A menekültek még évtizedekig jönnek Európába

• Hiába érkezett Pintér Sándor belügyminiszter meghívására Budapestre a svéd migrációs- és igazságügyi miniszter, a két miniszternek semmiben nem sikerült megegyeznie.
• Morgan Johansson az Indexnek adott interjújában olyan képet rajzolt a menekültügyről, ami minden pontjában eltér a magyar kormány megközelítésétől.
• A svéd miniszter szerint a menekülthullámon nem lehet úrrá lenni, mert a kérdés évtizedekre határozza meg a világ képét.
• Szerinte van megoldás, de ez nem hasonlít Orbánék víziójára.

Svédország nagyon mást vall a menekültügyről, mint Magyarország. Miért jött Budapestre?

A belügyminiszter hívott meg. Az volt a célom, hogy személyesen beszéljünk Magyarország és Svédország menekültügyi megközelítéséről. Két órát beszélgettem a belügyminiszterrel, és volt egy háromórás vacsorám az igazságügyi miniszterrel.

Közeledtek bármiben az álláspontok?

Nem igazán. A mi megközelítésünk, hogy a menekültkérdés a világunk egyik legfontosabb alakító tényezője most és a jövőben. A Földön 65 millió menekült és belső menekült van, és ez a második világháború óta a legmagasabb szám.

A menekülthelyzet jelenlegi oka a szíriai háború: a szír lakosság fele, 12 millió ember hagyta el hazáját, vagy szeretne elmenekülni. De hiába valósulna meg a szír béke, jönnek új konfliktusok, és új okok, amelyek miatt tömegek kényszerülnek lakóhelyük elhagyására. Tavaly Bangladesben jártam, ahol a klímaváltozás lehetetleníti el az emberek életét. 160 millió ember él egy olyan országban, ahol néha már 50 fokos a hőség, az emberek pedig próbálnak elmenekülni.

Amire ki akarok lyukadni, hogy a menekültek nem fognak eltűnni, a kérdés még hosszú ideig napirenden lesz.

Ezért Európának szüksége van olyan rendszerre, ami segít a felelősséget megosztani az országok közt.

Európa a világ egyik leggazdagabb kontinense, és nem engedhetjük meg, hogy ne legyen egy olyan rendszerünk, ami segít azoknak, akiknek védelemre van szükségük. Jelenleg még nincs ilyenünk, de dolgozunk rajta. Olyan megoldásra van szükségünk, ahol minden ország befogad menekülteket.

A magyar kormány szerint a menekültügy megoldása nem a segítség, hanem hogy megállítsuk őket a határainknál. Hogyan egyeztethető össze ez a két ellentétes álláspont?

Mindkét ország aláírta a genfi megállapodást, amely megállapítja, kik számítanak menekültnek, és kötelezi az országokat, hogy megvédjék azokat, akik a háború elől menekülnek. Ez ugyanúgy vonatkozik Magyarországra, mint Svédországra. Az egyik legfontosabb lépés a közös európai menekültrendszer megalapításában, hogy mindegyikünknek el kell fogadnia a genfi megállapodást.

Ez az első pont: tiszteletben kell tartanunk a nemzetközi megállapodásokat. Tehát minden országnak be kell fogadnia a menekülteket, és emberi módon kell velük bánni.

A második pont a szolidaritás. Ha tömegek érkeznek egyetlen országba, akkor a többi országnak segítenie kell. Görögországba rengetegen jöttek nagyon rövid idő alatt, ezért a többi országnak segítenie kell nekik. De ebben nem minden ország akart részt venni. Magyarország egyike volt azoknak, akik visszautasították a segítség elvét.

Pedig ha hosszútávon kezelni akarjuk ezt az ügyet, akkor közös megoldásokra van szüksége. Egy ilyen lépés az áttelepítés: ez lehet a megoldás a mostanihoz hasonló krízishelyzetekben.

Harmadik pont pedig a külső szolidaritás. Segítenünk kell a konfliktuszónák környékén elterülő országokat. Törökországban jelenleg több mint kétmillió menekült van, Libanonban egymillió, Jordániában 6-700 ezer. Nem hagyhatjuk magukra ezeket az országokat. A tervezett áttelepítési programok segítenének a menekülteknek közvetlenül a menekülttáborból Európába jutni.

Ezen tervek felől nézve furcsa lehet a magyar kormány apokaliptikus megközelítése. A jelenlegi politika szerint azért kell megállítani a menekülteket, mert ekkora számban megroppantják az európai kultúrát.

Nem szabad félni a sokféleségtől. A sokféleség erősíti az országokat, nem pedig gyengíti azokat. Svédország a második világháború óta fogad be menekülteket.

A zsidókkal kezdődött, akik Dániából érkeztek. 1943-ban egyetlen hónap alatt hétezer zsidót fogadtunk be. Svédország gyakorlatilag az összes dán zsidót megmentette a holokauszttól. A világháború után érkeztek a fehér buszok: a svéd vöröskereszt 25 ezer embert hozott Svédországba a koncentrációs táborokból. 1956-ban, amikor a kommunisták leverték a magyar forradalmat, 200 ezer magyar menekült el Magyarországról, akik közül hétezret fogadott be Svédország. A hetvenes években katonai puccsok voltak Latin-Amerikában: rengeteg chilei telepedett le nálunk. A nyolcvanas években az iraki-iráni háború idején, a török-kurd konfliktusok idején érkeztek az irakiak és a kurdok. A kilencvenes években, a balkáni háború idején 80 ezer ember menekült el a mészárlások elől, és sokan jöttek Svédországba. Most pedig a szíreken van a sor. A háború 2011-es kitörése óta Svédország 148 ezer szírt fogadott be.

Csak tízmillióan vagyunk, és 17 százalékunk nem svéd gyökerekkel rendelkezik. Én ezt az erősségünknek látom, és ennek minden nap megvannak a bizonyítékai.

Az ezzel ellentétes politika veszélyeit, tehát amikor a hatalmon lévők kijátsszák a különböző csoportokat egymás ellen, éppen nekünk, európaiaknak kell a legjobban ismernünk.

Mit tud tenni Svédország, vagy az Unió ezekért az elvekért, amikor Magyarország a fentiekkel ellentétes politikát folytat? A kormány épp most tervezi, hogy automatikusan zárt táborba helyez minden hozzánk érkező menekültet.

Európának megvannak azok a szervei, amelyek kezelik az ilyen ügyeket. Az Európai Bizottság közelről követi, hogy mi folyik Magyarországon ezzel a tervezett jogszabállyal.

Zavarossá teszi a képet, hogy a svéd helyzet sem a teljes nyitottságot tükrözi. Jártam Svédországban, és azt tapasztaltam, hogy az Önök országa is inkább szűkíti a menekültek lehetőségeit. Nehezebb menekültstátuszt kapni, miközben tömegével küldik vissza az afgán és iraki menekülteket a hazájukba, noha ezek a helyek nem a békéről ismertek.

Fontos megjegyezni, hogy 2015-ben kényszerhelyzetben voltunk. Egyetlen év alatt 163 ezer ember érkezett hozzánk. Az év végén heti 10 ezer ember lépett be Svédországba. Mi más helyzetben voltunk, mint Magyarország, amelyen csak átutaztak a menekültek: ezek az emberek Svédországban akarnak letelepedni.

És hiába működik nálunk a világ legjobb menekültügyi rendszere, képtelenek voltunk ellátni négy hónap alatt 160 ezer embert. Attól féltem, hogy ha ez így folytatódik, akkor tízezrek élnek majd az utcán a svédországi tél derekán.

Hogy fordulhatott elő ilyen helyzet? Úgy, hogy Európának nem volt működő felelősségmegosztási rendszere.

Tavaly januárban még mindig 148 ezer ember várta, hogy elbírálják a menekültkérelmét. Ennek oka, hogy egyedien bírálunk el minden kérelmet. Aki védelemre jogosult, az maradhat Svédországban. A szíreknek például a 100 százaléka kapja meg a menedékjogot, és ugyanez a helyzet Eritreával. De ha a Balkánról jössz, akkor ez a szám csak 2-3 százalék.

Az irakiak és afgánok esetében minden attól függ, hogy az országuk melyik részéről érkeztek: ha nincs konfliktus az adott országrészben, vissza kell menniük.

Az üzenetünk az, hogy az ellenőrizetlen migrációt meg kell állítani. De akiknek védelemre van szükségük, azoknak meg kell kapniuk.

A menekültügy másik fontos kérdése az integráció. Azaz, hogy akik maradhatnak, részei legyenek a társadalomnak. Stockholm néhány negyedében viszont azt tapasztaltam, hogy semmiféle keveredés nincs a bevándorlók, vagy leszármazottaik, és a tradicionális svédek közt. Jártam olyan városrészben, ahol szinte nem lehetett svéd szót hallani. Mindez nem a magyar kormány érvelését támasztja alá, miszerint a kultúrák együttélése nem megoldható?

Természetes, hogy az emberek ott telepszenek le, ahol a saját kultúrájukkal találkozhatnak. Például azért, mert ott élnek már a rokonaik. Így van ez a svédekkel Amerikában, vagy akár Afrikában. Ez a jelenség lehet jó vagy problematikus is.

Gond akkor van, ha olyan helyen él rengeteg ember, ahol nincs munka. A helyzet kulcsa, hogy legyen munkalehetőség. Ha van munka, szállás és oktatás, akkor a helyzet sokkal könnyebb. 2016-ban nagy hangsúlyt helyeztünk az integrációra: rengeteg házat építettünk, többet, mint az elmúlt negyven évben. 60 ezer új ház épült tavaly, és 70 ezret tervezünk idén, hogy kielégítsük az igényeket.

Elfogadtunk egy új jogszabályt, amely szerint minden önkormányzat köteles menekülteket befogadni. Korábban ilyen nem volt, csak márciusban lépett érvénybe. Így biztosíthatjuk, hogy a távolabbi országrészekbe, északra is letelepedhessenek az emberek. Ilyen szabályra már jóval előbb szükségünk lett volna, akkor nem alakult volna ki ilyen helyzet.

Az oktatás nagyon fontos. Tavaly 112 ezer ember kérelmét bírálták el a bíróságok, akik közül 67 ezer ember kapott menedékjogot. Azaz a kérelmek 60 százalékát fogadták el. Ezek az emberek olyan munkaerőpiacra lépnek ki, amelynél keményebbet évek óta nem láttunk. A munkanélküliség csökken, és bár van 100 ezer betöltetlen munkahely, ezekhez megfelelő képesítés kell.

A feladatunk az, hogy a menekültek mielőbb megtanuljanak svédül.

Mindez nagyon más, mint amit a magyar kormány hangoztat. Mit gondol: a magyar álláspont idomul majd a svédhez, vagy fordítva?

Ha minden ország azt mondja, hogy magunkat helyezzük az összes többi elé (ahogy Trump mondta - a szerk.), akkor nehéz lesz kompromisszumos megoldást találni. Az Európai Unió lényege az együttműködés és a kompromisszum.