Orosz mintára beszélnék le a nőket az abortuszról

Orosz mintára hozna létre abortuszmegelőzési tanácsadó központokat a kormány, derült ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) keddi közleményéből, amit Veronika Szkvorcova orosz egészségügyi miniszter és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter találkozója után adtak ki. A tárgyaláson Szkvorcova bemutatta annak az 1500 konzultációs központnak a működését, amelyek az abortuszokkal kapcsolatban megelőzési tanácsadást folytatnak Oroszországban.

Balog tájékoztatta Szkvorcovát, hogy “hasonló központok alapítását tervezik Magyarországon is”, de arról nem írtak, hogy pontosan mennyit, és mekkora lesz a hasonlóság. Megkérdeztük az Emmit, hogy pontosan hogyan működnek majd az abortuszmegelőző központok, milyen szakembereket alkalmaznának, kórházakban vagy azokon kívül hoznák-e létre őket, mennyit terveznek belőle, és miben hasonlítanak majd az orosz központokra. Nem kaptunk választ, de ha mégis megérkezne, frissítjük a cikket. Addig is, érdemes megnézni, mi mindent másolhat le a kormány az oroszokról abortuszügyben.

A nők meggyőzése az egyetlen lehetséges út

“Néha azon múlik egy baba élete, hogy a döntés előtt álló nők kapnak-e megfelelő támogatást. Fontos, hogy abban a pillanatban ott legyen valaki, és azt mondja: segíteni fogok, nincs olyan akadály, amit ne tudnál leküzdeni. Amikor beszélgetünk a lányokkal, pontosan ilyen típusú segítséget nyújtunk” – mondta Maria Studenikiva, egy orosz abortuszellenes mozgalom vezetője tavaly a Nation riporterének. Studenikiva mozgalma Oroszország szerte hozott létre krízisközpontokat, amelyek tanácsadást, ideiglenes szállást és képzést is nyújtanak az érintett nőknek. A Nation cikke szerint itt azt is tudatják velük, hogy az abortusz rossz hatással lehet az egészségükre és a jövőbeli gyerekvállalási esélyeiket is ronthatja.

Az abortuszellenesség fokozatosan erősödött meg Oroszországban a szovjet rendszer összeomlása után, amikor a mozgalmak már számíthattak a nyugati keresztény csoportok pénzügyi és technikai támogatására is. Ezzel együtt terjedtek el az abortuszmegelőző krízisköpontok is, először civil kezdeményezésre, de ma már az állam és az orosz ortodox egyház szoros együttműködésében is működnek ilyenek.

2010-ben az orosz Egészségügyi és Szociáis Minisztérium kiadott egy útmutatót az abortusztanácsadásokról, amit a Center for Reproductive Rights nevű amerikai civil szervezet foglalt össze. Az útmutatóban gyilkosságként hivatkoznak az abortuszra, és felelőtlennek ábrázolják azokat a nőket, akik akaratuk ellenére estek teherbe. A tanácsadók dolga “az anyai ösztönök felélesztése”, és hogy meggyőzék a nőket az abortusz kegyetlenségéről és erkölcstelenségéről. Tatjana Melnikova, az orosz Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársa is elmondta a már idézett Nation-cikkben, hogy “a nők meggyőzése az egyetlen lehetséges út”.

Kéz a kézben egyház és állam

Az orosz ortodox egyház, amely hamar az abortuszellenes mozgalmak egyik fő támogatója lett, az utóbbi években egyre aktívabb szereplővé vált az orosz politikai életben is. Kirill moszkvai pártriárka 2015-ben azt mondta, minden egyházmegyében szállást szeretnének biztosítani azoknak a nőknek, akik, miután nehéz helyzetben találták magukat, nem mentek abortuszra. Mindezt a Kreml is üdvözölte, amelynek Vlagyimir Putyin harmadik elnöksége alatt különösen fontosak lettek a hagyományos családi értékek.

Az egyház és az állam annyira egymásra találtak a kérdésben, hogy 2015-ben Kirill pátriárka és Szkvorcova egészségügyi miniszter megállapodást írtak alá a családi értékek közös védelméről és az abortuszmegelőzés fontosságáról. Abban is megegyeztek, hogy

állami kórházakban hozzanak létre krízisközpontokat, ahol az ortodox egyház képviselői is tanácsokat adhatnak az abortuszt tervező nőknek.

Nem egyértelmű, hogy a magyar kormány ezeket a kórházakba integrált megelőző központokat, vagy az azoktól függetlenül működő intézményeket másolná le. Ugyanígy arról sem tudni semmit, hogy egyházi és civil szereplők is megjelennének-e bennük.

Az orosz politika a tanácsadóközpontok létrehozásán túl is folyamatosan igyekszik korlátozni az abortuszt, még akkor is, ha 2015-ben elbukott az a törvényjavaslat, amely szinte teljesen betiltotta volna a terhesség-megszakítást:

• 2003 óta tilos abortuszt végrehajtani a második trimeszterben,
• 2012-ben bevezették “a csend hetét”, vagyis azt az egyhetes időszakot, amit egy nőnek kötelező kivárnia, mielőtt elvégeznék az abortuszt,
• 2015-ben a Szkvorcova-féle Egészségügyi Minisztérium fogadtatta el azt a javaslatot, hogy az abortuszt kérő nőknek kötelező legyen megnézni az embrióról készült ultrahangfelvételt, és meghallgatni a szívverését.

A korlátozásoknak annyiban látszik az eredménye, hogy Oroszországban csökken az abortuszok aránya, bár Európában még mindig csúcstartónak számítanak. Az ENSZ Nőjogi Bizottsága 2015-ben bírálta az orosz kormányt az abortuszhoz való hozzáférés szűkítéséért, ahelyett, hogy a modern fogamzásgátlók elterjedését támogatná.

Itthon is van már hasonló

Azért sem világos, hogy a magyar kormány milyen központokat akar bevezetni, mert a törvény már most is előír két kötelező védőnői tanácsadást az abortuszt tervező nők számára. Ráadásul ezek részben pont azt célozzák, hogy lebeszéljék a nőket az abortuszról.

A tanácsadást az ÁNTSZ keretein belül működő Családvédelmi Szolgálatok végzik, amelyekből 2011-ben 97 darab működött országszerte. A szabályozás szerint az első tanácsadás arra jó, hogy tájékoztassák a nőket az állami és nem állami támogatásokról, a gyerekvállalásban segítő szervezetekről, az örökbeadás lehetőségéről, az inkubátoros elhelyezés lehetőségéről és a terhességmegszakítás veszélyeiről.

Vagyis a törvény egyrészt elvárja a nyomásgyakorlást, másrészt azt is kiköti, hogy tiszteletben kell tartani a kérelmező érzéseit és méltóságát. A PATENT Egyesület 2014-ben vizsgálta az abortusztanácsadás gyakorlatát, amely szerintük végső soron a védőnőkre hagyja, hogy milyen témákat hangsúlyoznak jobban, és mennyire próbálják lebeszélni a nőket az abortuszról. A kutatás nem volt reprezentatív, de összesen 101 nő válaszolt a kérdésekre, amiből így is lehet következtetéseket levonni.

A kutatásban megkérdezett nők negyede emlékezett negatívan a tanácsadásra, többnyire azért, mert eleve nem értették, miért kell ilyesmiben részt venniük. “Borzasztó volt. Nagyon nehéz döntés ez és az még külön nagyon kínos, hogy egy vadidegen emberrel is beszélnem kell róla. Nem jókedvemből döntöttem így” – mondta egy érintett.

98-ból nyolcan mondták, hogy a védőnő viselkedése volt kellemetlen számukra. “Végig azon volt, hogy gondoljam meg magam, pedig világosan elmondtam neki, hogy képtelenség, hogy ezt megtartsam. Nem kötöttem az orrára az életemet, mert semmi köze hozzá, de nagyon zavart, hogy így nyomult”. Egy másik válaszadó szerint a védőnő anyáskodó volt vele, “néha úgy beszélt, mintha ovis lennék... nagyon rossz volt”. Volt olyan drasztikus eset is, amikor a védőnő egy teljesen kifejlett, kilenc hónapos magzat képét mutatta meg a kérelmezőnek, hogy nyomást gyakoroljon rá. Előfordult, hogy a védőnő azt mondta, a magzat “már mindenben úgy néz ki mint egy kisbaba”.

A PATENT külön rákérdezett arra is, hogy a védőnők milyen szavakat használtak a tanácsadás során, mert például nem mindegy, hogy amikor szóba kerül a magzat szívhangja, akkor inkább semlegesen beszélnek róla, vagy azt mondják, hogy “már dobog a kicsi szíve”. A kutatásban idézett beszámolók szerint utóbbi több esetben is előfordult, ahogy az is, hogy az abortuszt a “kisbaba megöléseként” emlegették. Egyszer még az is elhangzott, hogy “a saját lelkiismeretével ön számol el”. Sokszor előfordul, hogy megszemélyesítik a magzatot:

Azt mondta, hogy ugyanolyan gyerek, mint a többi meglévő

– számolt be róla egy érintett.

78-ból 26-an mondták, hogy megpróbálták befolyásolni a döntésüket: úgy érezték, le akarják beszélni őket, és azt akarják hallani, hogy meggondolták magukat. Ilyenkor a védőnők nem a kérelmező élethelyzetére reagáltak, hanem általános igazságokat fogalmaztak meg. Ilyen volt az az érv, hogy “már elég idős vagyok hozzá, hogy gyerekem legyen”, hogy “könnyen fel tudnám nevelni őket, mert ikreket könnyű, mert ott vannak egymásnak”, vagy hogy “anyának lenni csodálatos érzés”.

Az első és a második tanácsadás közt legalább három napnak kell eltelnie, így aki közben meggondolja magát, annak már el sem kell mennie. 2012-ben 40756 nő ment el az első alkalomra, és 37862-en a másodikra, akik közül aztán 36118 végeztetett abortuszt. A második tanácsadás elvileg adminisztratív jellegű, de a kutatásban 35 válaszadóból négyen azt mondták, itt is megpróbálták befolyásolni őket. A PATENT szerint viszont a tanácsadás nem éri el azt a célját, hogy csökkentse az abortuszok számát, a hibáztató megjegyzések viszont csak még nehezebb helyzetbe hozzák a nőket.

Persze vannak pozitív példák is, a megkérdezettek fele nyugodtnak, kedvesnek és támogatónak írta le a tanácsadást végző védőnőt. Igaz, akik az első tanácsadásról a leginkább feldúltan jöttek ki, nem is szívesen válaszoltak a kutatók kérdéseire. Az ÁNTSZ három éve azt reagálta a jelentésre, hogy az “koncepciózusan rossz színben tünteti fel a családvédelmi szolgálatok munkáját”, és hogy hozzájuk 2005 óta nem érkezett panasz.

Frissítés:

Cikkünk megjelenése után az Emmi levélben jelezte, hogy Balog Zoltán egy szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hogy "Magyarországon 1993 óta működnek a Családvédelmi Szolgálatok. Ezek megerősítése fontos, de ez semmifajta szabályozási pluszt, lazítást, szigorítást nem jelent". A kedden elküldött kérdéseinkre azonban továbbra sem kaptunk választ, és az sem derült ki, hogy ha a Szolgálatok megerősítéséről van szó, miért szerepelt az eredeti közleményben, hogy "az oroszországihoz hasonló központok alapítását tervezik Magyarországon is".