Kvótacsapdába ejtette a kormány a településeket

Minél több szinten várja el a kormány, hogy az ország írásos bizonyítékát adja támogatásának a migránsválságra építve. A kvótareferendum ennek csak egyik eleme, de nagy a nyomás az önkormányzatokon is, hogy külön határozatban tegyenek hitet a kormány mellett, a brüsszeli betelepítési kvóta elutasításával.

Ilyen határozati javaslatokat tavaly küldtek ki az ország 3200 önkormányzatának, amelyek közül eddig mintegy 2000 meg is szavazta azt.

Aki nincs velünk, az migránspárti

A kormánypárt a népszavazáshoz közeledve – amelyben a nemek győzelme borítékolható, de az érvényességhez szükséges részvételi arány elérése bizonytalan – egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kvótahatározatokra.

A fideszes kvótafórumokon is rendszeresen előkerülnek azok a települések, amelyek még nem fogadták el a kormánykonform határozatokat. A Veszprém megyei közgyűlés elnöke, a fideszes Fenyvesi Zoltán Tapolcán – ahol a Fidesz adta a polgármestert, amíg a Jobbik jelöltje le nem győzte, és ahol Fenyvesi az időközi parlamenti választáson is alulmaradt –, a kormánypárt parlamenti képviselője, Vécsey László Gödöllőn – ahol az egykori MDF nagy öregje, Gémesi György a polgármester 1991 óta – figyelmeztette a településeket: ahol nem állnak ki egyértelműen a kényszerbetelepítési kvóta ellen, ott nagy eséllyel számíthatnak migránsokra, amennyiben a kormány elbukná a csatát Brüsszelben.

A 63. kormányinfón Lázár János jegyezte meg: nincs szó a települések megfenyegetéséről, „de nyilvánvaló”, hogy ha nem sikerül megakadályozni a brüsszeli tervet, akkor azokkal a településekkel fog tárgyalni a kormány, amelyekben kisebbnek tűnik az ellenállás a betelepítésével szemben. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ezt a népszavazási aktivitást firtató kérdésre válaszolta, de a kormány más tagjainak hivatalos és nem hivatalos kommunikációja alapján a kormány által megszövegezett határozat elutasítására is vonatkoztatható.

A nem fideszes önkormányzatok betelepítéssel való megfenyegetését még Orbán Viktor dobta be a parlament ősz ülésszakának megnyitásakor tartott beszédében. A kormányfő szerint ha Brüsszel „nem boldogul Magyarországgal, Budapesttel, akkor leboltolják Zuglóval vagy Szegeddel”.

Ehhez az EP elnöke, Martin Schulz szavait hozta érvként a képviselői bekiabálások hallatán. Martin Schulz Szegedet hozta fel példaként, amely „ elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni”. Ilyet valóban mondott a kormány népszavazását aljasnak mondó szocialista politikus – ez benne is van a kormánypárti kvótafórumok falra vetített anyagában –, ám ez nem valami titkos egyezséget jelentett Brüsszel és az MSZP-s Botka László vezette város között. A szegedi polgármester szerint a nyilatkozat arra vonatkozott, hogy „nemzetközi híre volt, hogy konfliktus nélkül vonultak itt át a menekültek, és a szegediek önként hozták az enni- és innivalót az embereknek.”

Botka tiltakozott Orbán szavai után kijelentve: „A fideszes őrület új szintre emelkedett, mert azt akarják bemagyarázni, hogy egy városi polgármester meg tud egyezni az EP elnökével migránsok betelepítéséről. Ez már annyira szürreális, hogy már szavaim sincsenek ellene.”

Keresztapa az önkormányzatok ellen

Több önkormányzat képviselője szerint közvetlen nyomás van a településeken a határozatok elfogadására. Ez az adott térség parlamenti képviselőjének „házi feladata”.

Voltak utalások arra, hogy az ügyben nem megfelelően együttműködő önkormányzatokat büntetni fogják, kevesebb költségvetési pénz jön – mondta Budaörs polgármestere.

A Wittinghoff Tamás által vezetett önkormányzat nemcsak hogy elutasította a kormány által javasolt határozatot, de elfogadott egy olyat, amely visszautasítja a kormányzati nyomást.

 A polgármester szerint aljas zsarolás, amit a kormány művel. „Mint A Keresztapában, azzal a különbséggel, hogy az egy jó film.”

Wittinghoff azért is tartja visszásnak a kormány fellépését, mert miközben népszavazást ír ki, és a kvótát elutasító állásfoglalásra késztet, addig letelepülési kötvénnyel több ezer embert fogad Kelet-Ázsiától a Közel-Keleten át Oroszországig – köztük jogerősen elítélt személyeket is. 

„A felelős közéleti tényezők láthatóan nem abban érdekeltek, hogy csillapítsák az indulatokat, hanem még szítják is” – mondta a települést 25 éve vezető, egykori SZDSZ-es polgármester, utalva Kövér László Mesut Özil német válogatott futballistát érintő nyilatkozatára. „Ezeket hallva az ember szégyelli, hogy köze van hozzájuk. Én ezt kimondva bizonyára nemzetáruló vagyok, de szerintem aki ilyen ócska módon beszél emberi sorsokról, az bármilyen aljasságra is képes.”

Elmondása szerint sosem kellett magyarázkodnia a választók előtt a kormány által kiküldött határozat elutasításáért. „Sokan kormánypártiként is visszataszítónak tartják a kampányt, értik, hogy október 2. nem arról szól, amit mond a kormány. A cél csupán a saját hatalom megerősítése. Addig sincs szó az oktatás, az egészségügy, a szemétszállítás helyzetéről, az önkormányzatok kiüresítéséről.”

Nem kormánypárti, akkor pár migráns jöhet?

A kormány által felvetett alternatívára a válasz semmiképp sem igen. Nem is nem a válasz, hanem az, ami az érzelemdús kampányban kevésbé hangzik jól, viszont több köze van a valósághoz:

Az önkormányzatok, civil szervezetek nem állapodhatnak meg Brüsszellel a kormány feje felett a menekültek betelepítéséről. A települések csak a kormány és Brüsszel megállapodása nyomán, a kormány által kirótt feladatok szerint járhatnak el.

Ráadásul több olyan település is van, amely állást foglalt a migránsok betelepítésének terve ellen, de nem a kormánypárti sablon szerint. Gödöllő kifejezte, hogy nem tervezte, nem is tervezi és nem is tervezheti önállóan a migránsok betelepítését – lásd a fenti érvet – a jobbikos vezetésű Tapolca pedig a polgármester szerint a kormányénál is szigorúbb határozatot fogadott el. Az MSZP-s Ajka semmilyet.

A spektrum másik végén Makó áll. A 22 ezres, Csongrád megyei település nemcsak hogy elfogadta februárban a kormány által javasolt határozatot, de a héten 16 környező település polgármestereivel együtt külön nyilatkozatot is kiadtak, népszavazási részvételre buzdítva a választókat. Hivatalosan nem adták meg a helyes választ is, de a korábbi állásfoglalásból világos, hogy az elutasító szavazatot támogatják. A polgármesteri hivatal szóvivője, Tóth Andrea is egyértelművé tette ezt, kijelentve, hogy Makó határ menti településként, az egykori nagyfai menekülttábor közelében lévő városként nem szeretné, „ha migránsok szaladgálnának az utcákon”. Bár a nemek várható többségének ismeretében elég a részvételre való felhívás, hiszen az igenek is hozzájárulnak ahhoz, hogy meglegyen az érvényességhez szükséges részvételi arány.

A határ szélén is van kritika

Makótól alig 25 kilométerre, a magyar–szerb–román határ közelében – a szerb–magyar szakaszon épített kerítés végénél – fekvő Kübekháza önkormányzata azonban sem a kormány melletti határozatot nem fogadta el, sem a térség 16 polgármesterének közös nyilatkozatához nem csatlakozott. Molnár Róbert következetesen kiállt a kerítés ellen, majd a kormány migránsellenes kampányával szemben is. „A válság elején elmondtam a lakóknak: van kockázat abban, ami történik, de nem lehetünk irgalmatlanok. A kampány most nem is központi kérdés a falu lakóinak. De ettől még a nemek győznek, az biztos” – mondta a kormány hozzáállását keresztény alapokon is elítélő polgármester.

Na, de akkor jöhet migráns?

Ezt nem a kormánypártiságnak vagy ellenzékiségnek kell eldöntenie, hanem annak, hogy van-e hozzá megfelelő infrastruktúra, ingatlanállomány, pénz. Budaörs és Gödöllő vezetői is azt mondták, nincsen olyan ingatlanuk, amely erre alkalmas volna, az önkormányzati lakások sem üresek, Gémesi szerint a kérés csak azzal a vállalhatatlan megoldással volna teljesíthető, hogy a kollégium diákjait tennék utcára. Pénzt is a kormánynak kellene adnia a feladatok teljesítésére. A képet egyébként az is árnyalja, hogy a betelepítési kvóta érvényesítése alapján sem kéne feltétlenül letelepíteni az említett 1294 főt, hanem le kellene velük szemben bonyolítani a menedékügyi eljárást, és csak azok számára biztosítani a hosszabb távú letelepítést, akik erre jogosultnak bizonyulnak. Ez viszont nem önkormányzati, hanem kormányzati feladat.

Ettől persze még lehet, hogy a kormány azokat a településeket venné elő, amelyek nem fogadták el a neki tetsző határozatot – ez beleillik abba a képbe, amit a települések vezetői vidékfejlesztés címén nap mint nap átélnek, ahogyan ez a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) e heti, kétezer fő alatti települések vezetőinek részvételével megtartott gödöllői konferenciáján kiderült.

Itt Kistokaj polgármestere is felszólalt a kormányzati nyomás ellen.

Ambrus Gyöngyi Indexnek adott nyilatkozatában ugyan nem beszélt konkrétan a népszavazási kampány alatti nyomásról, de a sorok között sem kell nagyon olvasni, hogy álláspontja világos legyen:

„Függetlenként semmiféle hecckampányban nem kívánok részt venni, állást foglalni. Az önkormányzatoknak, az embereknek megvan a józan eszük. Minden önkormányzat képes maga határozatot hozni, ha szükségesnek tartja. Nem szeretem a kényszerítést, hogy úgy kell megtenni dolgokat, ahogyan azt egy politikai párt megkívánja. Semmiféle szervezésben nem kívánok részt venni, ami agressziót,félelmet, haragot keltene.” A polgármester szerint a nemzeti érdek és a települési érdek egyaránt a béke és a nyugalom, ő maga a jövőben is ezt kívánja biztosítani. Elmondása szerint megkeresés nem jött hozzá a kormány részéről. Ugyanakkor elmondta: az innovációra megszerezhető támogatások nem múlhatnak azon, ki hogyan szavaz. „Sokkal nagyobb dolgokról van szó. Alkotni csak félelem nélkül lehet ” – mondta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 1900 fős Kistokaj vezetője, megjegyezve, hogy a települések szempontjait nemcsak az elmúlt években, de évtizedekben sem nagyon vette figyelembe az országos vezetés.

Általános tapasztalat, hogy a működést kiegészítő forráshoz, pályázati pénzekhez politikai alapon lehet hozzájutni. „A Belügyminisztérium elkészíti a szakmai javaslatot, ezt azonban a helyi országgyűlési képviselő átírja, aszerint, ki hogyan viselkedett a kormánnyal szemben” – mondta a MÖSZ elnöke. Gémesi György szerint valódi vidékfejlesztési stratégia nincs is, az önkormányzatok rövid pórázon vannak tartva. „Nem lehet vidéket fejleszteni úgy, hogy a finanszírozás politikai alapon dől el” – mondta Gémesi, megjegyezve, hogy a 2000 fő alatti települések az ország területének negyven, a lakosság 15-20 százalékát teszik ki. A kvótanépszavazás kapcsán érezhető politikai nyomás csak érintőlegesen jelent meg, inkább általánosságban volt szó a politikai kontrollról. Gémesi szerint a kormányzat 2019 utánra már azt tervezi, hogy a kétezer fő alatti települések önkormányzatait meg is szünteti, körükben a polgármester-választás intézményét is felszámolva.

De minek ez az egész határozatosdi?

A kormány is elismeri, hogy jogi relevanciája nincsen a népszavazásnak – láthatóan a képviselők sem tudják, hogy mit kezdjenek vele október 3-án –, politikai érvet viszont jelenthet a kormány számára a Brüsszellel szembeni vitában.

Ugyanez igaz a kormány által kiküldött önkormányzati határozatokra is. Jogilag semmi jelentősége nincsen, de a kormány szerint erkölcsi támogatást nyújt a kvótaellenes küzdelemhez. A nehezen megfogható érvnél fontosabb, hogy megosztja a felelősséget az egyébként tárgyalási jogokkal felruházott kormány és a brüsszeli tárgyalásoktól egyébként távol álló önkormányzatok között. Ha részesévé teszik az önkormányzatokat a küzdelemnek, akkor – amennyiben mégis meg kellene valósítani a betelepítési kvótát – a vereség nem egyedül a kormányé, hanem a mellette harcostársként álló önkormányzatoké is volna. 

Eközben fent lehet tartani az ellenzék és a kormány közötti, európai kozmopolita és a nemzeti erők szintjére felnagyított törésvonalat, ami erősíti a kormánypártiak egységét. És mellesleg tovább erodálja az ellenzéket, amely egy-egy párton belül is ellentétesen viszonyul a migránshelyzethez.

Természetesen a győzelem – vagyis a kötelező betelepítési kvóta EU-s szintű elvetése, amelyre esély van – még nyilvánvalóbban erősíti a kormánypárt pozícióit, és meggyőzi a határozatokat elfogadó önkormányzatokat abban, hogy a kormánypárttal való együttműködés garancia lehet működésük fenntartására a jövőben is. A határozatokat elutasítókat pedig úgy lehet beállítani, mint akik Brüsszel szekértolói voltak, ám a nemzeti egység szerencsére megakadályozta őket a nemzeti értékek rombolására irányuló álnok tervükben. Az, hogy az ötlet működik hosszú távon is működik, majd 2018-ban és a 2019-es önkormányzati választásokon derül ki.