Pikachut is maguk mögött hagyták a menekültek

Talp nélküli cipő, elszakadt kendő, fájdalomcsillapítók – elhagyott tárgyak százai tanúskodnak arról, mekkora megpróbáltatás volt a menekülteknek átjutni a szerb-magyar határon. A Néprajzi Múzeum kutatói 2015 szeptemberében, a menekültválság tetőpontján határozták el, hogy a helyszínre utaznak, és összegyűjtik a menekültek által hátrahagyott tárgyakat. Az ezekből a tárgyakból összeállított kiállítást a Sziget Fesztiválon mutatták be. Miért fontos elhajigált tárgyakat gyűjteni, és mit mond egy kólásüveg meg egy pelenka a menekültek viszontagságairól? Szeljak Györgyöt, a Néprajzi Múzeum kutatóját kérdeztük.

A kukások előtt szedték fel

“A Néprajzi Múzeumnak évek óta vannak olyan projektjei, amelyek a Magyarországon élő bevándorlókkal kapcsolatosak” – mondta Szeljak György. Vizsgálták például a Budapesten élő bevándorlók tárgykultúráját, a fő kérdés ilyenkor mindig az, hogyha valaki elhagyja a saját otthonát, és bizonyos tárgyakat magával visz, akkor miért pont azokat a tárgyakat választja, miért fontosak számára. Szeljak szerint vannak tárgyak, amelyeknek funkcióik vannak, más tárgyak az otthont idézik az új közegbe költöző ember számára.

A határon végzett kutatómunkájuk ugyanakkor teljesen más volt, mint a korábbiak. “Ez egy kísérleti projekt” – mondta Szeljak. Nem előzte meg terepmunka, ezeknek a tárgyaknak a tulajdonosaival pedig sohasem volt alkalmuk beszélni. “Jött az ötlet, hogy menjünk le a határra, és gyűjtsünk elhagyott tárgyakat” – mondta Szeljak. Az ilyesminek van hagyománya külföldön, főleg az Egyesült Államokat Mexikótól elválasztó sivatagban végeznek hasonló kutatást, “ez egyfajta kortárs régészet”.

A magyar kutatók a menekültek életét akarták bemutatni a tárgyaikon keresztül, miközben érdekes muzeológiai kérdésekkel is találkoztak. Például azzal, hogy az összegyűjtött tárgyak akkor végülis szemétnek számítanak vagy nem. A határ magyar oldalán például kevésbé tudtak gyűjteni, mert amikor odaértek, a tárgyak többségét már összeszedték, és kukákba rakták a hatóságok, így a szerb oldalra is át kellett menniük.

Szeljak szerint ezek a tárgyak mégis több jelentéssel bírnak az egyszerű szemétnél. “Pár nap múlva vége a Sziget Fesztiválnak, iszonyatosan sok tárgy marad itt, és lehet rá mondani azt, hogy szemét, de azt is, hogy itt volt egy fesztivál, és a tárgyakból rekonstruálni lehet azt, kik vettek részt rajta” – magyarázta.

Bele kell férniük egy hátizsákba

Szeljak szerint a menekültek rengeteg tárgyat hagytak maguk mögött, sokat azért, mert megrongálódtak, másokat a helyhiány miatt. “Nekik át kell gondolni, hogy mik fontosak, mert bele kell férniük a hátizsákba, ráadásul gyalogolni kell, így nem lehet nehéz az a hátizsák” – mondta Szeljak. Ha útközben egy segélyszervezettől jobb ruhát vagy kevésbé használt cipőt kapnak, a régit eldobják, hisz nem vihetik magukkal.

“Nagyon sok tárgy volt, nekünk szelektálnunk kellett” – magyarázta Szeljak. Igyekeztek tárgytípusokat kiválogatni, és azok közül jellemző tárgyakat gyűjteni. Így jött össze végül pár nagyobb kategória. Íme:

Az egyik legkiemeltebb tárgy, amit találtak, az a gyodáról lelógó fekete muszlim női kendő volt (a képen alul). “A kerítésen fennakadva találtuk” – mondta Szeljak. Nem tudnak semmit a tulajdonosáról, de jellemző, hogy a menekültek ruhadarabokkal, hálózsákokkal próbálták magukat védeni a kerítés szöges részétől. Az pedig, hogy az iszlám vallásban fontos szerepet betöltő női fejkendő hátramaradt a kerítésnél, a kutatók szerint önmagában rengeteg kérdést felvet, például, hogy mit jelent a viselője számára a krízishelyzetben elvesztett fejkendő, aminek a hiánya a vallásban egyet jelent a leplezetlenséggel/meztelenséggel.

A kendő mellett a vitrinben látni még egy észak-afrikai szöveget, amely az utazáshoz hivatott lelki segítséget nyújtani, illetve egy kuvaiti segélyszervezet Macedóniában osztott zacskóját. A mellette lévő vitrinben még ennél is több tárgy bizonyítja, hogy a menekültek rengeteg országban megfordultak, mielőtt megérkeztek a magyar határhoz: vonatjegy, egy görög utazási iroda arab nyelven írt prospektusa és rengeteg SIM-kártya tartó.

Szeljak szerint jellemző, hogy mobiltelefont nem találtak, az ugyanis az egyik legfontosabb eszköz a menekültek kezében, azon keresztül tartják a kapcsolatot az otthoniakkal, és gyűjtik az információt az előttük álló útról. SIM-kártyát viszont muszáj időnként váltaniuk.

A kép jobb oldalán látszik egy angolul írt szöveg is. Ez egy feljegyzés, amit feltehetőleg egy szíriai fiatal írt, beszámolt a sorsáról, és arról, miért hagyta el az országát. Szeljak ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy a fiatalember nem saját maga írta a feljegyzést, hanem valaki olyasvalaki, aki tudott angolul, és az egész amiatt készült, mert a fiatal szíriai maga nem tudott volna beszámolni az út során arról, hogy miért menekül.

A legtöbb tárgy, amit hátrahagyva találtak a határon, az üdítős flakon, PET-palack vagy energiaitalos doboz volt. “Ez arra utalhat, hogy a gyalogláshoz, útonlevéshez kell az erő, és azt valahogy pótolni kell” – magyarázta. Emellett rengeteg az úton használt tisztasági eszközt, illetve azok üres dobozait is megtalálták: fogkefét, fogkrémet, gyerekkenőcsöt és gyógyszert. Az utóbbi főleg fájdalomcsillapítókat jelentett.

Külön gyűjtötték azokat a tárgyakat, amelyeket időtöltésre, szórakozásra használhattak a menekültek. Elhasználódott franciakártyát éppúgy látni, mint gyerekrajzot vagy cigisdobozt.

“Gyakran családokról van szó” – mondta Szeljak. A gyermekruhákat külön dobozba gyűjtötték, de a cipők között is látni gyermekcipőt.

A férfiak nagyrészt farmert és pólót viseltek, a röszkei határ magyar oldalán ugyanakkor találtak egy díszített ruhát is, napszemüveggel. “Nagyon szépen össze volt csomagolva, összehajtva, férfi és női viselet külön egy zacskóban” – mondta Szeljak.

De számos ruhadarabot találtak az Ásotthalom melletti erdőben is. Azon a helyszínen találták, ahol a határon átért menekültek megpihentek. Valószínűleg az éjszakát is ott töltötték, a családok a ruháikon aludtak a nedves földön. “Bekoszolódtak, nem volt lehetőségük mosni, talán ezért nem vitték őket tovább” – mondta Szeljak.

A kiállítás koncepciója szerint a nagyobb vitrinekben felhalmozták a tárgyakat, hiszen a határnál is egymás hegyén hátán találtak őket. A kisebb vitrinekben viszont kiemeltek egyet-egyet, azok ott már műtárgynak számítanak. Így került például külön vitrinbe egy cipő, amelynek leszakadt a talpa.

A kiállítás a Sziget Fesztivál Sátor határok nélkül nevű helyszínén volt megtekinthető, a fesztivál után pedig tovább vizsgálják a tárgyakat, így egyelőre máshol nem lesznek láthatóak. Szeljak György azt mondta, a projekt folytatásaként menekültekkel szeretnének interjúkat készíteni arról, mit jelentettek számukra ezek és az az ezekhez hasonló tárgyak az utazásuk során.

A kutatást végezte: Kerék Eszter, Marton Ildikó, Szeljak György, Vörös Gabriella és Wilhem Gábor, valamint külsős szakértőként dr. Mihálffy Balázs. Az interaktív kiállítás a fenti kutatók mellett Foster Hannah Daisy, Földessy Edina és Joó Emese közreműködésével valósult meg.