Újra Kádár-kor van, jönnek elő a régi reflexek

Az e heti HVG Péterfy Gergely íróval készített szokásos portét az utolsó oldalra. Az Aegon-díjas Péterfy az őt érő jobboldali politikai jellegű bírálatokról azt mondja, polgári tradíciójú család az övék, ahol a diktatúrákat, tekintélyuralmat nem szeretik, és ez az utálat kölcsönös (Péterfy dédapja Áprily Lajos, nagyapja Jékely Zoltán, apja Péterfy László Kossuth-díjas szobrász).

Most, hogy újra Kádár-kor van, érdekes megfigyelni, hogy az ember miként alkalmazza a korabeli reflexeket

– folytatja Péterfy. Azt mondta, ugyanazzal a mozdulattal kapcsolta ki a közmédiát hat-hét éve, mint hajdan a nagyapja, „amint felböffent a Kádár-kori csatornaszag”, és ahogy ő Szabad Európára váltott, Péterfy azóta a német meg az osztrák rádiót hallgatja.

A rendszerbe beálló irodalmi, politikai, közéleti, gazdasági kollaboránsokkal szembeni zsigeri ellenszenv is a régi.

Amikor a könyvpiac kapcsán az interjúban szóba kerül Kerényi Imrének az a mondata, hogy eddig a liberálisok kapták a támogatást, de most fordult a kocka, akkor egy anekdotát idéz fel Péterfy: eszerint egy deportálás előtt álló zsidó asszonynak Imrédy Béla felesége azt mondta, „most mi jövünk”. 

Ez a borzalmas mondat hét éve újra itt lebeg a fejünk fölött, egyre durvább következményekkel. Azt hiszem, ez a legsötétebb mondatok egyike.

Péterfy szerint azért futott zsákutcába a rendszerváltás, mert a 40-es és 80-as évek között eltűnt az a réteg, amellyel liberális demokráciát lehetett volna alakítani: a zsidóság, majd a felőrölt, disszidált keresztény polgárság. Most pedig a képzett értelmiség megy el, mert rosszul érzi magát itthon.

Marad a formátlan, alaktalan, tradíció nélküli embertömeg, és jöhet a Homo sovieticus, a putyinizálódás.

Péterfy Gergely József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, 2015-ben a Kitömött barbár című regényével elnyerte az Aegon-díjat. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. 17 éven át a Miskolci Egyetem bölcsészkarán oktatott.