Profin elintézték, nehogy kérdezni tudjunk a kormány rendezvényén
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
A csütörtök délelőtti szekció 10 órától 13.15-ig, az ebédszünetig zajlott, egyebek mellett ekkor jelentette be a miniszterelnök, hogy a kormány a gyerekszám növelése érdekében milyen új családpolitikai intézkedéseket vezet be, a felszólalók a család szentségéről, a népességfogyás nehézségeiről beszéltek.
A problémák egységes megoldási módjának a konzervatív családszemléletet határozták meg. Semjén Zsolt szerint például az alacsony gyerekszám problémakörének feloldásához kiindulópontként egységes család-definícióra van szükség: nevezetesen, hogy a család egy férfi és egy nő, plusz leszármazottaik egységét jelenti, valamint, hogy a harcban a magyarok etnikai és biológiai reprodukciója a cél.
Beszélt a francia Ludovine de La Rochere is , aki azt fogalmazta meg, hogy amennyiben nem egy férfi és egy nő kapcsolatából bontakozik ki a család, így újradefiniálódik a család konstrukció, akkor tönkre is megy. Ő egyébként a La Manif Pour Tous nevű francia mozgalom alapítója, ami a helyszínen osztogatott programfüzet szerint „a gender ideológia, az azonos neműek közötti házasság, az apa nélküli mesterséges megtermékenyítés és a béranyaság ellen küzd.”
A kormány prominensei mellett a tizenegy felszólaló között volt Allan C. Carlson is, a World Congress of Families (WCF, Családok Világkongresszusa) nevű szervezet alapítója. A szervezet - amely a magyar kormánnyal közösen szervezte ezt a háromnapos eseményt -, szintén a természetes család koncepciója mellett kardoskodik, amelyet kizárólag egy férfi és egy nő közösségeként képzelnek el, ennek megfelelően bírálják az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) embereket és az abortuszt is. Ezzel vívták ki, hogy 2014 óta szerepelnek az amerikai Southern Poverty Law Center nevű jogvédő szervezet listáján, ahol az LMBT-ellenes gyűlöletcsoportokat sorolják.
Szoros emberfogás alatt az újságírók
A rendezvényt igyekeztek elszeparálni az újságíróktól, csak figyelni lehetett az előadásokat. A konferencia előtt két nappal leadott hivatalos interjúigényünk ellenére (az online regisztrációs íven ugyanis szerepelt ilyen kérdés), végül azt közölték, hogy nem fognak interjút szervezni.
A sajtónak elkülönített teret szalagkordonokkal vonták körbe a szervezők, így amikor mosdóba mentem, átbújtam a kordon alatt. Ekkor szegődött mellém először egy fiatal szervező, és onnantól kezdve bárhová mentem, mindig testközelben kísért valaki. Egyik kísérőm elnézést is kért, hogy ennyire rám tapad, azt mondta, hogy
Az is kiderült, hogy ha újságíróként nem az előadásokat hallgatom a teremben, akkor a folyosón nem lehetek, csak a sajtónak kijelölt, elzárt teremben. És amíg átérek a kettő között, akkor kísérni fognak.
Ketrecből ketrecbe?
- kérdeztem vissza kissé kényszeredetten, de ő csak hallgatagon vonult mellettem.
Az előadás utáni szünetben kiderült, hogy az előadók egy távolabbi, egy újabb kordonnal elkerített részen tartózkodnak, ahová szintén nem mehetek be. "A barna karszalag ide nem jó" - ennyit válaszolt az udvarias biztonsági őr. Az egyik szervező ekkor - több mint három óra várakozás után - közölte, hogy sajnos nem fogok tudni interjút készíteni, mert mindenki nagyon elfoglalt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
