Arra sincs pénzük, hogy az első fizetésig kihúzzák

50 év felett nem vesznek fel dolgozni. A fizetésemből sok adót vonnak le. A várostól 45 perc járásra, az erdőben lakom. Első hónapban hogy oldom meg az étkezést? Fogsorom hiánya. Irataim nincsenek. Képtelen vagyok beilleszkedni. Nincs BKV-bérletem. Tél van, és az építőiparban nincs felvétel ilyenkor.

Ezeket a válaszokat hajléktalanok adták arra a kérdésre, mi akadályozza őket abban, hogy munkát tudjanak vállalni. A kérdéseket a Február Harmadika Munkacsoport felmérésében tették fel még 2013-ban. Ugyanebből a felmérésből derül ki az is, hogy a hajléktalan emberek nagy részének egyáltalán nincs legális, bejelentett munkahelye.

A közel kilencezer megkérdezett hajléktalan csupán egyharmadának volt munkabérből származó jövedelme, és csak hét százalék végzett rendszeresen munkát. A többiek túlnyomórészt alkalmi munkából, kisebb részt közmunkából tengették a napjaikat, a válaszadók kétharmada pedig nyugdíjból, segélyből vagy kukázásból tartotta fenn magát.

Utánajártunk, miért lenne fontos, és mégis miért annyira nehéz egy hajléktalan embernek munkát találni, miben segít az állam, mit tud nyújtani nekik a közmunka, és miért a konyhai kisegítő a legnépszerűbb állás az otthontalanok körében.

Gyors lecsúszásból lesznek a hajléktalanok

“Vidéki férfi feljön Budapestre, mert itt könnyebb munkát találni. Talál, munkásszállón lakik, közben a család vidéken él. Amíg küldi haza a pénzt, rendben van a dolog, de a gyerekek nélküle nőnek fel. Aztán megszűnik a munka, hazamegy, de semmi kötődése nincs már, ott sem talál munkát, ezért visszajön a városba. Pénze már nincs, elvált, a gyerekek maradnak az anyjuknál. Ezután már csak a létfenntartás marad, alkohol, dohányzás, ezek pedig költségesek, így hirtelen az utcán találja magát.”

Ez az életút azokból a kérdőívekből rajzolódik ki, amelyeket az újonnan munkába álló hajléktalan emberek töltenek ki a ferencvárosi közfoglalkoztatónál, a Feszofe Kft.-nél. Az önkormányzati cég az ország egyik legnagyobb hajléktalan-foglalkoztatója, az elmúlt években volt, hogy 250 hajléktalan embernek adtak munkát. A dolgozók kilencven százaléka hajléktalanszállóról jár munkába.

A fővárosi hajléktalan-ellátó, a BMSZKI központjában van egy földszinti terem, ahol számítógépek, telefonok várják a hajléktalan embereket, a faliújságon pedig minden nap friss álláshirdetéseket találni. Ez a szervezet álláskereső irodája, 11 éve működik, és bármilyen hajléktalan ember bemehet oda munkaügyeket intézni.. Az iroda munkatársával, Nagy Istvánnal és a Feszofe Kft. igazgatójával, Sebők Endrével beszélgettünk arról, milyen hajléktalan embereknek munkát keresni, illetve foglalkoztatni őket.

Nem a pénz a legfontosabb

“Telefonja szinte minden hajléktalannak van, hívást indítani viszont már nem tudnak kezdeményezni, de innen telefonálhatnak. Az állásjelentkezéshez bizonyítványok kellenek, ezeket újra be kell szerezni, valaha volt jogosítványokat megújítani, az életvitelükből fakadóan rengeteg papírt kell pótolni. A fényképes önéletrajz-készítés is alap ma már egy állásra való jelentkezéshez” – kezdte sorolni Nagy István, hogy mik a leghétköznapibb problémák, amelyeket segítenek megoldani az álláskereső irodában. A legnépszerűbb a telefonos szolgáltatás, de van olyan hajléktalan ember, aki a Fedél Nélkül újságba ír, és az iroda gépeit szokta használni a munkájához.

Nagy szerint azért van szüksége a hajléktalanoknak a munkából származó jövedelemre, mert anélkül még a támogatott lakhatást sem tudnák fenntartani és az ellátórendszeren kívül pedig sehogy sem boldogulnának. A munkának magának viszont nagyobb jelentősége is van az egyszerű pénzkeresésnél. “Amikor egy hajléktalan ember elkezd dolgozni, újra a társadalom tagjává válik” – mondta Nagy.

“A munkahelyen olyan emberekkel kerül össze, akiknek fontos társadalmi értékeik vannak mint a család, akiknek van hová menniük, vagy rendszeresség van az életükbe és pontosan be is érnek a munkába” – magyarázta Nagy. A hajléktalanok ebben a közegben új barátokra tesznek szert, és ez motiválja őket arra, hogy előbb kikerüljenek az ellátórendszerből. Onnan kikerülni ugyanis egyáltalán nem egyszerű.

Az intézmény munkatársai évekkel ezelőtt elvégeztek egy kísérletet: hajléktalanként éltek két hónapot Kecskeméten. Az első héten még elvoltak a hivatalos bejelentkezések intézésével, utána pedig néha visszatoltak pár bevásárlókocsit, hogy lássák, mennyi pénzt lehet vele keresni, de az idő előrehaladtával egyre inkább csak a szobatársakkal beszélgettek a hajléktalanszállón.

“Diplomás, képzett szakemberek, tudták magukról, hogy egy kísérlet alanyai, mégis bebábozódtak az ellátórendszerbe” – mondta Nagy. Szerinte azért fontos, hogy a hajléktalanok minél több ponton kapcsolatba kerüljenek a társadalommal, mert különben az ellátórendszer visszahúzza őket. A minimális élethez eleget ad, de nem motiválja őket. A napi nyolcórás munka pedig a legjobb kapcsolódási pont.

Nehéz hozzászokni a munkaidőhöz

“Látni kell, hogy a szociális ellátórendszer egy része rögzíti a hajléktalan állapotot, mert az emberek egy idő után elvárják a kiszolgáló rendszer juttatásait” – mondta ugyanerről Sebők Endre, hozzátéve, hogyha viszont a hajléktalan elmegy dolgozni, azzal megteszi az első lépést a saját élete megváltoztatásához. “A hajléktalan embernél tökmindegy, hogy milyen nap van, az aluljáróban mindegyik ugyanolyan. Mi itt rendet viszünk az életébe, ez a pozitívum” – mondta Sebők.

Ők elsősorban egy klasszikus szociális foglalkoztató: közmunkát végeznek, park- és közterületfenntartást, illegális szemét begyűjtését, de van varrodájuk, kötészetük és brikett gyártó soruk is. A hajléktalan emberek pedig a többi közmunkással együtt dolgoznak. “Ilyet nem sokan vállalnak fel rajtunk kívül, a fővárosban csak egy-két cégnél van hajléktalan-foglalkoztatás, de ekkora sehol se” – tette hozzá Sebők. Mivel a hozzájuk érkező hajléktalanok döntő többségének nincs iskolai végzettsége, vagy ha van, akkor is elavult, ezért ők főleg közterületi feladatokat végeznek: parkgondozást, járdatakarítást.

Sebők szerint hozzájuk az egyetlen bemeneti követelmény, hogy az ember akarjon dolgozni, és legyen rá alkalmas egészségügyileg. A munkásaik közül volt, aki évekig munkanélküli volt, mielőtt alkalmazni kezdték. “A munkaidő 7-től 3-ig tart, hétfőtől péntekig, ebbe nehéz beleszoknia annak, aki hosszú idén keresztül nem vett részt ilyenben” – mondta Sebők. Viszont nem lehetetlen, ők pedig segítenek is ebben, dolgozik náluk szociális munkás, akihez az ottdolgozók segítségért fordulhatnak.

“Elnézőek vagyunk és rugalmasak” – mondta Sebők. Szerinte a cél az, hogy az emberek visszaszokjanak a munka világába, azok a problémák pedig, amelyek egy munkahelyen előjöhetnek, megoldódjanak: járjon be időben, ne legyen ittas, öltözködjön normálisan.

Az első hónap után elegük lesz

Nagy Istvánék az álláskeresési irodában piaci állásokat közvetítenek ki a hajléktalan embereknek, így az ő ügyfeleiknek egy sokkal szigorúbb szűrőn kell átesniük, mintha például közmunkára jelentkeznének. “Egy állásinterjún rendezett állapotot várnak el, már a rossz fogazat is hátrány lehet” – mondta Nagy. Az utcán élő hajléktalanoknak szerinte nem is fog sikerülni tartósan elhelyezkedni, hiszen ott fürdeni és aludni sem tudnak rendszeresen, így az első lépésnek mindenképpen annak kell lennie, hogy bemenjenek egy szállóra.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a munkáltatók manapság szívesebben fogadnak hajléktalan embereket, mint korábban. A kétezres években még mindennapi jelenség volt a diszkrimináció, de ma már nincsenek olyan tapasztalataik, hogy valaki azért ne kapna meg egy állást, mert kiderül róla, hogy fedél nélküli. Lassan ott tartunk, hogy “ legyen keze, lába, és tudjon dolgozni” – mondta Nagy.

A legfőbb gond azzal van, hogy a hajléktalan embereknek sokszor arra sincs elég pénzük, hogy az első fizetésig kihúzzák. “Szándékosan keresik a naponta vagy hetente fizető állásokat, amik a fekete piacra jellemzőek” – mondta Nagy.

Azt kell elmagyarázni nekik, hogy fontos bevállalni ezt az egyhónapos nehézséget, a feketemunkával ugyanis hosszútávon rosszabbul járnak. “Mi rendszeresen biztosítunk munkába állási csomagot, ez munkaszerződés bemutatása esetén tartós élelmiszert jelent” tette hozzá Nagy. Ezen kívül az önkormányzatoknál is lehet igényelni munkába állási támogatást, az átmeneti szállókon pedig lehetőség van az előtakarékosságra, melyeket ilyen esetekben fel lehet használni.

Diplomás állásokat ritkán kell keresniük, főleg általános iskolai végzettséget igénylő, vagy valamely szakmához kötött munkákat keresnek a hajléktalan ügyfeleiknek. Gyakran szerveznek átképzéseket, különböző tréningeket, sokszor ugyanis hiába van egy hajléktalan embernek valamilyen képzettsége, az már elavult. “Tímárok, esztergályosok voltak, vagy autószerelők, akik Skodát és Ladát szereltek” – mondta Nagy.

A férfiak körében népszerűek az autómosó-állások a jatt miatt, a legkedveltebb munkahely azonban a konyhai kisegítő. “Ott sok esetben kapnak enni, az pedig egy második fizetéssel is felér” – mondta Nagy. November elején főleg bolti eladót és árufeltöltőt keresnek a közelgő ünnepek miatt, tavasszal az építőipar, ősszel a kertészetek keresnek munkaerőt és szinte valamennyi hónapnak meg van a maga idénymunkája.

Sokan lesznek újra munkanélküliek

Hiába lesz azonban egy hajléktalan embernek munkája, azt meg is kell tudnia tartani. A Feszofe Kft.-nél 2012 óta 1300 hajléktalan fordult meg. Velük a cég egy évre köt szerződést, de van lehetőség hosszabbítani is. “Sokan azonban nagy eséllyel ezt az egy évet sem dolgozzák végig” – mondta Sebők. A munkások hetven százaléka marad meg, a többiek lemorzsolódnak.

“Van, akit soha többet nem látunk” – mondta Sebők. Elmegy, mert nem tetszik neki a munka, a rendszer, visszamegy vidékre, vagy kiújulnak az egészségügyi problémái, esetleg talál magának másik munkahelyet.

Nagy István szerint a lemorzsolódás komoly probléma, sokan vannak, akik az első hónapban esnek ki. A másik meglepően jellemző kiesési pont pedig a harmadik hónap. “Ez az az időszak, amikor kiderül, hogy az ember megfelelt, stabil lett a munkahelye, és ekkor éri el azt a pontot, amikor beosztott fizetéséből már esetleg meg tudja hívni a barátokat például egy italra” – mondta Nagy. Innen pedig könnyen visszacsúszhatnak a szenvedélyekhez. “Egyetlen pillanat elég hozzá, és újra az ellátórendszerben találja magát” – magyarázta.

A közmunka kényelmes, bele lehet ragadni

A Feszofe Kft-nél jelenleg közel 110-en dolgoznak, köztük sok olyan, akinek már évek óta a cég a munkahelye. “Itt nem túl magasak a követelmények, ez nem a versenyszféra. Ha itt valaki ledolgozza a 8 óráját, megkapja a fizetését” – mondta Sebők Endre. Van üzemorvos, karácsonyi jutalomként krumpli-, hagymaosztás, és minden dolgozó kap munkaruhát is. “A hajléktalanok között van jópár, aki ebben éli az életét” – mondta Sebők.

Sebők Endre szerint a munkásaik tíz százaléka tud a Feszofe Kft.-nél végzett munkát ugródeszkaként használva továbblépni az elsődleges munakerőpiacra. “Elmentek takarítónak, árufeltöltőnek” – mondta Sebők. Hozzátette, hogy elégedett ezzel a számmal, ahhoz képest pláne, hogy ezek az emberek honnan indultak.

A Belügyminisztérium 2015 márciusában országos programmá bővítette a Feszofe Kft. ferencvárosi hajléktalan-foglalkoztató programját, egymilliárd forintos költségvetéssel. A programot 13 megye 23 közfoglalkoztatójára terjesztették ki. Idén februárban ért véget.

Az egyéves program során 819 hajléktalannak adtak munkát. Ez főleg palántanevelést, brikettállást, komposztálást és elhagyott közterületek, temetők karbantartását jelentette. A BM szerint a program elején jelentős volt a lemorzsolódás, a konkrét számra vonatkozó kérdésünket viszont nem válaszolták. Szerintük viszont aki maradt, az utána az átlagnál jobban ragaszkodott a munkájához, a program befejezte után pedig a résztvevők 15 százaléka talált munkát a közmunkán kívül, az elsődleges munkaerőpiacon.

Idán márciusban újra elindították a programot, még több megye még több közfoglalkoztatóját vonták be, és a keretösszeget is megemelték közel másfél milliárd forintra. Az idei programban a tervek szerint még több hajléktalannak tudnak munkát adni. A Feszofe Kft. szintén várja a hajléktalan munkásokat, Sebők Endre szerint ugyanis bőven vannak szabad helyeik: a költségvetésükből még 30-40 hajléktalannak tudnának munkát adni.