Kimarad pár szülői, és viszik is a gyerekeket

Az utóbbi néhány évben több súlyos gyermekbántalmazási ügy is nyilvánosságot kapott, idén Recsken és Gyöngyösön is volt hasonló eset, és mindkettőben közrejátszott a gyermekvédelem hibás működése is. Ezért a Szociális ügyekért és Társadalmi felzárkózásért Felelős Államtitkárságon úgy döntöttek, szigorítanak a jogszabályokon.

Selmeczi Gabriella és Horváth László fideszes képviselők októberben módosító javaslatot nyújtottak be a gyermekvédelmi törvényhez, amelyben súlyos veszélyeztetésnek minősítenék, ha a szülők “a gyermek gondozása tekintetében” nem működnek együtt a bölcsődével, az óvodával vagy az iskolával. Ugyanígy, minden további bizonyíték nélkül is súlyos veszélyeztetésnek számítana, ha a szülők nem engedik be a házukba a védőnőt, a háziorvost vagy a gyermekorvost. Súlyos veszélyeztetés pedig alapja lehet a gyermek azonnali kiemelésének is.

Az indoklásban azt írták, azért van erre szükség, mert a gyámhatósági eljárás kezdetén sokszor épp a szülők elzárkózása miatt nem bizonyítható a a gyermek életének, testi épségének, szellemi fejlődésének súlyos veszélyeztetése.

Tovább mélyül majd a szakadék

A javaslat parlamenti vitája előtt több civil szervezet közös nyilatkozatban kérte a képviselőket, hogy álljanak ki a terv ellen, mert ez alapján akár az is az együttműködés hiányának számíthat, ha a szülő nem megy el a szülői értekezletre, vagy késve jut el terhesgondozásra. Szerintük a szigorítás nem segítene megelőzni a tragikus eseteket, viszont növelné a kockázatát annak, hogy valós veszélyeztetés nélkül emeljenek ki gyerekeket tömegesen a családjukból.

A nyilatkozatot aláíró civilek szerint a jogszabályi keretek így is épp elég szigorúak, inkább az a gond, hogy a gyermekvédelmi rendszer tagjai nem tartják be azokat. Szerintük sok szülő egyszerű személyes vagy szakmai konfliktusok miatt nem működik együtt a védőnővel vagy a gyerekorvossal, de közben semmilyen veszély nem fenyegeti a gyereket. Épp ezért ez csak “látszatintézkedés, amely nem jelent megoldást a valóban súlyosan veszélyeztetett gyermekek problémájára, ellenben az együttműködésre kötelezett, jellemzően kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű családok még kiszolgáltatottabbá válnának általa” – írta többek közt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Gyerekesély Közhasznú Egyesület, valamint Herczog Mária és Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi szakértők.

Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár egy múlt pénteki háttérbeszélgetésen azt mondta, olvasta a panaszokat, de szerinte a javaslat nem ad lehetőséget a túlterjeszkedésre. “Ha a védőnő felhívja a szülőt azzal, hogy másnap menne hozzá, de a szülő éppen nem ér rá, az nyilván nem fog veszélyeztetésnek számítani. Nem a családból való kiemelés kap újabb jogszabályi lehetőséget, hanem a gyermek érdekében együttműködésre szeretnénk ösztönözni a szülőket” – mondta Czibere.

Ennek ellenére a javaslatban valóban nem konkretizálták, pontosan mi számít majd az együttműködés hiányának, csak annyit írtak bele, hogy a szigorítás a gyermek gondozásával (tehát nem a nevelésével, hanem az alap fiziológiai szükségleteivel) kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Ugyanezen a háttérbeszélgetésen az államtitkárságtól azt mondták,

azt büntetnék, ha például nem megfelelő a gyerek öltözéke, alultáplált, vagy nincs megfürdetve, a szülő pedig nem hajlandó elfogadni a segítséget. Ugyanígy az is veszélyeztetésnek számítana, ha a szülő nem jelenik meg a szülői értekezleten, és hiába próbálják többször utolérni, érdektelenséget mutat.

“Nálunk a felső tagozaton általában 3-4 szülő jön el az értekezletre” – mondta az Abcúgnak egy háromezer fős, hátrányos helyzetű településen levő iskola tanára, ahol az új szabály alapján igen sok eljárást lehetne indítani, pedig a pályafutása során csak egy bántalmazásos esettel találkozott. “Náluk jobban senki se tartotta a kapcsolatot az iskolával. Állandóan jöttek, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e a gyerekkel, ha éppen nem értek rá, mást küldtek maguk helyett. Később észrevettük a kék foltokat a kislányon, így derült ki, hogy bántalmazzák. Jeleztünk a családsegítőnek és a védőnőnek, aztán bírósági ügy is lett belőle”.

Az általunk megkérdezett tanárok szerint két kifutása lehet a dolognak. Az egyik, hogy a szabálykövető iskolák és tanárok feljelentgetésekbe kezdenek, ami oda vezet majd, hogy az iskola és a szülők közt még inkább megromlik a kapcsolat. “A mi környezetünkben az iskola most is egy szükséges rossznak számít, ami így csak még rosszabb lesz. Egyáltalán nem fog együttműködésre sarkallni” – mondta a már idézett tanár, aki egyben igazgató-helyettes is.

Sulyok Blanka, az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola tanára is hasonlóra számít. “Önmagában az, hogy a szülő nem együttműködő, rengeteg dolgot jelenthet. Nem hiszem, hogy az a megoldás, ha rögtön rászabadítjuk a szülőkre a gyámhivatalt. Tartok tőle, hogy tovább fogja mélyíteni a szakadékot az iskola és a szülők közt. Ráadásul a családok komoly megalázó bélyegként élik meg, ha a gyámügy belép az életükbe”.

A másik lehetőség, hogy az osztályfőnökök ugyanúgy dolgoznak majd tovább, ahogy eddig. “Szerintem a legtöbben nem fognak élni ezzel, inkább azt mondják majd, hogy persze, minden szülő ott volt az értekezleten, aztán eljárnak saját hatáskörben. De a bántalmazó esetek ugyanúgy nem fognak felszínre kerülni. Az lesz, mint amikor azt hitték, hogy a családi pótlék megvonásával vissza tudják szorítani a hiányzásokat. Látjuk, hogy nem sikerült” – mondta egy vidéki szakgimnáziumban dolgozó tanárnő, aki szintén kérte, hogy ne írjuk le a nevét.

Sulyok szerint hiába van jó szándék a javaslat mögött, a pedagógustól függ, hogy tudja-e, hogyan kell megszólítani a szülőt, és szán-e erre energiát, vagy inkább gyorsan ráküldi a gyámügyet, mert onnantól kezdve nem az ő felelőssége. “Ez egy felszínes megoldás, ami bizonyos esetekben jó lehet, de sok mindennel ki kellene egészíteni” – mondta.

Szociális munkás bezzeg nincs

Abban a néhány iskolában, ahol dolgozik iskolai szociális munkás, ott az ő feladata a szülőkkel való kapcsolattartás. “Nálunk általában a szülők negyede jön be magától. Ha kimegyek hozzájuk, és elmondom, hogy az igazgató mindenképpen látni szeretné őket, annak nagyobb hatása van. Sokszor azért nem jönnek, mert semmi kedvük azt hallgatni, hogy megint gond van a gyerekkel, de ha egy külső kontrollal próbáljuk bevonni őket, nem azt fogjuk elérni, amit szeretnénk” – mondta egy vidéki iskolai szociális munkás.

Csakhogy a kormány két éve jóformán lehetetlenné tette, hogy ifjúságvédelmi szakembert, ezzel együtt iskolai szociális munkást alkalmazzanak az oktatási intézmények. Mostanra úgy tűnik, meggondolták magukat, és pályázatot írtak ki ilyen munkakörökre, de a tervek szerint 1500 gyerekre jutna egy szakember, ami alig elég valamire.

Abban minden általunk megkérdezett iskolai dolgozó egyetértett, hogy az új törvény csak az osztályfőnökök adminisztrációs terheinek növelésére lesz jó. Bár a javaslatban nem szerepel, szerintük biztosan le kell majd papírozni, hogy kik vesznek részt a szülői értekezleten. “Az lesz, mint a hiányzásokkal. Az osztályfőnökök már nem is tudják nyomon követni, hogy ki, mikor, miért hiányzott, és jogos volt-e vagy sem, inkább beírják igazoltnak, nem is nézik, mi a valóság” – mondta egy tanár.

Nem lehetne visszautasítani a védőnőt

A javaslat alapján a jövőben nem lehetne visszautasítani a védőnői ellátást. A tiltakozó civil szervezetek szerint ez azért problémás, mert a védőnő kiegészítő szolgáltatást nyújt az egészségügyi ellátás és a gyermekvédelmi szolgáltatás mellé. Ezért, bár a védőnői ellátás a többségnek hasznos, nem feltétlenül az mindenkinek. “Miközben Magyarországon a védőnői ellátást magas színvonalúnak és hungarikumnak tekintik, soha átfogó értékelés, elemzés, kliensi elégedettségmérés nem történt” – írták.

Szerintük, mivel “a védőnő nem végez egészségügyi beavatkozást, járványügyi szűrővizsgálatot, nincsenek hatósági jogkörei, a védőnői szolgáltatások visszautasítása önmagában nem eredményezi a gyermek állapotának, fejlődésének veszélyeztetését”. Inkább azt javasolják, hogy a védőnő legyen szabadon választható, mert csak így biztosítható az a bizalom, ami feltétlenül kell a jó színvonalú ellátáshoz.