Szabolcs
14 °C
28 °C

Jeszenszky Géza az oroszbarátságról: vicc, agymosás, szegénységi bizonyítvány

2017.03.14. 09:13

Az Antall-kormány külügyminisztere és Orbán Viktor első kormányának washingtoni, a másodiknak pedig oslói nagykövete, Jeszenszky Géza történész is felszólalt azon a hétfői budapesti konferencián, amit az LMP-közeli Reflektor.hu szervezett a magyar szuverenitásról. A magát elkötelezett atlantistának valló Jeszenszky az előadásában keményen bírálta a jelenlegi kormány oroszbarát külpolitikáját: viccnek nevezte, hogy Brüsszel lenne az új Moszkva, szegénységi bizonyítványnak, hogy Vlagyimir Putyin jobb lenne Angela Merkelnél, vagy éppen azt, hogy Asztana és Baku élhetőbb lenne Brüsszelnél és Washingtonnál.

A mostani „agymosás" pedig a második világháború alatti időkre emlékezteti.

Nem Orbán, az EU gyengesége a fő probléma

A konferencia előadói – a volt külügyminiszter mellett az LMP-s Ungár Péter és Meszerics Tamás, valamint Szent-Iványi István – mind főként a putyini Oroszországtól féltették a 21. századi Magyarország szuverenitását. Bevezetőjében azonban Ungár kijelentette: az „orosz veszélyt" nem Orbánnak köszönhetjük – ő ugyanis egyáltalán nem az a világpolitikát formáló személyiség, akinek láttatni akarja magát. Hanem az Európai Unió gyengeségének és megalkuvásának, melynek nincs közös külpolitikája, védelmi politikája és energiapolitikája, és nem áll ellen az orosz nyomulásnak. Ungár szerint „nem lehet európai szolidaritásról beszélni, ha északon az Északi Áramlat 2-ből, délen a Déli Gázkorridorból orosz gáz jön majd.

Nyugatról csak azért nem jön orosz gáz, mert földrajzilag lehetetlen, de ha még négy évet kap a Juncker-bizottság, ezt is megoldják.

– mondta Ungár, aki szerint Orbán ezt a siralmas európai átlagot húzza még lejjebb. Miközben Csehországban a belügyminisztériumon belül külön egység küzd az orosz propaganda ellen, Magyarországon az orosz propagandát a magyar közmédia átveszi és terjeszti, folytatta Ungár, aki szerint Paks II-t pedig „felfoghatjuk a Barátság kőolajvezeték után úgy, mint Barátság atomerőművet: ez is az orosz érdekeknek felel meg".

A szuverenitás olyan, mint a szüzesség

Jeszenszky Géza előadása történeti részének lényege az volt, hogy a teljes önrendelkezés, szuverenitás Magyarország számára magában nem sokat ért, és ezt a mindenkori elit a 20. század elejéig pontosan tudta. „Ausztriától leválva Magyarország azonnal egy másodrangú vagy harmadrangú hatalom szintjére süllyedne, amely ugyan rendelkezhetne a kedvére való nemzeti intézményekkel, de nemzeti függetlensége és helyzete azoknak az erős és agresszív szomszédoknak az irgalmától függene, amelyek éhesek a területekre és a kereskedelemre, miközben sem otthon, sem határaikon túl nem becsülik sokra az alkotmányos szabadságjogokat'' – ídézte Jeszenszky a brit Times egy 1905-ös cikkét, hozzátéve, hogy

az alkotmányos szabadságjogokat nem sokra becsülő, Magyarországot fenyegető agresszív szomszéd alatt Oroszországot értették már a 20. század elején is.

A reformkori elittől az emigráns Kossuthon át Tisza Istvánig ezért mindenki hol a Habsburg birodalmon belüli belső szuverenitásban, hol a több nemzetet összefogó dunai konföderáció eszméjében, hol pedig a dualista rendszerben gondolkozott, nem pedig az egyedes egyedül álló, önmagára utalt Magyarországban. Jeszenszky szerint tehát végső soron a magyar elit nem szervilizmusból, hanem önző magyar érdekből – a külső ellenségtől és a nemzeti kisebbségek függetlenedésétől való félelem miatt – tartott ki a kiegyezés rendszere mellett, helyesen.

A volt külügyminiszter tulajdonképpen az Európai Unióval vont burkoltan párhuzamot: Magyarország EU-tagként is lemond a teljes szuverenitásról, mégis ez a magyar érdek. Jeszenszky szerint az EU legtöbb elve és előírása helyes és előrevivő, ami nem az, azt partnerek és szövetségesek keresésével meg lehet vitatni és változtatni. „Ott van az Európai Bizottság, benne van a saját képviselőnk, nem mondhatjuk, hogy nem tudunk beleszólni. És ott van az Európai Tanács, ahol vétózhatna is a magyar miniszterelnök. Egyszer hallottuk, hogy vétózott, aztán kiderült, nem volt igaz" – utalt Jeszenszky a tavaly márciusi EU-csúcsra, melyről az MTI először azt írta, azért szakadt félbe, mert Orbán megvétózta a menekültek áttelepítését Törökországból, noha ez nem felelt meg a valóságnak. 

A kvótanépszavazásra utalva Jeszenszky azt is hozzátette, ha tényleg az ország jövője a tét, akkor Orbán az Európai Tanácsban bármikor vétózhat, „ha tényleg valami nagyon rossz készül". Brüsszellel azonban nem csak egy vétó erejéig, alkalmilag kellene szembeszállni, hanem stabil szövetségeket kellene kiépíteni – a visegrádi államokon túl a baltiakkal, Horvátországgal, az északi ötökkel (N5) és másokkal összefogva. A Brüsszel-ellenességről pedig a következőt mondta:

A szervilizmusnak nem a hepciáskodás az ellentéte.

Jeszenszky magát a szuverenitást viccesen a szüzességhez hasonlította, mivel szerinte annak is korlátozott időtartamban van értelme, a végső célja pedig a jó házasság és a nagy család. A szuverenitásnál tehát többet ér a jó partner, a jó szövetség.

Jó, hogy nem a NATO az ellenség!

„Én egy viccnek tartom, hogy Brüsszel lenne most az, ami egykor volt Moszkva" – utalt Orbán Viktor immár állandóan visszatérő összehasonlítására Jeszenszky, a Vlagyimir Putyin növekvő népszerűségét kimutató közvélemény-kutatásokra hivatkozva pedig hozzátette azt is, hogy

Szegénységi bizonyítvány, ha valaki azt hiszi, hogy Putyin jobb, mint Merkel. (...) Még szerencse, hogy a NATO-t nem deklaráljuk ellenségnek, hogy Brüsszel után a NATO is nem lesz egy új Moszkva.

– folytatta a volt külügyminiszter, aki szerint a két rendszert egyáltalán nem lehet összehasonlítani. Mert nem csak a két rendszer gazdasági és politikai ereje nem azonos, de az erkölcsi különbség is óriási – értve ezalatt Moszkva oldalán az óriási demokráciadeficitet, a demokrácia hiányát. Jeszenszky ezért úgy fogalmazott,

Nem kétséges, hogy ez nem két pólus, ami között mi kompországként ide-oda csapódhatunk.

De a keleti nyitás külpolitikájának is odaszúrt: Jeszenszky szerint semmilyen adat nem mutatja, hogy a keleti nyitás gazdaságilag sikeres lenne, ő pedig személy szerint egy északi – balti és skandináv irányba történő – nyitást tartana fontosnak a keleti és déli nyitás helyett.

Komolyan gondolhatja valaki, hogy Asztana és Baku kellemesebb hely, mint Brüsszel és Washington? Ki az, aki ezekben az országokban akar letelepedni?

– bírálta tovább a magyar kormány jelenlegi külpolitikai irányvonalát Jeszenszky Géza.

Bár elviekben szóba jöhetne egyfajta semlegesség is a Nyugat és Oroszország között, Jeszenszky szerint „a szuverenitás birtokában a semlegesség sem jelent menedéket az agresszorokkal szemben″, és például Ausztria vagy Svédország semlegességét is csak a Nyugat léte őrizte meg, ráadásul Finnországban vagy Svédországban „épp most erősödik az a gondolat, hogy be kéne lépni a NATO-ba, ez korábban elképzelhetetlen volt". 

Mégsem a fentiek voltak Jeszenszky legerősebb kijelentései. Hanem az, amikor arról beszélt:

a „mai napok agymosása" segíthet azt is megérteni, miként lehetséges, hogy a második világháborúban annyian képtelenek voltak felismerni, hogy Magyarországnak ki kellene lépnie a háborúból.

Ugyanis a volt külügyminiszter szerint nem csak a szervilizmus és a félelem, hanem az agymosás miatt sem volt kellő bázisa annak, hogy szembeszálljunk a német elnyomással.