Németh Zsolt: Oroszországhoz vannak bekötve az Európa-ellenes pártok

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter látogatásának előestéjén Németh Zsolt fideszes exállamtitkár, a parlament külügyi bizottságának elnöke beszélgetett az Oroszországhoz fűződő viszonyról Matthew Bryza amerikai külpolitikai szakértővel. Németh a Fidesz régi – a keleti nyitás előtti – atlantista külpolitikai irányvonalának képviselőjeként távolságtartóan, de végig óvatosan beszélt Oroszországról, pár kritikusabb megjegyzése azért így is akadt.

Beszélgetőpartnere, Bryza még a Bush-adminisztráció alatt volt európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkár, 2010-ben pedig Barack Obama az USA azerbajdzsáni nagykövetévé nevezte ki. Németh és Bryza régről ismerik és láthatóan kedvelik is egymást, de a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) keddi, budapesti beszélgetése előtt évekig nem találkoztak.

Maradnak a szankciók, ez biztos

Az első kérdés rögtön arról szólt, vajon az EU meghosszabbítja-e az Oroszország elleni, nyáron lejáró gazdasági szankciókat. Németh először arról kezdett el beszélni, hogy a szankciók miben nem működnek:

• nincs pozitív változás az orosz belpolitikában, a lakosság hozzászokott a szankciókhoz, melyek csak megerősítették Vlagyimir Putyin pozícióját, akinek a népszerűsége 80 százalék fölé emelkedett;
• kereskedelmi szempontból pedig annyi a hatás, hogy Fehéroroszország, Szerbia és korrupt keleti országok húztak csak hasznot belőle.

A fideszes politikus szerint természetesen nem szabad elfeledkezni az orosz agresszióról, arról, hogy Kelet-Ukrajnában már nem csupán „kis zöld emberek” (felségjelzés nélküli katonák), hanem rendes orosz katonai erők állomásoznak, azonban az a véleménye, hogy

a szankció csupán fügefalevél a nyugati lelkiismeretnek. Az EU fenn fogja tartani a szankciókat, amíg Moszkva nem tartja be a minszki egyezményt. De azt már nem tudjuk, hogy fogjuk a minszki egyezményt betartatni,

ezért Németh szerint egyre több európai ország ki akar hátrálni ebből a felállásból. Ettől függetlenül a fideszes politikus is arra számít, hogy júliusban biztosan meghosszabbítják az Oroszországot sújtó intézkedéseket.

Bryza egyetértett vele, hogy a gazdasági szankciók idáig csupán megerősítették a Putyin népszerűségét, viszont igenis létezik a szankcióknak egy olyan típusa (smart sanctions), ami működik. Ezek csak bizonyos egyéneket, befolyásos orosz vezetőket sújtanak, aminek következtében az elit tagjai nem tudják külföldön taníttatni a gyerekeiket, elküldeni vásárolni családtagjaikat, és nem férnek hozzá külföldi megtakarításaikhoz.

A Bryza és Németh által is említett jelenség arról szól, hogy az átfogó gazdasági szankciók azért nem tudnak lényeges javulást elérni a célországban, mert azok „árát” a politikai elit áttolja a társadalomra. Ennek egyik hatása lehet az adott kormány támogatottságának növekedése, mivel az állampolgárok a szankcionáló külföldi államot fogják ellenségként érzékelni, hiszen azt látják, a külső beavatkozások hatására romlott az életszínvonaluk. Így jutnak el arra a konklúzióra, hogy bár lehet,  autoriter kormányuk van, de akkor is jobban éltek addig, amíg nem jött a külső beavatkozás a demokratikus, nyugati államok részéről. Ezen elmélet szerint tehát inkább közvetlenül az autoriter rendszer elitjét érdemes büntetni.

Az orosz (fejesek) tudják, hol a jó. Hol tartják a pénzüket? Hová járnak a gyerekeik iskolába? Ide, nem pedig oda. És ez nagy előny

– fejtegette a volt amerikai helyettes államtitkár.

Putyint nem az ISIS legyőzése érdekli

Bryza önkritikusan arról is beszélt, hogy minden amerikai elnök hajlamos volt azt hinni, majd ő lesz az, aki meg fogja találni a hangot Putyinnal, és ha helyreállt a megfelelő kommunikáció, akkor a közös érdekeket is meg lehet találni az oroszokkal. Ez azért bizonyult mindig illúziónak, mert

a putyini Oroszország Amerikával és a Nyugattal szemben határozza meg a saját érdekét.

Miközben az Egyesült Államok az Obama-éra elején kivonult a régióból, Oroszország épp ellenkezőleg, felfegyverezte magát. Miközben Obama többek közt a nukleáris leszerelésért Nobel-díjat kapott, az oroszok atomtölteteket telepítettek a balti államok szomszédságába. Az USA a jó kommunikációban bízott, az oroszok egyszerűen csak követték a saját nemzeti érdeküket. 

Bryza szerint Oroszország elsősorban azért küldött katonákat Szíriában, hogy az USA-nak bebizonyítsa, ők is a pályán vannak és globális játékosok – meg persze nem szeretnék, ha megbuktatnák a szövetségesüket, Aszadot. De biztosan nem az érdekli őket, és nem azért vonultak be, mert annyira le akarnák győzni az Iszlám Államot és meg akarnák oldani a válságot.

És Bryza szerint láthatóan Donald Trump is ugyanezt a hibát követné el, mint Obama, amikor magát varázslatos kommunikátornak festi le, azt ígérve, hogy ő tényleg remek üzleti dealeket kötne az oroszokkal.  

Mégis úgy látja, az amerikai külpolitika gyengesége ellenére az a putyini hozzáállás, ami a Nyugattal szemben akarja az „orosz” érdeket érvényesíteni, szintén kudarchoz vezetett. Vlagyimir Putyin ugyanis, miközben egész Ukrajnát meg akarta tartani Oroszország érdekszférájában, a háborúskodással ellentétes hatást ért el. Putyin eredetileg nemcsak Donbaszt és a Krímet akarta, hanem egész Ukrajnát – viszont Ukrajnát így végleg elveszítette

A volt helyettes államtitkár szerint az, amit a közép-európai államok és a többi, a szankciókat ellenző, az oroszokkal párbeszédet szorgalmazó EU-tagállam akar, pont hogy rossz válasz. Oroszország ugyanis már nukleáris légi támadást szimulált Stockholm és Varsó ellen, az új orosz katonai stratégiában már ismét a nukleáris hadviseléssel számolnak. 

Mit lehet akkor tenni? Fenn kell tartani a szolidaritást és nem szabad meginogni  

– folytatta az amerikai szakértő. Később az oroszok valódi természetére példaként említette az április elején Hegyi-Karabah miatt ismét kirobbant örmény–azeri konfliktust, melynek során hosszú idő után ismét rengetegen haltak meg az összecsapásokban. Bryza – aki az USA azerbajdzsáni nagyköveteként szolgált öt évvel ezelőtt – úgy gondolja, orosz provokáció miatt robbant ki a harc. Április elsején ugyanis Joe Biden amerikai alelnök találkozott Aliyev azeri és Szargszjan örmény államfővel, és ekkor még minden békésnek tűnt. Az összecsapások rögtön ezután kezdődtek.

Az amerikai külügy pedig ismét hibázott: nem avatkozott be, nem próbált meg mediálni, Obama elnök még egy közleményt sem adott ki Bryza szerint. Az oroszok azonban szinte azonnal betöltötték a vákuumot, és az orosz hadsereg vezetőjétől Medvegyev miniszterelnökig a legmagasabb szinten átvették a kezdeményezést a béketárgyalások levezénylésében.

Milyen jó, hogy visszatért a hidegháború!

Németh Zsolt érdekes módon arról is beszélt, hogy a kiéleződött nyugati-orosz viszonynak miféle pozitív hatásai lehetnek mégis a nyugati közösségre. Szerinte a konfliktus az oroszokkal megerősítette a NATO-t és Ukrajna identitását is: a NATO ott van ismét, mint 1989–90-ben, legalább világos céljai lettek.

A magyar politikus a közelgő varsói NATO-csúcstól is azt várja, hogy a szövetség megerősíti a szolidaritást az orosz fenyegetést elsősorban megélő keleti és balti országokkal. Emellett megtörtént az a mentális változás is, hogy az Európai Unióban belátták, hosszú távon nem az amerikai csapatok fognak megvédeni minket, hanem nekünk kell magunkat, ezért életképes katonai entitást kell létrehoznia Európának.

Németh, miközben azt hangsúlyozta, hogy nem szabad Ukrajna területi integritásából engedni és szolidárisnak kell lenni a baltiakkal, Magyarország és Oroszország „összetett” viszonyát kezdte el fejtegetni. Míg szerinte az USA-nak Oroszország egy távoli, illetve történelmi jelenség, nekünk nagyon is közvetlen, és rá vagyunk utalva az oroszokkal való együttműködésre.

Példaként hozta a gáz kérdését: 

Szeretnénk amerikai (pala)gázt a régióban, dolgoztunk rajta az elmúlt négy-hat évben, történtek előrelépések, de ez egyelőre nem valósult meg.

És amíg nem érkezik amerikai vagy más forrásból gáz a közép-kelet-európai régióba, addig nem sok alternatívája lesz az orosz forrásnak.

A régiós energiaviszonyokban jártas Bryza optimistább volt, és kifejtette, hogy Azerbajdzsán hamarosan meg fogja duplázni a gázkitermelését, és Türkmenisztánnal is számolni kell majd kitermelőként. A másik út az orosz energiafüggőség csökkentésére pedig az – és ő maga is ennek elősegítésén dolgozik –, hogy a gázvásárló cégek és/vagy országok önkéntesen szerveződjenek meg, és együttesen üljenek le tárgyalni Moszkvával.

Bár Magyarország puhább, barátibb viszonyban van Moszkvával, Németh szerint onnan nézve nem látnak minőségi különbséget: „Nem szabad az hinni, hogy Moszkvából Magyarország nem egy NATO-tag. Lehet, hogy barátságosnak látnak minket és vannak jó emlékeik a Balatonról meg a tokajiról, de akkor is egy NATO-tagállam vagyunk a szemükben, és így is kommunikálnak velünk.”  

Nem nehéz megtalálni a rejtett csatornákat

Végül a beszélgetés résztvevői az orosz dezinformációs kampányról és propagandáról is elmondták a véleményüket. Németh az este végére már kevésbé fogta vissza magát, és többek közt olyan megfogalmazásai voltak, mint hogy

Oroszország akkor lépi át a vörös vonalat, amikor átlépi az orosz határt.

Az orosz propagandáról pedig kijelentette:

Nagyon tiszta, hogy Oroszország az EU egységét akarja gyengíteni.

A fideszes politikus szerint részben ennek hatására oda jutottunk, ahol a 80-as évek végén voltunk. Megosztottság alakult ki Európa keleti és nyugati fele között, az egymással szembeni előítéletek pedig 25 éve nem voltak ilyen erősek:

Visegrád szitokszó lett nyugati liberális körökben, de Kelet-Európában is van egy előítélet a hanyatló Nyugattal szemben. Megerősödtek a sztereotípiák, ahogy magyarul mondjuk, süketek párbeszéde folyik.

Németh úgy véli, ennek a konfliktusnak a nyertese az európai szélsőjobb, illetve szélsőbal, amelyet összeköt az, hogy mindkét csoportosulás Európa-ellenes. Ezeknél az Európa-ellenes erőknél pedig nem nehéz megtalálni a háttérben a rejtett csatornákat az oroszokhoz.

Lehet, hogy Oroszország a korrupciót exportálja, de mi meg a korrupciót importáljuk. A saját házunk táját kell rendbe tenni és elvágni ezeket a szálakat.

– tette hozzá Matthew Bryza. Az amerikai külpolitikai szakértő szerint a Nyugatnak nem kell, de amúgy esélye sincs, hogy hasonló módszerekkel vegye fel a versenyt az orosz propagandával, a Russia Todayjel – az oroszok propagandacsatornái szórakoztató műsorokkal hígítják fel a politikai üzeneteket, ezért is olyan hatékonyak –, vagy épp azzal, hogy az oroszok újságírókat vásárolnak meg,

és talán Donald Trumpot is, ki tudja?

(Borítókép: Vlagyimir Putyin a COP21 sajtótájékoztatóján 2015. november 30-án. Fotó: Martin Bureau/AFP)