Orbán svájci követe is találkozott Pharaonnal

Amióta októberben kiderült, hogy a terroristák pénzelésével és az USA eddigi legnagyobb pénzügyi csalássorozatában való részvétellel gyanúsított szaúdi olajmilliárdos megvett egy telket a kormányfő szomszédságában, a fél hazai sajtó próbálja megfejteni, hogyan történhetett ez meg.

Miért éppen Budapest?

Az már elég jól dokumentált és a Belügyminisztérium által is megerősített, hogy Ghaith Pharaon aktív gazdasági tevékenységet folytatott az országban (üzletelt az állammal és Tiborcz Istvánnal is), de arról lényegében semmit sem tudunk, hogy a hírhedt olajmilliárdos miért éppen Magyarországot választotta befektetési célpontként.

Egy svájci pénzügyi világban dolgozó forrásunk szerint Pharaon nem az amerikai  és több külföldi titkosszolgálat Fidesz-buktató összeesküvésének részeként, hanem az arab pénzvilágban jártas magyar kapcsolatai révén jelent meg tavaly az országban. Ha Pharaonnak már a beutazása előtt is voltak nálunk jó ismerősei, akkor könnyebben magyarázható, hogy szinte pillanatok alatt több nagyon komoly üzletet is le tudott bonyolítani, például a miniszterelnök vejével is.

Úgy tudjuk, hogy Nagy István, rendkívüli és meghatalmazott berni nagykövet lehet az egyik, aki vonzó befektetési célpontként ajánlhatta Pharaon figyelmébe Magyarországot.

A hét elején a berni konzulátuson keresztül több kérdést is küldtünk Nagynak, a követség sajtóosztálya pedig pár órával később szűkszavúan reagált:

Nagy István nagykövet úr 2015-ben egy fogadás alkalmával futólag találkozott Ghaith Pharaonnal, akit azóta sem látott, és akivel azóta sincs semmifajta kapcsolata.

Rögtön visszakérdeztünk, hogy hol volt ez a fogadás, de erre már nem válaszoltak, mint ahogy azokra az előzőleg feltett kérdésekre sem, hogy honnan ismerik egymást, milyen rendszerességgel találkoztak, illetve hogy Nagy bemutatta-e Pharaont magyar üzletembereknek, politikusoknak.

Egyszer találkoztak? Hányszor találkoztak?

A konzulátus válaszát többféleképpen értelmezhetjük. Az első olvasat talán, hogy Nagy csak egyszer találkozott Pharaonnal, 2015-ben, és azóta nem. A másik, hogy a 2015-ös évben csak egyszer találkoztak, azóta nem, 2015 előtt viszont akár rendszeresen is összejárhattak, de azokról az időkről nem szól a válasz.

A 2015-ös futólagos találkozás olyasminek tűnhet, mint a Jordánia budapesti konzulátusán tartott díszvacsora, amelyen Orbán mellett részt vett a kormányfő által „professzornak” nevezett Pharaon is. Sőt, akár az is elképzelhető, hogy Nagy ugyanazon az eseményen futott össze a szaúdi férfival, mint a miniszterelnök, ezt azonban nem tudhatjuk. Hiszen nem válaszoltak kérdéseinkre.

A kormányfő nem árulta el a parlamentben, hogy mikor volt az általa említett díszvacsora, amikor pedig rákérdeztünk Havasi Bertalannál, a miniszterelnök sajtófőnöke annyit mondott, hogy Orbán már „részletesen válaszolt” a témában. Hetekkel ezelőtt kérdéseket küldtünk Jordánia tiszteletbeli konzuljának is, de ő sem válaszolt.

Ezek alapján tehát lehetséges, hogy Nagy és Orbán ugyanott és ugyanakkor találkozott Pharaonnal, de Nagyék válaszában az is benne van, hogy a svájci nagykövet egy másik országban futott össze a körözött szaúdival (mint ahogy fogadás és díszvacsora sem feltétlenül jelenti ugyanazt).

Ha abból az értelmezésből indulunk ki, hogy Nagy 2015-ben ismerkedett meg Pharaonnal, akkor kizárhatjuk, hogy az olajmilliárdos az ő tanácsa alapján jött Magyarországra. A követség válaszában rejlő másik lehetőség, valamint Nagy és Pharaon életútjainak metszetéből következtetve viszont életszerűtlennek tűnik, hogy a két férfi ne ismerte volna egymást már jóval korábban. Ugyanis

Csak ennyiből következtetni elsőre olyannak tűnhet, mint amikor a budapestiek azt hiszik, hogy Nyíregyházán mindenki ismer mindenkit, azonban közelebbről megnézve az említett felek életrajzát, inkább az tűnik hihetetlennek, hogy 2015 előtt nem ismerték egymást, mint fordítva.

A fáraó nagy név a környéken 

Nem volt egyszerű menet, de úgy tűnik, mára egyetértés alakult ki a magyar kormány tagjai

között abban, hogy Pharaon 2014. október 1-jén adott be vízumkérelmet a bejrúti magyar konzulátuson. (Miután két nappal korábban Zaid Naffa, budapesti jordán konzult szóbeli jegyzékben jelezte a magyar külügynek, hogy lesz majd egy ilyen vízumigény, figyeljenek majd rá.)

Pharaon nemcsak véletlenül vetődött Bejrútba, hogy beadjon egy vízumkérelmet, hanem ott élt, oda kötötték a gazdasági kapcsolatai. Hogy mennyire prominens szereplőnek számít a városban, azt jól szemlélteti, hogy

A pontos évszám nem ismert, de több forrás állítja, hogy az ötvenes években Pharaon (Svájc és Szíria mellett) Bejrútban járt általános vagy középiskolába. Van, ahol azt írják, hogy az ottani Amerikai Egyetemen is tanult. Az ország Pharaon apjának sem volt ismeretlen: Rashad Pharaon a Népszövetségben (ez volt az ENSZ elődje) Libanon és Szíria francia mandátumát képviselte.

Egy libanoni újságíró azt írta Pharaonról, hogy egy forrása szerint az 1973-tól 1989-ig tartó libanoni polgárháború során fegyvereket szállított a kormányerőknek. Ezt az információt sehol sem erősítették meg, az viszont egészen biztos, hogy a szaúdi milliárdosnak nagyon komoly üzleti érdekeltségei vannak Libanonban.

Több olyan gázzal, olajjal, vegyszerekkel, cementtel és például villamosenergiával kereskedő vállalat igazgatóságát vezeti, amelyben többségi tulajdonos a bejrúti székhelyű Pharaon Group. A cégcsoport az 1868-as alapítása óta a Pharaon család tulajdonában áll, és a cég legfontosabb „szponzora” egy dr. Ghaith R. Pharaon nevű férfi, aki azonos a Magyarországra érkezett Pharaonnal.

A Pharaon Gruopot egyébként jelenleg egy Michel Pharaon nevű ember vezeti, aki jelenleg Libanon turisztikai minisztere. Nem egyértelmű, hogy van-e rokoni kapcsolat közte és a csoport legnagyobb támogatójaként említett Ghaith Pharaon között, de ha családi vállalkozásról beszélünk, akkor talán nem lenne meglepő, ha lenne. Azzal együtt is, hogy a Pharaon elég gyakori vezetéknévnek számít a környéken. (Magyarul egyébként fáraót jelent, ami az arab világban kb. annyira elterjedt név, mint a magyarban a Király.)

2015-ben egyébként a cégcsoport többségi tulajdonában lévő olajtársaságtól, a Pakistan Oilfileds Limitedtől vásárolta meg egy pakisztáni olajkitermelő terület 30 százalékát a Mol. Ez az az év, amikor a szaúdi milliárdos nálunk is intenzíven üzletelt. Hallottunk olyanról is, hogy pár évvel korábban egy magyar energetikai vállalat nagy tételben gázt vásárolhatott egy Pharaon érdekeltségébe tartozó cégtől, erről azonban nem találtunk konkrétumot.

Odavannak Libanonért

Pharaon tehát nem kispályás üzletembernek számít Libanonban, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legfelső gazdasági körökhöz tartozik. Ebben a körben pedig rendkívül járatos Nagy István is.

Az erdélyi származású Nagy 1956-ban emigrált az országból, majd egy évig tanult vallástörténetet Bejrútban, később a Harvardon, a Columbia Egyetemen és Londonban diplomázott. Önéletrajza szerint a karrierje egy hihetetlenül impozáns sikersztori: a hetvenes évektől a kétezres évek közepéig nagy amerikai és svájci bankok vezérigazgatója, igazgatóságának elnöke volt.

2005-ben aztán váltott, és átment a korábbiaknál jóval szerényebbnek számító Banque Audi Suisse élére. A libanoni bank vezérigazgatói posztja mellett a szintén az egyik leggazdagabb libanoni család tulajdonában álló Audi Saradar nevű személyre szabott banki szolgáltatásokkal foglalkozó intézet igazgatóságába is bekerült. Utóbbi egyébként nem Svájcban, hanem Bejrútban működik, és elsősorban arab sejkek, olajmonarchiák képviselői tartják náluk a pénzüket.

Erről az időszakról Nagy a következőt mondta tavaly a Mandinernek:

2005-ben a libanoni Audi Bank svájci vezérigazgatója lettem. Ismertem a Közel-Keletet, rengeteget utaztam. Nagyon jómódú arab kliensekkel tárgyaltam, sok befolyásos kapcsolatom lett. Szaúd-Arábiában különösen: én hoztam ott létre a libanoni bank leányvállalatát.

Ebben az interjúban egyébként Nagy elismerte, hogy a 2010 után megvalósult keleti nyitás politikájában komoly szerepe volt az ő kapcsolatrendszerének. Nehéz is lenne tagadni, mivel a második Orbán-kormány megalakulása óta ő a miniszterelnök arab ügyekért felelős megbízottja.

Nagynak hála az elmúlt években a magyar diplomácia dübörgött az arab világban, különösképpen Libanonban. Orbán Viktor többször is ellátogatott Bejrútba (még akkoriban, amikor Nagy csak tiszteletbeli genfi konzul volt, és a libanoni pénzintézeteknél dolgozott), 2012-ben kétszer is találkozott a libanoni kormányfővel, akivel a magyar–libanoni gazdasági kapcsolatok ösztönzéséről is tárgyalt.

A következő évben Orbán libanoni üzletembereket tüntetett ki a magyar parlamentben, majd röviddel ezután egy üzleti delegációval ismét Bejrútba utazott, ahol azt mondta, hogy

Libanon kulcsország Magyarország számára.