Friderika
10 °C
16 °C

Az állam szörnyű hozzáállását mutatta meg tökéletesen a gödi botrány

DSC 2348
2017.05.05. 10:08 Módosítva: 2017-05-05 10:09:32
Borzalmas állapotok egy speciális otthonban: két nappal ezelőtt jelent meg egy nemzetközi jogvédő szervezet, a MDAC (Mental Disability Advocacy Centre) brutális körülményeket feltáró jelentése a gödi Topház otthonról, ahol több mint kétszáz testi- és értelmi, főként többféle és súlyos fogyatékossággal élő gyerekeket, felnőtteket ápolnak. A szervezettel hónapokig elutasító volt a kormány, de ahogy megjelent a jelentés, gyorsan döntöttek: hamarosan bezárják az otthont, és azonnal kirúgják a vezetőt, Lantosné Berkes Juditot, akire már tíz éve is panaszkodtak a beosztottai.

Rettenetes körülményekről számol be az MDAC civilszervezet a gödi fogyatékkal élők otthonában tett látogatása alapján írt jelentése, amelyben fotókat is közölnek az ijesztő helyzetről. „Az MDAC a lakókkal szembeni embertelen bánásmódra és kínzásra is látott példákat: halmozottan sérült embereket láttak fém rácsos ágyakba zárva, elkülönített és fizikailag korlátozott embereket láttak zárt ajtók mögött, egy fiatal fiút házi készítésű kényszerzubbonyban, kezeletlen nyílt sebeket és az alultápláltság jeleit” - fogalmaz egyebek mellett az angol nyelvű jelentés.

A hatályos magyar törvények szerint amennyiben egy fogyatékossággal élő ember ön- és közveszélyes, akkor lehetőség van a fizikai vagy kémiai korlátozására. Gyógyszerezhetik és le is kötözhetik, ha például veszélyesen agresszív. Azonban nem mindegy, hogyan teszik ezt, a fogyatékossággal élők korlátozását részletesen és szigorúan szabályozza egy 2004-es rendelet, ami leírja, hogy milyen esetekben és miként lehet "fizikai vagy kémiai jellegű korlátozó intézkedéseket" alkalmazni. A vonatkozó rendelet szerint az általában kötözéssel vagy gyógyszerezéssel elvégzett korlátozást csak a szükséges ideig szabad alkalmazni, folyamatosan ellenőrizni kell a szükségességét, értesíteni kell róla a beteg kezelőorvosát, az ellátottjogi képviselőt, közben folyamatosan és részletesen dokumentálni is kell ezeket az intézkedéseket.

Mivel a Topház nem válaszolt a kérdéseinkre, így nem tudjuk, hogy a MDAC által tapasztalt visszaélések (például a pulóverével hátrakötözött kezű vagy a lábánál kikötözött lakó) esetében jogszerűek voltak-e a korlátozások.

A fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmével foglalkozó ÉFOÉSZ álláspontja szerint "az, hogy valaki ön- és közveszélyes nem oka, hanem következménye az állapotoknak, amelyek a fogyatékos emberek nagylétszámú intézeteiben uralkodnak. Bárki, akinek egy ilyen intézetben kellene akár viszonylag rövid ideig is élnie, maga is veszélyessé válna. Az ellátórendszer feladata, hogy nyugodt, biztonságos, családias körülményeket teremtsen ahhoz, hogy az érintettek kiegyensúlyozottan élhessenek."

Milanovich Dominika, a TASZ egyenlőség projektjének munkatársa is ezen az állásponton van, az Indexnek azt mondta, a szakma egyetért abban, hogy nem lehet jól működő nagylétszámú intézetet üzemeltetni, ami ráadásul el van rejtve a világ és a szakértő civilek monitorozó tekintete elől.

A magyar otthonok zárt ajtók mögött működnek

Steven Allen, az MDAC kampányigazgatója az Indexnek azt mondta, az Európai Bizottság támogatásával kétéves projekt keretein belül vizsgálták Magyarországon, Bulgáriában, Csehországban és az Egyesült Királyságban azokat az otthonokat, amelyekben gyerekek is élnek. Magyarországon komoly ellenállásba ütköztek, a négy vizsgált állam közül nálunk volt a legelutasítóbb az állami hatóság.

„Egyik országban sem volt egyszerű dolgunk, de Magyarországon különösen nagy problémákba ütköztünk. Az állami fenntartású intézmények ügyében hónapokig próbálkoztunk Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárnál, Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárnál, illetve Balogh Zoltán miniszternél is. Balogh Zoltántól egyáltalán semmilyen választ nem kaptunk, az államtitkárságon keresztül végül egy intézménybe látogathattunk el. Közben egyre nőtt bennünk a kíváncsiság, hogy ha ennyire zártan kezelik a többi intézményt, vajon mi történhet a falakon belül” - fogalmazott.

Mivel Magyarországon az országgyűlési képviselői mandátummal rendelkező képviselőknek joguk van látogatni az állami fenntartású intézményeket, ezért az MDAC minden magyar pártnak kérvényt írt, hogy segítsék a munkájukat azzal, hogy bejuttatják őket az intézményekbe, mondja Allen. „Egyedül az LMP-s Szél Bernadettől kaptunk választ, aki igyekezett nekünk segíteni” - fogalmazott a MDAC munkatársa.

scrn
Fotó: MDAC

Szél Bernadett az Indexnek azt mondja, ő a felkérést követően egyeztetni kezdett a kormányzat illetékes államtitkáraival és a minisztert is megkérte, hogy engedélyezzék a civil szervezet látogatását, de ő is falakba ütközött. „Felháborított, hogy egy Európai Bizottsági program alatt működő civil társaságot nem engedik be az intézménybe. Tavaly novemberben bejelentkeztem a Topházba, ahol fogadtak is, mert nem volt más választásuk, az Országgyűlési Törvény értelmében be kellett engedniük. Szakértőként szerettem volna magammal vinni az MDAC munkatársait is, de a bejáratnál feltartóztatták őket, így csak én mehettem be. Egy pogácsázós beszélgetés után egy Márton napi mulatságba csöppentem az intézményben, ahol én nem láttam visszásságot, de kollégáimmal gyanakodtunk, hogy megrendezett helyzetet mutatnak. Utána sokáig kilincseltem még a civilek bejutása végett a kormánynál, de megmakacsolták magukat. És aztán az MDAC áprilisban feltárta az intézmény másik, rettenetes arcát” - mondta az Indexnek.

Nem mindenki szerint rémes

Ugyanis a szervezet idén áprilisban végül mégis bejutott a Topházba, Steven Allen azt mondja, az otthon egyik munkatársa engedte be őket, hogy az Európai Parlamentben tartandó konferenciához találjanak egy fogyatékossággal élő gyereket vagy fiatalt, aki mesél Brüsszelben arról, hogyan él a Topházban. „Akkor szabadon mozogtunk és fotóztunk az intézményben” - mondja Steven Allen.

A jelentés hatására az Emberi Erőforrások Minisztériuma végül csütörtökön lépett, habár korábban elutasítóak voltak a civilekkel, most a jelentésükre reagálva döntöttek: bezárják az intézményt. Közleményükben azt írják: „a kormány elfogadhatatlannak tartja azt, ami a gödi TOPhÁZ Speciális Otthon ellátottjaival történt. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma rendkívüli vizsgálatot indított az otthonban, melynek eredményéről a vizsgálat lezárulta után tájékoztatja a közvéleményt. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, mint az intézmény fenntartója azonnal felfüggesztette az intézmény igazgatóját, és elrendelte új vezető ideiglenes kinevezését. A kormány célja, hogy megszüntesse a nagy intézményeket, az ott lakó, fogyatékos és pszichiátriai beteg embereket pedig családiasabb környezetben helyezze el. A kiváltási program keretében a gödi TOPhÁZ Speciális Otthon is bezárásra kerül a közeljövőben” - fogalmaz a közlemény

Az Index 2014-ben járt a Topházban, a fotókat Bödey János készítette. Ő most azt mondja, már akkor is látszott, hogy méltatlan helyzetet hoz létre az állam, de a jelentésben leírt rémségeket nem tapasztalt. „Láttam, hogy néhány beteg piszkos ruhadarabokban van, vagy hogy időszerű lett volna, hogy tisztába tegyék, illetve higiéniai problémák is megmutatkoztak. De fizikai bántalmazást, jogtalan elzárást nem láttam. Az látszott, hogy erejükön felül teljesítenek a dolgozók, le vannak terhelve, hogy negyven gyerekre jut két ápoló” - mondja.

Akkor még másik igazgató volt az intézmény élén, a tavaly óta megbízott vezetőt, Lantosné Berkes Juditot viszont korábban erősen bírálták kollégái. Az Abcúg azt írja, a most felmentett Lantosnét évekkel korábban az ombudsmannál már bepanaszolták egy másik intézménybeli kollégái, illetve az általa vezetett pilisvörösvári Napsugár Speciális Otthon a kétezres évek második felében többször is bekerült a hírekbe az ott uralkodó rossz körülmények miatt. 

Leterheltség, pénzhiány, tömeg

A Topház kétszáz lakója közül az egyik ott élő gyerek édesanyja, Szép Veronika viszont nem tapasztalt borzalmas körülményeket, szerinte a MDAC-jelentés túloz. Kisfia hat éve a Topház Speciális Otthon lakója, közepesen értelmi sérült, aki állni és ülni sem tud, mert agyvérzéssel, koraszülöttként jött a világra. Szép Veronika hetente többször is meglátogatja a fiát, az intézménybe bejelentés nélkül is szokott menni, és úgy érzi, a gyereke jó kezekben van.

"Habár a kisfiam nem a legsúlyosabb betegeknek fenntartott szárnyban lakik, szabadon mozoghatok az intézményben, sok gyereket ismerek, és nagyon meglepődtem, amit a jelentésben olvastam, sok minden túlzás benne véleményem szerint. Én azt látom, hogy az itt dolgozók az erejükön felül teljesítenek, rengeteget dolgoznak, és mindent megtesznek a gyerekekért. Nem láttam olyat, hogy ennyire leszedálnák a gyerekeket, ha pedig korlátozva vannak, akkor azért, mert magukban vagy másokban kárt tennének. Változás viszont kellene, mert több dolgozóra lenne szükség és a leterheltség enyhítésére" - fogalmazott.

A nagylétszámú intézetek valóban túlzsúfoltak, nincs elég (szakképzett) segítő, elegendő pénz fűtésre, élelmiszerre, gyógyszerre, reagált a jelentésre az ÉFOÉSZ (Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége), és ugyanilyen állapotokról beszélt az Indexnek Milanovich Dominika, a TASZ egyenlőség projektjének munkatársa. A fogyatékos-ellátással foglalkozó szakemberek között egyetértés van abban, hogy az ötven főnél nagyobb bentlakásos intézményeket be kell zárni. Az ott dolgozók ugyanis túlterheltek, emberfeletti küzdelmet vívnak a mindennapokban és folyamatos feszültség veszi körül azokat az embereket, akik éppen azért élnek ott, hogy segítséget kapjanak mentális problémáik leküzdéséhez.

A kitagolás lesz a megoldás

Az otthonok megszüntetése nem azt jelenti, hogy szélnek eresztik a lakókat, hanem, hogy kisebb létszámú lakóotthonokban vagy önkormányzati lakásokban helyezik el őket, és egyéni szükségleteiknek megfelelő szolgáltatásokkal látják el őket. Az Európai Fogyatékosságügyi Stratégia is ezt az elvet támogatja, az Európai Bizottság is a tömegintézetek totális kiürítését, megszüntetését, és az ott lakók kiscsoportos, vagy akár egyéni lakhatásának kialakítását írja elő, természetesen az érintettek helyzetének és állapotának megfelelő segítséggel támogatva. 

Ezt a folyamatot kitagolásnak nevezik, és Magyarország tíz éve írta alá a kitagolást szorgalmazó ENSZ egyezményt. Ennek értelmében az elzárt, településszéli, bentlakásos tömegintézményekből önálló lakásokba vagy kisebb, 7-12 fős lakásokba, lakóotthonokba költöztetik a fogyatékosokat, azzal a céllal, hogy ők lehetőségeihez mérten a lehető legönállóbb életet élhessék, és egyéni döntéseket hozhassanak.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011-es felmérése szerint Magyarországon körülbelül húszezer fogyatékos ember él tartósan bentlakásos tömegintézményben. Milanovich Dominika az Indexnek azt mondta, 2007 és 2013 között hat intézetet szüntettek meg Magyarországon, amivel viszont a húszezerből mindössze 672 ember kapott új lakhatást. 2016 szeptembere óta újra pályázhatnak a nagy intézmények kitagolási EU-s pénzekre, a TASZ munkatársa szerint a 78 milliárd forintos forrás tízezer ember elhelyezésére lesz elég. Hogy mi lesz a maradék tízezerrel, illetve, hogy miből finanszírozza majd az állam a kitagolás után szükséges szolgáltatásokat, egyelőre nem lehet tudni.