Orbán nem akar olyan Magyarországot elképzelni, ami fejet hajt Brüsszelnek

A Református.hu interjút készített Orbán Viktorral, aki többek között arról beszél, hogy a nyugati nagyvárosok etnikai összetételében radikális változások történtek a népvándorlásnak köszönhetően. Mint mondja, megdöbbentő az „őslakosok és nem őslakosok” aránya Párizsban, Rómában és más nagyvárosokban. Szerinte

nem egy menekültválságot kell megoldanunk, hanem egy történelmi feladatot, hogy mi, európaiak, magyarok, keresztények hogyan viszonyuljunk a népvándorláshoz. Ettől még a kérdés jogos, és nemcsak a közel-keleti válságra igaz, hogy nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni. Sokan ezt nem így gondolják, de hát a farizeusság régóta része a világpolitikának.

A kormányfő arra a kérdésre, hogy szerinte a mostani folyamatok abba az irányba mutatnak-e, hogy felszámolódnak a nemzetek Európában, azt felelte: igen, mert az etnikai arányok és a termékenységi mutatók egyszerű összevetése során könnyen kiszámítható, hogy „hány év múlva lesznek a bevándorlók ugyanannyian, mint mi, majd pedig többen”. Orbán szerint „a legtöbb, amiben reménykedhetnénk, a békés egymás mellett élés, és nem az integráció, ezt azonban párhuzamos társadalomnak nevezzük". Úgy véli, hogy ugyanakkor, hogy „minél nagyobb a kulturális távolság, annál nagyobb az esélye a konfliktusoknak, összeütközéseknek”.

Mint mondta,

a hagyományos keresztény jogrendű államokban élnek olyan arab családok, amelyek a felszínen betartják ugyan a törvényeket, de a valóságban, rejtetten a származási országuk kultúrája és jogrendszere mentén élnek. A magam részéről megértem, hogy jobban bíznak a saját hitükben, eszméikben, életvezetési szokásaikban, családi elrendezésükben, mint a miénkben. A szabadságot fontosnak tartom, és elfogadom, hogy a tőlünk különbözőeknek joguk van tőlünk különböző módon élni, de ahhoz nem kell idejönni. Jobb, ha mindenki a maga fügefája alatt marad.

Orbán arra a felvetésre, hogy miért akarja Brüsszel a menekültek szétosztását az unióban, amikor a migránsok zöme nem akar Magyarországon, Lettországban vagy Romániában élni, azt válaszolja, hogy

ha nem láncoljuk le őket egy nehezen elmozdítható tárgyhoz, akkor hamarosan kereket oldanak, és oda mennek, ahol nagyobb jólétet remélnek, mint tőlünk.

Arra a kérdésre, hogy „el tud képzelni egy olyan Magyarországot, ahová, fejet hajtva a központi akaratnak, megérkeznek a migránsok”, azt mondja, hogy „nem akarok ilyet elképzelni. Ha ez járna a fejemben, akkor inkább elolvasnám az Egri csillagokat.”

Szerinte a kereszténység hatása a politikai kultúrára éppen az apályosabb időszakát éli, „de jön majd dagály is, és akkor megindul a lelki fölívelés, föltéve, ha lesznek akkor még keresztények”. Mint mondja, arra számít, hogy a muszlimok majd létrehozzák a saját pártjaikat Európában, ha elegen lesznek, ezért

a hagyományos bal- és jobboldal együtt kell, hogy átengedjen egy jelentős szeletet a politikai befolyásából egy más kultúra alapján szerveződő politikai erőnek. Ez hosszú távon része lesz az európai demokráciának ott, ahol megengedték a párhuzamos társadalmak létezését. Most azért harcolok, hogy Magyarország ne kövessen el ilyen hibát.