István, Vajk
17 °C
22 °C

Nem eléggé fajtiszta pesti szobor verte ki a biztosítékot az albánoknál

2017.07.31. 20:01
Bocskoros Mátyás király, teuton Szent István, békazabálónak öltöztetett Kossuth Lajos - ha ilyeneket el tudnak képzelni, nagyjából azt is el tudják helyezni, mi a baja néhány albánnak egy még el sem készült budapesti szoborral. A városligeti Vajdahunyad várához tervezett Szkander bég szobor fizimiskája a beavatottak szerint gyanúsan szerbes, maximum bolgár, netán magyar, de semmiképpen sem kellőképpen albán.

Magyarországról nehezen megítélhető mértékű felháborodást keltett Albániában egy pesti szoborról kikerült munkafotó. A budapesti albán nagykövetség, akik eredetileg kitették a Mihály Gábor műhelyében készült felvételt, jobbnak látták inkább eltávolítani azt, miután izgalmas nemzetkarakterológiai vita kezdődött a szobor fajtisztaságáról.

Soha nem láttam még ennyire zavaros Szkander béget. lehet, hogy magyar, bolgár vagy szerb, de biztosan nem albán

– írta ki a Facebook oldalára a tiranai képzőművészeti egyetem dékánja. Hazafias felháborodásában Ardian Isufi az albán külügyminisztérium közbenjárását kérte, ugyanis véleménye szerint nem lehet véletlen, hogy a szobornak ilyen faji szempontból gyanúra okot adó vonásai vannak: mi másról lenne szó, mint az albán kultúra és az albán történelem eltorzítására irányuló szokásos provokációról.

A Szkander bég szobor felállításáról idáig nem nagyon voltak hírek Magyarországon, pedig egyrészt turisztikailag is értelmezhető helyszínre tervezik felállítani, másrészt meg elég régi projektről van szó. Az albán nemzeti hős szobra a Városligetbe, a Vajdahunyad vára mögé kerülne, Hunyadi János lovasszobra mellé. A helyszínválasztás nem véletlen, az elsőszámú albán nemzeti hős Hunyadi szövetségese volt a török elleni harcban, a Hunyadi és Kasztrióta György (ez Szkander bég eredeti neve) közötti kapcsolat Albániában alaptartozéka a nemzeti tudatnak.

A balhéról beszámoló albán cikk kommentjei alapján a közvélemény nem egységes. „Isufi professzornak 100 %-osan igaza van!”, írja az egyik hozzászóló, és ignoranciáról, minisztériumi és nagyköveti szintű giccsről meg a nemzeti érzés megsértéséről beszél (a szó szerinti fordítástól most eltekintenék, albán tudásom kimerül a Faleminderitben). Hasonló véleményen van a Ndrecaj Koplik nevű kommentelő (ő nem csak, hogy aláírja a valódi nevét, de alatta egy másik kommentelő meg is dicséri a hozzászólásaiból áradó műveltsége miatt – ha ez nem trükkös önhájpolás, akkor az albán kommentelési kultúrában még komoly fejlődési potenciál van), aki megfontoltan tiltakozik a mellszobor felállítása ellen, mások meg nyilván arról írnak, hogy a szerbek most már az ősi albán földek mellett az arcaikat is el akarják venni. Az ellentábor szerint ez mind teljes hülyeség, az albánféltő dékán simán csak rasszista; de a kommentelők között megjelenik a megfontolt konszenzuskereső figurája is: ő arra hívja fel a figyelmet, hogy lám, a török ellen is együtt harcolt albán, szerb, magyar, most sem kell hát a széthúzás.

A szobor alkotója tőlünk hallott először erről az egészről. Mihály Györgyöt pár napja látogatták meg a budapesti albán nagykövetségről a műhelyében, és mint mondja, teljesen meg voltak elégedve a szoborral, közös kép is készült a nagykövettel, a művésszel és az akkor még fajilag megbízhatónak tűnő Szkander béggel.

Nem is hallottam róla, hogy a szobor vonásait kifogásolná valaki. Még ki sincs öntve, csak az agyagváltozat van meg. Mondtam is a nagykövetségi embereknek, nem biztos, hogy már fotózni kellene.

Lényegében egy albán állami projektről van szó: a pesti szobrot még az előző pesti albán nagykövet kezdeményezte, most meg ugye éppen a nagykövetség Facebook-oldalára feltett fénykép indította el a lavinát. Pedig először pozitív reakciók érkeztek a hírre Albániából is, hogy többek között Róma, Brüsszel és Genf után Budapesten is szobrot kap a törökverő albán hős.

Szkander bégnek hatalmas kultusza van Albániában, és ebben érdekes módon jócskán van magyar hozzájárulás is. Mint azt Csaplár-Degovics Krisztián, az MTA BTK-n kutató történész és albán-szakértő összefoglalta nekünk, a századforduló környékén a Monarchia igen aktív Balkán-politikát folytatott, és – ha már a nagy gyarmati osztozkodásból kimaradt -, errefelé, az annektált Bosznia után főleg Albániában igyekezett befolyást szerezni. Ebben az olyan kalandorok, mint az önjelölt király Nopcsa Ferenc helyett inkább a bécsi pénzügyminisztérium befolyásos magyar tanácsosának, Thallóczy Lajosnak jutott kulcsszerep. Ő többek között az egységes albán nemzettudat kialakításában látta a siker kulcsát. Lényegében Thallóczy segített megformálni, kanonizálni a történelmi emlékezetet Albániában, és ebben kulcsfigurává tette a XV. századi albán fejedelmet, aki negyedszázadon át képes volt megállítani az oszmán előrenyomulást.

Szkander bég éppen ideális a national hero szerepre: történelmi érdemei mellett ebben az is szerepet játszhat, hogy az egyébként vallásilag és észak-déli viszonylatban nyelvileg-kulturálisan is megosztott Albániában megtestesíti az óhajtott nemzeti egységet: a török ellen össze tudta hozni az albánokat. Ráadásul minden felekezet a magáénak érezheti, hiszen előkelő ortodox keresztény családba született, ahonnan janicsáriskolába kerülve muszlim lett, majd miután szembefordult a törökökkel, felvette a katolikus hitet. Szkander bég közös kincs egy olyan országban, ahol a XX. század előtt csak fenntartásokkal lehet közös nemzetről beszélni.

A Szkander bég – Hunyadi kapcsolat is Thallóczynak köszönhetően lett az általános műveltség része Albániában; sokkal inkább, mint nálunk, ahol most részben ezzel a szobortervvel igyekszik Albánia újra tudatosítani a két nép történetének közös szálait. Albánia egyébként is azon kevés országok közé tartozik, ahol van esély rá, hogy pusztán azért örüljenek az embernek, mert magyar. Fontos nekik a két nép barátsága, azt pedig általában is nagyon szeretnék ők is, hogy többet tudjanak róluk Európában, és ne csak hülye negatív sztereotípiák jussanak sokak eszébe az albán maffiáról, a szegénységről és a bunkerekről.

Szkander bég azonban az a fajta kultuszfigura, akivel kapcsolatban érdemes óvatosnak lenni. Magyarországon nem kell bemutatni a tünetegyüttest, hogy az adott nemzeti hőssel kapcsolatban bármifajta, a hozzákapcsolt mítoszoktól kicsit is eltérő szöveget, értelmezést, ábrázolást sokan rögtön a nemzet elleni durva támadásként kezelnek. Tirana felé ez talán még inkább így van, fenyegettek már meg veréssel német történészt is, amiért megkérdőjelezett egy-két Szkander bég legendát. Úgy tűnik, a történelmi emlékműveknél is vannak kockázatok.

Enver Hodzsa alatt, amikor a törökverő középkori hőst az 1945 utáni ultrasztálinista (valószínűleg egyedül a Kádár-kori szélsőbalnak tetsző) Albánia előfutáraként állították be, jó néhány Szkander béget ábrázoló köztéri mű készült. A többnyire szocialista realista alkotások egy olyan kanonizált Szkander bég képet mutatnak, amitől a jelek szerint sokak szerint ma sem szabad eltérni.

Igyekeztem figyelembe venni az ábrázolási hagyományt, de azért hadd legyen az embernek némi művészi szabadsága. Valójában persze senki nem tudja, hogy nézett ki igazából Kasztrióta György

– mondta Mihály Gábor, amikor megkerestük, hogy nem mindenkinek tetszik a művéről kikerült fotó. Az erdélyi születésű szobrász azt mondta, jó viszonyban van az itteni albánokkal, a XII. kerületben felállított Teréz anya szobrát pedig az az egyik legjobban sikerült alkotásának gondolja.

A nemzeti érzelmeiben magát sértettnek érző dékán mindenesetre a Vatikánban őrzött metszetek tanulmányozását javasolja a magyar szobrásznak, azokról ugyanis szerinte „az igazi Szkander bég néz vissza.