Sisak soha senkin nem volt

Meghalt egy munkás kedd délelőtt Budapesten, a VII. kerületben, egy Damjanich utcai építkezésen. Egy 50 év körüli férfi zuhant a földre egy 3-4 méter magas állványzatról. A baleset körülményeiről egyelőre nem lehet többet tudni, a fővárosi kormányhivatal munkavédelmi hatósága a halálos balesetet meg tudta erősíteni, de folyamatban lévő vizsgálatra hivatkozva bővebb tájékoztatást nem adtak. Ahogy a rendőrség sem. A baleset helyszínén már ott ég néhány mécses, a szomszédok szerint a hozzátartozók voltak a helyszínen néhány órával a baleset után, ők gyújtották.

Az építkezés az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Gyógypedagógiai Módszertani Központ épületénél történt. Az épület ad otthont az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar kollégiumának is. Az épület felújítása az előző tanév végén kezdődött, ezt a szomszédoktól tudjuk, de egy egyetemi értesítőből is kiderül, hogy elvileg mettől meddig tart a felújítás az épületen.

A Dr. Mikonya György dékán által jegyzet felhívásban azt írták április közepén: "karunkon 2017. április 1-jétől 2017. augusztus 31-ig felújítási munkálatokra kerül sor. Ezen időszakban az épület hőszigetelését, a nyílászárók, a radiátorszelepek cseréjét végzik. Felhívom a figyelmet arra, hogy az udvar felőli részen a homlokzati állványozási munkák már elkezdődtek, a többi munkálat ütemezése egyeztetés alatt van, erről majd értesítjük Önöket. (...)  Az épület felújítása sok-sok kényelmetlenséggel, zajjal, porral jár, ezért kérem szíves megértésüket, türelmüket".

A felújítás helyén elvileg kötelező lenne kiírni, hogy ki és kinek a megbízásából végzi a munkát, ez azért lenne fontos, hogy bárki tájékozódhasson a felújításról. A felújítással közvetlenül szemben folyik egy ettől független, másik felújítás is, ahol hatalmas molinón fel is tüntették, milyen beruháázsról van szó, ki a tervező, a kivitelező, a felelős műszaki vezető, a műszaki ellenőr. Mindenkihez telefonszám. Annál a felújításnál, ahol a baleset történt azonban ilyen tájékoztató táblát hiába kerestünk.

De nem csak mi, az ott lakók sem találkoztak ilyennel, és információhoz sem jutottak. Pedig többször is próbálkoztak, mert elmondásuk szerint az építkezéssel kapcsolatban sok minden kifogásolható volt.

Hetek óta keresem az építés vezetőt különböző napszakokban, sikertelenül. Az építési háló több, mint vicc, a gyalogosakat két szánalmas tákolmány "védte" a leeső, nem egyszer kicsike szikla méretű törmelékektől, Üvegszilánkoktól, faldaraboktól

– mondta az Indexnek az egyik ott lakó, aki elmondta, most szombaton este fél nyolckor csak azért hagyták abba a falbontást, mert a reggel hét óta tartó zaj miatt kihívták a rendőröket. A rendőrség telefonon ugyan először arról próbálta meggyőzni őt, hogy biztos van engedélyük, de végül nem úgy tűnt, mivel a járőr kiérkezése teljesen véget vetett a fúrásnak, faragásnak. Vasárnap folytatták. De nem csak azt nevezte meg problémaként, hogy a gyalogosoknak létrehozott két rövidebb, "fedett" átjáró veszélyes, hanem azt is, hogy

Sisak soha senkin nem volt.

Amikor a helyszínen jártunk mindkét dologgal találkoztunk: a két, hálóval lefedett, gyalogosoknak létrehozott folyosó tényleg nem volt túl bizalomgerjesztő: két sor rácsra deszkákat dobtak fel, x-ben, vagy néhol véletlenszerűen, az tartotta a hálót. De már ott látszott, hogy a lehulló darabok ha éppen nem a deszka húsz centijére estek, akkor benyomták a hálót a gyalogosok felé. Egy nagyobb darab akár el is érhetett volna bárkit. És volt néhány munkás az épületnél, ketten épp azt az állványt szerelték szét, amiről vélhetően leesett délelőtt a szerencsétlenül járt munkás, de sisak a közelben sem volt.

Nem csak a fent említett lakónak nem sikerült kiderítenie, hogy kivel beszélhetne az építkezés körüli problémákról, egy másik, az utcában lakó nő is hasonlóan nyilatkozott.

A homlokzati állványokat hamar felhúzták, normális belvárosi felújításnak tűnt, de az utóbbi időben egyre több aggasztó dologra lettem figyelmes

– mondta, majd hozzátette, a járdán néhány hete megjelent egy plusz állvány, amely a gyalogosokat hivatott védeni a lepergő törmelékektől, ami a homlokzat bontásából keletkezik. Az egyik alkalommal épp egy munkavédelmi felelősként dolgozó ismerősével sétált el ott, aki meg is jegyezte, hogy ez így életveszélyes. Hétfőn este pedig azt látták, hogy az épület főbejáratánál védőszemüveg nélkül kezdték széttörni a nagy üvegfelületet, ráadásul a gyalogos forgalom is ment akkor az épület előtt.

Ő is megpróbált kicsikarni a biztonsági őrtől, vagy a munkásoktól valamilyen elérhetőséget, de sikertelenül, végül nagy nehezen adtak neki egy nevet, de ideje már nem volt kinyomozni a számát, mivel ma reggel már egy halotthoz kellett mentőt hívnia.

Munkába menet láttam meg az idősebb férfit, aki kitekert pózban feküdt a járdán, körülőtte patakban folyt a vér. Egy férfi és egy nő korábban értek oda, és szóltak, hogy inkább ne erre menjek át.

Akik már ott voltak azt mondták, hívtak ugyan mentőt, de azok még nem értek ki. Végül ő is tárcsázta a mentőket.Úgy tűnt neki, hogy nem igazán eshetett le máshonnan, mint a mellette álló, körülbelül 3-4 méter magas, kisebb, mozgatható állványról. Azt az állványt egyébként pont akkor szedteszét két munkás, amikor a helyszínen jártunk. A nőt végül a mentősök inkább elküldték a helyszínről, annyit azonban még hallott, ahogy azt mondják egymásnak, "Áh, nézz ide, hogy néz ki, ezt nem lehet", majd visszanézve a mentősök mozdulatain azt látta, a férfit már nem lehet megmenteni.

Mielőtt a helyszínen jártunk volna, nem találtunk senkit, aki tudná, ki végzi a felújítást, így a ELTE központi számát tárcsáztuk, illetve a magát a kollégiumot, de egyik helyen sem vették fel. Aztán felhívtuk a VII. kerületi hatósági osztályt, ahol egy kis időt kértek, amíg utánanéznek, kihez tartozik az ügy. Később közölték, az az utcarész nem hozzájuk, hanem a fővároshoz tartozik.

A főváros hatósági osztályánál próbálkoztunk, ahol meglepő módon azt mondták, nem rájuk tartozik, ezért felhívtuk a sajtóosztályt, ahol visszahívást ígértek.Közben meglett a kivitelező cég is, mivel kiérkezve a helyszínre azt láttuk, ahogy az épület udvaráról nagy fémelemeket hoznak ki a munkások, azokat rakták egy teherautóra. A munkások ugyan mondani nem mondtak semmit, de a teherautón rajta volt egy nyíregyházi cég, a Rózsaép Kft. emblémája, címe és telefonszáma.

A nyíregyházi számot hiába hívtuk többször is, az mintha megszűnt volna, sem ki nem csörgött, sem fel nem vette senki. Aztán sikerült találni egy telefonszámot a kollégiumhoz. Az interneten rákerestünk, a számhoz tartozó névre, és az ELTE kollégiumának osztályvezetőjét dobta ki, és a számon tényleg jelentkezett valaki, aki azonban nem kívánt információt megosztani velünk, és amúgy is azt mondta, hogy szerinte a műszakiakhoz tartozik a kérdés, hozzájuk viszont nem adott elérhetőséget, merthogy szerinte fent van a szám az interneten.

Ilyet nem találtunk, de találtunk egy EU-s szerződést az interneten, aminek a kiírásában az ELTE és a cég is szerepel, és kapcsolattartónak Dr. Mezey Barna rektort tüntették fel. A rektor úr titkárságán viszont azt mondták, inkább Papp Gábor műszaki igazgató lehet, akit keresünk, és megígérték, visszahívnak minket. Azóta visszahívott minket a főváros sajtósa, aki szintén az ELTE-re irányított minket. Az ELTE-hez, akiktől azt is szerettük volna megtudni, hogy az épületben működő általános iskolában hogyan lesz szeptemberben évnyitó, mivel az épület nem úgy tűnt, mint ami két héten belül elkészül.

Az ELTE időközben egy közleményt adott ki, ebben azt írják, az intézmény felveszi a kapcsolatot az elhunyt családtagjaival és egyeztet velük a segítségnyújtás, támogatás lehetőségeiről. Leírták, hogy az ELTE VII. kerületi, Damjanich utcai épületében folyó munka része egy nagyszabású, 15 épületre kiterjedő komplex energetikai felújítási programnak. A baleset pedig miatt az egyetemet nem terheli felelősség, ugyanis az épület felújításán dolgozó munkás a fővállalkozó alvállalkozójának alkalmazásában állt.

A nyíregyházi Rózsaép Kft-ről azt lehet tudni, hogy viszonylag nagy munkákat végeznek, a honlapjuk szerint 45 állandó alkalmazottjuk van, tevékenységük széleskörű: kerékpárutat építenek, rendőrségi épületeken végeznek energetikai felújításokat, parkokat, templomokat újítanak fel. A cég ügyvezetője Darida Olivér, aki egy 2012-es blogbejegyzés szerint éppen a biztonság fontosságáról, és a szakmai előírások teljeskörű betartását hangsúlyozza, de azt is kiemeli, hogy mennyire fontos számukra a kapcsolattartás. A céget, illetve az ügyvezetőt próbáltuk elérni telefonon, nem sikerült, majd emailben is feltettünk kérdéseket, de egyelőre nem kaptunk válaszokat.