Ilona
16 °C
33 °C

Filmbe illő küzdelem dúl a déli határon, Magyarország játssza a rosszakat

menekultek magyarorszag gyoda
2017.08.09. 13:30

Mit gondol a kedves olvasó arról az országról, amely a következőkkel kínoz kisgyerekes családokat?

  • A háromgyerekes család hiába ártatlan, mégis börtönkörülmények között őrzik tagjait.
  • A férfinak április óta nem adnak enni a rácsok mögött, ételmaradékon él.
  • A nő hét hónapos terhes, de csak keményfa ülésekkel ellátott rabkocsival vinnék orvoshoz, földúton. (Fogva tartásuk helyszínéhez nem vezet aszfaltút.) A nő a vetéléstől félve nem vállalja az utat, úgyhogy orvosi ellátás nélkül marad.
  • A terhes nő kínzástúlélő, mégis szigorú őrizet alatt tartják, emiatt egyre súlyosabb a depressziója.
  • A gyerekek állapota is romlik, mivel a börtönben nincs hely játszani, és nem is értik, miért raboskodnak.
  • Nemzetközi bíróság kétszer is elítélte a helyzetet, és felszólította a hatóságot az emberi jogokat tiszteletben tartó ellátásra, de az ország mit sem törődik a döntéssel.

Ha ezt egy filmben látnánk, durva közép-amerikai vagy afrikai diktatúrát képzelnénk helyszínül.

Zavarba ejtő, hogy itt mégsem távol élő gonoszok, hanem mi, magyarok játsszuk az embertelen rendőr, a kegyetlen felügyelő és a cinikus hivatalnok szerepét.

Ezért nem hollywoodi a sztori

Az ügyről nem véletlenül jutott eszünkbe a mozi. A magyar határon játszódó dráma elsőre hollywoodi filmbe illik. Az izgalmas és szívszorító emberi történet megfilmesítését csak az hátráltatja, hogy cikkünk írásának pillanatában is zajlik, és nem éppen a happy end felé mutatnak az események.

Az igaz történet főszereplője egy háromgyerekes iráni–afgán család. Az afgán nő, Daria brutális események után menekült el hazájából: végignézte, ahogy a tálibok megkínozták majd megölték első férjét. Ezután maga is erőszak áldozata lett. A sérülések nyomai a mai napig láthatóak a testén, tudtuk meg a családot képviselő ügyvédtől.

A nő két gyerekével Iránba menekült, ahol új társat talált magának: egy iráni férfit, Arast, akivel összeházasodott, és közös gyerekük született. Közben megfogant a nő negyedik gyermeke is. Az ötfős családnak Iránból politikai okból kellett menekülnie. 

Görögországba érve egy embercsempész megígérte nekik, hogy eljuttatja őket Ausztriába, de praktikus okokból külön kell utazniuk. Daria a gyerekekkel egy személyautóban, Aras pedig kamionba bújtatva indult Európa felé. Végül azonban csak a férfi érkezett meg. A nőt és gyerekeit elkapták Macedóniában.

Ekkor kezdődött a történet heroikus fejezete.

Aras elindult visszafelé, hogy Magyarországon és Szerbián átvágva találkozzon újra családjával.

A férfit Magyarországon azonban elkapták, és zárt táborba helyezték. Ekkor adott be menekültkérelmet, mivel ezzel négy hónap raboskodás után szabadulhatott, és folytathatta útját felesége és gyerekei felé.

A macedón határnál talált rájuk, egy embercsempész fogságában. A férfi a maradék pénzét átadva kiszabadította a családját, megmenekültek az őket – többek közt a terhes feleséget is – bántalmazó szerb rendőröktől, majd folytatták útjukat a biztonságot jelentő EU felé.

Aras, a terhes Daria és a három kisgyerek remélte, hogy a magyar határnál véget ér életük túlélőfilmes része. Igénybe vették a Magyarországon ekkor már létező legális belépési procedúrát, és 2017 áprilisában bekerültek a tranzitzónába. A déli határon, szögesdrót kerítések mögött működő börtönrendszer kegyetlenségeiről az Index már írt cikket az onnan elmenekültek beszámolói alapján. A családot azonban sokkolta, hogy a kegyetlenség csak fokozódik.

Börtönben, de ellátás nélkül

Még az ázsiai börtönviszonyok ismeretében is megrázó volt azzal szembesülni, hogy a férj nem kapott enni, miközben fegyveres őrök és rácsok akadályozták, hogy maga szerezhessen élelmet. A helyzet ellen ráadásul lehetetlen volt tenni, mivel Magyarországon jogszabály írta elő az éheztetést és a börtönkörülményeket. 

A közelmúltban hozott törvény szerint a tranzitzónában csak az első kérelmezők jogosultak ellátásra. Mivel a férfi Ausztriából visszatérve egyszer már beadta menekültkérelmét, a magyar hatóságok normálisnak találták, hogy a fél-egy évig tartó raboskodást lényegében étel nélkül húzza ki.

A legkisebb gyerekünk tejport kap, szóval a családunknak három adag ételt osztanak a feleségem és a két nagyobb gyerek után. Én azt eszem meg, amit ők meghagynak

– írta nekünk Aras, akit a neten sikerült elérnünk.

A férfi három hónap alatt háromszor kapott még ételcsomagot, a Vöröskereszttől, az ökumenikusoktól és a reformátusoktól. A tranzitzónában hetente egyszer lehet konzervet, gyorslevest, zöldségeket vásárolni, de a családnak nincs pénze, hogy így jusson ételhez, írta kérdésünkre a neten, amit egy rabtársa telefonján használ.

A kínzást, gyilkosságot, kamionos csempészést, kegyetlen határőröket túlélő családot azonban nem csak így szívatja Magyarország. Fogást találtak Darián is. A hét hónapos terhesnek már alapból rendszeres orvosi ellátásra lenne szüksége, de mivel a tranzitzónában ilyenre nincs lehetőség, egy közeli város kórházába kellene szállítani őt. Ehhez a magyar hatóságok egy faülésekkel ellátott rabomobilt biztosítanak, amelyben azonban terhesen már nem lehet biztonsággal utazni. A földúton ugráló járműben a nő leülni nem tud az ütődések miatt, de állva sem biztonságosabb a helyzet.

A vetéléstől félő nőt három hete nem látta orvos.

„Az egyik tiszt mondta, hogy ha akarjuk, 50 euróért hoznak olyan autót, amiben le tudna ülni – írta nekünk Aras. – De nekünk nincs már 50 eurónk.”

A nőnek fájdalmai vannak, de a tranzitzóna orvosa sem vizsgálta meg, számolt be lapunknak a Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a családot képviseli.

A család gyötrése azonban nem állt meg itt. „A feleségem depressziója egyre súlyosbodik, de ezzel sem foglalkozik senki” – számolt be a férfi arról a jelenségről, amiről mi is írtunk egy korábbi cikkünkben. A pszichológiai felmérések szerint a menekültek jó része súlyos traumatizált állapotba kerül, mire Európáig jut. Ezt az állapotot a magyar rendszer csak súlyosbítja.

A nő tolmácsot is hiába kért az orvosi ellátáshoz, így panaszait még akkor sem hallgatnák meg, ha orvoshoz jutna.

Nincs vége. A rendszer a család legkisebb gyerekét is bünteti: a legkisebb gyerek nem kapja meg a szükséges oltásokat, veszélyeztetve nemcsak az ő egészségét, de a környezetét is.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága sem érdekli Magyarországot

A fentiek egyébként nem csak a jóérzésű olvasó számára tűnnek kegyetlenségnek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is úgy gondolta, hogy a magyar hatóságok által biztosított állapotok tarthatatlanok, szembemennek a Magyarország által is elismert emberi jogi normákkal.

A szervezet (ez nem EU-s intézmény, nem Brüsszel, nincs köze semmihez, ami ellen a magyar kormány háborút folytat) a Helsinki Bizottság panaszára úgy rendelkezett:

a családnak az alapvető emberi jogaikat is tiszteletben tartó elhelyezést kell biztosítani.

Az ideiglenes intézkedés nevű döntés lényege, hogy folyó ügyekben gyors döntés születhessen, hiszen például ezen család esetében nem segítség, ha többéves ügymenet után adnak igazat nekik.

A kötelező érvényű döntést Magyarország azonban cikkünk írásakor már egy hónapja figyelmen kívül hagyta. A magyar állam azt állította, hogy a hiányolt jogok a tranzitzónában biztosítva vannak. A Helsinki Bizottság ügyvédje szokatlan módon újabb kérelemmel fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), amely ismét felszólította Magyarországot, hogy az emberi jogokat tisztelve helyezzék el a sokat szenvedett családot, a nő kapjon orvosi ellátást és tolmácsot, a férfi pedig rendszeresen ételt, számolt be a Helsinki ügyvédje, Pohárnok Barbara.

Egyszer jött hozzám egy rendőr, kaptam enni, amiről két fényképet is készített

– emlékezett vissza Aras. – Azóta ugyanúgy a maradékon élek.”

Az Igazságügyi Minisztérium szerint jók a körülmények a tranzitzónában

Kérdéseket küldtünk a témában a Belügyminisztériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak (IM). Cikkünk megjelenéséig az IM válaszolt. Válaszukban kifejtették, hogy az EJEB azt kérte, hogy megfelelő körülmények közt helyezzék el a menekülteket, amit meg is tesznek, hiszen „a tranzitzónában a körülmények – a kérelmezők állításaival ellentétben – megfelelnek ezeknek a követelményeknek”.

Arról nem szól a válasz, hogy ha ez így van, akkor Strasbourg miért kérte ismételten, hogy Magyarország biztosítson emberhez méltó körülményeket a menekülteknek.

A cikkben szereplők neveit a biztonságuk érdekében megváltoztattuk.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)