Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Komoly pszichés problémákat okoz a magyar rendszer a menekülteknél

qroszke tompa menekultek 156
2017.08.02. 07:07
  • Súlyos, traumatizált állapotban érkezik a menekültek nagy része Európába.
  • A hazájukban és az úton átélt sokkot az egyre brutálisabb magyar rendszer is fokozza.
  • A pszichés segítséget nyújtó szervezetek munkáját az új törvények akadályozzák.
  • A tranzitzóna börtönkörülményei közt tartott, poszttraumás stressztől, depressziótól szenvedő emberek Magyarországon már nem kapnak segítséget.
  • A végeredmény: agresszió, depresszió, öngyilkosság, irracionális viselkedés.

„A magyar határig elérő menekültek jelentős része traumatizált állapotban van. De Magyarországon a hatóságok nem szűrik, ki a sérülékeny, ki milyen segítségre szorul” – mutatta meg a menekültválság szinte teljesen ismeretlen oldalát Barna Mária pszichológus. A kínzástúlélőkkel foglalkozó Cordelia Alapítvány munkatársa egy jellemző történettel mutatta meg, milyen traumákkal érkeznek országunkba a menekülők.

„Kezeltünk egy fiatal, afgán férfit, aki Afganisztánban a titkosszolgálatnál dolgozott. Normális fiatalember volt, úgy tűnt, hogy naiv lelkesedés miatt vállalta a munkát, tenni akart az országáért. Aztán a tálibok elfogták, megkínozták, a feleségét megölték, neki pedig menekülnie kellett. Egy magyar fogdán találkoztam vele, nagyon rossz állapotban volt. A kínzás utóhatásaként dadogott, alig lehetett érteni, mit mond. Öngyilkossági terveket fontolgatott, szélsőségesen izolálódott a többiektől. Azt gondolta, hogy a többiek gúnyolják, kinevetik. Alvászavarokkal küzdött, kiabált álmában.”

A férfit gyógyszeresen is kezelték, de nehezen gyógyult, mert a bezártság, a börtönkörülmények a gyógyulás ellen hatnak. A hatóságok végül elismerték, hogy a páciensünk nem őrizetbe való, és kiengedték. Ekkor azonban már olyan rossz állapotban volt, hogy képtelen volt mérlegelni a helyzetét. Bár esélye volt arra, hogy védelmet kapjon, inkább elmenekült az országból. Amikor Ausztriában újabb menedékkérelmet nyújtott be, elmondták neki, hogy két lehetősége van: visszatoloncolják Magyarországra, a tranzitzónába, vagy választhatja az önkéntes hazatérést Afganisztánba."

„Ez a beteg azonban úgy beszélt a hazatérésről, mint ami a biztos halált jelenti a számára. Nehéz helyzetbe került így, pedig ha az őrizetben töltött hónapok alatt nem romlik le ennyire az állapota, akkor jobban átlátta volna a lehetőségeit” – emlékezett vissza egy esetére a pszichológus. Barna Mária szerint az afgán fiatalembernél tapasztaltak sok tekintetben jellemzik a többi menekült lelkiállapotát is.

A börtön, a kínzás darabokra töri az ember személyiségét.

„A szociálisan jó helyzetű, tanult afgán férfiból fizikailag és lelkileg megtört menekült lett. Bűntudata volt, mert ő túlélte Afganisztánt, míg a felesége nem. De bűntudat gyötörte azért is, mert agresszív gondolatai voltak a kínzói felé.”

Így törik darabokra az életük

A menekültek lelki megpróbáltatásai nem csak a humánum okán érdemelnek említést. A téma Európa és azon belül Magyarország szempontjából is lényeges, hiszen a hozzánk érkezők lelki sérüléseitől, azok kezelésétől függ a menekültek viselkedése, integrációja és viszonyulása hozzánk.

„A poszttraumás stressz zavar gyakran az ember egész személyiségét megváltoztatja. A traumát az ember képtelen beilleszteni az addigi tapasztalatai közé. A most hozzánk érkező afgánok közül sokan már a háborúba születtek bele, és háborúban töltötték egész életüket. De a család és a közösség révén mégis kialakul bennük a természetes emberi bizalom, ami nélkül az élet nagyon nehéz. Az otthon és az úton átélt megpróbáltatások vezethetnek olyan poszttraumás tünetekhez, amelyek hatására a beteg szinte elveszti a kapcsolatot addigi életével” – tárta fel a szakember, hogyan hat az Ázsiából Európába tartó út az emberi pszichére.

Azok, akik otthon vagy az út során kínzást vagy súlyos erőszakot szenvedtek el, elveszthetik az emberekbe, a közösségbe vetett hitüket. Depressziósak, indulatosak vagy szélsőségesen bizalmatlanok lesznek.

Egy 2015-ös magyar kutatás szerint a Magyarországig elérő menekültek 61 százalékánál diagnosztizáltak poszttraumás tünetegyüttest.

Ez a szám még magasabb a Szíriából és Irakból érkező menekülteknél, tehát a menekültek két legnagyobb csoportjánál: 65 és 66 százalékuk szenved PSD-ben. Mire a menekültek Nyugat-Európába érnek, traumatizáltságuk drasztikusan magas szintre emelkedik: a londoni menekültellátó központba jelentkezők 90 százaléka szenved súlyos poszttraumás tünetektől, írja a tanulmány.

A traumatizált menekültek száma a tanulmány után eltelt két évben minden bizonnyal tovább nőhetett, mivel pont ezen idő alatt szigorodott be az európai hozzáállás: ellenségesebb lett a közhangulat, nehezebbé vált az út, és megszűnt a remény, hogy a menekülteket az út végén biztosan befogadják.

Tettrekészség után rémálmok

De miként lehet, hogy a magyarok mégsem összetört vagy éppen erőszakos menekültekkel találkoztak a Keletiben még 2015-ben? Mi még Magyarország legreménytelenebb zónáiban, a kerítés szerb oldalán kialakult nyomornegyedekben is tettre kész, nem ritkán dühös, de célokkal rendelkező embereket találtunk.

„Akik úton vannak, azok nem foglalkoznak a lelki problémákkal. Nem engedhetik el magukat, előre kell tekinteniük. De gyakran éppen ez a felszínesség árulkodik a poszttraumás stresszről: könnyeden, érzelemmentesen beszélnek az átéltekről, vagy egyáltalán nem is hajlandóak szembenézni mindazzal, amin keresztülmentek” – mutatott rá a lélek védekezőmechanizmusának működésére a pszichológus.

„Ez a lendület azonban megtörik, ha az ember nem tud tovább menni, például őrizetbe kerül. Ilyenkor, gyakran az átéltek után évekkel jelennek meg a tünetek. Rémálmok, nappali emlékbetörések, depresszió, agresszió. De a trauma sokszor fizikai tüneteken keresztül jön a felszínre. Az őrizetben fejfájás, hátfájás vagy akár kiütések kínozzák őket, és csak hosszas munkával derül ki, hogy a tünetek lelki okokra vezethetők vissza” – juttatta eszembe a szakember egyik interjúalanyomat. A fiút Szerbiában még egészségesen interjúvoltam meg: örömmel újságolta, hogy hamarosan mehet Magyarországra, a tranzitzónába. A pokoli körülmények közt azonban hamar lelohadt a lelkesedése, és a hónapok óta börtönkörülmények közt tartott, reményt vesztett fiú testét kelések borították el. Elmondása szerint az orvosok nem találják betegsége okát.

Ne tekintsük embernek a menedékkérőt

„Sehol nem láttam még ennyire keményen küzdő embereket – foglalta össze a menekültekkel szerzett tapasztalatait Barna Mária. – Úgy ismertem meg őket, hogy soha nem adják fel, ha még van egy szalmaszál, akkor küzdenek. Szívszorító látni, amikor ezek az emberek feladják.”

A poszttraumás tünetegyüttes

A poszttraumás tünetegyüttes (Poszttraumás Stressz Zavar; Posttraumatic Stress Disorder – PTSD) a hivatalos betegségosztályozási rendszerek szerint akkor alakul ki, ha az érintett egyén környezetében valós vagy fenyegető halállal, súlyos sérüléssel, fizikai vagy szexuális erőszakkal szembesül. 

A PTSD jellemzői: a traumatikus emlékek nyomasztó, ismétlődő átélése betörő gondolatok, képek és rémálmok formájában. A traumához kapcsolódó helyszínek és emberek elkerülése akár passzívan, akár menekülési reakció formájában. Tartós negatív érzelmi állapot (félelem, rettegés, depresszió, bűntudat) és elidegenedés (érzelmi tompaság, a társas kapcsolatok elszegényedése). Fokozott reaktivitás (ingerlékenység, dühkitörések, önkárosító viselkedés).

Éppen a magyar helyzet sajátosságai miatt lenne fontos, hogy a Cordelia Alapítvány eljusson a tranzitzónában rácsok mögött rekedt emberekhez. A reményt vesztett menekültek súlyos pszichés problémáival ugyanis ez az egyetlen szervezet foglalkozik Magyarországon. „A legtöbb országban az állam megbecsüli azt a segítséget, amit egy ilyen szervezet nyújtani tud. Mi is igyekezünk együttműködni a rendszerben dolgozó többi szervezettel és a hatóságokkal. Régóta foglalkozunk a menekültek pszichés segítésével."

Még a bosnyák menekülthullám idején kezdtük a munkát.

„Szakképzett anyanyelvi tolmácsok dolgoznak nálunk. Pszichológusok, pszichiáterek, csoportterapeuták, művészetterapeuták segítenének a háborúkból, konfliktusok elől menekülő embereknek.”

Az utóbbi időben azonban egyre nehezebb a helyzetük, egyre korlátozottabb a páciensekhez való hozzáférésük: „A táborokba, menekültügyi őrizeti helyszínekre még bemehetünk, de a tranzitzónába már nem kaptunk engedélyt. Egyre kevesebb lehetőségünk van arra, hogy az újonnan érkezettekkel kapcsolatba kerülhessünk.”

Kérdésünkre, hogy vajon miért tartja távol a szakembereket az állam, a szakember csak széttárta a kezét: „Nehéz észszerű magyarázatot találni. Mintha az lenne a rendszer célja, hogy elvegye az emberek kedvét attól, hogy Magyarországra jöjjenek. A rendszerszintű fogva tartásban, ahol a menedékkérők el vannak szigetelve a magyar lakosságtól, nehéz ezekre az emberekre egyénekként, sorsokként tekinteni. Pedig az egyéni sorsokat megismerve megérthetnénk, hogy ki miért kér menedéket tőlünk.”

A tranzitzóna az egészséges embert is megtöri

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az új törvények szerint áprilistól már a pszichés problémákkal küzdő embereket sem helyezhetik nyílt táborba. Azaz minden menekült automatikusan a tranzitzónába kerül. Ennek megrázó, embertelen viszonyaival külön cikkben foglalkoztunk.

„Korábban volt, hogy a poszttraumás stressz zavarral vagy más pszichiátriai problémával diagnosztizált betegeinket zárt táborból nyílt táborba helyezték. A bezártság, a rendőri felügyelet ugyanis sokat ront ezeknek az embereknek az állapotán. Ez a lehetőség mostanra megszűnt, és áprilistól az áthelyezés csak még rosszabbat jelent” – hozott elő egy jellemző esetet Barna Mária:

„Volt egy betegünk egy felnőtt táborban, akit nagykorúként azonosítottak a hatóságok, de viselkedése alapján sem volt ebbe a közegbe való. A fiú gyermeki reakciókkal próbált megküzdeni a zárt táborban uralkodó helyzettel. Szorongásos tünetei voltak, álmában olyasmiket kiabált:

Miért vagyok börtönben, nem csináltam semmit!

A fiút gyógyszeresen is kezelték, majd végül áthelyezték. De ahelyett, hogy nyitott intézménybe került volna, a tranzitzónába vitték, ahol az állapotok rosszabbak, és még pszichológiai segítséget sem kap.”

„Attól félünk, hogy ezek az emberek nem fogják kibírni a tranzitzónát” – idézte fel a szakember cikkünket, amelyben a szögesdrótokkal körülvett tábor embertelen körülményeit mutattuk be.

A börtönkörülmények pedig még az egészséges embereket is megtörik.

Tragikus, hogy egészséges emberek 

adott esetben milyen változáson mennek át a rácsok mögött.

Miközben az állam igyekszik megakadályozni, hogy a Cordelia segítsen, a menekülők terhelése csak növekszik. „Húsz éve dolgozunk ezen a területen, sok mindent hallottunk a menekültektől, de csak az utóbbi időben kerültek elő beszámolók arról, hogy az emberek fizikai erőszakkal találkoznak a határon.”

Az emberbe vetett hitet veszi el a magyar állam

Bár lapunk a helyszínen járva több anyagban is beszámolt arról, hogy a magyar rendőrök verik, megalázzák, kínozzák a menekülteket a határon, a BM szerint mindez csak a fantázia műve. A pszichológus ezzel szemben úgy vélte: „Van olyan, hogy kiszíneznek, súlyosbítanak történeteket, de nem jellemző, hogy ilyeneket kitaláljanak. Nekünk erre szemünk kell hogy legyen.”

Barna Mária szavai szerint az új magyar rendszerben félő, hogy sokan az utolsó reményt vesztik el. „Az emberek a vándorlás során gyökértelenek lesznek. Hátrahagyják családjukat, közegüket. A korábbi életük mellett álmaik, vágyaik is darabokra törnek. De a háború, terror sújtotta országból jövőkben is megvan a hit, hogy kell hogy legyen valahol igazság, és van miért küzdeni.

Ha végül Magyarországra érve azt tapasztalják, hogy itt sem érdemelnek emberi bánásmódot, itt sincs igazság, az emberségbe vetett hitüket veszthetik el.