Orbán óriáshadsereget toboroz

A kvótanépszavazás előtt néhány nappal Orbán Viktor nagy interjút adott a Katolikus Rádiónak. A beszélgetésen szóba került Brüsszel, a népszavazáson való részvétel jelentéktelensége, a férfiak és csecsemők bonyolult kapcsolata és a fokozódó nemzetközi helyzet is.

A térség többi országához hasonlóan mi is erősítjük a hadseregünket? – tette fel a kérdést az egyik riporter, mire a miniszterelnök szokatlanul lesújtó képet festett a magyar hadseregről. „A szomszédaink komoly fegyverkezést folytatnak, újrafelfegyverkezést, ezt is mondhatnám. Magyarország a végén kullog a sornak.

Nem jó, hogy a sor végén kullogunk. Egy komoly országnak van saját hadserege, ami nem egy kipipálandó kötelező feladat, hanem egy komolyan vehető tényleges erő.

Orbán ezután egy futballhasonlattal kifejtette, hogy „okosan kell beosztani az erőnket”, mert véges az állami költségvetés, de sor kerül a honvédség megerősítésére, „már a következő évben nő a hadseregre fordított kiadás a határőrizettől függetlenül”. Arra is kitért, hogy a sorkatonaság ötletét nem fogják felvetni, mert arról „nagyon rosszak az emlékeink”.

Nem a kényszer felől kell közelíteni, mert a magyarnak ez nem megy, hanem az értelmét kell a dolgoknak megvilágítani. Ezért területvédelmi egységeket, amelyek önkénteseken alapulnak, fel fogunk állítani. Ezt a koncepciót tárgyaljuk, és hamarosan döntések is lesznek

– zárta a miniszterelnök a témát.

Orbán szeptember végi szavai több szempontból is különlegesek voltak. Sosem beszélt még ilyen negatív hangnemben a magyar hadsereg állapotáról, gyakorlatilag azt mondta, hogy az ország hadereje komolyan vehetetlen. Két éve még – Hende Csaba honvédelmi miniszterrel az oldalán – arról beszélt, hogy lépésről lépésre haladunk előre, és „néhány éven belül megérkezhetünk a modern hadsereggel rendelkező országok klubjába”. A mostani nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy felzárkózás helyett még messzebb kerültünk a világtól.

A Katolikus Rádiónak adott interjú másik különlegessége, hogy a miniszterelnök most beszélt először nyilvánosan a honvédség továbbfejlesztésének konkrét irányáról, egy gyakorlatilag a hadsereget kiegészítő második, önkéntes hadtest tervéről.

A hadsereg ellenkultúrát tanítana a fiataloknak

Bár Orbán nem ment bele részletekbe, a területvédelmi egységek ötletét egy ideje már adagolja a honvédelmi miniszter. Simicskó István idén szeptemberben, júniusban és áprilisban beszélt különböző fórumokon a tervről, a nyilatkozatai alapján néhány dolog biztosnak tűnik.

• Az új tartalékos rendszer januártól indulna.
• A cél, hogy mind a 197 járásban legyen egy önkéntes század.
• Vagyis a következő években húszezer tartalékost akarnak kiképezni.
• A meglévő tíz helyőrségre épülve kiképző bázisokat hoznak létre.
• Az erről szóló kormánydöntés megszületett, már csak a részletes ütemterv vár jóváhagyásra

A koncepció mögötti filozófia, hogy erősíteni szeretnék a lakosság „hazafias elkötelezettségét és áldozatkészségét”. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy „a nemzeti ügy hangsúlyozása keretében egyre több fiatalnak kínálják fel az önkéntes tartalékos katonai szolgálat lehetőségét", és egy új honvédelmi sportszövetséget is létrehoznak, hogy a sportokon keresztül már hétéves koruktól megszólítsák a fiatalokat.

A honvédelmi miniszter szeretné kiszélesíteni a „katonasuli programot” is, hogy minél többen tanuljanak katonai alapismereteket az iskolában. Simicskó szerint nem militáns képzést akarnak bevezetni, csak amolyan ellenkultúraként a hazaszeretetre épülő értékrendet, gondolkodásmódot akarják átadni a gyerekeknek.

Nagy fába vágtuk ezzel a fejszénket, hiszen bizonyos értelemben ellenkultúrát kell képviselnünk

– mondta idén januárban a miniszter, aki szerint ma már nem trend a sportos, hazaszeretetre épülő életmód és gondolkodás, mert „a fiatalok a számítógép előtt ülnek, a közösségi élet, a társadalmi felelősségvállalás nagyon minimális” .

A magyar koncepció körül is még sok a kérdőjel, ezzel kapcsolatban tíz nappal ezelőtt, október 10-én több kérdést küldtünk a Honvédelmi Minisztériumnak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. 

Rabok és közmunkások nélkül nem állították volna meg a menekülteket

A koncepció első hallásra meglehetősen tömény a húszezer frissen kiképzett önkéntessel és a fiataloknak ellenkultúrát hirdető hadsereggel. 

Orbánék arra készülnek, hogy folytatódik az oroszok inváziója Európában, és Putyin hamarosan megpróbálja elcsatolni a Tiszántúlt? Vagy azért várnak tízezreket a hadseregbe, mert migránsok milliói közelítenek déli határaink felé, és jelenlegi haderőnkkel nem tudnánk megakadályozni, hogy elvegyék a magyarok munkáját? Vagy a helyzet sokkal rosszabb, mert a magyar honvédség haderejét 110 százalékosan kimeríti, hogy napi néhány tucat menekültet megállítson a határnál, és közben a laktanyák felsöprésére sem marad emberi erőforrás?

Orbán ugye arról beszélt a Katolikus Rádiónak, hogy komolyan vehetetlen a hadseregünk, Simicskó pedig azt mondta januárban, hogy „a mostani válsághelyzet rávilágított arra, hogy igenis szükség van a tartalékos rendszerre”.

A honvédelmi miniszter ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy a tavalyi kerítésépítés, határőrzés és határ menti járőrözés maximális fordulatszámot igényelt a katonaságtól, ennél többre nem futja az erőnkből. Pedig még segítséget is kapott a sereg, a kerítésépítésből rabok és közmunkások is kivették a részüket, a déli határ megvédésébe pedig a rendőrség is beszállt.

Amikor már a miniszterelnök is nyilvánosan beszél erről, akkor tényleg nagy lehet a baj. Az elmúlt években egy-egy leszerelt tisztek által adott interjú vagy elemző cikk hívta fel a figyelmet a problémára, a hivatalos beismerés azonban elmaradt.

Persze, gondolhatnánk, hogy Orbán részéről a haderő szapulása csak amolyan ügyes kampánytrükk, hogy a veszélyben lévő haza képének riogatásával több fiatalt csalogasson a seregbe. Épp úgy, ahogy a kvótanépszavazás előtt az emberek nélkül Brüsszelben harmatgyenge kormányról szóló mantrával próbáltak a 3,3 milliónál is több szavazót az urnákhoz hívni. A különbség, hogy míg a magyar kormány ereje az Európai Unióban nem igazán meghatározható egzakt módszerekkel, a magyar honvédség tényszerűen is komolyan vehetetlen.

Árvíz idején derült ki, hogy nincs legény a gáton

Fontos leszögezni, hogy amikor a honvédség siralmas állapotáról beszélünk, akkor véletlenül sem a szolgálatot teljesítő katonákat minősítjük, hanem a szervezetet és fenntartóját. A magyar hadseregnek hivatalosan közel 30 ezer tagja van, az aktív állomány körülbelül 23 ezer fő, amiből minden szakértői becslés szerint 4-5 ezer ember vethető be fegyveres szolgálatra.

Hogy ez mekkora emberhiányt jelenet békeidőben, arról két éve azt írtuk, hogy az egyes alakulatok önállóan is próbálnak toborozni, és nem egyszer irodai munkát végző katonákat papíron harcoló alakulatokhoz adminisztrálnak, hogy legalább a számok stimmeljenek, ha már a valóságban nem megy.

Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy mennyire volt felkészült a hadsereg a déli határhoz pár hónap alatt érkező több százezer menekült fogadására. (És akkor a katonák által használt technológiák és fegyverek minőségéről, valamint mennyiségéről nem beszéltünk, korábbi cikkünkben erről is részletesen írtunk.)

De hadseregre távolról sem csak külső fenyegetés vagy háborús helyzetben van szükség, hanem például természeti katasztrófák idején. A második Orbán-kormánynak a 2010-es árvízkor pillanatok alatt kiderült, hogy a seregnek nincs hadra fogható tartalékos állománya. A Honvédelem.hu szerint

Orbán akkor arról beszélt, hogy néhány hónap alatt megoldják a problémát, Hende óvatosabban fogalmazott, ő hat-nyolcezer tartalékost ígért 2014 közepéig. A korábbi honvédelmi miniszter vállalása nem teljesült, jó, ha kétezer tartalékossal bővült a honvédség, de árulkodó, hogy a katonaság portálján pár éve az is hírnek számított, ha tizennégy tartalékos egyszerre letette az esküjét.

Orbánék 2022-re érnék utol Gyurcsányékat

Pedig ha a kormány ideális körülményeket tudna teremteni a katonaságnál, valószínűleg háromszor-négyszer annyi ember is szívesen szolgálna a honvédségnél, mint most. A rendszerváltás óta (akkor 120 ezer tagja volt a seregnek) folyamatosan csökkent a létszám, és a honvédségre jutó állami keret is bezuhant. De nem kell összemosni a jobb- és baloldali kormányokat, a honvédelemre fordított összegekből látszik, hogy mire törekedett egy-egy kabinet.

2006-ban Gyurcsányék 283 milliárd forintot költöttek honvédelemre, ami a KSH adatai szerint az akkori GDP 1,24 százalékának felelt meg. Az MSZP–SZDSZ-kormány ha kevéssel is, de minden évben növelte a ráfordítást, így 2009-ben a GDP 1,31 százalékát (320 milliárd Ft) szánták a területre. Ettől függetlenül a kormányváltáskor a szocialisták bőven nem ideális állapotú honvédséget hagytak a Fideszre, mint azt az árvíz idején bevethető tartalékosok száma is mutatta.

De Orbánék hiába tapasztalták meg a bőrükön, hogy milyen honvédséget örököltek az előző kormánytól, 2010 és 2016 között évről évre csökkentették a honvédelmi kiadásokat. Bár a miniszterelnök a Katolikus Rádióban is azzal érvelt, hogy azért költenek keveset a honvédségre, mert egy gazdasági válság közepén egy összeomló országot kellett elkezdeniük kormányozni, nehezen tűnik megindokolhatónak, hogy a tavalyi költségvetésből miért csak a GDP 0,79 százalékát fordították honvédelemre: 250 milliárd forintot, ami reálértékben majdnem pontosan annyi, mint a 2011-es ráfordítás.

Nehéz és sok torzító tényező miatt csalóka összehasonlítani, hogy egy-egy ország mennyit költ a hadseregére, de az biztos, hogy a magyar honvédség alulfinanszírozott nemzetközi összevetésben. A NATO azt várja a tagországaitól, hogy évente stabilan a GDP-jük 2 százalékát költség honvédelemre, hogy jól működjön a katonai szövetség, mi 2010 óta stabilan 1 százalék alatt költünk. Igaz, ezt pár évvel ezelőttig a szomszédaink sem teljesítették a NATO célját, azóta viszont a többiek – ahogy Orbán is mondja – elkezdtek újrafelfegyverkezni, mi pedig beragadtunk.

Jövőre viszont megindulnánk felfelé, a kormány apró lépésekkel próbálja tartani a lépést a világgal. A jogszabályban rögzített cél, hogy

Ha Orbánék tartják az ütemet, hat év múlva elérik, hogy a GDP 1,39 százalékát költsük honvédelemre. Ez arányaiban közel annyi, mint 2004-ben volt, amikor megszüntették Magyarországon a sorkatonaságot, és még jóval többen szolgáltak a honvédségnél, mint most.

A rendőrség határvadászai nehezítik a terepet

Orbánék most már minden évben egyre többet terveznek költeni a hadseregre, de vajon miből fogják fedezni a következő években kiképzett húszezer tartalékos kiképzését, időszakos ellátását, egyenruháját, fegyvereit, tréningezését, a kiképzőközpontok fenntartását, és még lehetne sorolni a kérdéseket.

Simicskó István azt mondta, hogy majd az évente bevont plusz 0,1 százalék GDP teszi lehetővé a tartalékos állomány bővítését. Ha a pluszforrás jelentős részét valóban a területvédelmi egységekre fogják költeni, akkor nemhogy nem javítanak a helyzeten, hanem még talán rontanak is rajta. Ugyanis hiába a számszerileg jól mutató önkéntes hadtestek, a hivatásos állomány felszereltsége és munkakörülményei változatlanul borzalmasak maradnak.

De még nagyobb kérdés, hogy vajon lesz-e húszezer alkalmas ember, aki csatlakozni akar a sereghez. Vagy akár csak a fele, vagy a negyede, mert már utóbbi is nagy sikernek számítana. A második Orbán-kormány egyszer már megpróbálkozott az önkéntes tartalékosok rendszerének megváltoztatásával, de lényegében teljes kudarcot vallottak.

A grandiózus önkéntes haderőről szőtt álmok megvalósulási esélyeit az is rontja, hogy a rendőrség hónapok óta toboroz határvadászokat. A Belügyminisztérium kötelékébe eddig 1500-an jelentkeztek. A rendvédelmi bizottság szeptemberi ülésén Simicskó is elismerte, hogy a határvadászok toborzása nehezíti a munkájukat, de már a Honvédelmi Minisztérium is nagyon készül a toborzásra. Első körben egyetemekről és közmunkások közül várják majd a jelentkezőket.

Európában háborúra készülnek

A területvédelmi önkéntes hadtestek ötletét egyébként nem ez a kormány találta ki, és még csak nem is most merül fel először itthon. Már 1998-ban az első Orbán-kabinet is hasonló tervvel állt elő, majd 2000-ben Simicskó István és Vidoven Árpád akkor nemzetőrség munkacímmel szorgalmazta a „territoriális elven szerveződő haderő” felállítását – idézte fel egy korabeli Honvédségi Szemle alapján az Átlátszó. 

A 2000-es években úgy tűnt, hogy trendfordulás zajlik Európában, mert a nyugati országok a területvédelem helyett más irányokba fejlesztik a hadseregeiket. Napjainkban viszont ismét a területvédelem lett a honvédelem alappillére. Főleg Oroszország vonzáskörzetében számos nemzetállam erre fókuszál, Lengyelországban éppen önkéntesekből álló területvédelmi egységekkel próbálják megduplázni a hadsereg létszámát, hogy egy esetleges orosz invázió esetén legyen esélyük megvédeni az országot, és ne járjanak úgy, mint két éve Ukrajna. 

Lengyelországban áprilisban döntöttek egy 35 ezer fős területvédelmi hadtest felállításáról, mert 

Oroszország nem rejti véka alá agresszív szándékait, és legalább 2008-tól kezdve következetesen arra törekszik, hogy az európai békerendszert destabilizálja, közvetlenül fenyegetve Lengyelországot és közvetlen szomszédait is

– mondta Antoni Macierewicz védelmi miniszter, akinek szavai szerint a magyar állam sem dőlhet hátra kényelmesen a képzeletbeli karosszékében.  

A terrorfenyegetettség miatt Franciaországban és Németországban is téma a tartalékos állomány bővítése és nemzeti gárdák felállítása, de még egyelőre nem dőlt el, hogy területvédelmi alapon vagy máshogy vonnak be önkénteseket a honvédelembe. 

Borítókép: Koszticsák Szilárd/MTI