Rókainvázió Budán, bármikor összefuthatunk velük

Rendszeresen látni rókát Budán, az elmúlt hónapokban a BAH-csomópont környékén, a XI. és a XII. kerületben találkoztak vele az emberek. Lakóházak kertjében, utcákon, egy alkalommal pedig az egyik budai gimnázium kerítésén láttak egy állatot, de megfordult már az Alkotás úton is, az Index egyik olvasója akkor le is fotózott egyet. Általában késő este és kora reggel találkoznak velük az emberek. Vasárnap késő este az egyik XI. kerületi lakóház kertjében jelent meg egy példány, amikor az egyik lakó egy tacskót sétáltatott. A róka észrevette a pórázon tartott, tőle alig két méterre lévő kutyát. A tacskó gazdája – hogy elriassza a rókát – a lábával dobbantott, de a vadállat ahelyett, hogy elszaladt volna, nyugodtan elindult a kutya és a gazdája felé, aki – miután a róka alig egy méterre volt tőlük – jobbnak látta visszamenekülni a házba.

„Hetekkel ezelőtt érkezett az első bejelentés. Ilyen esetekben első körben vadcsapdák kihelyezésével reagálunk, ez szinte száz százalékban működik” – mondta az Indexnek Götz Attila, az önkormányzat sajtóreferense. A csapdákat a közterület-felügyelet megbízásából egy vadkárelhárító teszi ki. Az elfogott rókákat egy egészségügyi állapotfelmérés után a Buda környéki erdőkbe szállítják.

„Hétfő reggel találtak egy rókatetemet a Budaörsi úton a Petőfi laktanya közelében, autó ütötte el” – mesélte Götz. Szerinte ez jó eséllyel az a példány, amellyel a kutyasétáltató is találkozhatott vasárnap késő este, de Götz hozzátette, hogy „ezt még meg kell vizsgálni, biztosat csak később lehet mondani”. (Hétfő késő este a tacskót sétáltató gazdi újra találkozott a rókával.)

Önmagában az a tény, hogy rókát látunk, még nem rendkívüli – mondta az Indexnek Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat-és Növénykert szóvivője. A vörös róka Magyarországon honos állat, és mint ilyen, a hazai élőhelyeken széltében találkozhatunk vele. „A róka úgynevezett urbanizálódó fajnak számít, vagyis ma már az emberi települések is az élőhelyének számítanak.

Az állatok urbanizációja nemcsak Magyarországon, hanem Európa, sőt a világ más részein is jellemző, s ezzel a kutatók, ökológusok foglalkoznak is. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az ember egyre inkább átalakítja a természetet, egyre terjeszkednek a lakott területek is, s az állatok így egyre szűkösebb területre szorulnak vissza. Néhány állatfajnak viszont az a válasza erre a jelenségre, hogy megpróbál az emberi településeik viszonyaihoz alkalmazkodni, így azt is tudja élettérként használni” – magyarázta Hanga. Szerinte a nyestektől a denevéreken át a vörös vércsékig elég sok ilyen állat van. A rókák is közéjük tartoznak.

Ez az oka annak, hogy Budapest valamennyi külső kerületében lehet rókákra számítani. 

A vasút mentén például egészen az állatkertig bejönnek, de a budai oldalon az Ördög-árok mentén is bejöhetnek, egészen a Tabánig – magyarázta a szakember. Elhagyatottabb telkeken időnként be is vackolják magukat, egy időben a Hűvösvölgyi úti laktanya környékén is lakott egy rókacsalád.

Hanga Zoltán szerint önmagában a rókák jelenléte miatt nem kell aggódnunk. „Emberre legalábbis normál esetben nem szokott a róka veszélyes lenni. Persze ha sarokba szorítjuk, akkor bizony haraphat, de úgy egyébként nem kell tartanunk tőle. És jellemzően a kutyáknak sem, eltekintve talán a nagyon kicsi kutyusoktól. Inkább az a jellemző, hogy a kutya megugatja, megkergeti a rókát, a róka meg fél tőle. A kertben tartott baromfiakra, díszmadarakra viszont már veszélyes lehet a róka.”

Az emberi települések viszonyaihoz alkalmazkodott róka meglepően közel merészkedhet hozzánk, de 5-6 méternél közelebb aligha jön.

A veszettség nem mindig ismerhető fel, de a lógó állkapocs, a nyáladzó száj és az agresszív viselkedés egyértelműen veszettségre utalhat. A veszett rókára ugyanakkor jellemző lehet az is, hogy megszelídül, bemerészkedik a lakott helyekre, a forgalmas helyekre, utakra, engedi, hogy megfogják, simogassák. Noha félénk, nem fut el, ha embert lát, de ez a „csendes veszettség” váratlan hatásokra dühöngésbe, agresszióba csaphat át. 

Legutóbb februárban lehetett hallani arról, hogy Szerencsen, egy őrkutyák által megölt rókában a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) veszettség vírusát mutatta ki. A veszettség vírusára a vadon élő és házi emlősállatok egyaránt fogékonyak. Vadállatokban a fertőzés fő fenntartói a vörös rókák, melyből Magyarországon mintegy 70 000 egyed él – figyelmeztetett a szerencsi eset idején a Nébih. A hivatal arra is felhívta a figyelmet, hogy veszettség a legismertebb valamennyi zoonózis, azaz állatról emberre terjedő betegség közül: mind emberben, mind állatban halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladást okoz. Mivel a tünetek jelentkezése után a betegséget gyógykezelni nem lehet, egyedüli védekezési mód a megelőzés, azaz a vakcinázás.

Hanga Zoltán szerint ha egy rókával való találkozáskor úgy érezzük, fele sem tréfa a dolognak, és 5-6 méternél közelebb jön az állat, megpróbálhatjuk elzavarni, ordítva, esetleg követ dobva a róka felé.

„Akkor van, ha azt gyanítjuk, hogy veszett, vagy annyira a város belső területein van, hogy a közlekedésre nézve balesetveszélyt jelent. Ilyenkor a rendőrséget, illetve a területileg illetékes hatósági állatorvost érdemes első körben értesíteni, ők pedig további illetékeseket is bevonhatnak, ha szükséges.”

A szakemberek szerint csak azért, mert a rókák nagyobb számban vannak jelen a települések közigazgatási határán belül, egyáltalán nem indokolt rettegni.

A legtöbb esetben a róka egy bizonyos távolságnál közelebb nem jön hozzánk, ha meg mi megyünk felé, el fog szaladni.