Fülöp, Evelin
13 °C
24 °C

Súlyos logikai buktatók a Népszabadság megszüntetése körül

2016.10.09. 14:31 Módosítva: 2016-10-09 16:58:48

A történteket nézve több szempontból sem állja meg a helyét a Mediaworks Zrt. hivatalos magyarázata arról, miért kellett szombaton váratlanul beszüntetni a Népszabadság működését. A hivatalos indoklás szerint a lap példányszáma az elmúlt tíz évben 74 százalékkal csökkent, 2007 óta pedig több mint 5 milliárd forint veszteséget halmozott fel. Ezt a magyarázatot vette át a Fidesz kommunikációja is. A párt szerint a lap megszüntetése ésszerű gazdasági döntés volt, és épp az lenne a sajtószabadság megsértése, ha beleszólnának egy médiatulajdonos döntéseibe. Ez a narratíva azonban logikailag sem stimmel. 

Puccsszerű megszüntetés

Az addig teljesen racionális és költséghatékony döntés egy médiatulajdonostól, hogy több mint 400 dolgozóját, napilapjai és magazinjai szerkesztőségét egy helyre költözteti. A viszont egészen más kategória, hogy ezt a dolgozók egy részének kiiktatására használják. A lapot a dolgozók átverésével, jól szervezett puccsként szüntették meg péntekről szombatra virradóra. 

A lapnál dolgozók hónapok óta tudták, hogy október elején a Mediaworks Futó utcai irodaházából visszaköltöznek a Bécsi úti székházba.  Az átköltözés logisztikai feladatai pontos menetrend szerint zajlottak. A lap egyik munkatársa az Indexnek ezt mondta:  

A múlt héten hoztak dobozokat, mindenki bepakolta a cuccait, felcímkéztük a székeinket és a számítógépeinket. Készült ülésrend a Bécsi úti székházba, és megkaptuk a parkolóhelyek kiosztását is.

A dolgozóknak azt mondták, vasárnap délután mindenki menjen be a Bécsi úti székházba, ellenőrizze, hogy megvannak-e a dolgai, működik-e a számítógépe, hozzáfér-e a szerkesztőségi rendszerhez, hogy hétfőtől rendben folytatódjon a munka. A cég vezetése kis ünnepséget is ígért vasárnapra, amire  már a pizzarendelést is intézték.

Az előkészítettségre és a puccsszerű szervezettségére utal, hogy szombaton az újságírók otthonába egyenként futárok kézbesítették a Mediaworks levelét. A levél nem a kirúgásukról szólt, hanem a munkavégzés alóli felmentésükről. A levélben azonban furcsa módon arra is felhívták az újságírók figyelmét, hogy nem fognak tudni bejutni a cég Bécsi úti telephelyére, és nem használhatják a szerkesztőségi rendszert sem. Emellé egy titoktartási klauzula is társult, miszerint erről nem beszélhetnek senkinek.

Azonnal megszűntek a hozzáférések a szerkesztőségi levelezéshez is. "Az emailen van az egész szakmai kapcsolatrendszerem, a jegyzeteim, de miután egyetemre járok, ide kapom az órabeosztásokat is. Most semmihez nem férek hozzá" - mondta a lap egyik újságírója.

Miután pénteken senkinek nem volt rossz előérzete, a dolgait, jegyzeteit, személyes tárgyait a felcímkézett dobozokban hagyta.

Most azt sem tudom, hol vannak a dolgaim. A régi székházba szóló belépőkártyánkat már pénteken le kellett adnunk, oda tehát már nem mehetünk vissza, a Bécsi útról pedig ki vagyunk tiltva.

A magyar sajtótörténetet nézve számos példa van arra, hogy a médiatulajdonosok váratlanul szeretik bejelenteni egy-egy orgánum megszüntetését. Ennek két oka lehet. Egyrészt tarthatnak attól, hogy a szerkesztőség vagy néhány újságíró még valamilyen partizánakciót hajt végre, és a tulajdonosnak káros cikket, publicisztikát jelentet meg. A másik ok: így lehet elkerülni, hogy az újságírók a tulajdonos érdekét sértő belső információkat vigyenek magukkal.

A történetben azonban az a logikai csavar, hogy a Mediaworks szombaton azt közölte a lap főszerkesztőjével, Murányi Andrással, hogy lehet szó a folytatásról, de csak abban az esetben, ha olyan stratégiát és üzleti tervet tesz le az asztalra, amely alapján biztosítható a hosszú távú gazdaságos működés. Most lépjünk túl azon a tényen, hogy az ilyen üzleti terveket nem a főszerkesztők, legalábbis nem egyedül, és nem egy nap leforgása alatt szokták összeállítani, nullszaldós tervet pedig egyszerűen botorság követelni ilyen piaci körülmények között.

Ha pedig valóban az újraindítás és a gazdaságos működés a célja a kiadónak, miért kell ehhez bezárni a lapot? Miért nem tudja ezt a lap fenntartásával, elemzések elkészítésével, hosszas meetingek eredményeképpen a saját berkein belül megoldani? Mi érdeke vajon egy kiadónak bezárni egy lapot, amiből néhány óra múlva a magyar sajtószabadságról szóló nemzetközi botrány lesz? Valljuk be, gazdaságilag nem túl racionális ennyire rossz döntést hozni. 

Fejlesztés indult

A megszüntetés nagyon nem vág egybe az elmúlt hónapok fejleményeivel sem. A nyomtatott Népszabadság példányszáma, ahogy a nyomtatott lapoké általában a világban, valóban csökkent az elmúlt években. A továbbra is meghatározó brandnek számító lap online kiadását azonban épp idén tavasszal kezdték el fejleszteni.

Nagyszabású tervek készültek a Nol.hu megerősítésére. És ezek nemcsak tervek voltak. Információink szerint a kiadó jelentős forrásokat áldozott a online kiadás felfuttatására. Jó nevű újságírókat igazoltak, akiknek a feladata a lap nyomtatott cikkeinek futtatása, és önálló, internetes tartalom elkészítése volt. Még augusztusban, sőt szeptemberben is vettek fel új embereket a Nol.hu-hoz. Sőt, olyan is volt, aki november elsejétől erősítette volna a csapatot. Nekik azt mondták, a kiadó elszánt az internetes kiadás fejlesztése mellett, ami akkor még valóban úgy is volt.

Fejlesztették a szerkesztőségi rendszert, és küszöbön állt a Nol.hu új dizájnjának bevezetése is. Ehhez képest mindenkit hidegzuhanyként ért a Nol.hu leállítása. Vajon milyen racionális gazdasági érdek áll amögött, hogy egy kiadó egy ilyen projektre nem kevés pénzt és energiát áldoz, majd mindenkit - főleg az azon dolgozókat - hátba szúrva, egyik napról a másikra megszünteti az egészet? Feltehetőn ezért is mondott fel Rónai Balázs, a Mediaworks vezérigazgatója.

Veszteséges volt

A Népszabadság valóban veszteséges volt az elmúlt években. 2012-ben 513 milliós, 2013-ban 1,4 milliárdos, 2014-ben pedig 481 milliós veszteséget könyvelhettek el. A Céginfó szerint azonban 2015-ben 134 milliós mérleg szerinti eredményt ért el a Népszabadság Zrt.

Ez azonban nem a lap kiadásából származott. A Népszabadság kiadását ugyanis 2015. áprilisában üzletág átruházás keretében átadták a cégcsoporthoz tartozó Mworks Print Zrt.-nek, majd ezt követően a mintegy 60 Mediaworkas-kiadvány kiadását egy cégbe, a Mediaworks Zrt.-be vonták összeAz átruházás után a Népszabadság Zrt. főtevékenysége a Bécsi úti saját tulajdonú irodaépület bérbeadása lett. Ez módosította a 2015-ös mérleget, amit így nem is lehet összevetni a korábbi évek (negatív) eredményeivel. (Cikkünk eredeti verziójában a 2015-ös mérleg szerinti eredményt önmagában értékeltük, de többen felhívták a figyelmünket arra, hogy ezt a fent olvasható átstrukturálás okozta.)

 

A nyomtatott lapokat ma már nehéz nyereségesen fenntartani. Még ha a Népszabadság veszteséges is, a brand sokat ér, a lap cikkeinek máig fontos jelentősége van a közélet alakításában. Ha a tulajdonosnak fontos ez a meghatározó orgánum, a lap veszteségeit elvileg az ország egyik legnagyobb médiacsoportja - a hatékonyság javításával - tudná finanszírozni más forrásból származó nyereségeiből, ahogy eddig is tette.

A Mediaworkshöz tartozik a Világgazdaság, a Manager Magazin, Orbán Viktor kedvenc lapja, a Nemzeti Sport, valamint olyan értékes, hirdetéseket vonzó kiadványok is mint az Autó-Motor, a Lakáskultúra vagy a Hot Magazin. A cégcsoport ráadásul idén szeptemberben nagyot nőtt. Nyolc eddigi megyei napilapja és online portálja mellé megvásárolta a Pannon Lapok Társaságát, amihez négy megyei napilap (Fejér Megyei Hírlap, Napló, Vas Népe, Zalai Hírlap), a Dunaújvárosi Hírlap, vasárnapi kiadványok, megyei online portálok és számos ingyenes kiadvány tartozik.

Ez jelentős befolyás- és értéknövelő beruházás volt a Mediaworksnek. Ezzel a portfólió már a politikának is értékessé vált, hiszen a vidéken élőkre ( azaz a választókra) nem az országos, hanem a megyei lapok gyakorolnak igazán hatást. A lap újságírói közül néhányan igencsak rossz előjelnek tartották, hogy a Nyugat.hu értesülései szerint a Médiaworks vezetése a múlt héten egy Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó szállodába hívta össze a Pannon Lapok Társaságának vezetőit. 

Kinek kellhet?

Az elmúlt hónapokban többször is szárnyra kaptak hírek arról, hogy az osztrák Heinrich Pecina kezében lévő Mediaworks iránt két cégcsoport is érdeklődik. Mindkettő közel áll a kormányhoz. A 444.hu szerint az egyik a Közgép kiszorítása után állami építőipari megbízásokkal felnövelt Duna Aszfalt, amelynek számos közös üzlete van Mészáros Lőrinc cégeivel. A másik lehetséges érdeklődő az Opimus Press Zrt., ami a pénzügyi csalás miatt bedőlt Buda-Cash nevű brókercég tulajdonosainak volt az ernyőcége. Ebben a cégben tavaly decemberben Kajmán-szigeteki és nigériai tulajdonosok jelentek meg, de a szekszárdi fideszesek Status Capital nevű cége is tulajdonrészt szerzett. A 444.hu szerint megjelent az Opimus több cégénél is Csík Zoltán, a korábbi gyilkossági nyomozó, akinek felbukkanása számos cég esetében megelőzte már Mészáros Lőrinc tulajdonszerzését. 

Az eladásáról szóló pletykákat a társaság idén augusztusban egy közleménnyel igyekezett cáfolni. Mint közzétették: a Mediaworks tulajdonosi struktúrája a csoport 2014 szeptemberi megalapítása óta változatlan. Adás-vételi szerződéssel kapcsolatos tárgyalás nem volt, és szerződést sem írtak alá.  A legvalószínűbb szcenáriónak most mégis sokan azt tartják, hogy a Mediaworks küszöbön álló eladásánál a tulajdonos akkor kapja a legjobb árat, ha a portfólióból kiiktatja a kormánynak rendkívül kellemetlen sztorikat megíró Népszabadságot. 

A legvalószínűbb az, hogy a politika ismét beintett a sajtószabadságnak. Az Origo kvázi állami hírportállá szabása és a TV2 propagandaszócsővé alakítása mellé a Mediaworks vidéki lapcsaládja a fontos. A fővároson kívüli szavazókat a bulvárportállá silányított, még nem is olyan régen Lázár János londoni kiruccanásait firtató Origóval (jut eszünkbe: bele is buktak) nem lehet elérni, a TV2 nézettsége alacsonyabb, mint azelőtt volt, hogy Habony Árpádék rátették volna a kezüket, a helyi nyomtatott lapokat viszont igenis olvassák vidéken.

És a kormány tegnapi üzenete is világosan átjött: ne ugrálj, mert vannak a gazdasági racionalitás álruhájába öltöztetett eszközök arra, hogy befogjuk a szádat.