Kristóf, Jakab
17 °C
24 °C

A külföldi lapok nem kímélik Orbánt

BSZ 7167
2016.10.02. 12:25

Azt vasárnap elég nehéz eldönteni, hogy a kormány mennyire tartja fontosnak saját népszavazását, de az biztos, hogy a nemzetközi sajtó kiemelt figyelemmel követi a referendumot, nincs olyan vezető nemzetközi lap, mely ne foglalkozna kiemelt terjedelemmel az október 2-i népszavazással.

A BBC kimért összefoglalója áttekinti a népszavazás körülményeit, szereplőit és álláspontjait, ami igazán érdekes az Orbán szándékainak leírása. Eszerint a népszavazásnak jogi következménye nincs, politikai annál több, ugyanis elősegítheti a miniszterelnök európai céljait. Ez lényegében két feltétel mellett teljesül:

  1. egy Angela Merkel nélküli Németország
  2. a visegrádi országok uniós ellensúlyt képző antiföderalista koalíciójának megszilárdulása (ennek esélye egyébként igen csekély)

Azonban a BBC arra is figyelmeztet,

ha a népszavazás ennyi pénz és erőfeszítés ellenére sikertelen, Orbán gyengének, sőt, ostobának fog tűnni.

Az arab világ legbefolyásosabb lapja, az al-Dzsazíra a kampány „xenofób” jellegét emeli ki, mely egy év alatt a magyarok menekültekkel kapcsolatos segítő szándékát elutasításba fordította. A katari tulajdonú, de nemzetközi olvasottságú orgánum idézi Száleh Tajszír magyarországi imámot, aki szerint a kampány implicite az iszlám ellen is folyik, illetve John Dalhuisent, az Amnesty európai igazgatóját, aki szerint

Orbán Viktor lecserélte a jog uralmát a félelem uralmára.

A Guardian beharangozója már alcímében a „sötét erők elszabadásítását” veti a kormány szemére, a cikkben, azt emeli ki, hogy a kormány a népszavazást Magyarország és Európa szempontjából is történelmi eseményként próbálja beállítani. Ehhez képest a feltett kérdés „egyszerre terjengős, egyszerre homályos”, a brit baloldali lap által megkérdeztett Gerald Knaus, a European Stability Initiative think-tank vezetője szerint az egész célja pedig nem más, minthogy

megalapozzon egy európai kulturális ellenforradalmat,

A Guardian kiemeli, hogy a kormány a Transparency szerint minden idők legdrágább magyarországi reklámkampányát folytatta le, és résztelesen beszámol arról, hogyan csorgott a hirdetési pénz Garancsi István, Csetényi Csaba és a baráti médiamogulok zsebeibe.

A konzervatív Telegraph tudósítója az egész országot ellepő plakátokon lepődött meg, és felidézi, hogy a kormány kritikusai szerint félelemkeltő retorika némileg aránytalan egy olyan országban, ahol a muszlimok a lakosság 0,1 százalékát teszik ki. A lap mindenesetre lelkiismeretesen megszólaltatta Kovács Zoltánt, aki elmondta, hogy „a kvóta rossz ötlet. Nem működik, és nem fogadjuk el”; sőt, a legendás videóval együtt bemutatja Toroczkai László ásotthalmi polgármestert, aki azt állítja, hogy a menekültválság volt az egyik oka annak, hogy a britek a Brexitre szavaztak.

A CNN véleménycikket közöl a népszavazásról. És mivel azt Lydia Gall, a Human Rights Watch kutatója jegyzi, ezért nem csoda, ha alapvetően a magyar hatóságok jogsértéseiről szól, méghozzá ezzel a felütéssel:

Saját történelmének megcsúfolása, ahogy Magyarország a menekültekkel bánik

A Washington Post is elküldte a maga emberét a népszavazásra, aki a negatív kampányon túl a határvadászatra, mint hivatalos intézményre csodálkozott rá, melyre menő éjjellátókkal, keresőkutyákkal és rohampuskákkal toborozzák a fiatalokat – mintha a határvadászat nem fegyvertelen menekültekre folyna, hanem bűnözőkre.

A Foreing Policynek Zalán Eszter Euobserver-tudósító írt hosszú előzetest. A cikk azt az ívet írja le, ahogy a liberális Orbánból „Darth Vader-i” fordulattal Erdogant és Putyin mintaképének tartó illiberális vezető lesz. Ennek a pályaívnak jelenlegi szakaszaként mutatja be a menekültellenességet, mely leginkább az egészségügy-, az oktatás-, illetve a korrupció problémáit igyekszik elfedni. Zalán arra figyelmeztet, hogy az Orbán-jelenség azt mutatja,

a cinikus, populista nacionalizmus többé nem a kivétel, hanem a szabály.

Magyarország egy szolidabb diktatúra képét ölti

A különböző beszámolók a magyar olvasó számára természetesen egyszerre tűnnek leegyszerűsítő ítéletnek, vagy józan értékelésnek. Azonban három, a nem magyar szerzők esetében visszaköszönő elem mindenképpen tanulságos:

  1. Orbán Viktor nemzeti hovatartozástól és ideológiai nézettől függetlenül már minden újságban mint szélsőjobboldali politikus szerepel.
  2. Orbán elméleti fejtegetései az illiberális államról és az európai kulturális ellenforadalomról, illetve a Donald Trump melletti kiállása külföldön sokkal mélyebben vésődött be, mint a magyar köztudatba.
  3. A riportokban kötelező átlagember-idézetek egytől egyig a magyarok süvöltő ostobaságát illusztrálják a „mérgezett késekkel belopakodó” muszlimoktól kezdve a „magyarokat szolgává alázó” bevándorlókon át a „nincs szükségünk terroristákra és erőszakolókra”-megjegyzésig (az idézeteket három különböző riportból vettem).