Adalbert
12 °C
21 °C

10 dolog, amit megtanultunk a 2006-os tűzijáték-katasztrófából

DSZZS20060820602
2016.08.20. 00:06
Tíz évvel ezelőtt hatalmas vihar csapott le az augusztus 20-i budapesti tűzijáték közel másfél millió nézőjére. Utólag persze mindig könnyű okos lenni, de az azért kiderült, hogy a súlyos szervezési hiányosságok miatt nem tudták időben leállítani a rendezvényt, a káosz pedig nehezítette a mentést. Azóta sok mindent megtanultunk és a szervezés is javult, de marad az örök kérdés: miért kellett ehhez meghalnia öt embernek?

Aki ott volt, biztos nem felejti el a tíz évvel ezelőtti augusztus 20-i tűzijátékot. Pedig nem robbant bomba, nem lövöldöztek terroristák, senki nem hajtott a tömegbe egy teherautóval, csak kitört egy hatalmas vihar. Az így kialakult káoszban 5 ember halt meg, és több mint háromszázan sebesültek meg.

Két ember, egyikük egy 12 éves lány volt, egy utcai elárusító bódénál halt meg, amikor a sátorra dőlt egy fa. Egy 54 éves nő családjával egy gyorsétterembe menekült, és itt kapott szívrohamot. Sokan nézték a tűzijátékot a Dunán álló hajókról. Egy motorcsónak a hatalmas szélviharban hajónak ütközött, többen a vízbe estek róla. Itt egy házaspár halt meg. A férfi holttestét csak másnap találták meg.

Az akkori tűzijátékon részt vevő, közel 1,5 millió ember életre szóló tapasztalatot szerzett a tömeges pánik jelenségéről. Nézzük meg, mit tanultunk a tíz évvel ezelőtt történtekből. 

1. Mindenki egyszerre akart hazaindulni

A Duna-parton, a Várban, a Dunán közel 1,5 millió ember nézte a tűzijátékot. Ahogy tombolni kezdett a vihar, mindenki egyszerre akart elindulni. Ebből lettek a tömegjelenetek. A lökdösődésben néhány ember elesett, de szerencsére senkit nem tapostak el. Tanulság: ha csak esik az eső és nincs más veszély, célszerű helyben maradni. Jobb megvárni, amíg eloszlik a tömeg, legföljebb bőrig ázik az ember.

Ha sikerül is kijutni ilyenkor a veszélyzónából, újabb kihívás lehet a tömegközlekedés. Már ha működik. A 2006-os vihar után nem járt több villamos, mert leszakadtak a felsővezetékek, és a szentendrei HÉV sem, mivel a Tímár utcánál egy fa rádőlt a sínekre. Autóval sem érdemes ilyenkor próbálkozni. Aki elérte a a kocsiját, az a hatalmas dugó miatt nem jutott sehova. 

2. Nem volt elég mentőautó, vagy azok nem tudtak eljutni a sérültekhez

A 2006-os tűzijáték idején 12 esetkocsi volt a helyszínen, de ezek nem, vagy csak nehezen tudták megközelíteni a sérülteket. Végül további 40 mentőre volt szükség a sebesültek nagy száma miatt. Az azóta bevezetett új szabályok szerint tömegrendezvényeken 100 000 főnként 4 mentőautó (egy roham-, egy esetkocsi és két mentőgépkocsi) szükséges. A mentőegységeket úgy kell elhelyezni, hogy azok tíz percen belül elérjék a rendezvény legtávolabbi pontját. A 2006-os katasztrófa óta rendőrök és biztonsági őrök vigyázzák a mentők haladására kijelölt útvonalakat, és a tömegrendezvények helyszíneire mobil betegellátó ambulanciákat is telepítenek. Idén összesen 36 mentőegység lesz a helyszínen, és a tömegben gyalogos elsősegélynyújtók is szolgálatot teljesítenek. 

3. Mindenki egyszerre akart telefonálni

A vihar kitörése után nem sokkal már egyáltalán nem működtek a mobilok: mindenki egyszerre akart telefonálni, amit nem bírt a hálózat. Akinek sikerült telefonálnia, annak hosszú ideig kellett várnia a mentők ügyeletére, mert a diszpécserközpont nem tudott fogadni ilyen nagy számú segélyhívást. A későbbi jelentések szerint a vihar idején 50-55 segélykérő várakozott kapcsolásra. Mindennek ellenére nem árt, ha ilyen helyzetben fel van töltve a mobilunk. Egy évvel később, a 2007-es tűzijátékon fordult elő, hogy egy nő a Nemzeti Színháznál a nyolc méter magas partfalról a Duna-parti kövekre zuhant. Csak öt éves kislánya volt vele, aki utána ugrott. Valamiért senki nem vett észre őket. A kislány próbált telefonálni anyja mobiljáról, de a telefon lemerült. Csak másnap találták meg őket.

4. Sötétben nem jó menekülni

A 2006-os viharban az embereknek sötétben kellett menekülnie, az elektromos művek ugyanis a tűzijáték kezdetén lekapcsolta a közvilágítást. A sötétben botorkáló emberek nem tudtak tájékozódni, amiatt is sok baleset történt. A közvilágítást a szervezők kérésére 2006-ban egy számítógépes program kapcsolta le 20:58-kor. A vihar 21:08-kor tört ki, a rendőrség kérésére végül csak 21:23-kor kapcsolták vissza a közvilágítást kézi irányítással.

5. Tájékoztatás? Nulla

Bár a 2006-os tűzijáték idején a Duna mindkét partján hangszórók álltak, amelyek az aláfestő zenét közvetítették, ezeket nem tudták a menekülő, pánikba eső emberek tájékoztatására használni. A hangosbemondókban semmilyen utasítást vagy segítség nem hangzott el. Nem voltak látható jelzések a menekülési útvonalakról, és a rendőrök sem tudtak felvilágosítást adni az embereknek arról, merre meneküljenek.

Pedig a pánik csillapítására szakemberek szerint az az egyetlen lehetőség, ha az emberek valakitől  nagyon világos, nagyon határozott, nagyon feszes utasításokat kapnak. Azóta ez is változott: a rendezvények hangrendszerét alkalmassá kell tenni ilyen tájékoztatás beolvasására. Miután a tűzijáték aláfestő zenéjét most a Petőfi rádió sugározza, azt az adást is meg lehet szakítani vészhelyzet esetén. Emellett mindenhol egyértelműen jelezni kell, merre kell elhagynia a tömegnek a helyszínt.  

6. Sokan sérültek meg faágak, üvegszilánkok és lehulló tetőcserepek miatt

A hatalmas viharban a sérülések nagy részét a szél által letört nagyobb faágak, gallyak, a tetőkről lehulló cserepek és a környező házak nyitva hagyott ablakairól lezúduló üvegszilánkok okozták, de személyes beszámolók szerint repültek a szélben paravánok, molinók, sátorlapok, zászlók, poharak, műanyagszékek és napernyők is. A szél erejét mutatja, hogy a 2006-os viharban leszakadt a népligeti autóbusz-pályaudvar teteje. Csak a szerencsének volt köszönhető, hogy ott nem sérült meg senki. 

7. Mindenki a saját feje után ment 

Tömegpánik esetén az egyén viselkedése alapvetően megváltozik: mindenki elsődlegesen magára és a vele lévőkre gondol, és egyetlen dolgot tart szem előtt: "kijutni innen minél gyorsabban". Még egy hétköznapi váratlan záporban is sokkal több baleset történik szimplán azért, mert az úttesten átfutó emberek nem figyelnek az autósokra. Pánikban mindez még súlyosabb. A menekülési ösztön felülírja a racionális gondolkodást, a körültekintést és az együttműködést. Ilyenkor eltörlődnek a máskor természetes civilizációs és erkölcsi szabályok a gyermekekkel lévők vagy az idősek előre engedésére. Aki nem tudja vagy nem akarja felvenni ilyenkor mások ritmusát, az veszélybe kerülhet: ha nem halad együtt a tömeggel, eleshet, eltaposhatják vagy agyonnyomhatja a tömeg ereje.

A tömegpánik elkerülésére szakemberek ezért a következőket javasolják. Soha ne álljunk a tömeg közepére. Bárhol vagyunk, nézzük meg előre, hol vannak a legközelebbi menekülő utak. Nyílt területen lehetőleg ne álljunk fák alá vagy házak közelébe, ahol bármi a fejünkre eshet. Ha lehetséges, pánik esetén húzódjunk félre, ne mozogjunk a tömeggel együtt. Semmiképpen ne próbáljunk meg a tömeggel szemben haladni. A tömegben igyekezzünk mindig talpon maradni. Ha elesünk, mások ruhájába kapaszkodva azonnal próbáljunk meg fölállni. Nem jó megoldás, ha összehúzódzkodva, fejünket védve a földön maradunk.  

8. Nem vették komolyan az időjárásjelentést, nem olvastak emailt

A katasztrófa utáni felelőskeresés legnagyobb kérdése az volt, miért nem figyelmeztetett időben a közelgő viharra a meteorológiai szolgálat, és miért nem halasztották el a tűzijátékot. Az utólagos vizsgálatok szerint azonban a meteorológiai szolgálat tette a dolgát. Folyamatosan jelezte előre a közelgő vihart. Tudni lehetett azt is, hogy korábban a Balatonnál, a tűzijáték előtt másfél órával pedig Székesfehérváron is óriási vihar söpört végig. A meteorológiai szolgálat prognózisában előzetesen figyelmeztetett arra, hogy kilenc óra körül várhatóan Budapestet is eléri a zivatarzóna. Ezt a tűzijáték előtt egy órával egy meteorológus el is mondta a Petőfi Rádióban.

Az OMSZ másfél órával a tűzijáték kezdete előtt küldött is egy emailt a katasztrófavédelem ügyeletének a közelgő viharról. A későbbi vizsgálatok szerint azonban ez a figyelmeztetés nem volt elég konkrét, inkább általánosságban szólt az érkező viharról. De nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ezt az emailt senki nem olvasta el a katasztrófavédelem ügyeletén. A meteorológiai szolgálat is letudta a dolgot az email elküldésével, és amikor nem kapott semmilyen visszajelzést (ahogy kellett volna), nem próbálta meg másként felvenni a kapcsolatot a katasztrófavédelemmel. Azóta a tűzijátékok idején az Országos Meteorológiai Szolgálat félóránként ad jelentést a rendezvényt biztosító operatív törzsnek.  

9. Nem egy kézben volt a szervezés

"Ha a vasárnapi tűzijáték alatt kitört viharban feleannyi ember intézkedett volna, mint ahány később vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, akkor valószínűleg megelőzhető lett volna a tragédia" - mondta a tűzijáték után Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese. Mivel nem volt egy kézben a rendezvény lebonyolítása, ez kiváló lehetőség volt az egymásra mutogatásra és a felelősség elkenésére. A káoszt jól mutatja, hogy a tűzijáték rakétáinak fellövését a vihar idején egy időre szüneteltették, majd a szél és az eső elmúltával tovább lőtték fel a rakétákat, miközben már az emberek nagy része elmenekült, és a mentők egymás után látták el a sérülteket.

A legfőbb kérdés az volt, kinek kellett volna leállítani a tűzijátékot. A Miniszterelnöki Hivatalnak? Demszky Gábor főpolgármesternek? A rendőrségnek? A katasztrófavédelemnek? A tűzijátékot rendező cégnek? Az akkori szervezetlenség jegyében több mindenkinek is lett volna erre jogosultsága, de az egymást elkerülő információk miatt ezt senki nem tette meg. A közelgő viharról nem tudott sem a Miniszterelnöki Hivatal illetékese, sem a katasztrófavédelem. Egyedül a rendőrséghez jutott el az információ, ők viszont nem állíthatták le a rendezvényt. A következő évtől ezért a tűzijátékok irányítását és biztosítását egy kézbe, az operatív törzsbe vonták össze. Egy helyen ülnek a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a mentőszolgálat, a meteorológiai szolgálat, a tűzijátékot lebonyolító cég, a Budapesti Közlekedési Központ, illetve a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ illetékesei, és ide fut be minden információ.

10. Nem volt egyszemélyi felelős

A katasztrófa utáni nagy egymásra mutogatásban egyedül az ombudsmani hivatal volt képes kimondani, hogy a rendezvény megrendelőjeként a Miniszterelnöki Hivatal az elsőszámú felelős. Ehhez képest az eset után lefolytatott kormányzati vizsgálat három embert nevezett meg: felelősségre vonták és azonnali hatállyal felmentették a katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét,  fegyelmit kapott a riasztásokat kiadó, de azok fogadásáról meg nem győződő meteorológus, valamint a Miniszterelnöki Hivatalnak a rendezvényért felelős osztályvezetője is. A katasztrófavédelem ügyeletvezetőjét később rehabilitálták, mert megállapították, hogy nem követett el szolgálati mulasztást. A 2007-es tűzijátéknál már a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát (Gál. J. Zoltánt) nevezték ki a rendezvény egyszemélyi felelősének. Azóta is a tűzijátékot vagy állami ünnepséget szervező miniszterelnökség egyik illetékesének vagy az operatív törzs vezetőjének (idén Kádár Pál dandártábornok) kell felelősséget vállalnia a biztonságos lebonyolításért. 

250 millió forint kártérítést fizetett az állam

Négy év telt el, mire az állam elismerte felelősségét a 2006-os tűzijátékon történtek ügyében. Az erről, és a 2006-os tüntetések vétlen áldozatainak kártalanításáról szóló országgyűlési határozat volt a 2010-ben kormányra lépő Orbán-kormány egyik első intézkedése. Az állam összesen 250 millió forint kártérítést fizetett ki több mint 50 embernek. Az öt halálos áldozat családtagjai összesen 42 millió forintot kaptak, négy ember pedig sérülései miatt nem egyösszegű kártérítést, hanem járadékot kap az államtól.