Hiába rugdossák a problémás gyerekeket, kizuhannak az oktatásból

A Híd-programot azért indította a kormány, hogy megpróbálja az oktatási rendszerben tartani azokat a diákokat, akik végzettség nélkül hullanak ki belőle. Nem véletlenül törekednek erre, hiszen Magyarország vállalta, hogy 2020-ig tíz százalék alá szorítja a korai iskolaelhagyók arányát. Ők azok a 18-24 éves fiatalok, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeznek, és nem tanulnak. Mielőtt részletesebben belemegyünk a Híd-programba, lássuk, mennyire állunk közel a kitűzött cél eléréséhez!

Röviden: egyre kevésbé. Az Eurostat adataiból látszik, hogy Magyarország, még ha hullámzott is a teljesítménye, sokáig jobb volt az EU-átlagnál. 2013-ban viszont ez megfordult, és 2016-ban már 12,4 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, szemben a 10,7-es EU-átlaggal. Összehasonlításképp, a szlovákoknál ez az arány 7,4, a cseheknél 6,6, a lengyeleknél 5,2, a szlovénoknál 4,9 százalék volt. Az EU-tagállamok közül hat országot, a máltaiakat (19,6 százalék), a spanyolokat (19 százalék), a portugálokat (14 százalék), a bolgárokat (13,8 százalék), az olaszokat (13,8 százalék) és a románokat (18,5 százalék) előztük meg tavaly. Az országon belül is jelentős eltérések vannak: miközben Közép-Magyarországon évek óta tíz százalék alatt van a korai iskolaelhagyók aránya, Észak-Magyarországon tavaly majdnem 20 százalék volt.

A kormány 2014-ben alkotott egy középtávú stratégiát a végzettség nélküli iskolaelhagyás ellen, amiből az Európai Bizottság hiányolta a megfelelő ágazatközi koordinációt és a világos megvalósítási tervet, ezért kétségesnek látta, hogy működőképes lesz-e. Ebből a stratégiából is kiderült, hogy a kormány jórészt az újonnan indított Híd-programtól reméli a helyzet javulását. Új intézkedésként említették még például az Ifjúsági Garancia Programot (itt képzésiköltség-támogatásra, lakhatási támogatásra és hasonlókra pályázhatnak a korai iskolaelhagyók), az egész napos iskolát, a duális szakképzést és néhány általánosságot, mint ez is: “a felnőttképzés támogatásában a veszélyeztetett célcsoportok prioritásként kezelése”.

Még egy hely, ahová kitolhatják a gyerekeket

Az első Híd-osztályok 2013-ban indultak, összesen 1518 diákkal. Az iskolákat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és a Szakképzési Centrumok jelölik ki a jelentkező iskolák közül. Hogy miért küzdenek maguktól a problémás gyerekekért, arról később még szó lesz. Idén 2373-an vannak a programban, de tavaly és tavalyelőtt háromezernél is több diákot vontak be.

A Híd-programnak több része van. A Híd I. azoknak szól, akik elvégezték a nyolc osztályt, de nem vették fel őket semmilyen középiskolába, és még tanköteletesek. Őket egy évig, 8-10 fős kiscsoportban egyrészt a továbbtanulásra, másrészt közvetlenül a munka világára próbálják felkészíteni, például azzal, hogy munkahelyeket látogatnak velük. Ebben a tanévben 83 diákot vontak be a Híd I.-be, ami elég kevés. Bognár Mária oktatáskutató szerint azért, merta Híd I.-be olyanok iskolázhatók be, akiket máshová nem vettek fel. Mivel sokkal több középiskolai férőhely van, mint gyerek, ezért a legtöbben azért bejutnak valahová, még ha utána ki is hullanak.

A híd-programosok többsége a Híd II.-be jár. Ebben azok vehetnek részt, akiknek nincs alapfokú végzettségük, de van legalább hat osztályuk. Itt nem feltétel, hogy tanköteles korúak legyenek. A Híd II.-nek van egy- és kétéves változata is, a célja pedig, hogy a diákok befejezzék az általános iskolát, és képesek legyenek elkezdeni a szakképzést. Elvileg nagy hangsúlyt fektetnek a szakmaszerzéshez szükséges kompetenciák fejlesztésére és az alkalmazható tudás megszerzésére.

Hetedikben behívott az általános iskolai igazgató, hogy nem akar megsérteni, de a következő évben már nem szeretnék, hogy hozzájuk járjak.

“Felajánlotta, hogy a nyolcadikat megcsinálhatnám a Híd-programban” – mesélte egy budapesti fiú, aki így került át szakiskolába. Azt mondta, azért tették ki az általánosból, mert “világéletében rossz gyerek volt”, többször is bukott, ezért örült, hogy vele egykorúakkal járhat tovább.

Egy társa szerint annyiból jó volt a Híd, hogy a tanárok türelmesebbek voltak velük, ezért szívesebben jártak be órára, mint a korábbi iskoláikban. Viszont bárki el tudta végezni. “A vizsga annyiból állt, hogy leültettek minket, megkaptuk a kérdéseket, és elénk tették a könyveket, hogy írjuk ki belőlük a választ. Ez szinte minden tantárgyra igaz volt” – mondta. Élvezte, hogy kevesebb órára kell bejárnia, de szerinte volt olyan tanár, aki leíratott velük egy mondatot az óra elején, aztán hagyta, hadd csináljnak, amit akarnak.

Tavaly szeptemberben elindították a kétéves Szakképzési Hídprogramot is, több mint 1500 diákkal, így most már ez a Híd-program legnépesebb része. Nekik már ösztöndíj is jár, az első évben havi nyolcezer, a másodikban tízezer forint, és a program végén a 8 osztály mellé részszakképesítést kapnak. “Tudjuk, hogy sok érintett gyerek van a környéken, ezért döntöttünk úgy, hogy beindítjuk” – mondta egy kelet-magyarországi iskola igazgatója, aki azt reméli, ősztől engedélyt kapnak a Híd-programra.

Megkeresték az általános iskolákat, hogy vannak-e olyan diákjaik, akik betöltötték a 15 évet, nincs nyolc osztályuk, és szívesen átadnák őket. Az igazgató szerint rengeteg ilyen diák van, és az iskolák nem nagyon ragaszkodnak hozzájuk. Ez nem meglepő, az iskolák többsége próbál megszabadulni a problémás gyerekektől, amire megvannak a technikák a magántanulói státusztól a kirúgásig.

Nem is nézik, hogy működik-e

A Híddal kapcsolatban kezdettől fogva sok szakértőnek voltak fenntartásaik. Először is az merült fel, hogy ha egy diák évek óta iskoláról iskolára jár, folyamatosan bukdácsol, és a tanárok nem tudnak vele mit kezdeni, vajon mitől változna meg a helyzet egy-két plusz év alatt.

Az egyik, már idézett budapesti diák a Híd után szakmát kezdett tanulni, de nem múltak el a korábbi magatartási gondjai. Összeveszett a tanárokkal, kiabált velük, az igazgató pedig csak nevetett rajta. Hamarosan mennie kellett az iskolából. Végül sikerült szakmát szereznie, ma már a vendéglátásban dolgozik, de szerinte ezt nem a Hídnak köszönheti, hanem saját magának.

A Híd arra jó, hogy a gyerekek egyáltalán csináljanak valamit. De a szakmaszerzéshez semmi köze

– mondta. “Híd program... nagyon nagy volt a fluktuáció ebben az esztendőben, tehát már nem is azok a gyerekek járnak ide, ebbe a két osztályba, akik annak idején beiratkoztak, és rengeteg lemorzsolódás volt az iskolai hiányzások miatt. Tehát pontosan azt folytatták, azt a hozzáállást, amit az általános iskolában, ami miatt kimaradtak” – idézte az Emmi háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) egy felzárkóztató programokat működtető szervezet munkatársát. Egy hasonló területen dolgozó dél-alföldi forrásunk elfekvőnek nevezte az általa ismert Híd-programot.

Az OFI azt is felvetette, hogy a Híd-osztályok könnyen szegregálhatják a roma tanulókat. “Az átmenetileg elkülönített felzárkóztatás után a tanulók reintegrációja a fősodor tanulási intézményekbe borzasztóan nehéz, és az esetek döntő többségében nem is történik meg” – írták.

A kiskunhalasi Vári Szabó István Szakképző Iskolában 2013-ban indult az első Híd. A kétéves programot végül egy év után le kellett fújni, mert minden gyerek kihullott. Két évvel később már az egyéves programot indították, eddig ez volt a legsikeresebb: a tíz résztvevőből csak öten hullottak ki, a többiek ma is a szakképzésben tanulnak. A tavaly ősszel indult Szakképzési Hídprogram viszont megint kudarcnak tűnik: Zsoldos László igazgatóhelyettes szerint kevesen fogják sikerrel zárni az első évet. “Próbáljuk felhívni a diákok figyelmét, hogy nincs más lehetőségük alapfokú végzettséget szerezni, mégis hiányzik belőlük a motiváció” – mondta Zsoldos.

Mártonfi György, az OFI munkatársa 2014-2015-ben vizsgálta egy megyeszékhely Híd-programját. Itt összesen 65 diák vett részt a programban, közülük 25-en az első, 8-an a második évben abbahagyták, 7-en annyit hiányoztak, hogy ki kellett iratkozniuk, és csak 24-en fejezték be sikerrel.

Ez persze csak pár példa, de az országos helyzetről nincsenek számok. Az Emmi legalábbis kérdésünkre azt írta, nincs adata arról, hogy “hány olyan tanuló vett részt a Híd- programokban, aki a programhoz való csatlakozása után szakmát, illetve érettségit szerzett”.

Kíváncsiak voltunk, készült-e bármilyen más minisztériumi vizsgálat a Híd hatékonyságáról. Kiderült, hogy az első év után, 2014-ben készítettek kérdőíves kutatást a résztvevő diákok körében, de nagy újdonságokra nem sikerült fényt deríteni. “Megerősítést nyert, hogy a programban résztvevő tanulók szociális és tanulási hátránnyal küzdenek. Számukra ezért a törvényben szereplő 8-12 fős csoportlétszámok biztosítják az egyéni fejlesztés és mentális támogatás lehetőségét, amelyet a programban résztvevő pedagógusok általában példaértékűen végeztek” – írta a minisztérium az Abcúgnak.

Úgy csinálják, ahogy tudják

“A kisebb osztálylétszám miatt sokkal könnyebb csoportbontást csinálni, projektmódszert alkalmazni, vagy bármi mást, ami nem frontális oktatás” – mondta Zsoldos László, aki szerint ők próbálnak is élni a kínálkozó lehetőséggel. Csakhogy a Hídban résztvevő tanárok semmilyen módszertani segítséget nem kapnak. Mindenki saját belátása szerint foglalkozik a nehezen kezelhető, sokszor magatartászavaros, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel.

A Híd kerettanterve a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) által 2008 és 2011 közt fejlesztett Dobbantóra épül. Ez egy egyéves szakiskolai előkészítő program volt, amely a sajátos nevelési igényű gyerekeket készítette fel a többségi oktatásban való részvételre. A Dobbantó sikerességét széles körben elismerték, de a már idézett OFI-s dokumentum szerint “megvan a kockázata annak, hogy a Dobbantó sikerességét biztosító feltételek a szakiskolákban nem állnak majd rendelkezésre”.

A Dobbantóban megvolt az, ami a Hídból hiányzik: a résztvevő tanárokat külön felkészítették egy személyközpontú, diákokat segítő szemléletre. “Érzékenyítettük a tanárokat, hogy eleve elfogadással forduljanak a nehéz helyzetben levő gyerekekhez” – mondta Bognár Mária, a Dobbantó vezetője. “Fontos volt, hogy maximum 4-5 pedagógus foglalkozott egy csoporttal, hiszen ezek a gyerekek sosem tudtak bizalmi kapcsolatot kiépíteni a tanáraikkal, nem tudták megismerni őket. Amikor a Híd elindult, erre egyáltalán nem figyeltek. Sok helyen azokat a tanárokat vonták be, akiknek nem jött ki az óraszámuk, akkor is, ha így tíz-tizenöten tanítottak a csoportban”. Bár Bognár ma már nem követi a Híd alakulását, a helyzet nem sokat változott. Zsoldos László szerint az ő iskolájuk is jórészt azért jelentkezett a Hídra, mert csökkent a tanulói létszámuk, és kellett az óraszám a tanároknak.

Bognár azt mondta, a köznevelési törvény 2011-es elfogadásakor még próbált küzdeni, hogy továbbvigyék a Dobbantót, de hiába dicsérte mindenki a programot, a kormány nem tartott rá igényt. Hogy miért, azt senki sem indokolta meg, szerinte egyszerűen azért, mert az előző kormány alatt fejlesztették ki. Bognár úgy tudja, a Híd inkább azokban az iskolákban működik jól, ahol korábban Dobbantó is volt.

Ráadásul a Dobbantót folyamatosan monitorozták, amiről több jelentés készült. Az utolsó, összegző tanulmány szerint javult az iskolák szervezeti működése (bizalom, kommunikáció, stb.), az igazgatók sikerorientáltabbak, vállalkozó szelleműbbek lettek, a tanárok egyre inkább a kompetenciafejlesztés felé fordultak, a tanulók úgy érezték, személyre szabottan törődnek velük. Egy másik, pályakövetéses vizsgálatban alaposan végignézték azt is, hogyan teljesítettek és hogy érezték magukat a régi dobbantós diákok az iskolában, ami szintén jó eredményt hozott. “Ez egy 850 milliós program volt, aminek a felét a tananyag kifejlesztésére, a másik felét pedig az iskolák felkészítésére és az iskolai megvalósításra fordítottuk. Ez a hatalmas eszközrendszer eltűnt a semmibe, bár az interneten minden hozzáférhető” – mondta Bognár.