Kiknek lesz igazán nagy csapás a kötelező nyelvvizsga?

Szükség van-e arra, hogy egy diplomás ember legalább középszinten beszéljen egy idegen nyelvet? Erre a kérdésre csakis igen lehet a válasz: egy felsőfokú végzettségű embernek, legyen az programozó matematikus vagy gyógypedagógus, ismernie kellene a külföldi szakirodalmat, nem ártana gyakorlatot szereznie másik országban, munkája során külföldi szakemberekkel is szót kell tudnia érteni, de az sem árt, ha útba tud igazítani egy turistát Magyarországon.

Az idegennyelv-tudást, pontosabban a nyelvvizsgát most még a diploma kiadásához kötik. 2014-es adatok szerint akkor 50 ezren lehettek azok, akik nyelvvizsga hiányában nem vehették át a diplomájukat. Nekik indult el az államilag finanszírozott diplomamentő program, felemás eredménnyel. 2016-ban az derült ki, hogy az angol, német és francia nyelvtanfolyamokra jelentkező több mint 10 200 ember mindössze felének lett meg a nyelvvizsgája.  

Csak az vehető fel a felsőoktatásba, akinek addigra lesz legalább egy középfokú (B2 szintű) nyelvvizsgája. A kormány ezt az új feltételt 2014 decemberében jelentette be. Még most is három évük van a 2020-ban felvételizőknek ahhoz, hogy szerezzenek egy nyelvvizsgát. Még ha kevesen is vonják kétségbe azt a követelményt, hogy egy egyetemista tudjon legalább középszinten egy nyelvet, sokan attól tartanak, hogy ez a szűrő fokozza az esélyegyenlőtlenséget a felsőoktatásban.

Kevesebb fiatal, plusz feltételek 

Erre világított rá 2017 elején Székely László ombudsman is. Az alapvető jogok biztosa februárban azt állapította meg, hogy amíg az iskolai idegennyelv-tanítás helyzete nem javul, addig ez a követelmény rendszerszintű visszásságot okoz, és sérti az oktatáshoz való jogot. Vajon tényleg meg lehet-e tanulni rendesen egy idegen nyelvet ma az ingyenes iskolai oktatásban, vagy ehhez pénz és különórák is kellenek? Mi lesz azokkal, akiknek szülei erre nem tudnak áldozni? Ők így már egyetemre se mehetnek?

Megnéztük ezért a 2016-os jelentkezési és felvételi adatok alapján azt, hogy ha a helyzet nem javul, 2020-ban hányan szorulhatnak ki a felsőoktatásból a nyelvvizsga hiánya miatt. Ehhez Markó Tamás elemző segítségével az Oktatási Hivataltól kértük ki a felvételizők részletes adatait. Ha a nyelvvizsga miatt 2020-ban kevesebben jelentkeznek a felsőoktatásba, az nemcsak a diákok ügye lesz, az egyetemekre is komoly hatást gyakorol, demográfiai okokból ugyanis eleve csökkenni fog a felvételizők száma.

Ha egy plusz feltétel miatt még közülük is kevesebben vághatnak neki a felvételinek, egy idő után az egyetemeken is kevesebb oktatóra lesz szükség. A másik oldalon pedig kevéssé várható, hogy (az orvosképzés kivételével) külföldi hallgatókkal sikerül növelni vagy legalább szinten tartani a hallgatói létszámot. Az itt tanuló diákok mindössze 2 százalékának nem magyarországi az állandó lakcíme, miközben évről évre nő azoknak a magyaroknak a száma, akik külföldre mennek egyetemre.

10 ezerrel kevesebb hallgató 2020-ban?

Az elemzésben a 3-4 éves nappali alapképzésekre és 5-6 éves osztatlan képzésekre (orvos, jogász stb.) felvett diákok adatait vizsgáltuk, hiszen a mesterképzésre jelentkezők túlnyomó többsége már rendelkezik nyelvvizsgával. 2016-ban a tipikusan az érettségit követő 1-2 évben felvettek 39 százalékának nem volt középfokú nyelvvizsgája. Ha feltételezzük, hogy a több mint 15 ezer lehetséges érintett hallgató felének sikerül is 2020-ig megszerezni a nyelvvizsga-bizonyítványt,

Markó Tamás kérésünkre becslést készített arról, hogyan alakulhat a nappali képzésben (alapképzés, osztatlan mesterképzés) az elkövetkező években a felvettek száma. 

Az új követelmény még hátrányosabban érintheti a levelező tagozatokat. Az ide járók jellemzően már munka mellett, az érettségi után 10-15 évvel akarnak diplomát szerezni, nekik így sokkal nehezebb lesz nyelvvizsgát tenni. Pedig a csökkenő hallgatói létszám mellett épp a levelező képzés, illetve a szakirányú és egyéb továbbképzések lehetnek stratégiailag fontosak a felsőoktatási intézményeknek, amelyek itt tudnák kompenzálni a demográfiai okokból kieső hallgatókat. Ezen a grafikonon jól látható a különbség a nyelvvizsgával rendelkező nappalisok és levelezősök között. 

Csökkenthet a költségtérítéses hallgatók száma is, hiszen ebben a körben általában nemcsak a jelentkezők pontszáma alacsonyabb az államilag finanszírozott képzésekhez képest, hanem kevesebb embert is vesznek fel nyelvvizsgával. A költségtérítéses képzéseken a nyelvvizsgával rendelkezők aránya 51 százalék, míg az államilag támogatott hallgatóknál 61 százalék. Ez azoknál az intézményeknél okozhat hátrányt, amelyek nagyrészt a fizetős hallgatókra fókuszálnak. Ilyen felsőoktatási intézmény többek között a Kodolányi János Főiskola, a Budapesti Metropolitan Egyetem, az Edutus Főiskola vagy a Budapesti Gazdasági Egyetem.

Szociális munkások, szedjétek össze magatokat!

Érdekes megnézni azt is, milyen különbségek vannak az egyes képzési területeken ma: a diákok hány százalékának van nyelvvizsgája. A legmagasabb a nyelvvizsgával felvettek aránya az államtudományi képzési területen. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy egyes képzéseken itt már most is felvételi követelmény a nyelvvizsga-bizonyítvány. 

A nyelvvizsgák aránya a pedagógusképzés, a társadalomtudomány vagy sporttudomány területén volt a legkedvezőtlenebb 2016-ban. A nyelvvizsgaarányt nézve különösen veszélyeztetettnek számít néhány képzés: az óvodapedagógus és a tanító képzésnél csak 38-38 százaléknak volt a 2016-os felvételi idején nyelvvizsgája, a szociálpedagógián ez az arány 31 százalék volt, az informatikus könyvtárosoknál 26 százalék, a szociális munka szakon pedig csak 23 százalék.

Az átlaghoz képest kedvezőbb a helyzet az informatika és az orvos- és egészségtudomány területeken. Ezeken a szakokon jellemzően nagy a verseny a bekerülésért. A fogorvosnak jelentkezők 87 százalékának volt nyelvvizsgája már a jelentkezéskor, az általános orvosoknál pedig 82 százaléknak. Ez a grafikon jól mutatja ezt az összefüggést. 

Vidéki egyetemek, találjatok ki valamit! 

A 2020-tól bevezetendő új követelmény különbözőképpen érinti az egyetemeket. Ahogy az előbbiekben megmutattuk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a legtöbb képzésen már most is előírás a nyelvvizsga, így itt nem várható jelentős hallgatói létszámcsökkenés. A grafikonon előkelő helyen szerepel a Testnevelési Egyetem (TE) is, holott az előbb azt írtuk, a sporttudományi képzésen az átlagnál kevesebb embernek van nyelvvizsga-bizonyítványa. Ezt viszont kompenzálja, hogy a TE esetén a többi szakra felvetteknél kifejezetten magas a nyelvvizsgaarány (81 százalék).

Jól látható ezen a grafikonon, hogy elsősorban az Eszterházy Károly Egyetemnek, a Károli Gáspár Református Egyetemnek, a Nyíregyházi Egyetemnek, a Nyugat-magyarországi Egyetemnek és a Budapesti Metropolitan Egyetemnek kell számolnia a jelentkezők csökkenésével. Itt a legalacsonyabb azoknak az aránya, akiknek nyelvvizsgájuk volt. 

Azt is megnéztük, milyen különbségek vannak a férfiak és a nők között abban, hogy a felvételi idején már volt-e nyelvvizsgájuk. Ennek azért is van jelentősége, mert tendenciaszerűen évről évre nő a felsőoktatásban a női hallgatók aránya (a legfrissebb adatok szerint a felvettek 52 százaléka nő). A nyelvvizsgákat nézve azonban nincs számottevő különbség a nemek között: míg a nők 57 százaléka, a férfiak 61 százaléka töltötte fel nyelvvizsga-jelentkezését a 2016-os felvételi során. A nyelvvizsgát megszerző nők az orvos- és egészségtudomány, a pedagógusképzés és a bölcsészettudomány, míg a férfiak az informatika és műszaki területeken vannak felülreprezentálva. Ha azonban képzési terület szerinti bontásban vizsgáljuk meg a nemi különbségeket, a legtöbb képzési terület esetén megfordul a korábban ismertetett tendencia, és valójában a nők rendelkeznek kedvezőbb nyelvvizsgaadatokkal.

  

Ezek a gimnáziumok teljesítenek most a legjobban 

Ahogy a cikk elején említettük, a nyelvvizsga előírása egyfelől fontos követelmény, ha azonban ehhez nem társul mindenhol megfelelő minőségű nyelvoktatás az általános és középiskolákban, akkor ez húsba vágó esélyegyenlőségi kérdéssé válik. Most még két térképet mutatunk. Az Oktatási Hivatal adatai alapján az egyiken azt ábrázoltuk, hogyan oszlott meg 2016-ban régiónként a nyelvvizsgával már rendelkező felvételizők száma. Itt komoly egyenlőtlenségek tapasztalhatók.

A felsőoktatásba a közép-magyarországi régióból érkezik arányában és számosságában is a legtöbb hallgató. A nyelvvizsgával rendelkezők aránya is ezt az egyenlőtlenséget tükrözi: Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, míg a Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön legalacsonyabb a nyelvvizsgával bekerülők aránya. Az adatok azt mutatják, hogy habár csak kis mértékben, de a tervezett rendelkezés tovább növelné a regionális különbségeket a felsőoktatásban.

A felvételi adatokból az is kihámozható, hogy melyik középiskolákból jutnak be legnagyobb arányban egyetemre úgy, hogy már van nyelvvizsgájuk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezekben az iskolákban a legjobb az idegennyelv-oktatás. Ebben szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Az ezekbe az iskolákba járó diákok szülei feltehetően maguk is fontosnak tartják a nyelvtudást, tudnak és akarnak is áldozni pénzt különórákra.

A legjobb 10 nyelvvizsgaarányt mutató középiskola mindegyike gimnázium, 1 kivételével (Szentgotthárd) mindegyik szerepel a HVG 100 legjobb középiskolát bemutató rangsorában. Közöttük egy fővárosi iskola van, 7 intézmény székhelye pedig megyei jogú város. A 10 középiskola között egy egyházi intézmény van, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, a többi középiskola fenntartója az állam. 

A legjobb nyelvvizsgaadatokkal rendelkező magánintézmény a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium, amely a 11. helyen szerepel (84%) az országos listában. A HVG-rangsor alapján legjobb 3 középiskola közül a mi, nyelvvizsgaarányok alapján készült rangsorunkban a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium a 150. helyen (67%), az Eötvös József Gimnázium a 142. helyen (67%), míg a Toldy Ferenc Gimnázium a 28. helyen (80%) szerepel.   

Ha 2020-tól nyelvvizsgát írnak elő minden felvételizőnek, nagy kérdés, milyen esélyei lesznek azoknak, akik szegény családban nőnek fel, és nem a legjobb gimnáziumokba járnak. Még súlyosabb kérdés, mi lesz azokkal, akik egy szakgimnázium vagy egy szakközépiskola (korábban szakiskola) elvégzése után szeretnének diplomát szerezni. Mint nemrég egy cikkben bemutattuk, komoly gondok vannak az iskolai nyelvtanítással. Tavalyi adatok szerint az általános iskolákban a nyolcadikosoknak alig a fele érte el nyelvtudásban a tantervben megjelölt szintet. Az általános után a középiskolákban ezért gyakorlatilag újrakezdik a nyelvoktatást.  Most, három évvel az új felvételi követelmény bevezetése előtt készül egy nagy felmérés arról, mi is a baj az iskolai nyelvoktatással. 

A cikk megírásának alapjául szolgáló háttérelemzést, illetve a előrebecslő modellt Markó Tamás elemző készítette.

Borítókép: Marjai János / MTI.