Kapucnit húz a fejkendőre, csak ne bántsák

Lénárd Anna képzőművész rendszeresen megfordul a budapesti fürdőkben, uszodákban. Korábban soha senkit sem zavart, hogy burkiniben fürdik, volt, hogy megbámulták, de különösebben senki se foglalkozott vele. Ha valaki vette a bátorságot, és rákérdezett, miért van úgy beöltözve, elintézte annyival, hogy szerinte egy nőnek saját magának kell eldöntenie, mennyit mutat meg magából. Békén hagyták. Egészen múlt hét keddig. – A Rudas fürdőben voltam, női napon. S noha – mivel nem voltak jelen férfiak – nem burkinit viseltem, de a vallási előírásokat tiszteletben tartva, egy kicsit hosszabb fürdőnadrágot választottam. Korábban ez soha senkit nem zavart, vagy legalábbis nem tették szóvá, de most szóváltásba keveredtem néhány vendéggel – meséli. Úgy gondolja, annak, hogy október elején két, burkinit viselő nőt kiküldtek a Széchenyi fürdőből, rossz üzenete van. Tart attól, hogy az incidens után a muszlimok félve a kellemetlenségektől, önként mondanak majd le a fürdőzésről – még akkor is, ha esetleg az úszást vagy gyógyfürdő-kezeléseket orvos javasolta, egészségügyi okokból.

Lénárd arról is beszámolt, hogy az elmúlt egy évben fokozottan óvatos, többnyire nem is kendőt, hanem inkább divatosabb sapkákat hord. – Nem akarok céltábla lenni, nem keresem a bajt – jegyzi meg. Gyakran utazik külföldre, muszlimként kiemelt figyelmet fordítanak rá a biztonsági ellenőrzésekkor. Ezt Czink Ibolya festőművész is tapasztalta, ám mint mondja, nincsenek rossz tapasztalatai az utazással kapcsolatban. Egyszer a budapesti repülőtéren egy fém hajcsatt miatt akadt fent az ellenőrzésen. A reptéri alkalmazott udvariasan bevezette egy fülkébe, fel sem merült, hogy a többi utas előtt kelljen levennie a kendőjét. A hivatalos iratain szereplő igazolványképeken is kendőben látható.

Lénárd Anna néhány éve újíttatta meg az útlevelét, azonban az okmányirodában azt javasolták neki, hogy ha valóban sürgős a dolog – márpedig egy közeli utazás miatt volt szükség az iratra – jobban teszi, ha leveszi a kendőjét, mert előfordulhat hogy kifog egy olyan ügyintézőt, aki beleköt a képbe, és hátráltatja az ügyintézést.

– Soha semmiféle konfliktusom nem volt a munkahelyemen, ugyanis soha meg sem kíséreltem bemenni fejkendőben – mondja N. Anna, budapesti pedagógus, magyar állampolgárságú, Magyarországon élő muszlim nő. Néhány évvel ezelőtt tért át az iszlámra. Korábban is vallásos volt, de nem tudott azonosulni a katolikus egyház dogmáival. Végül az iszlámban találta meg mindazt, amit keresett. Az intézmény vezetőin kívül csak néhány kollégája tudja, hogy muzulmán. Hiába szeretné, nem hordja a hidzsábot. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a munkahelyét. Attól fél, hogy ha a diákok vagy szüleik tudomást szereznének vallási meggyőződéséről, néhányan megijednének, és elvinnék a gyerekeiket másik iskolába. A Facebookon is óvatos, mivel a közösségi oldalon keresztül tartja sok szülővel a kapcsolatot.

Megkerestük a KLIK-et, hogy van-e bármilyen, a tanárok öltözködésére vonatkozó előírás, azt a választ kaptuk, hogy amennyiben egy adott intézmény vezetése szükségesnek ítéli, akkor megfogalmazhat öltözködési ajánlásokat, de jogszabályi előírás erre vonatkozóan nincsen.

A hivatalos népszámlálási adatok öt-hatezerre teszik a magyar muszlimok számát, de valószínűleg ennél többen vannak. Becslések szerint nagyjából harminc-ötvenezer muszlim élhet Magyarországon. Pontosan nem lehet tudni, hiszen sem az állam, sem a mecsetek nem regisztrálják a betérteket.

Czink Ibolya Beatrix, az Iszlam.com alapítója 2002-ben döntött úgy, hogy áttér, majd fél évvel később férje is követte a példáját. Családjuk nehezen fogadta a hírt, féltették őket. Egészen tavalyig azonban szinte senkit sem zavart, hogy Ibolya fejkendőt visel, Leányfalun, ahol élnek, mindenki elfogadta őket. A 2015-ös nyári-őszi migrációs hullám magyarországi eseményei és az egész világot megrázó terrorcselekmények után azonban megváltozott az attitűd. – Sokan összemossák a menekülteket az iszlámmal, az iszlámot pedig a terrorizmussal. Többször is megkérdezték tőlem a buszon, hogy ugye nem akarok robbantani – meséli. A megjegyzésekre és rosszalló pillantásokra türelmesen, mosollyal válaszol, és igyekszik szóba elegyedni azokkal, akik megjegyzéseket tesznek. Alapvetően pozitív tapasztalatai vannak, az emberek többségével könnyen szót ért. – Azon is nagyon megdöbbennek, és azonnal abba is hagyják a sugdolózást, ha megszólalok magyarul – mondja.

Hasonló tapasztalatai vannak a 17 éves Áginak is, aki egy szentendrei gimnáziumban tanul. Kétéves volt, amikor szülei áttértek az iszlámra, s noha testvérei közül néhányan nem, ő az iszlám vallás mellett döntött. Az első nap a gimnáziumban kifejezetten jól alakult. – Kihagytam a gólyatábort, senkit sem ismertem az új osztályomban, ezért volt bennem egy félsz. A többiek sejtették, hogy más leszek, az osztályfőnök addigra felkészítette őket. Azonnal elfogadtak, korábban soha sem volt konfliktus a vallásom miatt – meséli. Aztán a tavalyi események felkorbácsolták a kedélyeket. A korábban megértő és elfogadó osztálytársak azzal kezdtek viccelődni, vajon Ági terrorista-e és ha igen, mikor szeretne robbantani.

Az utóbbi időben már nem szívesen sétál egyedül az utcán. – Több olyan sztorit hallottam, hogy valakit megtámadtak, leszedték a fejkendőjét vagy leköpték az utcán. Hidzsábot viselek, és ha egyedül vagyok, és úgy érzem, gond lehet, inkább felveszem a kapucnit. Télen annyival könnyebb a helyzet, hogy a kendőre veszem fel a sapkát – mondja. A napi ötszöri imát szerinte a hétköznapokon sem nehéz tartani, ha későn érne haza az iskolából, keres egy félre eső zugot, egy tanulószobát vagy szertárat, és ott imádkozik.

– Az emberekben általában az a kép él a muszlim nőkről, hogy a férfiak elnyomják őket, csendes típusok, visszahúzódóak, de én egyáltalán nem vagyok ilyen. Vitorlázó repülni is járok, a reptéren egy nő már önmagában szokatlan látvány, pláne, ha kendőt visel – meséli a 23 éves G. J. A Semmelweis Egyetem másodéves hallgatója Bicskén nőtt fel. Szír édesapja 1993-ban költözött Magyarországra, miután Szíriában megismerte J. édesanyját. J. tavaly nyáron kezdett el jobban érdeklődni az iszlám hagyományok iránt, az új tanévet már fejkendőben kezdte. Az interjúra is egy krémszínű hidzsábot, valamint egy divatos, párducmintás ruhát és leggingset viselve érkezik, rózsaszín körmökkel. A muszlim nőkkel kapcsolatos előítéletnél csak az bosszantja jobban, hogy sokan azt gondolják, a muszlimok tanulatlanok. – Volt olyan tanárom, aki megkérdezte, ismerem-e egyáltalán a római számokat, de volt olyan, világlátott ismerősöm is, aki azt ecsetelte, én más vagyok, mint a többi “analfabéta”.

– Személyesen nem tapasztalom az ellenérzést a muszlimokkal szemben, de az interneten igen. Látom, hogy ismerőseim, akiket kedves,együttérző embereknek tartok, milyen cikkeket osztanak meg, milyen kommenteket írnak. Nekem nagyon furcsa ez a kettősség – jegyzi meg. Az orvosi gyakorlatán senki sem szólt rá a kendője miatt, azonban találkozott az osztályon olyan ápolónővel, akinek a főnöke nem engedélyezte a hidzsáb viselését.

Czinege Szilvia, a Budapest Gyógyfürdői Zrt. értékesítési és marketing igazgatója az Abcúgnak azt nyilatkozta, az általuk üzemeltetett fürdők házirendje nem tartalmazza azt a kitételt, miszerint muszlim ruhaviseletben vagy úgynevezett burkiniben nem szabad a medencét használni, hanem a fürdőruha méretére fogalmaz meg előírást.

“A fürdőruha viselés szabályait azért voltunk kénytelenek külön meghatározni, mert az emberek többségének egyértelmű ugyan, hogy fürdőruhában megy fürdőbe, illetve strandra, akadnak azonban olyanok, akiknek nem. Volt olyan vendég, aki hosszú szárú melegítőruhában óhajtott bemenni a medencébe, de olyan is akadt, aki teljes utcai viseletben akart fürdeni” – írta, hozzátéve, szó sincs diszkriminációról. Mivel semmilyen jogszabály nem határozza meg a fürdőruha fogalmát, méretét, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatalától kértek állásfoglalást. Az ÁNTSZ Abcúghoz is elküldött állásfoglalása szerint “a fürdők üzemeltetése során a fürdőegységekben az eltérő népcsoportok által fürdéshez viselt hosszú fürdőruhák közegészségügyi problémákat vetnek fel a zsebekben felejtett zsebkendők és egyéb szennyezések vízbe kerülése, a nagy mennyiségű víz járófelületre kerülésével okozta csúszásveszély és az előfürdő nem rendeltetésszerű használata útján.”

A Széchenyi fürdőben történtek után, amikor október elején két, burkinibe öltözött nőt kizavartak a vízből, senki sem tett bejelentést az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, amely hivatalból nem tud eljárást indítani, csupán kérelemre. Az Abcúgnak azt írták, az ügyhöz hasonló tárgyban eddig még soha nem érkezett bejelentés, tehát vizsgálat sem indult.