Az európai hadsereg gyakorlatilag megvalósíthatatlan

Van közös európai hadsereg – ezt még a Fidesz frakcióvezetője, Kósa Lajos mondta, amikor tavaly novemberben „figyelemelterelésnek” nevezte az MSZP azon javaslatát, hogy az EU-nak közös európai haderőre és közös hírszerzési ügynökségre lenne szüksége. Ezért is volt meglepő, hogy bő fél évvel később, a Bálványosi Szabadegyetemen éppen Orbán Viktor beszélt arról, hogy kellene egy közös európai haderő.

Az ötlet nem új, tavaly novemberben nemcsak a szocialisták, hanem az Orbán által kevésbé szívlelt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is azt mondta, a NATO nem elég, közös európai haderő kell. Rákérdeztünk a Fidesz sajtóosztályán arra, hogy Kósa vagy Orbán álláspontja-e a kormánypárt jelenlegi álláspontja. Kiderült, hogy Orbán a Fidesz álláspontját hangoztatta, a párt szerint ugyanis „teljesen megváltozik az EU biztonsági helyzete, regionális és globális szerepe, ennek következtében a Fidesz álláspontja is változik”. 

Mi van és mi nincs?

Amikor tavaly év végén Kósa Lajos azt mondta, hogy van közös európai hadsereg, tévedett, még akkor is, ha valószínűleg a NATO-ra utalt. De valójában a NATO sem egy hadsereg, hanem egy olyan katonai szövetség, amelynek uniós tagállamok is a tagjai. A NATO-nak van egy műveleti parancsnoksága, ahol a különféle katonai missziókat irányítják, oda a tagállamok katonákat küldenek, akik aztán a saját országuk zászlaja alatt tevékenykednek a szervezet égisze alatt.

Ám az EU-nak még ilyen „hadserege” sincs. Sem hadereje.

Orbánnak igaza van abban, hogy a britek kilépésével megváltozott a helyzet. A brexit valójában két olyan változással jár, ami az európai biztonságpolitikát közvetlenül érinti:

• Az EU éppen most veszíti el Nagy-Britanniát, márpedig a britek adták Európa egyik valóban ütőképesebb haderejét. Rajtuk kívül csak a franciák tényezők, a többi tagállam képtelen lenne Európán kívül bármilyen érdemi katonai beavatkozásra, beleértve a németeket is. 
• A britek ellenezték leginkább, hogy létrejöjjön egy közös európai haderő. Most, hogy a britek kilépnek, a projekt egyik legfőbb kerékkötőjének véleménye ebben a kérdésben már nem számít. 

És amúgy is, ha Európának harcba kell szállnia önállóan, akkor majd kölcsönkéri az ehhez szükséges katonai képességeket a NATO-tól. Mivel önálló NATO-képességek nincsenek (vagy alig), ez nyilván azt jelentené, hogy be kellene vonni vagy az Egyesült Államokat, vagy olyan NATO-tagállamot, amelyik nem EU-tag. (Persze a briteknek arra már nem volt válaszuk, hogy mi történik abban az esetben, ha éppen a NATO nem tud kölcsönadni semmit, mert a világ egyik pontján leköti az erőforrásait egy háború.)

A britek azért sem szerettek volna közös európai haderőt, mert nem akarták duplikálni a feladatokat. Ha már egyszer a NATO-ba is kell pénzt pumpálni, oda is kell katonákat küldeni, akkor szerintük felesleges egy másik, párhuzamosan működő vezetési struktúra. 

Attól, hogy többen vannak, még nem lesznek jobbak

A legfőbb probléma az, hogy amikor a politikusok EU-, NATO- vagy V4-es haderőről beszélnek, azt hiszik, a tagállami képességek is hatványozódnak – mondta az Indexnek Bartha Dániel biztonságpolitikai szakértő, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója. „Az EU-részvétel növelése érdekében vagy a misszióban tartható katonák jelenlegi 1000 fős létszámát kell növelnie Magyarországnak, vagy egyes missziókban történő részvételünket kell megszüntetni. Ha tehát több EU-misszióban akarunk részt venni, akkor ahhoz a NATO-n belüli szerepvállalásunkat kell csökkenteni. Ezt biztosan nehezményezné Washington, de ha a missziós listát nézzük, akkor jó eséllyel a lengyelek is” – közölte Bartha.

A szakértő szerint alternatívát jelenthetne a növekvő honvédelmi költségvetés mellett az ambíciószint növelése. „Magyarország honvédelemre fordított kiadásai jelentősen növekednek az elkövetkező másfél évtizedben a GDP közel 2 százalékára, miközben maga a GDP is legalább 10-20 százalékkal fog bővülni. Papíron tehát lehetséges lenne a részvétel növelése. A gond az ,hogy hiába van több ezer betöltetlen állás, a bérek emelése és további jelentős emelések ígérete sem növelte a katonai pálya népszerűségét" – véli Bartha. Szerinte ahhoz, hogy Magyarország érdemben tudja növelni a hozzájárulását, még legalább egy évtizedre lenne szükség. „Persze 400-500 magyar katonából még nem lesz EU-haderő” – mondta.

Amerikának sem lenne ellenére

Az, hogy már van a NATO, önmagában nem akadálya egy európai haderő létrehozásának. A közös európai haderőt sokáig az Egyesült Államok is ellenezte, de az ezredforduló után egyre inkább úgy voltak vele Washingtonban, hogy ha az európaiak azt akarják, hát legyen. Ma már egyáltalán nincs sértődés abból, ha Európában bárki is feldobja az ötletet, hogy a NATO mellett (és nem helyett) saját hadserege is legyen a kontinensnek. Sőt, sokáig azt remélték az amerikaiak, hogy ez fogja meghozni a szükséges európai képességfejlesztéseket. Az elmúlt közel két évtizedben azonban nem történt meg a várt áttörés, mi több,

Azzal tehát, hogy Orbán haderő témában ugyanazt a követ fújja, mint Juncker, nem lesz kevésbé gyűlölt vagy épp szerethetőbb politikus a Fehér Házban.

Az EU – ellentétben például az Egyesült Államokkal – soha sem akart agresszívan fellépni, bár egy közös haderő nem csak arra jó, hogy élesben bevessék. Hanem az izmozásra, az elrettentésre is - tehát a diplomácia egyik eszközeként is működik. Az orosz–ukrán konfliktusban az EU országai a saját bőrükön is érezhették, mennyire ki vannak szolgáltatva az Egyesült Államok és Oroszország konfliktusának, az új hidegháború okozta feszültségeknek. Lényegében nem tényezők, nem lépnek fel közösen, vagy ha igen, akkor az a fellépés is repedezik itt-ott. Jó példa erre, hogy az Oroszország elleni szankciók kérdésében is elég nagy a széthúzás, arról nem is beszélve, hogy az oroszok lényegében ellenállás nélkül tudnak titkosszolgálati akciókat végrehajtani egy-egy – gyenge láncszemnek számító – tagállamban. 

Pedig lennének katonai feladatok, olyanok, amiket az EU magának adott, el is nevezte ezeket petersbergi feladatoknak. Ezt eredetileg még a Nyugat-európai Unió hozta össze 1992 nyarán, aztán az amszterdami szerződéssel később az EU a magáévá tette. A petersbergi feladatok lényegében meghatározzák azokat a nem kifejezetten az ENSZ-mandátumhoz kötött területeket, ahol az EU cselekedhet. De leginkább békefenntartásról van szó.  

Ami most van, az édeskevés

Bár az EU-nak vannak missziói, ahova a tagállamok küldenek katonákat, ezek tagállami felhatalmazás alapján, tagállami hozzájárulással működnek, gyakran ENSZ-mandátummal, esetleg a NATO-erőket felváltva. A legjelentősebb ezek közül a boszniai misszió. És van egy úgynevezett EU Harccsoport is, amiből elvileg párhuzamosan kettő van, de a tagállamok érdektelensége miatt a gyakorlatban inkább csak egy. Ez az EU gyors reagálású zászlóalj szintű egysége, amit maximum 1500 katona alkot, és 15 napon belül bevethető. Önmagában ez a létszám is meghatározza, hogy milyen jellegű misszióban lehetne alkalmazni, de a tagállami konszenzus ennél is jobban köti. Alapvetően az a célja, hogy krízishelyzetben segítse az ENSZ munkáját, de nem feltétlenül szükséges itt sem az ENSZ-mandátum.

Ezt a harcászati csoportot legutóbb éppen a visegrádi négyek (V4) irányították, a múlt héten járt le a készenléti idejük, de már most jelezték, hogy 2019-ben újra elvállalnák. Csakhogy ugyanez a V4 volt az, amelyik ódzkodott attól, hogy ezt a katonai erőt bevessék, amikor egy tagállam segítséget kér. Tavaly novemberben, a francia terrortámadások után az az Európai Unió védelmi minisztereinek tanácsülésén a francia védelmi miniszter formálisan segítséget kért a többi tagállamtól, a Lisszaboni Szerződés 42.7-es cikkelyére hivatkozva. Ez volt az első alkalom, hogy az uniós alapszerződés kölcsönös védelemre vonatkozó cikkelyét életbe léptették. A Lisszaboni Szerződés e cikkelye kimondja, hogy ha egy tagállamot fegyveres támadás ér, a többi EU-tagországnak kötelessége a rendelkezésére álló minden eszközzel segítséget nyújtani. A V4-ek ezt nem akarták. A jelenlegi szabályozás alapján pedig annak sem volt reális esélye, hogy ezt a harccsoportot a magyar vagy a görög határon bevethessék. 

De mi következik mindebből?

Bartha hangsúlyozta, hogy bármilyen V4-es kezdeményezés akkor életképes, ha Varsó vezető szerepet vállal. Túl azon hogy az EU-s hadsereghez német vezetés kellene (ezt pedig Berlin kínosan kerüli), Varsó soha nem fogadná el, a lengyelek is alapvetően a NATO jelenlétének a növelésében érdekeltek. Az Oroszország jelentette veszélyek ellensúlyozása ugyanis csak amerikai részvétellel lehetséges, ha másért nem, a nukleáris képességek miatt. Arra tehát nagyon kevés az esély, hogy a lengyelek a szavakon túl is támogassanak egy ilyen tervet.

Ilyen viszonyok mellett és Orbán hitvallását figyelembe véve csak egy olyan európai haderő képzelhető el, melynek alkalmazása a tagállamok teljes egyetértése mellett történik. Ez azonban szinte egyenlő a lehetetlennel. A hadsereg nem egy demokratikus intézmény, ahol 28 (most majd csak 27) tábornok szavaz a csapatmozgásokról, és mindegyikük érdekét figyelembe lehet venni. A NATO esetében is Amerika túlsúlya segíti elő a konszenzus megteremtését, vagyis az USA nélkül gyakorlatilag egyetlen érdemi beavatkozást nem tudna Európa végrehajtani, ami azért megkönnyíti a döntéshozatalt is.

Mit gondol a közös határvédelemről Orbán?

A migráció miatt megnövekedett határvédelmi feladatok elsősorban nem katonai, hanem rendészeti feladatok. A határvédelem olyan komplexebb feladat, amire a NATO nem adja meg a megfelelő kereteket, a már létező uniós intézmények jobb megoldást nyújtanak rá. A migránskérdést a NATO nem tudná kezelni, hiszen sem képessége, sem ambíciója nincsen erre. Nem ezért hozták létre. 

De amíg a közös európai haderőt szorgalmazná Orbán, a közös határvédelem kérdésében már árnyaltabban nyilatkozik. A migrációról és a határvédelemről Tusnádfürdőn szó szerint ezt mondta a kormányfő: „Egész addig, amíg közösen próbáltuk megoldani – 2015 tavaszáról beszélek –, a baj egyre csak nőtt. Mióta kimondtuk, hogy a rá vonatkozó törvények szerint mindenkinek, aki ezt a bizonyos schengeni szerződést aláírta, magának kell megvédenie a határokat, és mi, magyarok ehhez hozzáláttunk, azóta ez a probléma csökkent, ennek a problémának a súlya csökkent."

Ez azért is érdekes nyilatkozat, mert amikor néhány hete az Európai Parlament megszavazta az európai uniós határvédelmi ügynökség (Frontex) és a nemzeti hatóságok erőiből összeállítandó uniós határőrizeti szerv, azaz a közös európai határőrség létrehozására vonatkozó határozatot, akkor a Fidesz EP-képviselője, Gál Kinga ezt nyilatkozta:  

Az európai határ- és parti őrség végre egy olyan konkrét, gyakorlati lépés, amely állampolgáraink védelmét, az unió belső biztonságát szolgálja.

Megkérdeztük Gál Kingát, szerinte a határőrizet nemzeti vagy európai hatáskörben működne-e jobban, de nem akart nyilatkozni.

Megkerestük a Fideszt is, hogy jó ötlet-e a közös európai határőrség vagy sem, amire ezt válaszolták: „A határ őrizete nemzeti feladat, akkor kell közösségnek támogatás nyújtani ehhez, ha egy ország nem tudja maga megoldani, lásd Görögország."

(Borítókép: A svéd hadsereg katonája az EU Harcászati Csoportjának közös hadgyakorlatán a Hagshult bázison, 2014. november 6-án. Fotó: AFP/Jonathan Nackstrand)