és a városban minden fiatalt megkerestek azzal, hogy álljanak be a terrorszervezetbe katonának. Ő a bátyjával nem jelentkezett. Egyik éjszaka viszont arra ébredt, hogy betörtek hozzájuk, a bátyját elrabolták. Ali azóta sem tudja, mi történt vele, csak feltételezi, hogy a terrorszervezet egyik börtönében lehet.

Nem sokkal később levelet kapott az Iszlám Állam képviselőitől, amelyben három hónapot adtak neki, hogy belépjen a szervezetbe. “Come to the war” – mondta Ali tört angolsággal, mit írtak neki. Ali ekkor úgy döntött, inkább elmenekül. Elutazott Törökországba, ahol megállapodott egy embercsempésszel abban, hogy az eljuttatja Norvégiába a nagynénjéhez. A nagynéni akkor már évek óta a skandináv országban élt, munkája, lakása és státusza is van.

Tavaly márciusban ért Magyarországra, ahol rögtön a határátlépés után elfogták. Ekkor Ali menedékjogot kért, állítása szerint azért, mert nem akart fogdára kerülni. Az eljárásnak azonban még a megkezdését sem várta meg, amint elengedték, továbbállt. Eljutott Norvégiába, megtalálta a nagynénjét, és oda is költözött hozzá. A története itt véget érhetne, de pár hétre rá mozgásba lendült az uniós menekültügyi rendszer.

Oltalmazott lehetne, de nem lesz

A jelenleg érvényben lévő uniós szabályok szerint egy menedékérő menedékkérelmi eljárását az az ország köteles lefolytatni, amelyik országon keresztül belépett az EU területére, és először felvették az adatait. Így Ali nem maradhatott Norvégiában, tavaly júniusban visszaszállították Magyarországra, ahol megkezdődött az eljárás:

1., Alit legelőszöris elvitték Vámosszabadiba. Ez egy nyitott befogadóállomás, ki-be járhat, de az országot nem hagyhatja el

2., Júliusban hallgatta meg először a BÁH kijelölt ügyintézője. Ez volt az úgynevezett előzetes meghallgatás, ahol a menekültügyisek eldöntik, egyáltalán érdemes-e foglalkozni az üggyel (például az alapján, hogy valóban olyan országból menekül-e, ahol tényleg gondok vannak). Aliéval érdemes volt.

3., Ezután jött a részletes meghallgatás. Itt egyrészt megállapították, hogy Ali tényleg az, akinek mondja magát, másrészt azt, hogy szavahihető. A magyar jogszabályok alapján Ali menekült és oltalmazotti státuszra is esélyes volt. Előbbit azok kaphatják meg, akikre érvényesek az úgynevezett Genfi Konvencióban szereplő sérelmek: vagyis a hazájukban faj, vallás, nemzetiség, politikai vélemény vagy egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás miatt üldöztetésnek lennének kitéve. Oltalmazott pedig az lehet, akire halálbüntetés, kínzás, erőszak vagy megalázó, embertelen bánásmód várna a hazájában, ha visszatérne (az oltalmazotti státusz azonban visszavonható, ötévente pedig mindenképpen felülvizsgálják).

A BÁH meghallgatta Ali történetét, majd utánajárt az Iszlám Állam iraki tevékenységének. Külföldi jelentésekre hivatkozva megállapították, hogy az Iszlám Állam 2014 nyara óta több mint kétszáz embert végeztetett ki Ali korábbi lakóhelyén, Moszul a terrorszervezet fellegvárává vált, és nem is csinálnak titkot abból, hogy aki nem ért egyet a szélsőséges eszméikkel, azt bántani fogják. Lekapcsolták az internetet, a telefont, a város köré pedig árkot húztak, hogy senki se meneküljön.

Mindezek után a BÁH azt a határozatot hozta, hogy Aliból nem lehet menekült, mert a kérelme során az ötből egyetlen konvenciós sérelmet sem említett a meghallgatásain. Az oltalmazottkénti elismeréséről pedig ugyanazt gondolják, hogy teljesen indokolt, mégsem kapja meg azt a státuszt sem, mert Európa helyett mehetett volna az Irak északi részén fekvő, kurdok lakta területre is. Erről a területről a BÁH szintén külföldi jelentésekre hivatkozva azt írja, hogy ott a menekülteknek biztosítani tudják a legalapvetőbb szükségleteiket, “családi vagy egyéb kapcsolatokkal rendelkező személyek esetében az áttelepülés általában megvalósítható”, illetve “viszonylag könnyen” áthaladhatnak a határon.

A BÁH arra hivatkozik, hogy Ali kurd származású és beszél is kurdul, így nem okozna gondot számára, hogy ott boldoguljon. Csakhogy Ali nem kurd származású, mert bár az édesanyja kurd származású, de az apja nem, ő arab. Ali szerint ráadásul Kurdisztán egyáltalán nem olyan egyszerű eset, mint ahogy azt a hivatal gondolja. “A dolgok nem így működnek, senkit sem ismerek ott, soha nem is jártam ott, rokonom sincs ott. Az pedig egy nagyon zárt közösség, csak akkor engednek be oda, ha van helyi ismerősöd” – mondta. Ha nincs, akkor rövid úton kipenderíthetik onnan, vissza Irak más, életveszélyes területeire. Neki pedig anyai ágon az egyetlen szóba jöhető rokona, akihez mehet, az a nagynénje, aki Norvégiában él.

Elírták az országot, rossz tolmácsot küldtek

Ali ügyét azért nem bírálhatja el a norvég állam, mert Magyarországon került be először a rendszerbe, sőt, rögtön menedékjogot is kért. Sánta Szabolcs Miklós, a Magyar Helsinki Bizottság jogsegélyszolgálatának ügyvédje (és Ali jogi képviselője) szerint gyakran előfordul, hogy az országba érkező menekültek akkor is benyújtják a kérelmet, ha amúgy nem Magyarországon akarnak menedékjogot kérni. Egyszerűen azért, mert embercsempészek azt mondják nekik, hogy így kerülhetik el az őrizetet, nekik pedig fogalmuk sincs róla, milyen jogszabályok érvényesek az EU-ban.

“Képzeld el azt, hogy eljössz otthonról, nem ismersz senkit, nem beszéled a nyelvet, az embercsempész azt mondja, hogy mondd ezt, mit tudsz csinálni? Ráadásul a hatóságok nem túl kedvesek, sok jóra nem lehet számítani. Ilyen helyzetben nehéz eldönteni, mi a helyes. Közben folyamatosan változik a jogi környezet, van kerítés, nincs kerítés, be lehet-e jönni, ha bejössz akkor mi lesz….” – mondta Sánta.

Ali azt mondta, az eljárás során egyszer sem érezte, hogy az ügyintézők különösebben törődtek volna vele, sőt, először egy algériai tolmácsot hívtak hozzá, akivel nem is ugyanazt a nyelvet beszélték.

“Az, hogy az adatok nem stimmelnek, általános dolog” – mondta Sánta Szabolcs Miklós a menedékkérelmi eljárásról. Ali esetében például az ügyében hozott különböző határozatokban hol Norvégia, hol Svédország szerepel, de Sánta szerint az is gyakori, hogy elírják a menedékkérők nevét, sőt, néha teljesen más név szerepel egy kérelmező adatlapján. Elírás, fordítási hiba, vagy egyszerűen csak túlterheltek az ügyintézők – sorolta a lehetséges okokat Sánta.

Talán megunja az ügyfél, és lelép

Ali jogorvoslatot kért miután elutasították a kérelmét. A menedékkérelmi eljárás egyfokú, így közvetlenül a bírósághoz kellett fordulnia. A BÁH azonban Ali esetében nem várta meg, míg a bíróság érdemben foglalkozni kezd az üggyel, hanem visszavonta az elutasító határozatát. Sánta szerint erre lehetőség van, ha a hivatal úgy gondolja, hogy a korábbi határozat nem volt megfelelő jogilag. “Én azt vettem észre, hogy egyre sűrűbben alkalmazzák ezt, vagy azért, mert rohamtempóban készülnek a határozatok, vagy valami egyéb hivatalon belüli ok miatt, vagy azért, hátha egyszer csak megunja az ügyfél, és lelép” – mondta Sánta.

Ali azonban nem lépett le, a BÁH pedig három hónap elteltével ismét úgy döntött, hogy nem kaphat se menekült, se oltalmazotti státuszt. Ez ellen újra fellebbeztek a bíróságon. A tárgyalást idén áprilisra írták ki, a bíróság pedig végül helyt adott Aliék beadványának. Ebben Sánta Szabolcs Miklós arra hivatkozott, hogy Alit menekültként kellett volna elismerni, egyrészt azért, mert az Iszlám Állam már amiatt is üldözte, mert nem állt be a terrorszervezethez harcolni, másrészt azért, mert fiatal kora miatt a hazájában kényszersorozásnak lenne kitéve. Ezek mellett pedig kitért arra is, miért nem elvárható Alitól, hogy Kurdisztánba utazzon.

Tavaly a kormánypártok által elfogadott új menekültügyi szabályok előtt a bíróságok még felülbírálhatták a BÁH döntéseit. Ebben az esetben egy, Ali javára születő döntés esetén egyszerűen megkapta volna a menekült vagy az oltalmazotti státuszt. Tavaly szeptember óta azonban a bíróságok csupán arra kötelezhetik a BÁH-ot, hogy indítsanak az ügyben új eljárást, jelen esetben is ez történt.

Sánta Szabolcs Miklós szerint legalább fél év, míg újra dönt a hivatal Ali ügyéről, immár harmadszor. Van rá esély, hogy helyt adnak a kérelmüknek, és Ali státuszt kap, de dönthetnek úgyis, hogy nem. Ebben az esetben újra joguk lesz jogorvoslatot kérni, de a bíróság akkor is csak annyit tud tenni, hogy új eljárást ír elő.

Egy év az életemből

Alit láthatóan megviselte az egy éve tartó huzavona. Kétségbeesve mondta, hogy miközben az ő esetében hónapokon keresztül nem született döntés, más irakiakat, akikkel a menekülttáborban találkozott, már rég elismertek menekültként.

“11 hónapja vagyok itt, egy év az életemből, ennyi idő alatt annyi mindent csinálhattam volna, ez elvesztegetett idő” – mondta. Dolgozni szeretne, de státusz nélkül csak a menekülttáborban lehetne takarító, abból meg nem kér. Pénzt küld neki a nagynénje.

Ali azt mondta, reméli, hogy hamarosan választ kap a kérelmére, de egyre kevésbé bírja az ücsörgést egy olyan helyen, ahol szerinte semmi keresnivalója. “Ha hamarosan nem kapok választ, útra kelek” – mondta. Pedig ha státusz nélkül ér újra Norvégiába, valószínűleg ugyanúgy vissza fogják paterolni Magyarországra, mint egy évvel ezelőtt.

(Ide kattintva elolvashatja az Abcúg hétfői cikkét, amely arról szól, mekkora nyomás alatt dolgoznak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal dolgozói, és hogyan szivárgott be a politikai akarat a hivatalba.)