Elméletben voltam meleg, úgy éltünk, mint egy házaspár

Nagy Kata (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) most 67 éves, de 55 évesen volt először homoszexuális párkapcsolata, amikor felhívta a Meleg Háttér Lelki Segélyszolgálatot, akiknek a segítségével bekerült egy leszbikus közösségbe. Addigra viszont volt már három gyereke és férje, akitől időközben elvált.

„Az volt a fő problémám, hogy azt nem értettem, hogy imádom a gyerekeket, anyuka akarok lenni, de igazából nem a pasik érdekelnek, hanem a lányok. Nem tudtam megmagyarázni az addigi ismereteimmel, mivel nem voltak ismereteim. A 70-es években még egyáltalán nem volt szó a melegségről, a leszbikusságról végkép nem. Nem volt semmilyen azonosulási alapom, amihez képest be tudtam volna magamat valahova sorolni” – meséli Kata, hogy milyen gondolatokkal küzdött 30 éves, férjes asszonyként.

Kata szerencsés, hogy még ha későn is, de felismerhette, hogy sosem lesz boldog egy heteroszexuális kapcsolatban, de nagyon sok, vidéken élő, középkorú házas embernek ez nem adatik meg.

Megbecsülni sem lehet, hogy hány homoszexuális, leszbikus él szerte az egész országban úgy, hogy nem merik felvállalni vagy esetleg be sem vallják maguknak, hogy a saját nemükhöz vonzódnak.

A külvilág felé ők családapák és családanyák, akik olykor a házastársuk elől is zárják a hálószobájuk ajtaját. Azokat a homoszexuálisokat, akik hetero kapcsolatok, házasság, netalán gyerekvállalás után ismerik fel nemi irányultságukat, későn előbújóknak hívjuk.

Harminc évvel ezelőtt, amikor még nem volt ennyire a közbeszéd tárgya a homoszexualitás, sokaknak esélyük sem volt az előbújásra, mert még magukban sem tudták megfogalmazni, hogy miért nem vonzódnak a másik nemhez. Mára sem javult mindenhol a helyzet. Hiába a Budapest Pride vagy a különböző civil szervezetek, egy vidéken hetero házasságban élő homoszexuális vagy leszbikus emberhez ez a fajta segítség az előbújásra nem igen adatik meg, mert sosem jut el olyan közösségekbe, akik segítenék őt egy új élet elkezdésében – vélekedik Kata, aki aktivistaként iskolákban tart előadásokat a homoszexualitásról.

A Háttér Társaság és az LMBT Szövetség egy közös kutatásában 1991 nem heteroszexuálist kérdezett meg arról, hogy mikor fogalmazták meg magukban a szexuális irányultságukat. A megkérdezetteknek csak a 3 százaléka ismeri fel 25 év felett, de a többség már 18 év alatt. Azonban rengetegen lehetnek olyanok, akik sosem jutnak el odáig, hogy megfogalmazzák magukban, hogy ők homoszexuálisok, mert nem kapják meg a kellő segítséget.

A heteroházasságban élők sokszor ugyan felismerik, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, de a család egyben tartása érdekében vagy szimplán csak azért, hogy ne szólja meg őket a környezetük, benne ragadnak egy nyilvánvalóan nem működtethető párkapcsolatban. Ráadásul sokan vannak úgy vele, hogy miután leéltek egy fél életet egy hetero kapcsolatban, már felesleges változtatni, nem akarnak idősen, egyedül meghalni.

Dombos Tamás, a Háttér Társaság munkatársa szerint Nagy Kata példája egy generációs probléma, ugyanis amellett, hogy a hetvenes-nyolcvanas években nem kaptak kellő tájékoztatást a homoszexuálisok, még az is hozzájárult a házasságkötésekhez, hogy akkoriban nagyobb volt a társadalmi nyomás a családalapításra.

Kata már a harmadik gyermekét várta, mire meg tudta fogalmazni magában, hogy leszbikus, miközben már kisiskolás korában voltak sejtései arról, hogy ő más mint a többség.

„Amikor ezt megfogalmaztam magamban, akkor azt gondoltam, hogy ennek ellenére maradjon együtt a család, mert ez nekem fontos, és nem is láttam más lehetőséget. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy a leszbikusságomat el kell rakni, fel kell tenni egy polcra, és ott kell tartogatni. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer elő tudom ezt a polcról szedni” – mondja a nagyon csinosan öltözködő nő.

Kata sosem ült le a férjével beszélgetni arról, hogy leszbikus lett, mert számára ez egy idő után egyértelművé vált a nonverbális jelekből, például abból is, hogy az évek során a nő leépítette az intim kapcsolatot kettejük között. A gyerekeinek viszont 48 évesen mondta el először, hogy leszbikus, de ők nem fogadták túl jól. A két nagyobb gyerek akkor volt egyetemista, és bár tudomásul vették, hogy az anyukájuk a nők iránt vonzódik, de azóta sem hajlandóak vele beszélni róla, Kata párkapcsolatairól pedig hallani sem akarnak. A kisebbik fiú, aki akkoriban végzett a gimnáziumban, apjával együtt ma is szívesen segít a Labrisz Leszbikus Egyesületnek, ahol az édesanyja azért aktivista, hogy mással ne történhessen az, ami vele.

Katának ma már felnőttek a gyerekei, de még nem ért véget számára a gyereknevelés, ugyanis hat éve együtt él egy nővel, akinek most kamasz a fia. Kata párja kérésére részt vett a gyereknevelésben, már a párkapcsolatuk legelején, de sosem akart „pluszanyuka vagy pótapuka” lenni a gyerek szemében. A fiú tisztában van az anyukája és a Kata közötti kapcsolattal, de szinte természetesnek veszi, és jó viszonyt ápol mindkettőjükkel. Kata párjával jelenleg távkapcsolatban van, a barátnője és a családja vidéken élnek és rettegnek attól, hogy kitudódik, hogy a nő leszbikus, mert állításuk szerint sem a munkahelye, sem a lakóhelye nem elfogadó közeg.

Smith Andrea (A riportalany nevét kérésre megváltoztattuk.), most 45 éves és szivárvány családban neveli együtt párjával a korábbi házasságából származó tízéves kislányát. Ő Katával ellentétben nem azért élt együtt egy férfival 12 évig, mert bármiféle társadalmi nyomás kényszerítette volna, hanem azért mert szerette a férjét. Azt már ő is kamaszkorában tudta, hogy a lányok is tetszenek neki, de egy vidéki kis faluban nőtt fel, ahol ez egyáltalán nem volt téma.

„Abban a közegben, ahol éltem, nem volt tere a homoszexualitásnak, nemhogy nem volt tere, de el sem nagyon lehetett jutni a felismerésig. Egy kicsi faluban nőttem fel és a '80-as évek közepén ez nem volt téma. Egyetemista voltam, amikor információhoz jutottam, sőt már bőven külföldön tanultam ösztöndíjjal, amikor először láttam azonos nemű embereket kézen fogva az utcán” – emlékezik vissza Andrea.

Ha ő is hamarabb kapott volna tájékoztatást, akkor valószínűleg jóval korábban is lett volna leszbikus párkapcsolata. A férjétől azonban nem emiatt vált el, hanem egyszerűen megromlott a házasságuk. Andrea a férjével való kapcsolata alatt nem érezte úgy, hogy hiányozna valami az életéből, nem vágyott homoszexuális kapcsolatra. Mikor lezárták a házasságukat, terápia segítségével dolgozta fel, és ezután kezdett el beszélni a barátainak, ismerőseinek arról, hogy arra jött rá, hogy nyitott mind a férfiak, mind a nők iránt.

A mostani párja 26 éves és vele egy LMBT közösségben ismerkedtek meg, de sokáig csak barátok voltak, ma viszont már három éve együtt vannak és együtt nevelik Andrea házasságából származó kislányát. Andrea elmondása szerint a kislánynak teljesen természetes, hogy két nő él együtt, ami annak is köszönhető, hogy rengeteget beszélgettek erről.

„A kislányomnak az első perctől kezdve nagyon szoros kapcsolata van a párommal. A lányom számára a párom is anya, anyák napján mindkettőnket felköszönt és a mindennapokban is két anyukája van. Annak mondja el a bajait, akivel előbb találkozik vagy, aki épp kéznél van, nem vár meg engem vele, amíg hazaérek” – mondja Andrea.

A kislány mindkét nőt anyának nevezi és az iskolában, ahol tanul, ott is elmeséli az osztálytársainak, hogy két édesanyja van. Ilyenkor a gyerekek egy része rendszerint nem érti, és azt feltételezik, hogy a másik nő biztosan az apuka régi vagy új felesége. Viszont olyan is előfordult, amikor a kislány egy nyári táborban mesélt a családjáról a többi gyereknek, akkor ők szinte rajongással vették körül és különlegesnek tartották emiatt.

Andrea azt is elmeséli, hogy szivárványcsaládként érte őket negatív tapasztalat az iskolába való beiratkozáskor.

„Egészen addig, amíg nem lett világos, hogy mi nem hetero kapcsolatban élünk, addig nagyon szívesen fogadták volna a gyereket az iskolában, de amikor kiderült a családformánk, akkor kaptunk egy nagyon kemény visszautasítást mellébeszéléssel együtt. Ez megalázó volt” – meséli Andrea.

Most egy nagyon elfogadó iskolába jár a kislány, de még itt is akad olyan tanár, aki nem tudja feldolgozni, hogy valaki nem a hagyományos családmodell szerint él. Előfordult olyan is a beiskolázás kezdetén, hogy a tanárnő nem vett tudomást Andrea párjáról, és inkább megvárta Andreát, minthogy a nőnek mondjon valamit a kislányról.

A Háttér Társaság kutatásai szerint gyakran jönnek ilyen módon létre szivárványcsaládok, ugyanis a későn előbújok már koruk miatt nem szívesen vállalnának gyereket, ezért a korábbi kapcsolatokból megmaradt gyerekeket nevelik együtt.

Dombos Tamás úgy látja, hogy az előbújást gyakran az idézi elő, hogy a házasságban élő nő vagy férfi talál magának egy homoszexuális társat. Így történt ez a most 60 éves Balázs Attilánál is, aki gyerekkori barátnőjét vette feleségül, de a házasságuk második éve után egy férfivel való kaland ráébresztette arra, hogy valójában nem heteroszexuális.

Az első homoszexuális élményét hosszas kíváncsiság és érdeklődés előzte meg, amikor pedig megtörtént, az valóságos sokként érte, amiről még a feleségének is beszámolt. Attila annak ellenére, hogy ráébredt, hogy homoszexuális, amiről a felesége is tudott, leéltek még egymás mellett húsz évet, és még ma sem váltak el, csak külön költöztek.

„Azt, hogy a vonzalmaim milyen irányúak, félrepakoltuk. A családból nem húzhattam ki magam, fel akartam nevelni a gyerekeimet. Gyakorlatilag elméletben voltam homoszexuális, úgy éltünk, mint egy heteroszexuális házaspár.”

A feleségével olyannyira volt közvetlen a kapcsolatuk, hogy az első barátját még neki is bemutatta. Együtt mentek a Mátyás templomba egy hangversenyre, ahol a felesége demonstratívan megfogta a férje kezét az utcán, jelezve, hogy ő hozzátartozik, de a templomban a pad alatt ugyanígy jelzett Attila partnere a nőnek, hogy valójában ők tartoznak össze.

Attila szerint a felesége azért nem akart elválni, mert minden ugyanúgy volt, mint azelőtt, hogy ő megfogalmazta magában, hogy meleg. Mindent megbeszéltek, közösen nevelték a gyerekeket, szexuálisan is együtt voltak, pont mint egy átlagos házaspár.

Amikor a gyerekek felcseperedtek, akkor Attila elmondta nekik, amit elméletben jól is fogadtak, de a férfi szerint nem viselnék túl jól, ha a gyakorlatban találkozniuk is kellene egy párjával.

Attila végül azért költözött el a feleségétől, mert szeretett volna egyedül élni, és a kapcsolatukat sem érezte fairnek, mert bár a feleségének lett volna alkalma másik férfit találnia, sosem élt ezzel a lehetőséggel.

Dombos Tamás elmondása szerint és a Háttér Társaság elemzései alapján elmondható, hogy ma már nagyon ritka, hogy valaki ne ébredne rá nemi irányultságára 18 éves kora előtt, ami köszönhető annak, hogy a homoszexualitás nem tabu téma és az emberek kellő információhoz juthatnak már egészen fiatal korukban.