Luca, Ottilia
2 °C
5 °C

Ez történt velünk, miután molesztálták a kisfiamat

DMOHA20091116003
2016.10.07. 13:59
Szeptember első hetében az Allee bevásárlóközpont egyik takarítója molesztált egy hatéves kisfiút: bezárkózott vele a wc-be, és csupasz péniszét mutogatta neki. A szülők feljelentést tettek, a rendőrség rövid időn belül elfogta, a férfi beismerő vallomást tett. Kedden a bíróság jogerős ítéletet hirdetett az ügyben, és az is kiderült, hogy a férfit már korábban többször elítélték, ráadásul kiskorú rovására elkövetett bűncselekmény miatt is. Judit, a kisfiú édesanyja adott egy hosszabb interjút az Indexnek, és azt mondja, továbbra is el fogja engedni egyedül mosdóba a gyereket. Azért áll a nyilvánosság elé, mert abban hisz, hogy a hasonló esetek egyik megelőzési módja a nyílt kommunikáció. Nekik rossz tapasztalataik voltak, az eset megtörténtekor a gyereket és a szülőket hibáztatták a helyszínen lévő illetékesek.

Azonnal tudta, hogy baj történt, amikor a fia azon a szeptemberi napon visszaért önhöz az Alleeban a wc-ről?

Judit: Amikor a fiam zavartan és ijedten jött vissza a mosdóból, egyértelmű volt számomra, hogy valami rossz történt, hiszen vidáman ment be és sietni akart, mert a vacsora után még egy játékvásárlást terveztünk neki a sikeres iskolakezdés miatt. A reakciója tehát szokatlan volt, és amikor azt mondta, hogy fél elmondani, mi történt, először azt hittem, hogy esetleg ő csinált véletlenül olyasmit, ami miatt valaki leszidta.

De abban a pillanatban, hogy kimondta a „vécén zavartak” és a „fütyi” szót, 

tudtam, hogy baj van és hogy molesztálás történt, és azonnal indultam megkeresni az illetőt, nehogy el tudjon időközben tűnni.

A kisfiam mondta, hogy meg fogjuk találni, mert itt dolgozik, allees jel van a pólóján, és takarítóruhában van, meg is mutatta a férfit, majd gyorsan elbújt a hátam mögé, nehogy közelebb kelljen mennie. Kétely tehát fel sem merült bennem, hogy a gyerek nem mondana igazat, vagy hogy kitalálta volna a történetet, értelmetlen azt feltételezni, hogy egy hatévesnek csak úgy magától jut ilyesmi az eszébe a vacsora és a játékvásárlás között félúton. Semmiképp sem életszerű.

A helyszínen önök megpróbálták az Allee és az ott dolgozó takarítócég embereit bevonni, hogy segítsenek. Hogyan reagáltak?

Hát, ez volt a legdühítőbb. Önmagában az is elképesztő, hogy tőlünk pár tíz méterre, egy teljesen bekamerázott és általunk jól ismert hely mosdójában ez megtörténhetett, de ahogy utána erre az érintett takarító felettesei reagáltak, az tényleg nagyon felháborított minket. Miután a fiam megmutatta az embert, a fejét teljes erőből leüvöltöttem, hogy mégis hogy képzelte ezt. Nem is tagadta, hogy bent járt a gyerek vécéjében, rögtön elkezdte azt mondogatni, hogy a fiam sok papírt használt.

Megkerestük gyorsan a biztonsági szolgálatot, akik hívták a takarító két felettesét. Miközben én a két hölgyre vártam a biztonsági szolgálatnál, addig a párom kint ült az éttermi résznél a gyerekekkel, és próbálta őket megnyugtatni. A két nő 10-15 perc után jött csak, és kérdés helyett azonnal

nekem támadtak, hogy ott voltunk-e gyerekkel a mosdóban, és látta-e egyáltalán valaki az esetet. Mert ha nem, akkor honnan vesszük, hogy a gyerek igazat mond?

Igyekeztem normális hangon, a logika szabályaira rámutatva válaszolni, hogy nyilván, ha a gyerekkel ott lettünk volna, akkor éppen ez az eset nem történt volna meg, mert az illető nem merte volna megtenni, de ettől még bármikor máskor megteheti majd egy másik kisgyerekkel, ha eddig ugyan már nem fordult elő ilyen.

Erre újabb kioktatást kaptam, hogy a fiatalember fél éve dolgozik náluk, és eddig még nem volt rá panasz, tehát ők nem tudják elhinni, hogy bármi ilyesmit tett volna, és körültekintően választanak munkaerőt. Próbáltam megkérdezni, hogy mi alapján biztosak ebben ennyire, esetleg kértek tőle erkölcsi bizonyítványt, de erre nem kaptam választ, csak egy helyreutasítást, hogy ez mind a mi felelősségünk szülőként, akik ha egyedül engedjük a gyerekünket vécére, akkor ne csodálkozzunk semmin. Tessék? Áldozathibáztatás 2016-ban? Mindez egy olyan bevásárlóközpontban, ami éppen családbarát jellegét és ügyfélközpontúságát hangsúlyozza? Nem akartam elhinni, hogy a minimálisan elvárt együttműködés és objektív vizsgálat helyett meghazudtolással és a felelősség azonnali ránk hárításával találjuk szemben magunkat.

Később derült ki az is, hogy miközben én a biztonsági szolgálatnál vártam a két hölgyre, ők először a páromhoz mentek oda, aki a gyerekeket nyugtatta volna éppen, és előttük mondták el ugyanezt, kétségbe vonva a gyerek szavát és felelősségre vonva a szülőt. Valahogy nagyon fordítva ültünk azon a lovon. (A cég reakcióját az állításokra az interjú végén olvashatják.)

A kisfiát egy hónapja molesztálta a takarító. Akkor és most is nyitott a média felé, és beszélt az Indexnek, ami ritka. A molesztált gyerekek szülei gyakran tabunak tartják az eseményeket, és bezárkóznak. Ön miért tartotta fontosnak, hogy a nyilvánosság előtt beszéljen a történtekről?

Jogász vagyok, a szakmámból eredően is érdekelnek a jogesetek, de a gyerekeim születése óta különösen érzékenyen figyelem a családon belüli erőszakkal összefüggő, valamint a nők és gyermekek ellen elkövetett, sokszor szexuális bűncselekményeket, amik sajnos sokkal gyakoribbak annál, mint amiről a közvélemény tudomást szerez.

Ezek az esetek mindig egy kiszolgáltatott, magát megvédeni képtelen ember sérelmére történnek, amit a hallgatás és a titokban tartás leplez, és ez újabb bűncselekmények elkövetésére nyújt lehetőséget. Mindezek ellen a nyilvánossággal sokat lehet tenni, csak a nyilvánossággal lehet tudatosítani azt például, hogy egy ilyen eset bárhol, bárkivel és bármikor megtörténhet, ezért én fontosnak tartottam a saját példánk nyilvánosságra hozatalával is demonstrálni ezt. Mivel a gyerekek elleni bűncselekményeknél sajnos nagyon magas a látencia, vagyis ritkán derülnek ki és nehezen is bizonyíthatók, ezért a legtöbb esetet büntetlenül megússzák az elkövetők, és sokáig tudják folytatni azt. Az ilyen elkövetőknek a nyilvánosság a halála, de rejtőzködésükben sokat segít azoknak a közönye is, akik tudomást szereznek ugyan az esetről – mert az áldozat próbál róla jelezni –, de nem hisznek neki, vagy nem veszik komolyan, és nem tesznek ellene semmit, pedig lenne rá lehetőségük. Vagy ami még ennél is rosszabb, áldozathibáztatással reagálnak. Az ilyen hozzáállást egészen felháborítónak tartom, és nem is akartam elhinni, hogy ez megtörténhet velünk is.

A kisfia nagyon éretten reagált, tudta és el is mondta azonnal, hogy nagyon rossz dolog, ami történt. Nem biztos, hogy minden hatéves így reagálna. Korábban beszéltek már a gyerekkel a szexualitásról?

Mivel figyeltem az ilyen jogeseteket és olvastam a témában, tudtam, hogy milyen sok gyereket ér szexuális inzultus felnőttkora előtt, ezért fontosnak tartottam a fiamat időben felkészíteni arra, amire tudtam, bár a mutogatós molesztálás pont nem jutott eszembe. Az óvodába bekerülésekor megtanítottam a fehérnemű-szabályra, vagyis hogy senkinek nincs joga az ő engedélye és a mi tudtunk nélkül a fehérnemű által fedett részekhez érni. Megtanítottam a jó és rossz titok közötti különbségre is, és arra, hogy vannak rossz szándékú felnőttek, akikkel szemben muszáj védekezni és hangosan segítségért kiabálni. Van közös jelszavunk is arra az esetre, ha valaki azt állítaná, hogy én küldtem őt érte, és vele kell mennie – jelszó nélkül soha.

Az óvodában volt erről egy rendőrségi tájékoztató kifüggesztve, nagyon hasznosnak tartottam, átolvastam és alkalmaztam is. Időről időre újra megbeszéljük ezeket, és ami a legfontosabb: rengetegszer ismétlem neki, hogy bármilyen rossz dolog is történik vele, akármi bántja, vagy esetleg fél attól, hogy megharagszunk rá, mindig őszintén mondja el, mi a baj, mert csak úgy tudunk neki segíteni és megvédeni őt, és sosem fogunk érte haragudni. Ezt tényleg kívülről tudja már, és működött.

Azóta eltelt egy hónap. De az eset utáni napokban hogyan beszélgettek vele arról, ami történt?

A nyílt és őszinte kommunikációt ebben is nagyon fontosnak tartottuk. Otthon részletesen elmondta, mi és hogyan történt, az alapján tudtunk feljelentést tenni.

Tekintve, hogy fiú, és jelenleg szuperhős, de legalábbis rendőr vagy tűzoltó akar lenni, az otthoni beszélgetés során szuperhős-történetté formáltuk át az eseményeket. Ebben ő volt a bátor kis hős, akinek a segítségével el tudtuk kapni a bűnözőt, és aki így már más gyerekeket nem fog tudni molesztálni, ez jót tett az önbecsülésének.

Később már ő maga mondta, hogy szeretne velünk eljönni a rendőrségre a feljelentést megtenni, hogy lássa belülről is a rendőrség működését, úgyhogy igyekeztünk arra is felkészíteni, mi és hogyan fog majd történni.

A rendőrségi eljárás során milyen tapasztalatokat szereztek? Mennyire vette és vizsgálta ki komolyan a rendőrség az esetet?

Az Alleeban tapasztalt hozzáállás után nem nagyon tudtuk, mire számítsunk a rendőrségen, de ott meg csak együttműködéssel és segítőkészséggel találkoztunk, komolyan vették az ügyet, és mindent meg is tettek benne. Az empatikus hozzáállást jelzi, hogy a délután 5-től este 11-ig tartó tanúkihallgatási folyamatban a korlátozott lehetőségek ellenére is igyekeztek helyiséget biztosítani az öt hónapos kisbabám megszoptatására, és később az ügyészséggel, bírósággal együtt is tényleg szem előtt tartották a gyermekek érdekeit. Bár elég fárasztó volt az egész eljárás – családdal együtt főleg –, és érzelmileg is megviselt mindannyiunkat, de muszáj volt végigcsinálni, hogy ne maradhasson büntetlenül az eset.

Gyorsan, egy hónap alatt lezajlott az eljárás, és ítélet is született. Hogyan élte meg ezt a négy hetet?

Miután a feljelentést követően pár órán belül elfogta a rendőrség a férfit, ő a kihallgatás során részletes beismerő vallomást tett, ami a többi bizonyíték mellett lehetőséget nyújtott az eljárás gyors lefolytatására. Így a bíróság jogerős ítéletet tudott hozni az esettől számított négy héten belül, ami megnyugtató volt számunkra, azt tapasztaltuk, hogy igazságszolgáltatás hatékonyan működött. Sokkal felkavaróbb volt viszont azzal szembesülni, hogy a férfit korábban már többször elítélték, legutóbb is kisgyermek elleni szexuális bűncselekmény miatt, és hogy egy korábban kiszabott kétévi felfüggesztett börtönbüntetésének próbaideje még nem járt le a mostani eset elkövetésekor. Ez tehát kiszűrhető lett volna egy valóban elvárt erkölcsi bizonyítvány esetén, és kellő körültekintés mellett nem került volna sor egy pedofil bűnöző alkalmazására a bekamerázatlan mosdók területén.

A kisfia hogy érzi magát egy hónappal a történtek után?

Az esetet követően többször és alaposan átbeszéltük vele itthon, ami történt, és igyekeztünk megnyugtatni őt. Nem akart egy darabig még egyedül aludni az ágyában, de azóta ez rendeződni látszik. Pár nappal a történtek után az iskolában jelezték a tanítónők, hogy kezd zaklatottan viselkedni, és egyre több konfrontációs helyzetbe kerül, emiatt most néhány hónapig jóval korábban hozzuk haza az iskolából, mint eredetileg terveztük. A helyzetet nyilván nem könnyíti meg az új iskolakezdés és a beilleszkedés nehézségei sem, ezek a szorongást csak tovább erősítik. Nem tudjuk, a történtek mit okozhattak benne, és mi marad meg ebből a későbbiekben, ezért ezt pszichológusra bízzuk.

Ön szerint mire figyeljenek a szülők, és mit tegyenek, ha hasonló helyzetbe kerülnek?

Aznap este, amikor az eset történt, még éjjel írtam egy közös e-mailt az osztálytársak szüleinek és a tanítónőknek, hogy ez történt, ne lepődjenek meg holnap, ha esetleg a fiam beszél erről, vagy utal rá, nem kitaláció vagy rémtörténet, sajnos a valóság, de kellő empátiával és megértéssel kezelhető. Nem akartuk ugyan, hogy a gyerekek az osztályból ezzel a történettel menjenek majd haza, de a fiamnak sem mondhattuk, hogy ne beszéljen róla, mert az ugyanolyan titkolózást és hallgatást jelentene, mint amit a molesztáló kért tőle, és ellentétes mindazzal a nyílt és őszinte kommunikációval, amit mi tanítunk neki. Minden szülőnek fontos szerintem ezekről a lehetséges veszélyekről beszélni a gyerekekkel, és oda kell figyelni a gyerek jelzéseire, nem lehet azt lesöpörni azzal, hogy biztosan csak kitalálta. És fontos szerintem az is, hogy a szülők álljanak ki a gyerekeik jogaik mellett, és érvényesítsék azt, ne engedjék, hogy bárki (például áldozathibáztatással) akadályozhassa ebben őket.

Emellett nagy szükség lenne arra, hogy az emberek merjenek nyíltan és őszintén beszélni erről, tudatosítani ezeket a helyzeteket és felvállalni a nyilvánosságot. Szégyenkezni csak a bűnelkövetőnek van oka. Így talán megelőzhetők lennének azok az esetek, amelyekhez a hallgatás ad kellő táptalajt.

Újra elengedi majd ezután egyedül wc-re nyilvános helyen?

Persze hogy el. A megoldás nem az, hogy felnőttkoráig kísérgetem mindenhová, miközben önállóságra kellene tanítanom. A mi nyarunk is azzal telt, hogy az iskolakezdés miatt felkészítsük arra, hogy egyedül fog az iskolaajtóból bemenni az épületbe, ott önállóan fog enni, inni, cipőt kötni és vécére járni, a táskájára és a holmijára odafigyelni. Már a tavaszi szülői értekezleten ezt kérték tőlünk, és komolyan is vettük, mert az óvodából az iskola elég nagy váltás, és hamar fel kell nőni a feladathoz. Ezért a nyár az önállóságra szoktatás jegyében telt, nem véletlenül akart ő egyedül menni az Allee férfimosdójába, kíséret vagy segítség nélkül, és mi támogatjuk is ebben őt. Változatlanul és egyre inkább.

Korábban az Allee és a takarítócég is kiadott egy-egy közleményt, amiben azt írták, mélységesen megrázta őket az eset, megdöbbentek, felháborodtak, kirúgták a takarítót, és mindenben együttműködnek a családdal és a rendőrséggel. Újra megkerestük az Alleet és a takarítócéget, hogy reagáljanak az interjúban elhangzó állításokra, amik azzal kapcsolatosak, hogy a helyszínen a családot hibáztatták az illetékes dolgozók. A PartnerGroup takarítócég annyit válaszolt, hogy a legutóbbi közleményükön kívül nem akarnak mást mondani. Az Allee pedig ezt a választ küldte:

„Az Allee Bevásárlóközpont az áldozathibáztatás minden formáját elítéli. Egyértelművé kívánjuk tenni, hogy az eset kapcsán, a helyszínen a két felettes, akik nem az Allee Bevásárlóközpont alkalmazottai, az édesanyával zajló – édesanya által vázolt – kommunikációja nem az Allee Bevásárlóközpont álláspontját képviselte. Az Allee Bevásárlóközpont menedzsmentjét és üzemeltetését nagyon megrázta az eset. A tőlünk telhető módon mindenben próbáljuk segíteni a traumát ért kisgyermeket és családját. Az édesanyával előre egyeztetett időpontban a következő napokban találkozni fog az Allee üzemeltetésének vezetősége. Belső vizsgálatunk elindításáról tájékoztattuk a közvéleményt. A mindenre kiterjedő vizsgálat után valamennyi szükséges lépésről döntést hoz az Allee vezetősége, illetve megfelelő lépéseket tesz, hogy ilyen és ehhez hasonló eset ne történjen meg a bevásárlóközpontban." (Az Allee vezetősége azóta találkozott személyesen is a szülőkkel.)