Bárhová lépek, csupa jég minden. Miért?

A múlt pénteki, szombati hóesés és havas eső nyomai máig markánsan meghatározzák a főváros és a vidéki települések látképét. Míg az utakról viszonylag jó hatásfokkal sikerült eltüntetni a havat, jeget, a járdák jelentős részéhez mintha senki nem nyúlt volna. Többek szerint a kutyások meg a zöldek tehetnek róla, az ő „nyafogásuk” miatt nem lehet mindenhol sózni, mint régen, mások szerint amíg nem kérik számon a hóeltakarítást, addig maradnak a jeges járdák. Más kérdés, hogy pont az önkormányzatoknak lenne leginkább mit söprögetni a saját portájuk előtt. 

Ja kérem, az nem az én asztalom!

Nehezíti a hóeltakarítást, hogy sokszor a környéken lakók sem tudják, kit keressenek egy adott problémával, ha mondjuk nem tudják megközelíteni a játszóteret vagy a körzeti orvosi rendelőt. Ha mégis utánajárnak, és telefonálgatni, levelezgetni kezdenek, a hivatalok hajlamosak egy véget nem érő egymásra mutogatásba kezdeni. A tapasztalatok szerint az önkormányzati kezelésben lévő területek, parkok környéke a legelhanyagoltabb.

Hogy a fővárosban kinek és mit kéne takarítania, azt a köztisztasági rendelet szabja meg, ami alapján a járdák takarítása az ingatlanok tulajdonosainak, üzemeltetőinek a kötelezettsége. Persze elsőre mindenkinek a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. ugrik be, az ő átlag 300 munkásuk próbálja feltörni a jeget a hidakról, felüljárókról és az olyan járdákról, lépcsőkről, amik nem tartoznak egyetlen ingatlanhoz sem. Hómunkásaik 8 órára 4000 forintot kapnak, és bár kicsivel több pénzért biztos motiváltabban állnának neki egy kilátástalannak tűnő jeges járdát kopogtatni a lapátsarokkal, de mivel a mostani összeg megfelel a törvényben előírt minimálbérnek, a társaság nem tervez emelést. És míg nyáron szinte naponta belefuthattunk egy-egy falevelet órákig kergető közmunkásokba, télen valahogy kevésbé láthatjuk őket.

Míg az úttestet és egyéb közterületeket az illetékes szerveknek kell csúszásmentesíteni, ha egy társasház előtti járdán zakózunk egy nagyot, az már a lakók felelőssége. Vagyis egy soklakásos társasház esetén gyakorlatilag senkié. Ha a közös képviselő által megbízott cég gondoskodik is a hó eltakarításáról, sokszor

Így fordulhat elő, hogy a lakótelepen az önkormányzat feltakarítja a járdát, a ház által megbízott takarító pedig centire pontosan felsöpör a ház kapujától a járda előtti egy méterig. Így a két feltakarított betoncsík között pedig megrekednek a hóbuckák, mint egyszeri menekült a tranzitzónában.

A Bem rakparton pedig azt figyelhettük meg, hogy a járdát takarítók pedánsan ügyelnek rá, nehogy kicsit is belesöpörjenek a BKK megállóiba. Ami így marad jeges, ahogy erre több járaton fel is hívják a figyelmet a sofőrök. A megállók takarításával kapcsolatban megkérdeztük a BKK-t, akik elküldték kérdéseinket a BKV-nek, a válasszal frissítjük cikkünket.

Olvasóink fotói is alátámasztják: a közterületek mintha senki földjének számítanának. Nézzünk pár példát!

Baross tér, Keleti pályaudvar

A Baross térhez egy ujjal sem nyúltak, pedig az egyik legforgalmasabb pesti csomópont. Jól látszik, ahogy a sok 24-es villamoshoz, a troli- és a buszvégállomásokhoz topogó láb már fényesre csiszolta a jégpáncélt. 

Millenáris park

Egy remek példa arra, milyen nehéz illetékest találni, ha jeget kéne törni. A Millenáris Park előtti járda vajon kié? A fővárosé? A kerületé? A Millenáris Nonprofit Kft.-é? Ez utóbbi tulajdonosa a Magyar Állam, de jogkörét a Magyar Államkincstár gyakorolja. És söpörni ki fog? 

Kecskeméti parkoló

Kecskeméten a Rákóczi út mentén, a régi Városi Mozi előtti területen fekvő fizetős parkoló sem nagyon találja gazdáját, ha jégről van szó. Itt amúgy a kecskeméti önkormányzat cége, a Kecskeméti Városrendészet szedi félóránként a 80 forintokat.

Somlói úti lépcső

A gellérthegyi Somlói út végén levő lépcső az egyetlen szabályos útvonal a hegyről lefelé jövet a közeli óvodához. Vajon hogy tud lemenni itt valaki egy babakocsival vagy egy gyerekhordozóval?

Dózsa György úti tenger

A legcsodálatosabb kép a Dózsa György úton készült, a Benczúr utca és az Andrássy út között. Itt 4 napja nézhetik a járókelők ezt a naplementében hullámzó tengerre emlékeztető csodálatos fagyott tájat. 

A kerékpárutak sem kivételek

Sok helyen a kerékpárutak mintha még mindig nem számítanának igazi útnak. Vagy letakarítatlanul maradnak, vagy rosszabb esetben még rájuk is seprik a havat. Jól mutatja a helyzetet ez a kedd délután készült videó is, ahol a bringás alól egyszerűen egyik pillanatról a másikra elfogy az aszfalt:

Peches ember ne menjen a jégre!

A Mentőszolgálat a jeges, csúszós járdák miatt elcsúszott emberek ellátását külön nem tartja nyilván, így erre vonatkozó statisztikai adatuk sincsen. Győrfi Pál szóvivő szerint az elmúlt napokban nem nőtt észrevehetően a riasztások száma. Az elesésből származó leggyakoribb sérülések a végtagtörések, zúzódások, fejsérülések. Mivel ilyenkor a legveszélyeztetettebbek az amúgy is nehezen mozgó idős emberek, akiknek a csontjaik is sérülékenyebbek, segítsük őket a közlekedésben, és ha tehetjük, ne viseljünk csúszós talpú cipőt. És bízzunk az olvadásban!

(Köszönjük olvasóink fotóit!)