Óriásit ástak az első országos sírásóversenyen

Hosszú Gyulának láttad a hantjait? Küldött neked is képeket? Az már homokvár. Én meg már attól boldog vagyok, ha szépen el van gereblyézve

- ismeretlen sírásó, Debrecen, 2016.06.03.

Hantról hantra

Sírásóverseny. Ezt rendeztek ma Debrecenben, országos sírásóversenyt.

A debreceni temetőben összesen 18 kétfős csapatnak jelöltek ki egy területet, ahol a következő feladatuk volt: kiásni egy sírgödröt, aminek adott paramétereknek kellett megfelelnie, majd behantolni azt. A két egyszerűnek tűnő folyamatnál azonban számított az idő, a méret, számított a kivitelezés minősége, de még a sírásók megjelenése is. Az olyan apró részletekről nem is beszélve, hogy a kihantolt föld a sírhoz képest hány centire lett felhalmozva. 

Amikor ezt a cikket írom, még nem hirdették ki a verseny győztesét, de teljesen egyértelmű, hogy azt megosztva kapná tőlem két páros. Az egyik a Platinum Hajdú-Bihar Megyei Temetkezési Vállalat munkatársai, Jónás János és fia Hosszúpályiból. Apa és fia, emberek!! (a képen a cikk tetején ők láthatók) Évek óta dolgoznak így együtt, idősebb Jónás 30 éve van a pályán. Nem láttam nála tapasztaltabb vénsírásórókát a versenyen. Hozzá képest mindenki nyikhaj volt.

Kivéve természetesen a másik kedvenc csapatomat, a Csányi és Társa Kft-t Jánoshalmáról, a Quentin Tarantino Temetkezési Vállalkozás két tagját. Tökéletes, csodálatos két karakter, a csinos, formára nyírt bajuszkával, hajjal, ruhával, mindennel. Mintha a Négy szoba című filmből léptek volna elő, náluk benne éreztem a pakliban, hogy a versenyásást-temetést összekötik egy „ügy megnyugtató lezárásával”. Hozzáteszem, szerintem egyértelműen ők csinálták a legszebb hantot, még akkor is, ha más csapatok négy sarokra tűzött fekete céges zászlókkal, hantba szúrt szegfűkkel próbáltak trükközni.

 (UPDATE: Jónásék harmadikok lettek, a jánoshalmaiak pedig nem kerültek az első három helyezett közé.)

A különdíjat pedig a Tankó-Walter és Társa Kft. kapná tőlem Ceglédről. Ők, mivel nem tudták, hogy a versenyen adnak fejfát, amit a hantolás végén bele kell tűzni a sírba, így hoztak magukkal egyet, amire felírták a cég és a két versenyző nevét, valamint a mai dátumot. Csak hogy mennyire nagybetűs Szakma a sírásó: egyáltalán nem érzékelték, hogy ez egy icipicit morbid.

Faragjad az oldalát! Nem férsz a Józsitól? Akkor gereblyézd a hantot!!

− ismeretlen temetkezési vállalkozó, Debrecen, 2016.06.03.

Régen minden jobb volt

Nem volt teljesen egyértelműen tisztázva, hogy külön munkásruhában lehet-e, kell-e a kemény munkát végezni, és csak a végén kell az ünneplőt felvenni, és a kész hant mellé állni, vagy minden munkafolyamatot ünneplőben kell végigcsinálni. Így volt ilyen is, olyan is. A mi két csapatunk sírásói végig ünneplőben nyomták, annyi, hogy Tarantinóék egy fehér overált vettek fel az ásáshoz, Jónásék pedig csak a legvégén passzintották a céges plecsnis nyakkendőt a fehér inghez. Az viszont biztos: mindenki szarrá izzadta a ruháját, ingét, pólóját, gatyáját.

Mert hát mire emlékszik az ember egy temetésből: vagy szakadó esőben, vagy 50 fokban áll a temetőben, ázik, vagy izzad, és azt nézi, hogy két szereplőnek biztos, hogy még nála is rosszabb: az egyik ugye adott, a másik a sírásó. Aki az egészet végigdolgozza, megfeszül, hogy szépen eressze a koporsót a sírba, majd csendben, nem túl gyorsan, nem túl lassan behantolja a sírt.

Gyerekkoromból úgy emlékszem, a sírásók mindig kaptak pálinkát, kolbászt és egy kis zsebpénzt a temetés után. Ma kiderült: a szakmának ez a romantikája tökéletesen eltűnt. Ahogy az egyik szervező fogalmazott a verseny előtt néhány nappal egy nyilatkozatában: egész Európában mindenhol fejlettebb a gyászkultúra, mint nálunk, Magyarországon húsz éve megrekedt. És ezért nem tisztelik a sírásók munkáját. Hozzátette, hogy többek között éppen ezért rendezték meg ezt a versenyt, hogy felhívják az emberek figyelmét erre a szakmára.

Mennyi egy temetés? Másfél óra? Másfél óráig kibírja az ember, hogy ne meséljen vicceket

− ismeretlen sírásó, Debrecen, 2016.06.03.

Valaki mindig legyen gödrön kívül

A borravalózás pedig gyakorlatilag teljesen eltűnt, pedig régen sokszor a borravaló volt a valódi fizetés, a fizetés pedig a bónusz. Olyan szakma volt, mint a pincér. Mára maradt a hivatalos fizetés, ami nem túl jó, egy cégvezető szerint emiatt nagyon nehéz embert szerezni. Senki nem akar sírásó lenni. És azért szomorú, hogy alacsony a megbecsülése a szakmának, mert szinte a legfontosabb pozíció: ők találkoznak az ügyféllel, az ő munkájuk alapján ítélik meg az egész vállalkozást, ha ők hibáznak, az egész cég megérzi.

Egyébként a szakmabelieknek mondom: a talaj kifejezetten jó volt a versenyhez. Könnyű, laza szerkezetes, homokos talaj, ami kellően nedves volt ahhoz, hogy ne omoljon be a gödör oldala, hogy szépen lehessen a falat kiásni. „Ilyen körülmények között 40-45 perc alatt ki kell dobniuk a kollégáknak" – mondta az egyik szervező, de hozzátette, kemény talajon is max egy óra. Persze már akinek: három éve, amikor felmerült a díjmentes szociális temetés ötlete, abszolút amatőrként mi is kipróbáltuk, milyen lehet kiásni egy szabályos sírt. Csúnya kudarc lett a vége.

De kiderült más is: az egyik csapatra rászóltak, hogy most már csak egy ember áshatja tovább a gödröt, szálljon ki az egyikük. Kiderült, munkavédelmi okokból egy méternél már csak egyikük maradhat a gödörben, amit mindenki be is tartott, így jogtalan előny lett volna ezzel gyorsítani a folyamatot. Nem is kellett nagyon kérdeznem az okokat, csak furcsán nézni, a mellettem álló vállalkozó mondta is: „Ha ketten vannak kint és beomlik a sírgödör, akkor ki ássa ki őket?” Ennyi, ha ketten vannak, jobb, ha az egyik mindig a gödrön kívül van.

Egy tenyér ha csattan

Volt egy csapat, ahol a főnök olyan sebességet diktált munka közben, mintha Rocky Balboa ellen készítette volna fel alkalmazottait. A verseny második részében, a hantolásnál már konkrétan ilyen pillanatok voltak:

Egyébként pont ő mesélte egy újságírónak, hogy néha vannak extrém kérések ügyfelek részéről. Volt, hogy egy ágyat kellett a sír aljára tenni, arra ereszteni a halottat, de volt, hogy gyakorlatilag egy komplett lakást kellett berendezni a sírban, szekrénnyel, italokkal, poharakkal, mindennel.

Kicsit szemérmesek voltak a sírásók, nehezen engedték el magukat, és mivel mindannyian úgy voltak vele, hogy a verseny egyik célja a szakma megbecsülésének elősegítése, ezért nem szívesen kezdtek bele a „Józsi részegen belebicskázott a gödörbe a temetés közepén” - típusú sztorikba.

Az viszont kiderült, hogy a halott családja nagyon sokszor annyira érzékeny az apró részletekre, hogy van, hogy mindenért szólnak: túl gyors az autó, túl lassú az autó, túl hangosan zárta be az ajtót, összeérnek a csokrok, nem érnek össze a csokrok, túl lassan engedték a koporsót stb. Mellesleg a kifogás inkább a túl gyors engedés ellen szokott szólni, volt, hogy egy feldúlt családtag fel is pofozta az egyik sírásót, amiért az kapkodott.

A verseny nyertes csapata amellett, hogy ma kap egy fényes kupát, képviselheti majd az országot a V4-es sírásóverseny döntőjén is.

És most hallgassuk meg a magyar hiphop egyik legerősebb refrénjét  a Sírásók nevű zenekartól a '90-es évekből:

(Borítókép: Német Tamás/Index)