Nándor
7 °C
23 °C

Jobbikos szlogenek kerültek ki a plakátokra, Lázár listázást rendelt el

2017.08.08. 10:21
Olyan plakátok kerültek ki országszerte, amelyek a Jobbik béruniós kezdeményezésére rímelnek. A párt azt mondja, nincs köze a hirdetésekhez, a plakáttörvény miatt nem is lehet. Lázár János közben elrendelte, a kormányhivatalok írják össze az összes köztéri felületet.

Vasárnap Újpest és Angyalföld határán jött szembe ez a két plakát, amely azóta országszerte elárasztotta a köztereket.

Még VÉLETLENÜL sem a Jobbik kampánya

„Bérunió – európai polgári kezdeményezés” – hirdetik a Simicska Lajos-féle Mahir plakáthelyein a poszterek, amelyeken egyetlen párt logója sem szerepel, semmiféle utalás nincs rájuk. Így nem is tudni, ki rendelte meg a plakátok kihelyezését.

Szigorúan véve nincs is ebben semmi furcsa: az európai polgári kezdeményezés egy uniós eszköz, amellyel a polgárok közvetlenül kérhetnek valamilyen új EU-szintű jogszabályt. Próbálták már így alapjoggá tenni a hozzáférést a vízhez, betiltatni az abortuszt vagy éppen büntetést kérni vele a magyar kormányra. Ha összejön elég országból egymillió aláírás, az EU javaslattevő testülete, az Európai Bizottság köteles foglalkozni a kérdéssel.

A béruniós kezdeményezés célja, hogy "felszámolja a tagállamok közötti bérkülönbségeket, és amelyek – e cél érdekében – lehetővé teszik a tagállamok hatékonyabb kohézióját”. Azzal indokolják, hogy az alacsonyabb fizetések miatt tömeges a kivándorlás a szegényebb uniós országokból, amelyek így még inkább lemaradnak. Közben a gazdagabb tagállamokban kiakadnak a sok érkező emberen, ami szétszakítja az EU-t.

De vajon ki az a szervező, aki ennyire aggódik az EU fennmaradásáért és egységéért?

A Jobbik.

Igen: az a Jobbik, amelyik öt éve még uniós zászlót égetett.

Azóta a néppártosodást hangoztatva hivatalosan kiszorították a performanszban részt vevő Novák Elődöt és a „radikálisokat”. 

Ezután a bérunió vált a párt egyik fő, ha nem a legfontosabb kampánytémájává. Innentől érdekes, hogy

óriásplakáton díszeleg a Jobbik választási fegyvere, miközben a nemrég izomból áttolt plakáttörvény kizárja, hogy pártok így hirdessenek. Persze arról nincs szó, hogy mondjuk magánszemélyek ne tehetnének ki valamit, pláne egy hivatalosan európai szintű ügynél.

Megkérdeztük a Jobbiktól, hogy ők tetették-e ki a plakátokat, illetve van-e hozzájuk bármilyen közvetlen közük. A párt az első kérdésre annyit válaszolt, hogy „nem”, a másodikra pedig csak azt, hogy „nincs”.

Listázzák az összes plakáthelyet

Közben Közben Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter keddi hatállyal utasításba adta a fővárosi és megyei kormányhivatalok dolgozóinak, hogy ellenőrizzék és listázzák a területükön található reklámhordozó felületeket, vagyis plakáthelyeket – derült ki a legfrissebb Hivatalos Értesítőből. Minderre a plakáttörvény betartása miatt van szükség.

A Magyar Nemzet összefoglalója szerint az ellenőrzést külön erre a feladatra kijelölt kormánymegbízottak végzik, akik munkacsoportokat jelölnek ki – ha pedig nincs elég ember lajstromozáshoz, más területekről is áthozhatnak dolgozókat.

Ez a végrehajtási rendelet a júniusban elfogadott plakáttörvényhez kapcsolódik, még nem a kormány lépése a Jobbik szlogenjeit tartalmazó most megjelent béruniós hirdetésekre.

A Jobbiknak kiváló a néppártosodáshoz

Ez a béruniós kezdeményezés kiválóan szolgálja a Jobbik új céljait. Már ha az a cél, hogy

  • a Jobbik a 2018-as országgyűlési kampányát egy első hallásra népszerű, populista jelszóra fűzze fel,
  • amivel mozgósíthat és új szavazókat vonhat be egy klasszikus baloldali, munkásokat megszólító témával,
  • miközben azt bizonygathatja, hogy igenis megváltozott, már az EU barátja, amivel rárajtolhat a viszonylag sok uniópárti szavazóra az állandóan brüsszelező Fidesszel szemben (ezzel nincsenek egyedül az ellenzékben),
  • és a baloldali, unió-konform szöveggel középre húzza be a pártot, megpróbálva meghaladni a centrális erőtér logikáját, ahol a Fidesz befészkelte magát a két térfél közé.

Eddig még senki nem ment vele semmire

A gondok akkor kezdődnek, ha tovább tekintünk a Jobbik saját érdekeinél. Az egyik probléma, hogy ez egy nem túl hatékony módszer: alig néhány polgári kezdeményezés jutott el egymillió aláírásig, és azok közül

még egyből sem született jogszabályjavaslat.

Meglepő összefogás

Kevesen gondolnák, hogy a Fidesz, a Jobbik, az LMP és a Momentum egyet tud érteni valamiben, de a Minority Safepackkel ez a helyzet. (Még a határon túli magyaroknál finoman szólva visszafogott MSZP is felháborodott, miután elsőre nem engedték át az aláírásgyűjtést.)

Már lehet is csatlakozni a kezdeményezéshez, ha szeretné, itt megteheti.

Ennek nem kis részben az Európai Bizottság hozzáállása az oka. Hiába hozott létre egy olyan rendszert, ahol viszonylag egyszerűen lehet aláírásokat gyűjteni, ha többször is megtagadja jogszabályok kidolgozását vagy akár az aláírásgyűjtés előzetes nyilvántartásba vételét. Így járt elsőre a másik most futó, magyar vonatkozású polgári kezdeményezés, a Minority SafePack is. Ezt részben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezi a kisebbségi jogok védelmére, de az Európai Bizottság azzal dobta vissza, hogy ezen a téren nincs hatásköre. Csak bírósági döntésre gondolta meg magát.

Az egymillió aláírás összegyűjtése sem könnyű, de az Európai Bizottságot még ez sem kötelezi semmire azon kívül, hogy meg kell vizsgálnia a felvetést.

Ugyanarra haladna az EU, de a tagállamok miatt csak tyúklépésben

A testülettől viszont nem ritkán tényleg fogalmatlanul, olyan témában kérnek javaslatot, amiben nincs vagy alig van jogköre. A szociális jogok is ilyenek, ráadásul az Európai Bizottság épp most próbál élni a kevéske mozgásterével.

Idén született javaslat a „szociális unióra”. Ha a szókapcsolattól automatikusan dührohamot kapott, akkor működött a Fidesz brüsszelezése: ez A Legnagyobb Veszélyek Egyike, amivel Orbán Viktor évértékelője szerint Belgium fővárosa idén Magyarországra rontott.

A kockázat egészen hihetetlen volt abban az értelemben, hogy kár volt elhinni. Még meg sem volt a javaslat, amikor a miniszterelnök tényként állította a fenyegetést, de egy előzetes tervezetből már lehetett tudni, hogy csak az euróövezeti országokra vonatkozik, és az se került bele, amit a magyar kormány belelátott.

A területért felelős uniós biztos, Marianne Thyssen Magyarországon épp a minimálbérrel szemléltette, hogyan működne a szociális unió. Nem szabályoznák, hogy egy adott tagállamnak mennyit kell erre előírnia. Helyette a jövedelmek középértéke alapján megnéznék és összehasonlíthatóvá tennék az országok között, hol mekkora a minimálbér, ezzel ösztönöznék őket arra, hogy közelítsenek egymáshoz.

Arról viszont szerinte nincs szó, hogy jogilag összehangolják a szociális rendszereket, mert az a tagállamok jogköre és az is marad.

Ennél az Európai Bizottság akkor se tudna sokkal többet javasolni, ha kapna egymillió aláírást. A jogköröket az uniós alapszerződések osztják le, amelyeket csak a tagállamok módosíthatnak egyhangúlag, és ez kínkeserves folyamat lenne.

Az Európai Bizottság is jelzett a kezdeményezést vezető Gyöngyösi Márton jobbikos képviselőnek és társainak. Ahogy arra Lattmann Tamás nemzetközi jogász felhívta a figyelmet, a jóváhagyó határozatba feketén-fehéren beleírták: a kezdeményezéssel sok mindent lehet, amire az uniós szerződések vonatkoznak, de

magáról a fizetésről nem születhet uniós jogszabályjavaslat, mert erre nincs jogköre az EU-nak.
screenshot
Kép: Az Európai Bizottság határozata a javasolt polgári kezdeményezésről

Helyette például a munkakörülményeken, a szociális kirekesztettség elleni küzdelmen vagy a szociális rendszerek modernizálásán keresztül, az Európai Szociális Alap segítségével próbálkozhatnak valahogy a bérek közelítésével.

Nem biztos, hogy jól járnánk az ész nélküli béremeléssel

Abba már bele se mennénk, hogy a bérkülönbségek alapja nem az, hogy melyik kormánynak épp mekkora szám jut eszébe. Nagyon leegyszerűsítve alapvetően a termelékenységtől függnek. Ez az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai alapján az elmúlt hat évben nálunk alig változott: 2010 és 2016 között mindössze 0,8 százalékkal emelkedett.

Ennél csak a ciprusi, a finn, a görög és az olasz adat rosszabb. Még pocsékabb a helyzet a többi 2004 óta csatlakozott, általában szegényebb tagállamhoz képest.

Ezekben jellemzően gyorsabb volt a termelékenység növekedése, mint a nyugati országokban, nálunk és Cipruson viszont szinte ugyannyi maradt. 

Ez nem azt jelenti, hogy ők keményebben dolgoznak, hanem például abba fektettek be, hogy új eszközökkel hatékonyabban végezhessék a munkájukat és képzettebbekké váltak, mint korábban. 

Ha ész nélkül emelkednének a fizetések úgy, hogy emögött nincs valós teljesítménynövekedés, annak az lehet a vége, hogy a cégek egyszerűen nem tudnák kitermelni a béreket. Vagyis nem a fizetéseket kellene emelni, hanem a feltételeket megteremteni hozzá.

Ahogy azt Marianne Thyssen uniós biztos az EUrologusnak elmondta, nem a keletiek hozzáállásával van a baj. „Belgiumban azt hallom, hogy ha valami gond van a házban, a lengyel mesteremberek már kora reggel megérkeznek, keményen dolgoznak, és jól végzik a munkájukat”. Országokon belül is vannak és lesznek különbségek, de „az egész a beruházásról, a fejlesztésről, az emberek képzettségéről szól”.

„Ha van rá lehetőség, ha a termelékenység megvan hozzá, ki kell harcolni a magasabb fizetéseket, és be kell fektetni az emberekbe! Ha ez megvan, akkor be tudunk fektetni a gyerekeik oktatásába, és innen folytatódik minden.”